BÜ BH 2017/4
BÜ BH 2017/4
2017.01.01.
I. Joghatályos a másodfellebbezés, ha a másodfokon eljáró bíróság – az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva – a vádlottal szemben a közokirat-hamisítás bűntette miatt indult büntetőeljárást elévülés folytán megszüntette [Be. 386. § (1) bek. c) pont. II. fordulat].
II. Az elkövető tettesként megvalósított cselekményeivel a sértett azonossága és a rövid időköz mellett sem vonhatóak a folytatólagosság egységébe azok a cselekményei, amelyeket más tettesnek nyújtott bűnsegédként követett el. Azonban az ugyanannak a sértettnek a sérelmére bűnsegédként elkövetett és ugyanazon tettesi cselekményekhez kapcsolódó cselekmények – amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak – a folytatólagosság egységébe tartoznak; akkor, ha a tettesi cselekmények folytatólagosan elkövetettek, nincs akadálya annak, hogy a részes ehhez kapcsolódó cselekményei is ekként minősüljenek [Btk. 6. § (2) bek., 1978. évi IV. tv. 12. § (2) bek., 3/2011. (X. 14.) BJE határozat].
III. A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett, öt évet meg nem haladó tartamú börtönbüntetés végrehajthatósága a próbaidő lejártát követő öt év elteltével elévül. Az elévülést önmagában az, hogy a próbaidő alatt a terhelt ellen újabb büntetőeljárás indult, nem szakítja félbe, így a végrehajtás elrendelésének az elévülési idő eltelte után akkor sincs helye, ha a terheltet a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt utóbb végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik [Btk. 87. § b) pont, Bv. tv. 28. § (3) bek., 29. § (1) és (4) bek., 1978. évi IV. tv. 67. § (1) bek., 68. § (1) és (4) bek., 91/A. § b) pont].
[1] A törvényszék a 2015. március 18. napján kihirdetett ítéletével a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli adócsalás bűntettében, melyet folytatólagosan követett el [1978. évi IV. tv. 310. § (1), (3) bek.], közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont], 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, melyet folytatólagosan követett el (1978. évi IV. tv. 276. §); ezért halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt egy év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől két év eltiltásra ítélte, elrendelte a D.-i Városi Bíróság ítéletével kiszabott két év börtönbüntetés és az M.-i Városi Bíróság ítéletével kiszabott egy év börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az ítélet ellen az ügyész a III. r. vádlott terhére a büntetés súlyosításáért és a tényállás téves megállapítása miatt, a III. r. vádlott és védője elsősorban a vádlott felmentése, másodsorban a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
[3] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2016. február 1. napján kihirdetett ítéletével a III. r. vádlottra vonatkozóan az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy
[4] - a közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] miatt indult eljárást megszüntette,
[5] - megállapította, hogy a vádlott cselekményei további 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. tv. 310. § (1) és (3) bek.] és 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (1978. évi IV. tv. 276. §) is minősülnek,
[6] a különös visszaesői minőséget mellőzte és a büntetést visszaesőként tekintette kiszabottnak.
[7] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[8] A másodfokú ítélet ellen a III. r. vádlott és védője részben a vádlott felmentése, részben a büntetés enyhítése végett fellebbezést jelentettek be.
[9] A védő által írásban indokolt fellebbezés szerint sem a vádirat, sem pedig az ügyészi végindítvány nem említette védencét az adócsalás bűntettében mint tettest, csupán arra utalt, hogy a H.-P. Kft. vezető tisztségviselője volt, azonban arról nincs szó és nincs nevesítve a vádiratban, hogy a III. r. vádlott az adócsalást tettesként is elkövette volna.
[10] Ezért álláspontja szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon, amikor az adócsalásban nemcsak bűnsegédként, hanem tettesként is megállapította védence büntetőjogi felelősségét, emellett az eljárás során nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást az, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági események a valóságban nem történtek meg, és nem a vádlott feladata volt, hogy ártatlanságát bizonyítsa.
[11] Az enyhítésre irányuló fellebbezését pedig azzal indokolta, hogy a nagyfokú időmúlásra figyelemmel a kiszabott joghátrány már túlmutat a jogalkotó szándékán, a különös visszaesés mellőzésére és az elévülés címén történő részbeni megszüntetésre figyelemmel a bűnösség köre is szűkült, ezért az enyhítő szakasz alkalmazása mellett a szabadságvesztés helyett enyhébb büntetés vagy büntetések alkalmazását kérte.
[12] A Legfőbb Ügyészség indítványában a másodfellebbezést alaptalannak találta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást megalapozottan állapították meg és a III. r. vádlott bűnösségére okszerűen vontak következtetést, a bűncselekmények minősítése is törvényes.
[13] Emellett a bírói gyakorlatra hivatkozva utalt arra, hogy nem értékelhető a törvényes vád hiányaként az, ha a bíróság a tettazonosság keretei között a vádiratban le nem írt tényt is megállapít és a cselekményt ennek figyelembevételével értékeli, így az eljárt bíróságok ezért törvényesen állapították meg, hogy a III. r. vádlott cselekményeit részben tettesként, részben bűnsegédként valósította meg.
[14] Alaptalannak találta a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést is, mivel a vádlott két, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el az elbírált bűncselekményeket, ennek ellenére a törvényi minimumot alig meghaladó tartamban állapították meg vele szemben a börtönbüntetést.
[15] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét a III. r. vádlott tekintetében hagyja helyben.
[16] A Kúria a másodfellebbezések elbírálása érdekében a Be. 391. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott. A nyilvános ülésen a III. r. vádlott és védője fellebbezésüket fenntartották. A védő az írásban kifejtetteken túl azt hangsúlyozta, miszerint a gazdasági társaság könyvelője az általa könyvelt bizonylatokból nem gyanakodhatott arra, hogy azok mögött nincs valós gazdasági tevékenység.
[17] A Legfőbb Ügyészség képviselője indítványát az írásbelivel egyezően fenntartotta, és azt kiegészítve arra is indítványt tett, hogy a Kúria mellőzze a vádlottal szemben az M.-i Városi Bíróság 2008. március 19. napján jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott és végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett egyévi börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését, mivel annak végrehajthatósága elévült az 1978. évi IV. törvény 67. § (1) bekezdésére és a 68. § (1) bekezdésére figyelemmel.
[18] A III. r. vádlott és védője a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontjának II. fordulatára figyelemmel joghatályos másodfellebbezést terjesztett elő, mivel a másodfokon eljáró ítélőtábla – az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva – a vádlottal szemben a közokirat-hamisítás bűntette miatt indult eljárást elévülés folytán megszüntette.
[19] Ezért a Kúria mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta.
[20] Ennek során megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit, ezért a III. r. vádlott és védője által hivatkozott eljárási szabálysértés miatti fellebbezés nem foghatott helyt.
[21] A Be. 2. § (2) bekezdése alapján a vád akkor törvényes, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
[22] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott, a bírói gyakorlat szerint a törvényes vád követelményét nem sérti, ha a bíróság a vádtól eltérően állapítja meg a terhelt bűnösségét, amennyiben ennek ténybeli alapjai a vádban szerepelnek; a bíróság a tettazonosság keretei között valamely bűncselekmény elkövetését megállapíthatja, ha az erre vonatkozó tények a vádiratban fellelhetők (EBH 2013.B.10.).
[23] A bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat ténybeli kereteit a vád rögzíti, és a vád törvényessége, illetve annak hiánya önmagában a vád tartalma alapján vizsgálandó.
[24] Azonban nem értékelhető sem a törvényes vád hiányaként, sem a vádon túlterjeszkedésként az, ha a bíróság egy bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító magatartást vizsgálva a tettazonosság keretei között a vádiratban le nem írt tényt is megállapít és a cselekményt ennek figyelembevételével értékeli. A vádelv nem jelent minden részletre kiterjedő szükségszerű azonosságot a vádban leírt és az ítéletben megállapított történeti tények között, annál is inkább, mivel a bíróság nincs kötve a vádbeli minősítéshez és az eltérő minősítés eltérő tényelemek megállapítását is szükségessé teheti az ítéletben. A bizonyítás eredményéhez képest tehát a bíróság pl. az elkövetés helye, módja, eszköze, eredménye, indítéka stb. tekintetében eltérhet a vádbeli ténymegállapításától anélkül, hogy ezzel a vádelvet sértené (EBH 2011.2385.).
[25] A megyei főügyészség vádirata pedig a III. r. vádlott tettesi cselekvőségére vonatkozóan tartalmazza a következőket:
[26] „Az ügyben számlabefogadóként szereplő H.-P. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. egyedüli tagja 2008. augusztus 15. napjától 2011. április 28. napjáig a társaság felszámolásáig a III. r. vádlott volt.”
[27] „A társaság képviseletére 2008. augusztus 15. és 2008. december 10. napja között a III. r. vádlott önállóan volt jogosult.”
[28] „A 2008. augusztus 15. napján kelt alapító okirat módosítással került sor a H.-P. Kft. székhelyének áthelyezésére, amely a III. r. vádlott lakóhelye volt.”
[29] „A III r. vádlott egy időben volt bejegyzett tulajdonosa a számlákat befogadó H.-P. Kft.-nek és a számlákat kibocsátó É.-A. Kft.-nek.”
[30] „A vádlottak 2008. január hó 1. napját követően megsértették az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 120. § a) pontjában foglaltakat.”
[31] Emellett annak előrebocsátása után, hogy „A H.-P. Kft. 2007. június 30. és 2008. október 30. napja közötti időszakban az alábbi, valótlan tartalmú számlákat fogadta be, állította be könyvelésébe és szerepeltette az adóbevallásaiban”, tételesen fel is sorolta azokat.
[32] Így tehát a vádirat szükséges és elégséges mértékben tartalmazta azon tényeket, melyekre az eljárt bíróságok a tettazonosság elvének megfelelően a III. r. vádlott tettesként megvalósított adócsalási cselekményeit alapozták.
[33] Az erre vonatkozóan az ítélőtábla által kifejtetteket a Kúria azzal támasztja alá, hogy az elbírált bűncselekmény alanya tettesként bárki lehet, akit a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség terhel és ezzel kapcsolatban tanúsít megtévesztő magatartást, illetve aki e magatartást a költségvetésből származó pénzeszközök kapcsán tanúsítja.
[34] A vád szerint a H.-P. Kft. képviseletére 2008. augusztus 15. és 2008. december 10. napja között a III. r. vádlott önállóan volt jogosult, ebből egyértelműen következik, hogy az adóbevallási kötelezettség őt terhelte, és az ezzel kapcsolatos magatartását tette vád tárgyává az ügyészség.
[35] Mindezek alapján mind az első-, mind a másodfokú határozatot törvényes vád alapján eljárva hozták meg a bíróságok.
[36] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés útján kiegészítette, illetve helyesbítette; ezzel azt már hiánytalannak és megalapozottnak találta és az eljárásban irányadónak tekintette.
[37] A kiegészített, illetve helyesbített tényállást a Kúria is megalapozottnak találta, az iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, így a harmadfokú eljárásban is irányadó.
[38] Erre tekintettel a III. r. vádlott védőjének a tényállás megalapozottságát vitató érvei nem megalapozottak.
[39] Téves az a védői álláspont, hogy az eljárt bíróságok a védencétől várták ártatlanságának bizonyítását, azaz azt, hogy arra szolgáltasson bizonyítékokat, miszerint az általa kiállított, illetve befogadott számlák mögött valós gazdasági tevékenység húzódott. Az eljárt bíróságok nem sértették meg a Be. – ártatlanság vélelmére vonatkozó – 7. §-át, ahogy a Be. 8. §-át sem, mert nem kötelezték a vádlottat arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen, illetve önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.
[40] A terhelt – élve egyébként a törvényben biztosított jogával – ugyan meg sem kísérelte a számlák tartalmának valódi voltát igazolni, azonban a bíróságok nem ez alapján döntöttek a büntetőjogi felelőssége felől, ugyanis az adózás során felhasznált számlák fiktív voltát az ügyben számos körülmény igazolta.
[41] Így azon túl, hogy a számlák mögötti gazdasági események megtörténtét semmi nem bizonyította, miként arra az eljárt bíróságok helyesen utaltak is, kiemelkedő jelentősége volt többek között annak a ténynek, hogy a vádlott által képviselt É.-A. Kft. által kibocsátott és a H.-P. Kft. által befogadott számlák teljesítési időpontja korábbra esett, mint a számlákat tartalmazó számlatömb vásárlása, és egyes számlák kifizetése is jóval korábban történt meg, mint ahogy magát a bizonylatot kiállították. Emellett az ügyben eljárt könyvszakértő nem talált az É.-A. Kft. számláihoz kapcsolódó szerződést, fuvarlevelet, szállítólevelet, a számlázott fuvarok nem voltak beazonosíthatóak, a vádlott éves beszámolót a cégnyilvántartás számára nem nyújtott be, és a szakértői véleményre figyelemmel az a következtetés is helytálló, hogy a H.-P. Kft. pénztárában kimutatott pénzkészlet nem tette volna lehetővé a szállítási számlák rendezését. Ugyanakkor az É.-A. Kft. a működése alatt egyetlen bevallást sem nyújtott be, és a székhelyeként bejelentett cím is fiktív volt.
[42] Miután a védői fellebbezés – többek között – ezeknek a bizonyítékoknak az értékelését és ezen keresztül a Kúria által megalapozottnak ítélt tényállást támadta, az a harmadfokú eljárásban már nem vezethetett eredményre.
[43] Az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok megalapozott következtetést vontak le a vádlottak bűnösségére, így a felmentésre irányuló fellebbezések megalapozatlanok.
[44] Helytállóan foglaltak állást az eljárt bíróságok abban a kérdésben is, hogy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény rendelkezései nem nyújtanak kedvezőbb elbírálást a vádlottnak az elbíráláskor hatályos törvény rendelkezéseinél. Ahogy az ítélőtábla kifejtette: az elbíráláskor hatályos törvény szerint számolandó, a vádlotti cselekményekkel okozott és összegzett vagyoni hátrányra és arra tekintettel, hogy az elbíráláskor hatályos törvény szerint minősítő körülményként értékelendő, és az adott ügyben kétségkívül megállapítható lenne az üzletszerű elkövetés is, az ekként irányadó büntetési tételkeret súlyosabb az elkövetéskor hatályos törvény szerint irányadónál.
[45] Ezért helyesen jártak el, amikor nem a Btk., hanem az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit alkalmazták a vádlottal szemben.
[46] E törvényt alkalmazva az áfa adónemre elkövetett és adócsalásként, illetve magánokirat-hamisításként értékelt cselekmények közül helyesen minősítette az ítélőtábla – megváltoztatva az elsőfokú ítéletet – külön-külön a tettesként és a bűnsegédként elkövetett bűncselekményeket.
[47] Ahogy arra a 3/2011. (X. 14.) BJE határozatra hivatkozva helytállóan rámutatott: a sértett azonossága ellenére nem foglalhatóak a folytatólagosság egységébe azok a cselekmények, amelyeket tettesként valósított meg a vádlott azokkal, amelyeket a más tettesnek nyújtott bűnsegélyként követett el. Azonban az ugyanannak a sértettnek a sérelmére bűnsegédként elkövetett és ugyanazon tettesi cselekményekhez kapcsolódó cselekmények – amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak – a folytatólagosság egységébe tartoznak; miután ugyanis a részesi cselekmények rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményhez igazodik akkor, ha a tettesi cselekmények folytatólagosan elkövetettek, nincs akadálya annak, hogy a részes cselekményei is ekként minősüljenek.
[48] Miként arra az eljárt bíróságok egyébként helyesen utaltak, a következetes bírói gyakorlat szerint az ugyanazon adónemre több adómegállapítási időszakon keresztül megvalósított elkövetési magatartások a folytatólagosság egységébe vonhatóak, ha annak feltételei fennállnak.
[49] A vádlott által a társaságiadó adónemre bűnsegédként elkövetett bűncselekmények kapcsán azonban nem osztotta a Kúria az ítélőtábla álláspontját abban, hogy azok a folytatólagosság egységébe tartozóak.
[50] Az ugyanazon adónemre több adómegállapítási időszakon keresztül megvalósított elkövetési magatartások a folytatólagosság általános szabályai szerint képezhetnek egységet; azaz a folytatólagosság általános szabályai az adócsalási cselekmények tekintetében is irányadóak.
[51] Az elkövetéskor hatályban volt és az eljárt bíróságok által alkalmazott 1978. évi IV. törvény 12. § (2) bekezdése szerint akkor folytatólagosan elkövetett a bűncselekmény, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben, többször követett el.
[52] Az irányadó tényállás szerint a H.-P. Kft. 2007. évre vonatkozóan a társaságiadó-bevallását 2008. május 28. napján, a 2008. évre vonatkozóan pedig 2009. február 13. napján nyújtotta be. Erre az adónemre évente kellett adóbevallást tenni, és ezért telt el ilyen jelentős időtartam a két bevallás között.
[53] A rövid időköz mint törvényi feltétel a társaságiadó adónemre elkövetett bűncselekmények kapcsán így nem volt megállapítható, ezért e cselekmények nem foglalhatóak a folytatólagosság egységébe.
[54] A Kúria ezért e cselekmények minősítését megváltoztatta, és az É.-A. Kft. ügyvezetőjeként a III. r. vádlott által az I. r. terheltnek a társaságiadó-nemben a 2007-es, valamint a 2008-as adóévre vonatkozóan elkövetett, adócsalásnak minősülő cselekményeihez nyújtott bűnsegélyt 2 rendbelinek minősítette.
[55] Ez azonban nem érintette a tettesként a 2008-as adóévre vonatkozó, társaságiadó adónem tekintetében elkövetett bűncselekmény minősítését, mivel az törvényes.
[56] Törvényes az áfa adónemre elkövetett cselekmények minősítése is. A folytatólagosság törvényi feltételei mind a tettesként, mind a bűnsegédként elkövetett bűncselekmények kapcsán fennálltak, és a cselekmények adócsalásként történő minősítése megfelel az 1/2006. BJE határozat 2. pontjának.
[57] Miután az irányadó tényállás szerint a vádlott az I. r. terheltnek társaságiadó adónemben a 2007. adóévre vonatkozóan az É.-A. Kft. nevében eljárva 2 461 600 forint adóbevétel-csökkentést, a 2008. adóévre vonatkozóan pedig 666 667 forint adóbevétel-csökkentést eredményezően nyújtott szándékosan segítséget, a H.-P. Kft. képviselőjeként pedig a 2008. augusztus 15. napjától október 30. napjáig terjedő időre vonatkozóan tettesként társaságiadó adónemben 5 070 720 forint adóbevétel-csökkentést okozott, az adócsalásként értékelt bűncselekményeinek helyes minősítése.
[58] - 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő (társasági adóra a 2008-as évre és áfa adónemre vonatkozó) adócsalás bűntette, amelyből 1 rendbeli (az áfaadónemre elkövetett) folytatólagosan elkövetett,
[59] - 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő, bűnsegédként (társaságiadó adónemben a 2007-es évre és az áfa adónemre vonatkozóan) elkövetett adócsalás bűntette,
[60] - az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő, (a 2008. évre társaságiadó adónemre vonatkozóan) bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette.
[61] Ehhez igazodóan a közbizalom elleni bűncselekmények minősítése helyesen – az adócsalások rendbeliségéhez igazítva – 5 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerint minősülő magánokirat-hamisítás vétsége, melyből 3 rendbeli bűnsegédként, és 2 rendbeli (ez utóbbin belül az egyik az áfa adónemre bűnsegédként megvalósított cselekménnyel összefüggően) folytatólagosan elkövetett.
[62] Ennek megfelelően a Kúria a másodfokú ítéletet megváltoztatva a III. r. vádlott terhére megállapított bűncselekményeket
[63] - 4 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettének – amelyből 2 rendbeli bűnsegédként és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett –,
[64] - az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettének, továbbá
[65] - 5 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségének minősíti, melyből 3 rendbeli bűnsegédként és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett.
[66] Törvényesen szüntette meg az ítélőtábla a III. r. vádlott ellen körokirat-hamisítás bűntette miatt indult eljárást, indokai mindenben helytállóak.
[67] Az eljárt bíróságok a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket feltárták és súlyuknak megfelelően értékelték.
[68] A védő ugyan helyesen mutatott rá arra, hogy a másodfokú ítélet szerint a terhelt nem különös visszaeső, hanem visszaeső, és a bűnösség köre részben szűkült a részbeni megszüntetéssel, azonban a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények száma már a másodfokú ítéletre tekintettel is bővült, és a Kúria minősítésváltoztatása következtében még jelentősebbé vált.
[69] Emellett a többszörösen büntetett előéletű vádlott tettesként, illetve bűnsegédként megvalósított bűncselekményei összesen 18 447 717 forint adóbevétel-csökkentést eredményeztek, és a terhére megállapított bűncselekményeket visszaesőként, két felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el.
[70] Így az igen jelentős időmúlás ellenére vele szemben más joghátrány, mint a végrehajtandó szabadságvesztés, szóba sem kerülhetett.
[71] A vádlottal szemben irányadó büntetési keretre, az egy évtől hét és fél évig terjedő szabadságvesztésre tekintettel a törvényi minimumot alig meghaladó mértékű szabadságvesztés inkább enyhének tekintendő, az mindenképpen szükséges az 1978. évi IV. törvény 37. §-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez, az elkövetett cselekmények jelentős tárgyi súlyára, valamint a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre figyelemmel.
[72] Ekként a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezések is alaptalanok.
[73] Ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség álláspontját osztva a Kúria – a 4/2006. BJE határozatban kifejtettekre is figyelemmel – megállapította, hogy a vádlottal szemben az M.-i Városi Bíróság 2008. március 19. napján jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott és végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett egyévi börtönbüntetés végrehajthatósága az 1978. évi IV. törvény 67. § (1) bekezdésére és a 68. § (1) bekezdésére figyelemmel elévült. A felfüggesztés próbaideje ugyanis 2011. március 18. napján lejárt, és így az elévülés öt év elteltével, azaz 2016. március 17. napján bekövetkezett, miután az elévülést önmagában az, hogy a próbaidő alatt a terhelt ellen újabb büntetőeljárás indult, nem szakítja félbe, így a végrehajtás elrendelésének az elévülési idő eltelte után akkor sincs helye, ha a terheltet a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt utóbb végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.
[74] Ezért mellőzte a vádlottal szemben ezen büntetés végrehajtásának elrendelését.
[75] Ekként a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 393. §-a szerinti nyilvános ülésen – a Be. 398. § (1) bekezdése alapján a fentiek szerint részben megváltoztatta, míg a változtatással nem érintett rendelkezéseit a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 625/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás