BÜ BH 2017/398
BÜ BH 2017/398
2017.12.01.
2014. január 1. napjával kezdődő hatállyal a Be. 470. § (1) bekezdés c) pontja szerint katonai büntetőeljárásnak van helye a rendőrség hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény esetén is, és az eljárást akkor folytatja le a korábbi jogszabály szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság, ha az ügy iratai a törvény hatálybalépése előtt érkeztek a bírósághoz. A nem katonai bűncselekmény miatt rendőrrel szemben 2014. január 1. napja előtt benyújtott vádirat alapján az ügy elbírálására ezen időpontot követően is a vádirat benyújtásakor irányadó hatásköri és illetékességi szabályok vonatkoznak. Amennyiben pedig a terheltek a bűncselekmények elkövetésekor nem voltak a rendőrség hivatásos állományú tagjai, velük szemben önállóan katonai büntetőeljárás sem folyhatott volna. Ebből következően a törvényszék nem sértett eljárási szabályt, amikor a már nyugállományú rendőr terheltekkel szemben a felbujtóként elkövetett hivatali bűncselekmény miatt eljárt és ítéletet hozott [Be. 470. § (1) bek. c) pont, 605. § (3) bek., EBH 2014.B.19.].
[1] A Z.-i Törvényszék a 2014. szeptember 17. napján kihirdetett, és a P.-i Ítélőtábla végzésével 2016. január 19. napján jogerős ítéletében a IX. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében (1978. évi IV. tv. 225. §), ezért négyszáz napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 600 000 forint pénzbüntetésre ítélte, míg a X. r. terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében (1978. évi IV. tv. 225. §), ezért kétszázötven napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 250 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[2] A jogerős határozatok ellen a IX. r. és X. r. terhelt külön-külön, de lényegében azonos felülvizsgálati indítványt terjesztettek elő, azt tartalmuk szerint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítva.
[3] Abban arra hivatkoztak, hogy a Z.-i Törvényszék előtt a bírósági eljárás a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 39. § (2) bekezdés f) pontjára figyelemmel a 2013. december 17. napján kihirdetett, és az ügyet a F.-i Törvényszéknek áttenni rendelő végzéssel befejeződött. Álláspontjuk szerint az eljárásra ezt követően ismételten kijelölt Z.-i Törvényszéknek vizsgálnia kellett volna az ügyben a hatáskörét, mivel 2014. január 1. napjával kezdődő hatállyal a 2013. évi CLXXXVI. törvény 66. §-a módosította a Be. 470. § (1) bekezdés c) pontját, és ezen időponttól katonai büntetőeljárásnak van helye a rendőrség hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény esetén is, a Be. 605. § (3) bekezdése szerint pedig az eljárást akkor folytatja le a korábbi jogszabály szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság, ha az ügy iratai a törvény hatálybalépése előtt érkeztek a bírósághoz. Megítélésük szerint a Kúria 2014. április 16-án meghozott és az elsőfokú eljárás lefolytatására a Z.-i Törvényszéket kijelölő végzése a Büsz., valamint a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról rendelkező 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás (a továbbiakban: Beisz.) 84. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel kezdőiratként kezelendő, ezért a 2014. január 1. napján hatályba lépett hatásköri változásokra tekintettel a Z.-i Törvényszéknek meg kellett volna állapítania hatáskörének hiányát.
[4] A továbbiakban hivatkoztak a Kúria Bfv.I.1064/2016/7. számú végzésére, amely az ügy I. r. terheltje, P. P. rendőr őrnagy tekintetében az általuk megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és az új eljárás lefolytatására a F.-i Törvényszék Katonai Tanácsát utasította.
[5] Ezért azt indítványozták, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatokat a rájuk vonatkozóan is, és utasítsa a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező katonai bíróságot az új eljárás lefolytatására.
[6] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat – szintén a Kúria Bfv.I.1064/2016/7. számú végzésére hivatkozva – alaposnak találta, és az indítványozókkal egyezően a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére és arra tett indítványt, hogy a Kúria a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot utasítsa új eljárásra.
[7] A felülvizsgálati indítványok alapján indult ügyek egyesítését követően azok elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok – a Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés – alapján bírálta felül; emellett a Be. 423. § (5) bekezdése alapján vizsgálta a további esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[8] A felülvizsgálati indítványok alaptalanok.
[9] Elöljáróban a Kúria – minthogy mind az indítványozók, mind a Legfőbb Ügyészség hivatkozott rá – idézi a Bfv.I.1064/2016/7. számú végzésének indokolását:
[10] "Az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló 2013. évi CLXXXVI. törvényt a Magyar Közlöny 2013. évi 190. száma 2013. november 18. napján hirdette ki, és a törvénynek a Be. 470. §-át módosító 66. §-a 2014. január 1. napján lépett hatályba. A Z.-i Törvényszék áttételt elrendelő végzésének meghozatalakor tehát a módosító törvény már ki volt hirdetve, de még nem volt hatályban. A törvényszék egyébként nem is e törvényre, hanem az Alkotmánybíróság 36/2013. (XII. 5.) AB határozatára figyelemmel döntött az áttételről. Ez az alkotmánybírósági határozat azt állapította meg, hogy a Bszi. 2012. január 1. napjától 2012. július 16. napjáig hatályban volt 62-63. §-ai alaptörvény-ellenesek voltak és ugyanakkor nemzetközi szerződésbe is ütköztek; ahogy azt is, a Be. 2011. január 7. napjától 2013. július 31. napjáig hatályban volt 20/A. §-a alaptörvény-ellenes volt és ugyanakkor nemzetközi szerződésbe is ütközött. Az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló büntetőügyek között azonban a Z.-i Törvényszék 3.B.33/2012. számú büntetőügye nem szerepelt.
[11] Az Alkotmánybíróság 36/2013. (XII. 5.) AB határozatának közzététele után a Kúrián indult bíróságkijelölési ügyekben a Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság egy, már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezésről megállapítja, hogy az alaptörvény-ellenes volt, és egyben nemzetközi szerződésbe is ütközött, ugyanakkor ehhez sem az Alkotmánybíróság, sem a jogalkotó nem fűzött egyéb következményt, az a rendes bíróság, amely az alaptörvény-ellenesnek bizonyult jogszabályi rendelkezés alapján folytatja az eljárást, levonhatja-e az Alkotmánybíróság határozatában nem szereplő azon konzekvenciát, miszerint az alaptörvény-ellenesnek bizonyult jogszabályi rendelkezés az adott bírósági eljárásban nem volt alkalmazható.
[12] A Kúria ezekben az ügyekben akként foglalt állást, hogy az ügyben eljáró bíróságnak az Országos Bírósági Hivatal elnöke általi kijelölését lehetővé tévő – már hatályon kívül helyezett – jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítása az Alkotmánybíróság egyéb rendelkezésének hiányában nem érinti a jogszabályi rendelkezések alapján meghozott döntések érvényességét. Az Abtv. 39. § (3) bekezdésének és 44. § (4) bekezdésének összevetéséből az következik – és ez az Alkotmánybíróság többségi határozatához fűzött párhuzamos indokolásból és egy különvéleményből is leszűrhető –, hogy az Alkotmánybíróság határozatában nem szereplő jogkövetkezményt a rendes bíróság nem állapíthat meg, mert ezzel az Alkotmánybíróság hatáskörét vonná el. Ilyen kifejezett alkotmánybírósági rendelkezés hiányában pedig az, ha az Alkotmánybíróság a már hatályon kívül helyezett eljárásjogi természetű törvényhelyek alaptörvény-ellenességét meg is állapítja, ez a folyamatban lévő büntetőeljárásra nem hat ki (Kúria Bkk.I.565/2014/2. szám). Ezen indokok alapján a Kúria az ilyen bíróságkijelölési ügyekben kivétel nélkül azt a bíróságot jelölte ki az eljárás lefolytatására, amely – az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozva – a hozzá alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés alapján áthelyezett ügyben megállapította illetékessége hiányát. A Be. 605. § (2) bekezdése alapján ugyanis a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha azt az új törvény másként szabályozza, a 308. § (1) bekezdése alapján a tárgyalás megkezdése után a hatáskör és az illetékesség hiánya pedig csak az ott írt esetekben vehető figyelembe.
[13] A Kúria már foglalkozott a 2013. évi CLXXXVI. törvénnyel megállapított hatásköri változások következményeivel: az EBH 2014.B.19. számú elvi határozatában rögzítette, hogy a nem katonai bűncselekmény miatt rendőrrel szemben 2014. január 1. napja előtt benyújtott vádirat alapján az ügy elbírálására ezen időpontot követően is a vádirat benyújtásakor irányadó hatásköri és illetékességi szabályok vonatkoznak. Eszerint az ügy elbírálására továbbra sem a katonai bíróság rendelkezik hatáskörrel. Ez azonban csak arra az esetre vonatkozik, amikor a járásbíróság vagy a törvényszék nem katonai tanácsa előtt folyamatban lévő ügyet kifejezetten a 2014. január 1. napján hatályba lépett hatásköri változásra figyelemmel tesz át a bíróság a törvényszék katonai tanácsához: a BH 2009.238. számú eseti döntésben foglaltakat továbbfejlesztve ilyen alapon az ügy áttételének nincs helye.
[14] A jelen ügyben azonban másról van szó. A Z.-i Törvényszék nem arra figyelemmel rendelte áttenni az előtte folyamatban lévő ügyet a F.-i Törvényszékhez, mert 2014. január 1. napját követően az ügy elbírálása katonai büntetőeljárásra tartozik, hanem – az előbb már kifejtettek szerint – az Alkotmánybíróság 36/2013. (XII. 5.) AB határozatában foglaltakra. Az illetékessége hiányának megállapítására azonban nem volt alapja, mint ahogy azt a Kúria Bkk.II.487/2014/2. számú végzése is tartalmazza.
[15] Mindez nem azt jelenti, hogy az illetékesség kérdésében a Kúria bíróságkijelölő végzése a törvényt felülírná. Ellenkezőleg: mint azt a Kúria végzése is idézi, a Be. 308. § (1) bekezdése alapján áttételnek van helye a tárgyalás megkezdését követően akkor is, ha az ügy elbírálása katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik. A Legfelsőbb Bíróság a BH 2008.328. számon közzétett döntésében már rámutatott, hogy az új eljárásra utasított bíróság is köteles vizsgálni a hatáskörét.
[16] A Be. 605. § (4) bekezdése a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárást lefolytató bíróságra tartalmaz rendelkezést akként, hogy a megismételt eljárást az új törvény szerint hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróság folytatja le.
[17] A Kúria a Legfőbb Ügyészséggel szemben P. P. I. r. terhelt jogi álláspontját fogadta el abban a kérdésben, hogy ha az adott bíróságon – akár érdemben, akár ügyviteli szempontból – befejezett ügy ugyanarra a bíróságra kerül vissza, és az ügyviteli befejezés, valamint a kezdőirat, jelen esetben az eljáró bíróságot kijelölő végzés bíróságra érkezése között a bíróság hatásköre az ügy elbírálására megszűnik (illetve ezzel egyenértékű, ha az ügy időközben a katonai büntetőeljárás hatálya alá kerül), a kijelölt bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell hatáskörét és illetékességét.
[18] A Z.-i Törvényszék téves jogcímen meghozott áttételt elrendelő végzése és a Kúria kijelölő végzésének a Z.-i Törvényszékre történt megérkezése között a Z.-i Törvényszék által elbírálandó ügy katonai büntetőeljárás hatálya alá került. Ez ugyanis olyan körülmény, amelyet a Be. 264. §-a, illetve 308. § (1) bekezdése alapján a tárgyalás előkészítése során is, de a tárgyalás megkezdését követően is vizsgálni kell, és le kell vonni az ebből adódó következményeket.
[19] A Kúria hangsúlyozza: a BH 2009.238. számú eseti döntésben és az EBH 2014.B.19. számú elvi határozatban foglaltakat változatlanul irányadónak és követendőnek tekinti, ugyanakkor a jelen ügy éppen abban különbözik a korábbi esetektől, hogy a negatív illetékességi összeütközést feloldó, és az eljáró bíróságot kijelölő végzés meghozatala idejére a hatásköri változás miatt a Z.-i Törvényszéknek a Be. 308. § (1) bekezdésének rendelkezése miatt már nem volt törvényes lehetősége a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó ügyben eljárnia.”
[20] Az ügy I. r. terheltjének ügyét – minthogy a bűncselekmény elkövetésekor a rendőrség hivatásos állományú tisztje volt – a Be. 470. § (1) bekezdés c) pontja és 605. § (3) bekezdése alapján, mint a 2014. január 1. napját követően a bíróságra érkezett ügyet át kellett volna tenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék katonai tanácsához. Ha ez megtörtént volna, akkor az indítványozók (a IX. és X. r. terhelt) cselekményét is katonai tanács bírálta volna el. Lényeges azonban, hogy esetükben a katonai tanács hatáskörét nem a Be. 470. § (1) bekezdésének c) pontja, hanem (3) bekezdése (az ún. személyi összefüggés) alapozta volna meg.
[21] Ők ugyanis nemhogy 2014. január 1-jén, de már első gyanúsítotti kihallgatásuk időpontjában sem voltak a rendőrség hivatásos állományú tagjai, hanem vállalkozóként adósságkezeléssel foglalkoztak. Önállóan velük szemben tehát katonai büntetőeljárás sem folyhatott volna.
[22] Ebből következően a Z.-i Törvényszék nem sértett eljárási szabályt, amikor a már nyugállományú rendőrként hivatali bűncselekményt felbujtóként elkövető terheltekkel szemben eljárt és ítéletet hozott.
[23] Ez olyannyira így van, hogy az I. r. terhelt ügyétől az ügyük elkülönítésének eljárásjogi akadálya sem lett volna (az más kérdés, hogy ez nem lett volna célszerű).
[24] Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
[25] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának (3) bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria – a Be. 421. §-ának (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén – az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.
(Kúria Bfv.I.298/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás