PÜ BH 2017/404
PÜ BH 2017/404
2017.12.01.
Ha a pénzösszeg visszafizetési kötelezettséggel való átadásának kölcsöntől eltérő jogcímére az alperesek nem hivatkoznak a perben és erre vonatkozó megalapozott adatok sem merülnek fel, úgy az átadott pénzösszeget kölcsönként kell minősíteni [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 361. §, 523. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek rokonok, az I. rendű alperes a felperes testvére, a II. rendű alperes az I. rendű alperes fia, a III-V. rendű kiskorú alperesek a II. rendű alperes gyermekei. A felperes, valamint az I., II. rendű alperesek 2003 folyamán szóban megállapodtak abban, hogy a felperes pénzt biztosít az alperesek által működtetett K. Kft. tevékenységének bővüléséhez, ennek során földterületek vásárlásához, ültetvények telepítéséhez. A felperes a K. Kft.-ben nem szerzett tulajdonjogot és nem is kötött szerződést a Kft.-vel, a beruházásokhoz szükséges pénzt az I. és II. rendű alperesek javára utalta át. Az I. és II. rendű alperesek bortermeléssel foglalkoztak a K. Kft. keretében, a megtermelt bort pedig belföldön értékesítették. A felek terve az volt, hogy a palackozott bor külföldi értékesítésére is sor kerüljön. A felek együttműködése 2003 és 2007 között folyamatos volt, a felperes vállalta, hogy orosz kapcsolatain keresztül segít majd a bor külföldi értékesítésében. A felperes a felek megállapodása alapján 2003 márciusában 19 370 eurót, majd 15 000 svájci frankot, 2005. február 5-én 20 000 eurót utalt át az I. rendű alperes számára, a II. rendű alperesnek pedig hozzáférése volt a felperes házastársának nevére nyitott számlához, amelyből 2006. augusztus 25. és 2008. február 4. között jelentős összegű eurót emelt le. A felek abban is megállapodtak, hogy az átutalt összegeket a felperes a vállalkozás árbevételéből a későbbiek során visszakapja, hogy pontosan mikor és milyen feltételek mellett, erről nem született megállapodás. Az együttműködés időszakában jött létre a K. Pincészet Kft., amelynek keretében borpalackozó létesült. Ennek megépítését követően kért elszámolást az alperesektől a felperes, amely során a felek között vita támadt. 2008. október 31-i levelében a felperes 150 000 000 forint visszafizetését kérte.
[2] Az I. és II. rendű alperesek a felperes felhívására a későbbiekben nem reagáltak, 2009-ben a felperessel a kapcsolatot megszakították.
[3] Az I. és II. rendű alperesek 2008. július 8-án elajándékozták az osztatlan közös tulajdonukban álló e.-i 0203/3 helyrajzi számú ingatlant a II. rendű alperes gyermekeinek. A II. rendű alperes és házastársa által 2007. március 14-én kötött házassági vagyonjogi szerződés részletesen rögzítette, hogy a kiskorú K. B.-nek ajándékozott ingatlanok a II. rendű alperes különvagyonához tartoznak és az is szerepel benne, hogy a felperestől 2003. január 1. napjától 2007. március 1. napjáig a II. rendű alperes érdekkörébe tartozó gazdasági tevékenység finanszírozása érdekében a II. rendű alperes 10 404 000 forintot, továbbá 15 000 svájci frankot és 400 000 eurót kapott.
[4] A felperes 2012. június 19-én kelt levelében felhívta az alpereseket a tartozás megfizetésére.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[5] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. és II. rendű alpereseket egyetemlegesen 5 000 000 forint kölcsön, ennek 2012. július 1. napjától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 523. § (1) bekezdése alapján. A felperes kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint a II. rendű alperes és a III. rendű alperes között létrejött, a perbeli ingatlanokat átruházó szerződés fedezetelvonó, ezért a felperessel szemben hatálytalan. A felperes ugyanígy kérte, hogy az I., II. rendű, valamint a IV., V. rendű alperesek között létrejött ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellegét és annak hatálytalanságát a felperessel szemben szintén állapítsa meg a bíróság. 5 000 000 forint erejéig kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a fedezetelvonó szerződésekkel érintett ingatlanokból való kielégítése tűrésére. A per későbbi szakaszában a keresetének jogcímét jogalap nélküli gazdagodásban jelölte meg a Ptk. 361. §-ára utalva. Hivatkozott arra, hogy a pénz átadása visszafizetési kötelezettség mellett történt.
[6] Az alperesek módosított ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, elévülési kifogást is előterjesztettek. Azt állították, hogy a 2003 és 2006 év között átvett pénzösszegeket visszafizették, azokat a felperes már akkor lejárttá tette, 2006 évet követően pedig már nem vettek fel pénzt. A felperes a bortermelő kereskedő vállalkozásba való vagyoni hozzájárulásként bocsátotta rendelkezésre az összegeket azzal, hogy a vállalkozás hasznaira tart igényt, ezeket azonban visszakapta.
Az első- és másodfokú határozat
[7] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 5 000 000 forintot. A felperesi keresetnek megfelelően megállapította, hogy a perbeli ingatlanokra vonatkozóan a II. rendű alperes és a III. rendű alperes között, valamint az I-II. rendű és a IV. rendű és V. rendű alperesek közötti ajándékozási szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Az I-V. rendű alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes az ítéletben megjelölt ingatlanokból 5 000 000 forint erejéig az igényét kielégíthesse, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem tudta a perben azt bizonyítani, hogy az alpereseknek kölcsönt nyújtott. A Ptk. 205. §-a tartalma szerint a felek akarata alapján a Ptk. 523. § (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződés nem jött létre. Annak lényeges tartalmi eleme lett volna az abban való megállapodás, hogy a hitelező meghatározott összeget bocsát az adós rendelkezésére, aki annak visszafizetését vállalja. Az nem vitás, hogy a felperes jelentős összegeket adott az alpereseknek a borpalackozó létesítése érdekében, illetve a vállalkozás bővítésére, azonban a felek tárgyalásai arra irányultak, hogy a felperes hitelező vagy befektető legyen, tehát nem volt a felek között egyértelmű megállapodás a pénzátadások jogcímét illetően. Ugyanakkor az alperesek az átvett pénzekről írásban elszámolást nem tudtak felmutatni és az átvett összegekre vonatkozóan az összegszerűség tekintetében sem nyilatkoztak. Az átutalt pénzösszegek konkrét hova fordulását a felperes sem ellenőrizte, a visszafizetés feltételeiről, határidejéről a felek között nem volt megállapodás. A pénzátadás tényét ugyanakkor bizonyítja a II. rendű alperes és a házastársa között létrejött házassági vagyonjogi szerződés, amelynek elkészítését a felperes kérte annak biztosítékául, hogy ha a II. rendű alperes házassága felbomlik az általa befektetett összeg ne vesszen el. A bíróság elfogadta az ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmát, amely szerint a felperes az ott megjelölt összegeket adta át a II. rendű alperesnek. Az alperesek alaptalanul állították, hogy a 2003 és 2006 között átvett összegeket visszafizették, ez a nyilatkozatuk azonban arra mutat, hogy az átvett pénz visszafizetésének kötelezettségével az alperesek tisztában vannak. Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperes keresetét a Ptk. 361. §-ára alapítottan. A bizonyítékok értékelése alapján megállapította, hogy a felek arra kötöttek megállapodást, hogy a felperes beruház a Kft.-kbe, ugyanakkor arra nem jött létre szerződés, hogy az alpereseknek mikor milyen összegeket, milyen feltételekkel kell visszafizetniük. A felperes elvárta, hogy az alperesek útján a beruházott összegek megtérüljenek, ugyanakkor azzal szembesült, hogy a tervezett bortermelés és -értékesítés meghiúsult. A felek közötti jogviszonyt a pénzátadás ténye létrehozta és megállapítható az alperesek gazdagodása a felperes rovására. A felperes az alperesek védekezésével szemben joggal hivatkozott arra, hogy az átadott több mint 100 000 000 forintot nem köteles a perben érvényesíteni, abból bármilyen kisebb összegre vonatkozóan is előterjesztheti a kereseti kérelmét.
[8] A bíróság az alperesek elévülési kifogását nem tartotta megalapozottnak. A felperes 2008. február 17-én kérte az alperesektől az átutalt pénzek visszafizetését, 2008. októberi levelében az igényét már érvényesítette, majd 2012. június 19-én jogi képviselője útján ismételten felszólította az alpereseket az átutalt pénzösszeg visszafizetésére. Ebből következően a Ptk. 326. § (1) bekezdése és 327. § (1) bekezdése alapján az elévülés nem állapítható meg.
[9] Az elsőfokú bíróság megalapozottnak tartotta az alperesek között 2008. július 2. napján és 2012. október 5. napján létrejött ajándékozási szerződések felperessel szemben való hatálytalanságát is a Ptk. 203. § (1) és (2) bekezdésére alapítottan. Tényszerűen megállapítható volt, hogy a szerződéskötésre azt követően került sor, hogy a felperes a visszafizetés iránti igényét előterjesztette, illetve elszámolást kért. A bizonyítási teher az alperesekre hárult abban a kérdésben, hogy a szerződések fedezetelvonó jellege nem áll fenn, illetve más fedezet is rendelkezésére áll a felperesnek. Ezzel kapcsolatban az alperesek egy budapesti ingatlanra hivatkoztak, amelyben az I. rendű alperesnek tulajdoni illetősége van, ez azonban végrehajtási joggal terhelt, illetve keretbiztosítéki jelzálogjog is terheli, ezek a felperes igényét megelőzik. Egyéb ingatlannal, vagyontárggyal az I., II. rendű alperesek nem rendelkeznek és a jövedelmük is alacsony.
[10] A bíróság a késedelmi kamat megfizetése iránti felperesi igényt utasította el, mert az alperesek pénzfizetési kötelezettsége az ítéletben megállapított teljesítési határidő elteltével válik esedékessé. Ugyanakkor helyt adott annak a kérelemnek, hogy a fedezetelvonó szerződésekre tekintettel az alperesek tűrjék, hogy a felperes a perbeli követelését a megjelölt ingatlanokból kielégíthesse.
[11] Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Ebben a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását kérte megváltoztatni azzal, hogy a marasztalás jogcíme pénzkölcsön. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
[12] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás összhangban állt a lefolytatott bizonyítási eljárással és a bizonyítékok értékelése is megfelelt a Pp. 206. §-ában foglaltaknak, erre tekintettel az ítéletet a Pp. 254. § (3) bekezdése szerint, annak helyes indokai alapján hagyta helyben. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi következtetésével, hogy a Ptk. 523. § (1) bekezdésében foglalt kölcsönszerződés fogalmi elemei nem valósultak meg teljes egészében, a visszafizetési kötelezettség feltételeire, határidejére vonatkozóan a felek egybehangzó nyilatkozatot nem tudtak tenni, a kölcsön jellegét a tanúvallomások sem támasztották alá. Megalapozatlan ugyanakkor az alperesek védekezése a követelés elévülésére vonatkozóan, mert a 2007 előtti követelésekre vonatkozó visszafizetést az alperesek nem tudták a perben bizonyítani, azt viszont a felperes hitelt érdemlően igazolta, hogy már 2007-ben elszámolási igénnyel lépett fel, amelyet aztán egy évvel később visszakövetelési igényként érvényesített. Az elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel helyesen foglalt állást az ajándékozási szerződések felperessel szembeni hatálytalanságának kérdésében is. Az elsőfokú bíróság által is felhívott 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény alapján a felperes követelése a szerződéskötés időpontjában már fennállt az alperesekkel szemben, erről az alperesek is tudtak. Az alperesek sem vitatták, hogy nem rendelkeztek ezen az ingatlanokon kívül olyan anyagi fedezettel, amelyből a felperesi igényt ki tudták volna elégíteni. A pénzmozgás a felek között viszont egyértelműen bizonyított volt, így jogviszony hiányában a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása indokolt volt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélettel szemben az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérték. Másodlagosan, ha a döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg, kérték az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását.
[14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[16] A perben két kérdést kellett a bíróságoknak eldönteniük, egyrészt, hogy van-e a felperesnek követelése az I. és II. rendű alperesekkel szemben és ha igen, az milyen jogcímen áll fenn, a második kérdés pedig az volt, hogy az alperesek közötti ajándékozási szerződések elvonták-e a felperes követelésének fedezetét, vagyis azok vele szemben hatálytalanok-e.
[17] Az ajándékozási szerződések fedezetelvonó jellegét a felülvizsgálati kérelem már nem vitatta, ez tehát nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak. A Kúriának a követelés fennálltának kérdésében kellett állást foglalnia.
[18] Az eljáró bíróságok egyetértettek abban a kérdésben, hogy a kölcsönszerződés létrejötte nem állapítható meg, mert bizonyos kérdésekben a felek előzetesen nem állapodtak meg. A másodfokú bíróság szerint nem nyert a perben bizonyítást, hogy a felperes által nyújtott pénzösszegek tekintetében az alpereseket visszatérítési kötelezettség terhelte. Ez a Kúria szerint iratellenes megállapítás. Azt, hogy a felperes visszatérítési kötelezettséggel nyújtotta a pénzösszegeket, az alperesek a saját előadása is alátámasztotta, hiszen arra hivatkoztak, hogy bizonyos pénzösszegeket vissza is fizettek. Ezt azonban a perben nem tudták bizonyítani, holott a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján e körben a bizonyítási teher őket terhelte.
[19] Pénzösszegek más részére visszafizetési kötelezettség mellett történő szolgáltatása a felek között kötelmi jogviszony létrejöttét jelenti még akkor is, ha a visszafizetés konkrét feltételeit illetően nem volt megállapodás a felek között. Az eljárt bíróságok tehát tévesen állapították meg a felek közötti jogviszony hiányát és ebből következően tévesen alkalmazták a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius jogintézményét.
[20] Az alperesek a perben és a felülvizsgálati kérelemben alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a felperes nem velük, hanem a Kft.-vel került jogviszonyba. A felperes nem a Kft., hanem az alperesek mint magánszemélyek bankszámlájára utalt pénzt, illetve a II. rendű alperesnek a felperes a felesége magánszámlájához engedett korlátlan hozzáférést. Semmiféle peradat nem merült fel a jelen perben arra, hogy a II. rendű alperes a kapott pénzösszeget beforgatta-e a Kft. működésébe. A Kft. könyveiben a felperes által nyújtott összegek semmilyen formában nem szerepeltek. Kétségtelen, hogy a felperes többek között a borpalackozó létesítéséhez nyújtotta a pénzösszegeket, az azonban nem vitatott, hogy a Kft.-ben tagként részt venni nem kívánt, üzletrészt nem kívánt szerezni. A kölcsön mellett más jellegű jogviszony létrejötte is felmerülhetett volna a perben, az úgynevezett „csendestársi” jogviszony, erre azonban az alperesek a per során nem hivatkoztak. Először a felülvizsgálati kérelmüket 2017. május 3-i beadványukban pontosító iratban utaltak erre, amely beadványt a Kúria már nem vehetett figyelembe, mert a felülvizsgálati kérelmet utóbb már nem lehet megváltoztatni. Ha az alperesek a perben megfelelő időben előadják, hogy a peres felek között úgynevezett „csendestársasági” jogviszony jött létre, ehhez nemcsak azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy a felperes kifejezetten a gazdasági társaság részére, a borpalackozó létesítésére nyújtotta a kölcsönöket, hanem azt is, hogy a felperes akarata kiterjedt arra, hogy a gazdasági társaság nyereségéből és veszteségéből egyaránt részesüljön, vagyis kiterjedt a gazdasági tevékenységgel járó kockázatvállalásra is.
[21] A Kúria több határozatában utalt arra, hogy a pénzösszeg visszafizetési kötelezettséggel való átadása abban az esetben, ha a felek között a pénzforgalomnak más jogcíme is lehetséges, automatikusan nem tekinthető kölcsönszerződésnek. Ugyanakkor le kell azt szögezni, hogy abban az esetben, ha a perben a felperes a kereseti kérelmét pénzösszegek visszafizetési kötelezettség mellett történő szolgáltatására alapítja, kölcsönre hivatkozik, és az alperesek más jogcím, más jogviszony létrejöttét nem igazolják, a pénzösszeg szolgáltatása kölcsönszerződésnek tekintendő. A jelen perben a felperes a követelése jogcímét következetesen kölcsönként jelölte meg, az eltérő jogcím megállapítása miatt csatlakozó fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú ítélet indokolása ellen, ez azonban nem vezetett eredményre. A II. rendű alperes és házastársa által 2007. március 14-én kötött házassági vagyonjogi szerződés részletesen rögzítette, hogy a II. rendű alperes érdekkörébe tartozó gazdasági tevékenység finanszírozása érdekében a felperes milyen összegeket nyújtott a II. rendű alperesnek és ezeket az összegeket a II. rendű alperes és a felesége is kölcsönként jelölte meg a vagyonjogi szerződésükben.
[22] A kifejtettek alapján a Kúria álláspontja szerint a felek között kamatmentes, határozatlan idejű kölcsönszerződés jött létre a Ptk. 523. § (1) bekezdése szerint. A kölcsönként való minősítésnek nem akadálya az, hogy a felek – figyelemmel a közeli hozzátartózói viszonyra – a visszafizetés pontos feltételeiben nem állapodtak meg. A kölcsönt a felperes azért folyósította, hogy a testvérének fia vállalkozásba foghasson, a visszafizetésnek pedig akkor kellett volna megtörténnie, amikor az I., II. rendű alpereseknek erre pénzügyi lehetőségük nyílik.
[23] A felülvizsgálati kérelemnek az elévülésre történő hivatkozása is alaptalan. A felperesnek a kölcsön jogcímén fennálló követelése nem évült el, mert az elévülést a felperesnek a visszafizetésre és az elszámolásra irányuló írásbeli felszólításai megszakították, ahogy azt a jogerős ítélet is helyesen megállapította. Az alperesek ugyan hivatkoztak arra, hogy az e-maileket nem kapták meg, erre vonatkozóan azonban bizonyítási indítványuk nem volt.
[24] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet az ügy érdemét tekintve nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria eltérő jogi indokolásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.463/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás