PÜ BH 2017/402
PÜ BH 2017/402
2017.12.01.
A pert megelőzően a hibás teljesítés orvoslásaként a felek között létrejött, kijavításra vonatkozó megállapodás a jogosultnak az ún. első lépcsőbe tartozó szavatossági jogok (kijavítás, kicserélés) közötti választásnak minősül. Ettől csak akkor lehet eltérni, ha a választott igény teljesítése lehetetlen, illetve, ha az eltérés nem eredményez a kötelezettnek aránytalan többletköltséget [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 306. § (1)–(2) bek., 339. § (1) bek., 355. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint vevő és az alperes mint eladó között 2009. február 27-én adásvételi szerződés jött létre, amely alapján a felperes kalandtúrázás és terepversenyeken való részvétel céljából 7,3 millió forint vételárért megvásárolta a perbeli Nissan Navara személygépkocsit. A felperes az alperestől számos kiegészítő tartozékot rendelt meg, amelyeket az alperes szerelt fel a gépjárműre, így annak bruttó értéke 8,4 millió forint volt. A felperes a vételárat kifizette, a gépkocsit 2009. április 24-én vette át. Az alperes a forgalomba helyezéstől számított 3 évig vagy 100 000 km-ig terjedően ún. újgépjármű-garanciát vállalt, amely kiterjedt a bizonyítottan anyag- vagy gyártási hibára visszavezethető meghibásodásokra, ám nem vonatkozott – egyebek mellett – bármely nem eredeti alkatrészre, tartozékra és felszerelésre, a gépjármű átalakítására.
[2] Az alperes a gépkocsit ún. automata LSD differenciálművel szerelten adta birtokba, amelyet – közelebbről meg nem határozható időpontban – a felperes kifogásolt arra hivatkozva, hogy megrendelése kézi kapcsolású differenciálműre vonatkozott.
[3] 2010. június 17-én a felperes a gépkocsival megjelent az alperes kecskeméti telephelyén a 30 000 km-es szerviz elvégzése céljából, egyúttal jelezte a kézi kapcsolású differenciálzárral kapcsolatos igényét Zs. L. részére, akivel – valamint K. V. alperesi alkalmazottal (akivel az adásvételi szerződés megkötésekor is kapcsolatban állt) – történt egyeztetés eredményeként az alperes megkezdte egy gyári, de használt, bontott hátsó híd beszerelését a gépkocsiba. Ennek során elvégezte a differenciálzáras hátsó híd, továbbá a bal és jobb hátsó féltengely komplett cseréjét, a hátsó híd összeszerelését, a szükséges mechanika átszerelését az új hídra, a fékolaj és a differenciálmű olajcseréjét.
[4] A felperes emellett kérte az első differenciálművel kapcsolatban észlelt hibajelenség kivizsgálását és cseréjét, amelyre irányuló garanciális igényét az alperes elutasította.
[5] A felperes és az alperes alkalmazottja M. F. 2010. július 22-én jegyzőkönyvet vettek fel a hátsó differenciálművel kapcsolatos panaszról, amelyben rögzítették, hogy a felperes a 2009. április 15-én, K. V. értékesítővel történt megbeszélés alapján kapcsolható hátsó differenciálművel kívánta megvásárolni a gépkocsit, de az automata LSD differenciálművel került átadásra. A 2010 júniusában történt egyeztetés alapján az alperes vállalta a kapcsolható hátsó differenciálmű beépítését, ami megtörtént, az elektromos bekötésekre azonban nem került sor, a gépjárművet a felperes – annak egyéb meghibásodása miatt – elszállította. Az alperes vállalta, hogy a még hátralévő munkákat a felperessel egyeztetett időpontban saját költségén elvégzi.
[6] Ugyanezen a napon a felperes, Zs. L. és M. F. egy további jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben rögzítették, hogy a perbeli gépkocsi 2010. július 12-én menet közben hallható morgó hang panasszal érkezett a szervizbe, amely hibát az első differenciálmű okozott, az ennek garanciális javítására irányuló igényt azonban az alperes elutasította.
[7] Szintén 2010. július 22-én a felperes a perbeli gépkocsit elszállíttatta az alperesi szervizből a S. Kft. hernádi telephelyére. Ezt követően a járművet nem használta, az ottani tárolásért 2013. április 18-án 1 398 395 forintot fizetett e kft. részére.
[8] A felperes ugyancsak 2010. július 22-én kelt, H. M. alperesi ügyvezetőnek írt panaszlevelében kifogásolta az első differenciálműre vonatkozó garanciális javítási igényének elutasítását, és jelezte a kapcsolható (hátsó) differenciálmű hiánya miatti kifogásait is. Ezt követően a 2010. szeptember 10-én kelt levelében – jogi képviselője útján – felszólította az alperest a kapcsolható differenciálzár beszerelése érdekében a kapcsolat felvételére. Az alperes a 2010. november 24-én kelt válaszlevelében javasolta a beszerzett hátsó futómű szakértői vizsgálatát, a hátsó vezetékköteg cseréjét, a kapcsoló és a differenciálzár vezérlőegység beépítését, az utóbbi programozását, tanítását. A felperes az ajánlatot nem fogadta el.
[9] A felperes az F. Team képviseletében 2010. január 22-én szponzorációs szerződéseket kötött R. P.-vel, valamint az U. 2000. Hungary Kft.-vel, amelyek alapján 8 millió forint, illetve 10 millió forint összegeket vett át a rally sporttevékenység támogatása céljából. A szerződésekben felsorolták azokat a 2010. és 2011. évi versenyeket, amelyeken a felperes vállalta a megjelenést. A gépjárműnek a differenciálművekkel kapcsolatos problémák miatti üzemképtelensége folytán a felperes a versenyeken nem vett részt, ezért a támogatók a szponzorációs szerződéseket felmondták, amelyre tekintettel a felperes mindkét szponzornak 8-8 millió forintot fizetett vissza 2012. év során.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes módosított keresetében elsődlegesen jótállás, másodlagosan szavatosság jogcímén a perbeli gépkocsi kicserélését kérte 2010. évi vagy újabb évjáratú, nulla kilométeres, a perbelivel azonos felszereltségű, kapcsolható differenciálzárral rendelkező új autóra. Másodsorban kérte a gépjármű kijavítását az alperes költségén, az általa választott szakszerviz, az S. Kft. által. Emellett 2 487 000 forint értékcsökkenés, csere esetén a kiegészítő tartozékok átszerelésének költségeként 830 089 forint, a dekorfóliák áthelyezése költségeként 508 000 forint, valamint a gépjármű tárolási költségeként 1 398 395 forint mint tapadókár, továbbá a szponzorációs szerződések felmondásából származó következménykárként 16 000 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[11] Hivatkozott arra, hogy a perbeli gépjárművet elektronikusan kapcsolható hátsó differenciálzárral rendelte meg, ehhez képest az alperes azt automata differenciálzárral szerelten adta át, a hibás teljesítést az alperes egy totálkárosra tört gépkocsiból származó hátsó híd beszerelésével kívánta javítani, amely azonban nem egyenértékű az általa megrendelt és kifizetett műszaki tartalommal, és amelynek elfogadása a garancia elvesztésével járt volna. Ezért szállíttatta el a gépjárművet az alperestől és tárolta szakszervizben.
[12] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen a hibás teljesítést vitatta, állítva, hogy a felperes a szerződéskötéskor tisztában volt azzal, hogy a vásárolt gépjármű automata (LSD) differenciálművel szerelt, és nem bizonyította, hogy kifejezetten kézi kapcsolású differenciálművel ellátott gépjárművet kívánt megrendelni. Az első differenciálművel összefüggő garanciális javítás iránti igényt azért utasította el, mert a felperes a gépkocsit jelentősen átépítette, az ebből eredő nagyobb súly okozta a meghibásodást, amelyre azonban az átépítés folytán nem terjedt ki a garancia.
[13] Előadta, hogy a hátsó differenciálművel kapcsolatban közöttük megállapodás jött létre annak kijavítására, amit megkezdett, de nem fejezhetett be, mert a felperes a gépjárművet elszállította. A kicserélésre irányuló felperesi igényt alaptalannak tartotta, figyelemmel arra, hogy a vállalt javítási mód – a kézi kapcsolású használt hátsó differenciálmű beépítése – megfelelő javításnak tekinthető. Az eljárás során tett nyilatkozatában is vállalta a korábban felajánlott javítás teljes körű elvégzését. Vitatta továbbá a felperes valamennyi kártérítési igényét is.
Az első- és másodfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletében kötelezte az alperest, hogy 90 napon belül saját költségén javítsa ki a perbeli gépkocsit az ítélet mellékletét képező, R. F. szakértő 2013. december hónapban kelt MSZ. 201/2013. számú szakvéleményének 11. oldal 3. pontjában írt bevizsgálást követően, a 11. oldal 2. pontjában szereplő táblázat 1-9. tételszám alatt felsorolt cikkek beépítésével, az 5. pontban rögzített beépítési sorrend betartásával. Kötelezte továbbá az alperest a tárolási költségként felmerült és érvényesített 1 398 397 forint és járulékai 15 napon belüli megfizetésére. Ezt meghaladóan a kereset elutasította.
[15] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes a perbeli gépjárművet kapcsolható hátsó differenciálművel vásárolta meg, ehhez képest az alperes automata LSD differenciálművel szerelt járművet adott át, így hibásan teljesített.
[16] A 2010 júliusában történt egyeztetések során a felek között szerződésmódosítás jött létre, amelynek keretében az alperes gyári, kézzel kapcsolható, de bontott differenciálmű beépítését vállalta. A beszerzett szakértői vélemény szerint a gépkocsi hibája javítással kiküszöbölhető, ehhez képest az elsődlegesen érvényesített kicserélés iránti igény aránytalan többletköltséget eredményezne, ezért ezt az igényt alaptalannak ítélte. Nem fogadta el a felperes arra irányuló kérelmét sem, hogy egy általa választott szerviz végezze el a javítást, mert ez valójában a kijavítási költség megfizetésére vonatkozó, azaz ún. II. lépcsőbe tartozó szavatossági jog.
[17] A kicserélés iránti igény elutasítása folytán alaptalannak ítélte a kiegészítő tartozékok átszerelésével és a dekorfóliázással kapcsolatos kárigényeket, a szponzorációs szerződések felmondásával összefüggő következményi kár megtérítésére irányuló igényt pedig a felperest terhelő kárenyhítési kötelezettség elmulasztása miatt ítélte alaptalannak. Az értékcsökkenés kapcsán utalt a szakvélemény azon megállapítására, miszerint az kizárólag a gépjármű állása folytán következett be, amit a felperes megelőzhetett volna az időben történő javíttatással, ezért ezt az igényt is elutasította.
[18] Az elsőfokú bíróság megalapozottnak ítélte a tárolási díj iránti keresetet, mert ez a költség az alperes szerződésszegése miatt üzemképtelen gépjármű szakszervizben történt tárolásával összefüggésben merült fel.
[19] A felek fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a felperes tárolási költség és kamatai iránti keresetét elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[20] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a mérlegelés alapján megállapított hibás teljesítés tényét illetően, valamint a 2010. július 22-én a hátsó differenciálmű javítása tárgyában létrejött szerződésmódosítás tekintetében is. Hangsúlyozta, hogy e megállapodás kifejezetten meghatározta a javítás konkrét módját, amelyet az alperes a szerződésben vállaltak szerint el is kezdett, annak befejezése kizárólag a felperesi magatartás következtében maradt el, mert az első futómű javításával összefüggő vita miatt a felperes a gépjárművet elszállíttatta az alperestől.
[21] Az érvényesített szavatossági igények kapcsán kifejtette, hogy a szakvélemény szerint a gépjármű hibája a szerződés tartalmát kielégítő módon javítható, annak módját, eljárási rendjét a szakértő konkrétan meghatározta, előírva a használt fődarab beépíthetőségének (megfelelőségének) előzetes vizsgálatát is. A beszereléssel és a még szükséges átalakítások elvégzésével a műszaki észszerűség és a gazdaságosság szempontjait is figyelembe véve a hibás teljesítés javítással orvosolható, ezzel szemben a kicserélés aránytalan többletköltséget eredményezne és aránytalan terhet róna az alperesre, különös tekintettel arra, hogy az időmúlás miatt a perbelihez hasonló évjáratú, felszereltségű és futásteljesítményű gépjármű beszerzése nehézségekbe ütközik, és a fellebbezési tárgyaláson a felperes is úgy nyilatkozott, hogy a szakvéleménynek a kijavítás módjára vonatkozó megállapításait nem vitatja.
[22] A másodfokú bíróság alaptalannak ítélte a tárolási költséggel kapcsolatos igényt, rámutatva, hogy a gépjárművet a felperes annak ellenére szállíttatta el, hogy az alperes a megállapodásuknak megfelelően megkezdte a javítást, és a felperes ezt követően sem tett semmilyen intézkedést a gépjármű használható állapotának helyreállítása érdekében, ezáltal nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, ezért a tárolási költséget nem háríthatja át az alperesre. A másodfokú bíróság az okozati összefüggés hiánya miatt hagyta helyben az értékcsökkenéssel és a szponzori szerződésekkel kapcsolatos elsőfokú elutasító rendelkezést is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalmilag – annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte az alperesnek gyárilag beépített, kapcsolható differenciálzárral rendelkező, új, a perbelivel azonos karosszériájú vagy újabb kivitelű gépjárműre történő kicserélésére, továbbá átszerelési és fóliázási költségként 1 338 889 forint, a tárolási költségből eredő 1 398 395 forint és a szponzori szerződések felmondásából fakadó – a felülvizsgálati eljárásban leszállított összegű – 2 000 000 forint kár megtérítésére kötelezését kérte.
[24] Másodsorban a gépjármű garanciális, gyári, új alkatrésszel történő kijavítására, az átszerelés 849 139 forint költsége, 2 487 000 forint értékcsökkenés, 1 398 395 forint tárolási költség és 2 000 000 forint a szponzori szerződések felmondásából fakadó károk megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[25] Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését, valamint 339. § (1) bekezdését és 355. § (1) bekezdését jelölte meg.
[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] Elöljáróban a Kúria rámutat, hogy a felülvizsgálat szigorú eljárásjogi szabályok által szabályozott rendkívüli perorvoslat, amelyben kizárólag a felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt jogszabálysértések vizsgálhatók [Pp. 272. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja és indokolása]. Ezért a felperes által kizárólag a felülvizsgálati tárgyaláson hivatkozott jogszabálysértések [Ptk. alapelvi rendelkezések, EU irányelv, Alaptörvény] a felülvizsgálati eljárásban nem voltak vizsgálhatóak, ezáltal a felülvizsgálat tárgya kizárólag a felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt anyagi jogi jogszabálysértések vizsgálata lehetett. Miután pedig a hibás teljesítés tényét felülvizsgálati kérelem nem érintette, a felülvizsgálati eljárásban egyrészt két szavatossági igény, a kicserélés és a kijavítás közötti választás kérdésében, másrészt a kártérítési igények tekintetében hozott jogerős ítéleti rendelkezések felperes által állított jogszabályba ütközését kellett vizsgálni.
[28] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[29] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[30] A Ptk. 306. § (1) bekezdése a) pontjában szabályozott – ún. első lépcsőbe tartozó – kijavítás és kicserélés egyenrangú szavatossági jogok, amelyek közül hibás teljesítés esetén a jogosult választhat. A választás szempontjait a törvény határozza meg: nem választható az az igény, amelynek teljesítése lehetetlen, illetve a választásnál irányadó az ún. arányossági feltétel [a választott igény a kötelezettnek aránytalan többletköltséget eredményez-e, figyelemmel a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékére, a szerződésszegés súlyára, a jogosultnak okozott kényelmetlenségre], amely egyébként nemcsak az első lépcsőbe tartozó, hanem a második, valamint az eltérő lépcsőkbe tartozó szavatossági jogok közötti választás során is vizsgálandó [1/2012. (VI. 21.) PK vélemény 3., 4. pontok].
[31] Jelen esetben a két felmerült, egyenrangú, első lépcsős szavatossági igény közül a felperes mint jogosult a 2010. július 22-i „Jegyzőkönyv hátsó differenciálmű panaszról” című okiratban (1/F/6.) rögzítettek szerint egyértelműen választott: a felek egyeztetés után abban állapodtak meg, hogy az alperes elektronikusan kapcsolható hátsó differenciálmű beépítését vállalja, a felperes pedig ezt „az ügy végleges és megnyugtató rendezéseként fogadja el, és a H. Alföld Kft. felé további követelést ezen a címen nem támaszt”. Ennek a megállapodásnak a tényét és tartalmát támasztja alá a felperes által ugyanezen a napon H. M. alperesi ügyvezetőhöz írt levele (1/F/9.), amelyben foglaltak szerint: „Másnap felhívott K. V., hogy belerakják a difizárat az autómba, és ezt csak annak köszönhetem, hogy találtak Szegeden egy totálkárosra tört Navarát, amiből kiszedik a hátsóhidat difizárral együtt, és azt fel tudják ajánlani nekem. Természetesen belementem az alkuba még úgy is, hogy tudtam egy használt, de legalább gyári difizár kerül az alig használt autómba.”.
[32] A jogosulti választásnak megfelelően az alperes beszerezte a bontott alkatrészt – amelynek eredetéről a felperes éppen az ügyvezetőhöz címzett levelében írtak szerint kifejezett tudomással bírt – és a megállapodás szerint megkezdte az alkatrészek beszerelését. E tényekből a jogosult által választott szavatossági igény mibenlétét illetően eltérő következtetésre a Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti általános, és ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése szerinti – a fogyasztóra kedvezőbb – értelmezés alapján sem lehet jutni.
[33] A felperes javítás iránti igényét a jogi képviselője útján az alpereshez írt, 2010. szeptember 10-i levele és a kijavításra kötelezésre irányuló, 2011. május hó 31. napján kelt eredeti keresetlevelében is megerősítette.
[34] A felek a kijavításra vonatkozó megállapodásuktól a későbbiekben nem tértek el, azt közös megegyezéssel nem módosították, a felperes e megállapodást nem támadta meg, így az változatlan tartalommal volt irányadó a pert megelőzően és a per során is. A Kúria rámutat: a felperes keresetmódosítása, amellyel elsődlegesen a kicserélésre irányuló igényt kívánt érvényesíteni, valójában a választott szavatossági jogról való áttérést célozta, amelyre a fentebb kifejtett feltételek bekövetkezése (az eredetileg választott igény teljesítésének lehetetlensége, illetve az arányossági követelmény szempontjai) esetén van mód.
[35] E vonatkozásban elsődlegesen annak van jelentősége, hogy a választott igény (kijavítás) teljesítése lehetetlen-e. A felperes azáltal, hogy 2010. július 22-én elszállíttatta a gépjárművet az alperestől és azt az alperes többször jelzett vállalása ellenére a munkák befejezése érdekében nem vitte vissza, maga akadályozta meg a javítás befejezését, ami adott esetben igazolhatta volna, hogy a javítás a hibás teljesítést nem orvosolja. A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény pedig egyértelműen alátámasztotta, hogy a javítás lehetséges, a szakértő az ehhez szükséges alkatrészeket egyértelmű azonosításra alkalmas módon (cikkszám) megadta, a technológiai sorrendet meghatározta, és – éppen a bontásból származó hátsó híd ismeretlen előélete miatt – a beépíteni tervezett alkatrész előzetes, független szakszervizben történő megfelelőségi vizsgálatát is előírta. A javítás lehetetlen volta tehát nem volt megállapítható.
[36] A kicserélésre – mint a választottól eltérő első lépcsős szavatossági igényre – történő áttérés másik esetköre az arányossági feltétel vizsgálata alapján állhat fenn. A javítás költségeit, az ezzel elkerülhető többletköltségeket (extra tartozékok átszerelése, átmatricázás), az igényelt paraméterekkel rendelkező cseregépjármű beszerzésének időmúlás miatti nehézségeit, ennek szükségszerű költségeit, ezáltal a műszaki gazdaságosság és az észszerűség szempontjait az eljárt bíróságok helyesen értékelték. A felperes felülvizsgálati kérelmében elvégzett összegszerűségi összevetés egyrészt hiányos, másrészt pontatlan. A felperes nem vette figyelembe az igényelt cseregépkocsi beszerzésével kapcsolatos költségtényezőket (vételár, beszerzéssel, szállítással, forgalomba helyezéssel kapcsolatos járulékos költségek), emellett a kijavításnál is feltüntette az átszerelés költségeit, amelyek ebben az esetben fogalmilag nem jöhetnek szóba, és ugyancsak ezzel összefüggésben hivatkozott az értékcsökkenésre, ami viszont saját felróható magatartásának következményeként állt elő, és nem róható az alperes terhére. Téves továbbá azon összegző hivatkozása [felülvizsgálati kérelem 3.1.2.4. pontja], miszerint: „A kijavítás nekem aránytalan többletköltséget ... jelentene.”. A többletköltségek figyelembevételét ugyanis a Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontja a kötelezett – jelen esetben az alperes – oldalán írja elő, a jogosult részéről az okozott kényelmetlenségeknek lehet jelentősége.
[37] A Kúria megjegyzi: a felperes által hivatkozott BH 2006.261. számú jogeset a Ptk. 306. § (1) bekezdésének 2002. évi XXXVI. törvénnyel történt, 2003. július 1-jétől hatályos módosítása előtt kötött szerződésre vonatkozik, így a jelen perbeli esetre nem irányadó.
[38] Minderre tekintettel a felperes kicserélésre irányuló igényének elutasítása és a kijavítás elrendelése jogszabálysértés nélkül történt.
[39] A tapadó- és következménykárok tekintetében a másodfokú bíróság helytállóan értékelte a felperes magatartásának jelentőségét, a megállapodás szerinti javítás megakadályozása (elszállíttatás), a felperesnek a gépjármű működőképessége mielőbbi helyreállítása terén mutatott – a jogi képviselője ügyintézésére szorítkozó – passzivitása, valamint a kárenyhítési kötelezettsége elmulasztása terén. A kártérítési felelősség fennálltához szükséges alperesi károkozó magatartás és az okozati összefüggés léte sem állapítható meg, így az alperes kártérítésre egyik kárelem tekintetében sem kötelezhető.
[40] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a felperes által hivatkozott általános kártérítési felelősségi szabály [Ptk. 339. § (1) bekezdés], és a teljes kártérítés elve [Ptk. 355. §] megsértése nélkül hozta meg jogerős ítéletét, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.878/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás