PÜ BH 2017/400
PÜ BH 2017/400
2017.12.01.
Nem minősül a jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában megvalósuló joggal való visszaélésnek, ha bérlőkiválasztási joggal rendelkező alperes nem adja meg a bérlakás elidegenítéséhez a hozzájárulását, mert ezáltal az őt megillető bérlőkiválasztási jogban megnyilvánuló érdek sérülne, az adott célra szolgáló bérlakások száma csökkenne [2013. évi V. tv. (Ptk.) 1:5. § (2) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. (Lakás tv.) 55. § (1) bek.].
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[1] A felperes 2015. október 6. napján előterjesztett keresetében kérte, a bíróság pótolja az alperes hozzájárulását, hogy a felperes a perbeli ingatlant megvásárolhassa. Előadta, hogy 1990-ben a Művelődési Minisztérium kiutalta részére ezt az akkor lakhatatlan műteremlakást, amit 100%-ban felújított. A társasházzá alakulást a Szerb Egyház megakadályozta, és így a lakások alanyi jogon történő megvételét. 1995-ig a bérlőkijelölési joggal rendelkező minisztérium hozzájárult a társasházzá alakult épületekben lévő műteremlakások megvételéhez. A felperes 1991-ben adta be az ingatlanvásárlási kérelmét az önkormányzathoz. A Szerb Egyházzal szembeni per megnyerése után lehetőség nyílt az ingatlanok megvételére, az önkormányzat 1991-es állapotoknak megfelelően hozzájárult az elidegenítéshez, és ez a hozzájárulás változatlanul fennáll, de az önkormányzat igényelte időközbeni jogszabályváltozás okán a bérlőkijelölési joggal rendelkező Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK), a (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) jóváhagyását. A Műteremlakás Bizottság 2012. január 30-i ülése egyhangúlag javasolta az elidegenítési kérelem jóváhagyását, azonban a MAK kuratóriuma a döntést elhalasztotta, és anélkül szűnt meg jogutód nélkül, hogy a kérelemről döntött volna. Feladatait az alperes vette át, és a felperes ügyében a kapcsolatfelvétel ellenére hosszabb időn keresztül semmi sem történt. Csak a 2015. május 18. napján érkezett válaszában közölte, hogy a műteremlakások elidegenítésére vonatkozó átfogó előterjesztés és a Kormány határozatának meghozataláig nem hozhat döntést. A felperes joggal való visszaélésnek minősítette, hogy kérelmével az alperes és jogelődje évek óta nem foglalkozik, a már jóváhagyott jogos hozzájárulást nem hajlandó kiadni. Keresete jogszabályi hivatkozása a régi Ptk. 5. § (3) bekezdése [új Ptk. 1:5. § (2) bekezdése], 15/1995. (XII. 29.) MKM rendelet 3. § (2) bekezdése, 11. §-a volt.
[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, a régi Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján nincs helye a jognyilatkozat pótlásának. A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány megszüntetéséről szóló 1151/2011. (V. 18.) Korm. határozat jogutód nélküli megszüntetésről szólt. A közalapítvány egyes feladatai és vagyona került az alpereshez, de az alperes nem jogutóda a közalapítványnak. Így a közalapítvány mellett működő Műteremlakás Bizottság javaslata az alperest nem köti, és nem is szolgálhat a döntés jogszerű alapjául. A bizottság egy javaslattevő, döntés-előkészítő szakmai szerv volt, de javaslata a döntéshozót nem kötötte. Téves a felperes hivatkozása, hogy az alperes a megjelölt rendelet 11. § (1) bekezdése alapján köteles lenne kiadni az előzetes hozzájárulást az elidegenítéshez. A hozzájárulás megadása az alperes diszkrecionális jogkörébe tartozik, nem kötelezettsége. A szigorú szabályozás mögött az húzódik, hogy a műteremlakásokat lehetőleg ne idegenítsék el. A felújítással a felperes nem szerzett vételi jogot. A felújítás csupán annak lehetőségét teremti meg, hogy az alperes diszkrecionális jogkörében eljárva döntsön a hozzájárulás megadásáról vagy megtagadásáról. Csak 2015. július 15. napján lépett hatályba a 20/2015. (VII. 6.) MvM utasítás, ami tisztázta, a műteremlakások bérlőkijelölési jogával kapcsolatos feladatok ellátásáért a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára felelős. A Miniszterelnökség parlamenti államtitkárságának kabinetfőnöke 2015. július 30. napján küldte meg az állásfoglalását, melynek lényege az volt, hogy a műteremlakások ne kerüljenek elidegenítésre, mert nincs megfelelő anyagi forrás azok helyett újak megvételére. Az egyes egyedi kérelmek tárgyában az alperesnek nincs módja az egységes állásfoglalástól eltérni. Az alperes részéről nem történt visszaélésszerű joggyakorlás, a hozzájárulás megtagadásából előnye nem származott. A felperes elidegenítési kérelme tárgyában történt eljárása mögött kizárólag az a jogos és közérdekű törekvés húzódik, hogy az alkotóművészek támogatását jelentő műteremlakások minél nagyobb számban álljanak rendelkezésre, és ez a magatartás a jogok rendeltetésszerű gyakorlásával nem ellentétes. A régi Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján nincs helye a jognyilatkozat pótlásának. A felperes kérelmét illetően további konjunktív feltételek is hiányoznak, így a különös méltánylást érdemlő magánérdek és az érdeksérelem másként el nem hárítható volta. E körben a felperes keresete nem tartalmaz előadást.
Az első- és másodfokú ítélet
[3] Az elsőfokú bíróság 2015. december 4. napján meghozott ítéletével a keresetet elutasította.
[4] Az elsőfokú bíróság idézte a régi Ptk. 5. § (1) és (3) bekezdését, a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakás tv.) 55. § (1) bekezdését, a műteremlakások bérletére vonatkozó egyes szabályokról szóló 15/1995. (XII. 29.) MKM rendelet 11. § (1) bekezdését. Megállapította, hogy a megtagadott jognyilatkozat pótlásának akkor van helye, ha az jogszabály által megkívánt, a megtagadás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, az érdeksérelem másként nem hárítható el, és a nyilatkozat megtagadása joggal való visszaélésnek minősül. A per tárgyát képező lakás műteremlakás, melyre az alperes bérlőkijelölési joggal rendelkezik. A lakás elidegenítése tárgyában az alperes mellett működő Alkotóművészeti Műteremlakás Bizottságnak kell javaslatot tenni. E Bizottság a felperes kérelme tárgyában nem tett javaslatot. Az alperes jogelődje sem hozott döntést az elidegenítési kérelemről, azonban – mivel jogutód nélkül szűnt meg – esetleges döntése nem is lenne kötelező az alperesre. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely kötelezően előírná az alperes részére a felperes vétel iránti kérelmének teljesítését. Az MKM rendelet szerint kivételes és indokolt esetben lehetséges a műteremlakás elidegenítése. Az elidegenítés tárgyában hozott döntés az alperes mérlegelési jogába tartozik. Az adásvételi szerződés a szerződésben szereplő felek szerződéskötési akaratát fejezi ki, és a bíróság nem pótolhatja az egyik fél akaratát sem a szerződés megkötése tárgyában. A szerződéskötés megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek (BH 1997.522).
[5] A felperes fellebbezésében a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.
[6] A másodfokú bíróság 2016. május 11. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[7] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a jogvita annak eldöntéséről szól, megilleti-e a felperest a keresettel érvényesíteni kívánt jog. A felperes ilyenként az alperes ingatlan megvásárlásához való hozzájárulása, mint jognyilatkozat pótlása iránti igényét jelölte meg, hivatkozva mind a régi, mind az új Ptk. vonatkozó törvényhelyeire. Az elsőfokú ítéletből nem tűnt ki, hogy milyen jogviszony, mikori keletkezése indokolná a régi Ptk. alkalmazását. Minthogy a felek között nincs jogviszony, a jogvita elbírálására az új Ptk. 1:5. §-a alkalmazandó, figyelemmel arra a tényre, hogy a periratok tükrében a felperes a hozzájárulás megadását 2015. március 23-án kelt levelében kérte az alperestől. Mindennek azonban a másodfokú bíróság szerint nincs ügydöntő jelentősége a szabályozás lényegében azonos volta miatt.
[8] A felperes a pótolni kért, jogszabály által megkívánt nyilatkozatot sem jelölte meg kellő pontossággal, ugyanakkor az elsőfokú bíróság helyesen hívta fel a Lakás tv. 55. § (1) bekezdését és a 15/1995. (XII. 29.) MKM rendelet 11. § (1) bekezdését. Az új Ptk. 1:5. §-a által megfogalmazott joggal való visszaélés alanyi jog fennállását feltételezi. Alanyi jogon a polgári jogviszonyokban a jogszabály által meghatározott, biztosított és védett cselekvési lehetőséget kell érteni. Az alanyi jognak a magánjog kereteket szab azáltal, hogy kijelöli a jogalanyok egymással szemben fennálló cselekvési határait. Kétségkívül alanyi jognak minősül az alperes Lakás tv.-ben és a rendeletben rögzült – bérlőkijelölési joggal érintett lakások elidegenítéséhez történő hozzájárulásának – joga. A joggal való visszaélés olyan magatartás, ami tételes jogi rendelkezésbe ugyan nem ütközik, de célját vagy eredményét tekintve nem egyeztethető össze a jog társadalmi rendeltetésével, alapvető követelményeivel. E magatartást az új Ptk. idézett rendelkezése általában tiltja, speciális esetét pedig, amikor a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll, a (2) bekezdése írja körül. Fennállásának együttes feltételei: a) a félnek van olyan alanyi joga, amely a jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtételében ölt testet, b) e jog gyakorlása nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, c) az okozott érdeksérelem másként nem hárítható el. Nem pótolható a jognyilatkozat, ha a megtételére vonatkozó jogot visszaélésszerűen gyakorolják, azonban ez érdeksérelmet nem okoz, illetve ha okoz ugyan érdeksérelmet, de a joggyakorlás nem visszaélésszerű. Ha a nyilatkozat megtagadására a nyilatkozattételre kötelezettnek jogi indoka, törvényes érdeke van, úgy a megtagadás akkor sem visszaélésszerű, ha az másnak érdeksérelmet okoz.
[9] Nem a felperesi és alperesi oldalon mutatkozó érdekek összemérése volt a bizonyítási eljárás fókusza, hanem az, hogy az alperes polgári alanyi jogát a jognak, mint általános rendező szabályrendszer céljának megfelelően gyakorolja-e, amikor a felperesi tulajdonszerzéshez nem járul hozzá, avagy a jog gyakorlása a jog elvárásaival szembehelyezkedő módon történik, vagyis a hozzájáruló nyilatkozat megtagadása joggal való visszaélés. A jognyilatkozat pótlásának feltételei nem állnak fenn, a felperes ugyanis nem bizonyította, hogy az alperes joggyakorlása mennyivel lépte túl a rendeltetését, megvalósult-e ezáltal a joggal való visszaélés. Az alperes joggyakorlása elfogadható és méltányolható okból történik, összhangban a jóhiszeműség és a tisztesség, továbbá az elvárható magatartás alapelvével. Törekvése ugyanis az alkotóművészek támogatását jelentő műteremlakások minél nagyobb számára irányul. Visszaélésszerű joggyakorlás hiányában a jognyilatkozat pótlásának további feltételeit nem kellett vizsgálni.
A felülvizsgálati kérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében – tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogszabálysértését abban határozta meg, hogy nem állapította meg a jognyilatkozat megtagadásával megvalósuló joggal való visszaélést. A Kúria a jogerős ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül. A jogerős ítélet felülvizsgálatára a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében csak jogszabálysértés miatt van mód.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
[13] Kúria egyetértett a jogerős ítélet azon kiindulópontjával, hogy a per tárgyát képező jogvitában a Ptk. 1:5. § (2) bekezdése alkalmazandó, figyelemmel a Ptké. 1. §-ára. A felperes részéről az alperes megkeresése a jognyilatkozat megtétele érdekében 2014. március 15. napját követően történt meg. Mivel a per tárgyát képező lakás tekintetében az alperest bérlőkiválasztási jog illeti meg, a Lakás tv. 55. § (1) bekezdése értelmében csak az alperes írásbeli hozzájárulásával idegeníthető el. A Ptk. 1:5. § (1) bekezdése értelmében a törvény tiltja a joggal való visszaélést. E § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A perbe vitt jogvitában azt kellett vizsgálni, hogy a bérlőkiválasztási joggal rendelkező alperes joggal való visszaélést valósított-e meg azzal, hogy nem adta meg a hozzájárulását a bérlemény elidegenítéséhez. A jognyilatkozat megtételénél az alperesnek nem a felperes érdekét kellett szem előtt tartani, mert ez esetben minden ilyen tárgyú kérelemre támogató döntést kellene hoznia. A jogszabály által megkívánt hozzájárulás éppen azt szolgálja, hogy meghatározott célra rendelt ingatlanok a jövőre nézve is biztosíthatók legyenek az adott cél megvalósítására. Egy műteremlakás akkor tölti be a funkcióját, ha olyan személy a bérlője, aki azt műteremként tudja használni. Nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ha a bérlőkiválasztási joggal rendelkező szervezet az elidegenítéshez való hozzájárulás megtagadásával nem engedi ki az adott ingatlant a saját rendelkezési köréből annak érdekében, hogy az a rendeltetését a jövőben is be tudja tölteni. Az alperes által megjelölt szempont akceptálandó, és erre tekintettel nincs jelentősége annak, hogy korábban a bérlőkiválasztási joggal rendelkező szervezet a hozzájárulás megadása tárgyában milyen gyakorlatot folytatott, és ennek eredményeként az önkormányzatok hány műteremlakást adtak el. Ennek az egyébként elég tág körben megjelölt bizonyításnak az elmaradása az eljárt bíróságok részéről jogszabálysértést nem jelent azzal, hogy a felperes meg sem jelölte, hogy e tárgyban a jogerős ítélet mely jogszabályi rendelkezést sértette meg.
[13] Mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.598/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás