PÜ BH 2017/403
PÜ BH 2017/403
2017.12.01.
A károsult gondozásával, a háztartási kisegítéssel és a kíséréssel felmerült munkát a hozzátartozó a károkozó helyett, az ő költségére és a károsult érdekében végzi. A munka ellentételezése nem munkabér, hanem költség, ezért a közterhek levonásának kérdése fel sem merülhet [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 355. § (1)–(4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes 1924-ben született édesapja, a II. rendű felperes apósa, Cs. I. idős korában aktív életet élt, jó egészségi állapotú volt. 2009. december 4-én a gyalogátkelőhelyen egy személygépkocsi elütötte, amelynek következtében a jobb combcsont csípőízületi végének törését szenvedte el. Az I. rendű felperes édesapját megműtötték, ezt követően önálló életvitelre nem volt képes, jobb csípőmozgásai beszűkültek, ezért csípőprotézis beültetése vált szükségessé. 2010 augusztusában elesett, amelynek következtében 3 centiméteres végtagrövidülést állapítottak meg nála és újabb műtétre került sor. A balesetet követően kb. 8 hónapig az I. rendű felperes édesapja a felpereseknél lakott, gondozását ők látták el. Cs. I. a vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítése iránt indított per során, 2013. augusztus 1-jén meghalt. Az eljárás félbeszakadását követően az I. rendű felperes mint Cs. I. törvényes örököse kérte jogutódként a per folytatását.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperesek a keresetükben – többek között – gondozás címén a 2009. december 4-től 2011. július 4-ig tartó időszakra összesen 244 769 forint és a középarányos időtől járó késedelmi kamata, háztartási kisegítés címén a 2010. december 15-től 2013. július 31-ig terjedő időszakra összesen 1 211 400 forint és a középarányos időtől járó késedelmi kamata, kísérés címén pedig ugyanerre az időszakra összesen 596 835 forint és ennek a 2011. október 8-tól járó késedelmi kamata megfizetésére kérték az alperes kötelezését.
[3] Az alperes a kereset jogalapját nem vitatta, annak összegszerűségét azonban igen.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adó ítéletében a háztartási kisegítés, a gondozás és a kísérő költsége címén megállapított összeget az 1 órára eső minimálbér nettó értéke alapján állapította meg. Gondozás címén összesen 199 502 forint, háztartási kisegítés címén 883 896 forint és a kísérő költsége címén 418 643 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
[5] A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és az alperest az I. rendű felperes javára terhelő összeget 5 687 711 forintra, a II. rendű felperes javára terhelő marasztalási összeget 600 000 forintra leszállította és egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[6] A másodfokú bíróság a gondozási költség, a háztartási kisegítés és a kísérő költsége kapcsán előterjesztett felperesi fellebbezést alaptalannak tartotta és az elsőfokú bíróság által megállapított összegeket elfogadta. E körben a fellebbezés kapcsán utalt a Pécsi Ítélőtábla korábbi ítéletének indokolásában foglaltakra, amely szerint a közterhek nélkül figyelembe vett nettó jövedelem az, amelyhez a munka valós ellenértékeként a munkát végző személy hozzájut. Az „ezekre rakódó közterheket” csak akkor lehetne figyelembe venni, ha azok költségként idegen munkaerő igénybevétele esetén ténylegesen felmerültek volna. A felpereseknek az az aggálya, hogy ebben az esetben a károkozó részben mentesül, nem megalapozott, káronszerzés fogalmilag csak a károsultak esetében merülhetne fel. A károkozónak a ténylegesen fel sem merült kárért nem kell helytállnia. A hivatkozott másodfokú ítéletet hatályában fenntartó ítéletben a Kúria úgy foglalt állást, hogy általános kártérítésként megítélt járadék esetén nincs jelentősége annak, hogy a minimálbérből a közterheket le kell-e vonni vagy sem.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és az alperest ápolás-gondozás címén 244 769 forint és ennek a 2010. szeptember 10-től járó, háztartási kisegítés címén 1 211 400 forint és ennek a 2011. október 8-tól járó és kísérő többlet-humánerőráfordítás címén 596 835 forint és ennek a 2011. október 8-tól járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelező döntés meghozatalát kérték.
[8] Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §-ának (1)–(4) bekezdéseit, továbbá a 356. és 357. §-át sérti. A felperesek szerint súlyosan jogszabálysértő, hogy a bíróságok a tételes összegszerűség meghatározása során az óradíjak nettó értékét vették alapul arra figyelemmel, hogy a hivatkozott tevékenységeket ellátó hozzátartozó nem fizet járulékot a kártérítésből. Érvelésük szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CLVII. törvény alapján kizárólag a jövedelempótló kártérítés az, amely a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozik, a Ptk. hivatkozott rendelkezései [356. § (2) bekezdés] szerint csupán a jövedelempótló kártérítésből kell levonni a társadalombiztosítási ellátást. A gondozás, háztartási kisegítés és kíséret során kifejtett többlet-humánerőráfordítás ellentételezése nem minősülhet jövedelempótló kártérítésnek akkor sem, ha a számítás alapját a munkavégzés ellenértékeként meghatározott minimálbér adja. Ezek a kért költségek indokolt költségnek minősülnek, a tevékenység nem jövedelemszerző. A jogerős ítélet sérti a teljes kártérítés elvét is és az alperes gazdagodását eredményezi. Az így megállapított kártérítés ugyanis nem a kifejtett többlet-humánerőráfordítást reparálja, hanem annak csak egy részét, az ellenértéknek a teljes bruttó munkabérhez kell igazodnia a teljes kártérítés elve alapján, ennek hiányában a felperesek által kifejtett tevékenység valós értékének egy része indokolatlanul az alperesnél maradna, amellyel gazdagodna. Ez pedig az alperesi oldalon történő káron-szerzést jelentené. A Kúria által hozott és a másodfokú ítéletben hivatkozott Pfv.V.20.216/2014/12. számú ítéletnek azért nincs jelentősége, mert ebben a Kúria nem azt ismerte el, hogy a minimálbért nettósítani szükséges, hanem csak azt állította, hogy az adott ügyben érdektelen a „nettó-bruttó” kérdése.
[9] Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet támadott részének hatályban tartására irányult. Az alperes szerint a jogerős ítélet költségpótló járadékra vonatkozó rendelkezései nem jogszabálysértőek. A felperesek a perben nem igazolták, hogy ápolás-gondozás, háztartási kisegítés és kíséret céljából fizetett munkaerőt alkalmaztak volna, ily módon tényleges káruk nem valamely foglalkoztatott személynek fizetett minimálbérből és annak közterheiből ered, hanem a bíróság által az eset összes körülménye alapján meghatározott összeg. A felülvizsgálati kérelem a bírói mérlegelés eredményét alaptalanul támadja.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A felperesek felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
[11] A felperesek három kártérítési tétel tekintetében támadták a jogerős ítéletet a keresetüket elutasító részében. Az ápolás-gondozás, a háztartási kisegítés és a kísérés költségei esetében a bíróság a felek által is elfogadottan a mindenkori minimálbért vette alapul, a felperesek azonban azt vitatják, hogy költségként a bíróság a közterhek levonásával, az ún. nettó összeget ítélte meg részükre. A kereset meghatározott időszakokra vonatkozik, a bíróság ezeket vette figyelembe azzal, hogy az elsőfokú bíróság a gondozási és háztartási kisegítő költségét az I. rendű felperes javára, a kísérő költségét pedig mindkét felperes javára számolta el, a Kúria döntése is ezen alapul.
[12] Nem vitatható, hogy ténylegesen a károsult kárairól van szó, hiszen ő szorul rá a gondozásra, háztartási kisegítésre, a kísérésre, függetlenül attól, hogy ezeket a munkákat a hozzátartozók végezték, valójában a károkozó helyett, ilyen módon az ő költségére, ám a károsult érdekében. Ezen az alapon érvényesítenek hozzátartozóként saját jogon kártérítési követelést, mégpedig úgy, hogy a szóban forgó kiadással járó munkák elvégzéséért követelnek kártérítést, amely kiadások, költségek eredendően a károsultnál merülnek fel, a károkozót terhelő módon. A károsult a Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján az őt ért kár megtérítésére jogosult, köztük azokra is, amelyek a vagyoni kárai kiegyenlítésére szolgálnak.
[13] E tevékenység elvégzése nem más, minthogy azzal a károsult hozzájut kára kompenzálásához. Ezáltal azonban nem keletkezik munkaviszony, amelynek kapcsán a munka ellentételezése munkabér lenne. Ebben a viszonyrendszerben fel sem merül olyan jogintézmény, amely más jogviszony keretében végzett jövedelemszerző tevékenység esetében, és az arra vonatkozó jogi szabályozás folytán merülnek fel a közterhek (különféle járulékok, személyi jövedelemadó). Alapjában eltér a munkaviszonytól, amikor a kár megtérítése történik, akár ténylegesen elvégzett gondozással a károkozó részéről, vagy ehelyett más által, ámde költség ellenében. Az ilyen jellegű munkavégzés ellentételezésénél a minimálbér figyelembevételéből nem következik, hogy a kártérítés költségeleme átváltozna olyan munkabérré, amelyet közterhek terhelnek. A reparáció körébe tartozó és maradó olyan költségről van szó, amelynél a közterhek levonásának kérdése nem merülhet fel. A károsultnak járó költség a hozzátartozónak nem jövedelme, hanem a károkozó helyett a reparáció körébe tartozó tevékenység elvégzéséért járó ellentételezés, amely természete szerint nem más mint a károsultnak járó költség. A jogerős ítélet szóhasználata ezért téves, amikor jövedelmet és „rakódó” közterheket említ. Ezekről akkor lehetne szó, ha a károsult „munkáltatóként” járt volna el. Ha az alaphelyzet az lenne, hogy a károsultnak kellene valójában ápolót, háztartási alkalmazottat alkalmazni, akkor munkáltatóként viselné a közterheket is.
[14] Mindebből az következik, hogy a felülvizsgálati kérelemben a felperesek alappal kifogásolták a vitatott kártérítéseknek a minimálbéren alapuló nettó összeg szerinti megállapítását, ezért a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, az elsőfokú ítéletnek a felperesek vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasító részét helybenhagyó rendelkezését részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta. Az elsőfokú ítéletben megjelölt időszakok és megítélt összegek figyelembevételével az I. rendű felperest ápolás-gondozás címén további 45 267 forint, háztartási kisegítés címén további 327 704 forint és az I-II. rendű felpereseket kísérés címén további 178 192 forint illeti meg a középarányos időtől számított törvényes mértékű késedelmi kamatokkal.
(Kúria Pfv. III. 21.500/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás