PÜ BH 2017/406
PÜ BH 2017/406
2017.12.01.
I. A gyermekquad üzemeltetése fokozott veszéllyel járó tevékenység.
II. Az egészséges, teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog megsértése miatt olyan családtag is érvényesíthet kártérítési igényt, aki a károkozó eseményt követően született, de a károkozó esemény idején már magzati állapotban volt [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 75. § (1) bek., 84. § (1) bek. e) pont, 345. § (1)–(2) bek., 346. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2006. május 2-án az I. rendű felperes házastársa és a II. rendű felperes édesapja a barátját, B. A.-t és a gyermekét, a II. rendű felperest terepmotorozásra hívta. Az apák motorkerékpárral, a 7 esztendős II. rendű felperes pedig egy gyermekquaddal közlekedett. A külterületen lévő földúton egy dombos területre értek, ahol az 1,2 méteres szintkülönbség a crossmotorral való ugratást lehetővé tette. B. A. a tulajdonában lévő Honda típusú crossmotorral ugratni kívánt. Ennek megkezdése előtt szólt a barátjának, hogy vigyázzon a gyermekére, a II. rendű felperesre, majd 160 méterre eltávolodott, visszafordult és lendületszerzést követően az emelkedőn felhajtva ugratott. A barátja eközben nem helyezte biztonságba a gyermeket és nem felügyelte annak mozgását. B. A. úgy kezdett a manőverbe, hogy nem győződött meg a II. rendű felperes biztonságos távolságba való tereléséről. Már a levegőben volt, amikor észlelte, hogy a balra lévő, kb. másfél méter magas növényzet mögül a II. rendű felperes a quaddal elé hajtott. B. A. motorjával együtt ráesett a II. rendű felperesre.
[2] A baleset következményeként a II. rendű felperes agyzúzódást szenvedett, agyvizenyő alakult ki nála, tartós eszméletvesztés lépett fel, állapota életveszélyes lett. Hosszas intenzív ellátásban részesült, folyamatos lélegeztetésre, infúziós terápiára, erőteljes gyógyszeres kezelésre és vérátömlesztésre is kiterjedően. 2006. június 20-ától 2007 szeptemberéig rehabilitációs kezelés alatt állt. A II. rendű felperes egészségkárosodása maradandó, amely a jobb felső és alsó végtag beidegzési zavaraiban, izomerő-csökkenésben, járási zavarban nyilvánul meg. Munkaképességének csökkenése – gyermekkorára is tekintettel – 100%-os mértékű. Egész életében mások ellátására szorul. Állapota végleges, abban javulás nem várható.
[3] A bíróság a két férfit bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében és gondatlanságból elkövetett maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés vétségében. B. A. felelősségbiztosítással nem rendelkezett.
[4] A III. rendű felperes 2006. május 19. napján született, a II. rendű felperes testvéreként.
A felek kérelmei
[5] A felperesek módosított keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetését kérték az alperestől. Az I. rendű felperes nem vagyoni kártérítés címén 5 000 000 forintot követelt, ezenkívül tönkrement ruházat, kórházi kényszervásárlás, figyelmességi csomag, kórházi látogatás többletköltsége, gépkocsivásárlás többletköltsége miatt egyösszegű vagyoni kárigényt érvényesített, továbbá ápolás-gondozás, gyógyszerköltség, rehabilitáció, közlekedési többletköltség, élelemfeljavítás, háztartási kisegítő, telefon-többletköltség és keresetveszteség címén is előterjesztette járadékigényét. A II. rendű felperes 19 000 000 forint, a III. rendű felperes 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést követelt.
[6] Az alperes a keresetet részben ismerte el. Azzal védekezett, hogy a baleset bekövetkezéséért a II. rendű felperesnek mindkét szülője, így az I. rendű alperes is felelős a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 347. § (1) bekezdése alapján, mert gondozói kötelezettségeit megszegte, ezért a Ptk. 345. § (2) bekezdése alkalmazásával 50%-os kármegosztás alkalmazását kérte. A III. rendű felperes kereseti kérelmének teljes elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 13 820 009 forint tőkét és egyes részösszegei után különböző időpontoktól számított késedelmi kamatait, valamint 2016. február 1-jétől havonta előre esedékesen 124 641 forint havi járadékot. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 16 000 000 forintot és 2006. május 2. napjától számított késedelmi kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezett a járadékok tekintetében az ítélet előzetes végrehajthatóságáról.
[8] Az elsőfokú bíróság a kereset jogi megalapozottságának vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a négykerekű quad használata és üzemeltetése fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. A quadot vezető II. rendű felperes a baleset idején 7 éves volt, életkoránál fogva nem volt képes átlátni és felmérni magatartásának a következményeit, ezért felelősségre nem vonható, helyette a Ptk. 347. § (1) bekezdése alapján gondozója felel, kivéve ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az apa nem az általában elvárható módon gyakorolta a felügyeletet, amikor a baleset időpontjában tőle 50 méterre eltávolodott, és nem gondoskodott a gyermek biztonságos helyzetéről. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban az I. rendű felperes anya sem tett eleget gondozói kötelezettségének a gyermek feletti felügyelet ellátása körében. Ennek a véleményének az alátámasztásaként utalt arra, hogy a motor vásárlása a szülők együttes döntése alapján történt, arról az I. rendű felperesnek tudomása volt, és tudnia kellett arról is, hogy a quadmotor veszélyes üzem. A szülőket felelősnek találta abban, hogy a 7 éves gyermek számára veszélyes üzemű járművet vásároltak, és abban is, hogy a gyermeket hogyan és miként tanították meg a motorral való közlekedésre, hogyan felügyelték a motor használata közben.
[9] Az elsőfokú bíróság meglátása szerint a szülő csak akkor mentesülhet e felelősség alól, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy e tekintetben mulasztás nem terheli. Mivel azonban az I. rendű felperes tudott arról, hogy gyermeke az apjával és B. A-val motorozni megy, az elsőfokú bíróság tőle elvárhatónak tekintette, hogy felhívja a gyermek apjának figyelmét a gyermek koncentrált felügyeletének ellátására ahelyett, hogy saját hobbijának, a motorozásnak hódolna. A bíróság úgy foglalt állást, hogy a szülők a quadmotor használatának a betanítása során sem az általában elvárható gondosságot tanúsították, ami összefüggött a balesettel. Ezt a véleményét a nyomozati anyag alapján, az abban lévő tanúvallomások figyelembevételével alakította ki.
[10] E tanúvallomások szerint a szülők a II. rendű felperest egyre bátrabban és szabadabban hagyták a quaddal közlekedni a ház előtti közúton felügyelet nélkül, ami a közforgalomban is több ízben veszélyhelyzetet idézett elő, ezt pedig a falu lakói többször is nehezményezték a szülők előtt. Külön jelentőséget tulajdonított az elsőfokú bíróság annak a körülménynek, hogy a motorvásárlást követő két-három hónappal később történt a baleset, vagyis olyan rövid idő elteltével, amikor a gyermek biztonsággal még nem érezhette a motort és amikor még biztonsággal nem ismerhette a közlekedési szabályokat. Ebből arra következtetett, hogy az I. rendű felperes sem tanúsította a tőle általában elvárható és a szülői felügyeletből fakadó felelős magatartást, ha a motorvásárlást követő két-három hónappal később már társas motorozáson való részvételét engedte a gyermekének, amelyre a kisfiú még nem lehetett felkészülve.
[11] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, amíg a szülők teljes bizonyosságot nem szereztek arról, hogy a gyermek hosszú időn keresztül egyedül is képes és alkalmas a quadmotor használatára, addig a szülő a gondozás és felügyelet terén egy pillanatra sem lazíthatott volna. Mindezek értékelésével azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes a balesetet szenvedett gyermek felügyeletét nem úgy látta el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, ezért magatartása a baleset bekövetkezésében közrehatott a Ptk. 347. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel. Ezért a Ptk. 345. § (2) bekezdésének alkalmazásával az I. rendű felperes és az alperes viszonyában 50-50%-os kármegosztást alkalmazott.
[12] A II. rendű felperes nem vagyoni kárát 17 000 000 forintban határozta meg az elsőfokú bíróság és figyelembe véve az alperes által e címen peren kívül már teljesített 1 000 000 forintot, a különbözeti 16 000 000 forint megfizetésére kötelezte az alperest
[13] A III. rendű felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a III. rendű felperesre a baleset és annak következményei miatt jóval kevesebb idő és figyelem összpontosul beteg testvéréhez képest, és mindennapjait meghatározzák a II. rendű felperessel kapcsolatos teendők, a pillanatnyi egészségi állapota. Életszerűnek találta, hogy ez lelkileg is megviseli a III. rendű felperest, de értékelte azt a körülményt is, hogy a III. rendű felperes már ebbe a családi környezetbe született, ekként folyamatosan hozzászokott mindezekhez a hátrányos körülményekhez. Nem találta bizonyítottnak, hogy a III. rendű felperes mindennapi életvitele ezáltal elnehezült volna. Ezért utasította el az igényét.
[14] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és az I. rendű felperest megillető kártérítés összegét 30 205 746 forintra és járulékaira felemelte, továbbá kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a III. rendű felperesnek 15 nap alatt 2 000 000 forintot és ennek kamatait, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[15] A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a II. rendű felperes által vezetett quad veszélyes üzemnek minősülne. Rögzítette, hogy a II. rendű felperes egy olyan, ún. gyermekquaddal közlekedett, amely 6-16 év közötti gyermek használatára készült, vétőképtelen gyermek is használhatta. Működése kívülről kontrollálható volt, mert egy távirányító tartozott hozzá, amely ebben az esetben is a felügyeletet ellátó szülő birtokában volt. E távirányító segítségével a jármű 100 méteres hatótávolságon belül a vezető gyermek akaratától függetlenül megállítható, leállítható volt. A motor négykerekű, a borulás veszélye is csekély, egy kerékpárhoz képest is. A jármű csak egy sebességfokozatban volt használható, ami az elérhető sebességét egy gyermekkerékpárral elérhető sebesség alatt limitálta. A másodfokú bíróság ténymegállapítása szerint a járművet villanymotor hajtotta. Mindezek összevetéseként a gyermekquad használatát nem minősítette veszélyes üzemi tevékenységnek, mert nézete szerint az üzemeltetése nem jelent nagyobb veszélyt sem annak vezetőjére, sem környezetére, mint egy gyermekkerékpár, amelyet a bírói gyakorlat nem tekint veszélyes üzemnek. Emiatt a Ptk. 346. § (1) bekezdése folytán nem találta alkalmazhatónak a Ptk. 339. § (1) bekezdését.
[16] A jogvita elbírálására a Ptk. 345. § (1) bekezdését alkalmazta, megállapítva, hogy a balesetet a crossmotor vezetője fokozott veszéllyel járó tevékenység körében okozta. A jogvita elbírálására irányadónak tekintette a PK 39. számú állásfoglalást is. Álláspontja szerint a crossmotoros tekintetében a II. rendű felperes quaddal való közlekedése nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak, mivel a crossmotoros tudott a II. rendű felperes jelenlétéről, és amikor elhatározta az ugratást, tudta, hogy a gyermek is azon a területen quadozik. Kellő előrelátás mellett számítania kellett arra, hogy a gyermek ugyanazon a területen jelen van, ahol ő crossmotorral ugratni készül, ezért a II. rendű felperesnek az a magatartása, hogy quadmotorral közlekedett, az elháríthatóság keretein belül maradt. A PK 39. számú állásfoglalásból kiemelte, hogy ha elhárítható közrehatás esete áll fenn, akkor a veszélyes üzemi tevékenység folytatóját teljes felelősség terheli. Ilyen esetben a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján kármegosztásnak akkor sincs helye, ha a károsult személyi gondozója a felügyelet érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Elhárítható közrehatás esetén a gyermeket ért kár tekintetében a Ptk. 345. § (2) bekezdése akkor sem alkalmazható, ha a gyermek közrehatása a gyermeknek ugyan nem, de gondozójának azonban felróható. Mindezekre figyelemmel az I. rendű felperes – gondozói minőségben elkövetett – esetleges felróható magatartásának a jogvita elbírálása szempontjából nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget.
[17] A másodfokú bíróság a III. rendű felperes keresetét alaposnak találta. Rögzítette, hogy a II. rendű felperest ért balesetet követően született ugyan, de ez a születési időpont csak két héttel a baleset utáni. Álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a III. rendű felperes a születésétől fogva abban a családi környezetben él, abban szocializálódik, amelynek mindennapjait a II. rendű felperes baleset utáni maradványállapota határozza meg, amelyben az egész család hangulatát, a szülők feladatait, a két gyermekükhöz való viszonyulásukat alapvetően a baleset következményei alakították ki, nem ad alapot annak kimondására, hogy a III. rendű felperes nem szenvedett el nem vagyoni hátrányokat. Az ugyanis, hogy a III. rendű felperes már a II. rendű felperes balesete miatt megváltozott életvitelű családba született és így nem is volt alkalma megtapasztalni egy fizikailag és mentálisan is ép család mindennapjait, – azt, hogy egészséges testvér mellett felnőve, vele, illetve a szüleivel mennyivel más lett volna a kapcsolata – nem változtat azon a körülményen, hogy ahhoz az életvitelhez képest, amelyet a családja folytathatott volna a baleset hiányában, teljesen más családi életvitel mellett nőhet fel. Egy minden szempontból teljes, kiegyensúlyozott és szerető családban felnövekvő gyermek számára a természetes lehetőségek elvesztése – bár az ő életmódjában nem következett be változás – a III. rendű felperes egészséges, teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát önmagában is sérti. A III. rendű felperes alapvetően annak lehetőségétől esett el, hogy nyugodt, egészséges, örömteli családba kerüljön, ilyen családban éljen, abban foglalja el az őt, mint legkisebb gyermeket megillető helyet. A III. rendű felperesnél a nem vagyoni hátrányok lényegében a születésével következtek be, azokhoz mérten a kereseti követelés összegét nem találta a másodfokú bíróság eltúlzottnak.
A felülvizsgálati kérelem
[18] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amely annak részbeni hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult. A másodfokú bíróság által megsértett jogszabályként a Ptk. 339. §-át, 345. § (2) bekezdését, 346. § (1) bekezdését, 347. § (1) bekezdését, 344. § (1) és (3) bekezdését, valamint a Pp. 164. § (1) bekezdését és 206. § (1) bekezdését jelölte meg.
[19] Vitatta annak az ítéleti álláspontnak a helyességét, hogy a gyermekquad ne minősülne veszélyes üzemnek. Rámutatott, hogy a másodfokú ítélet ezzel kapcsolatos megállapításai ellentétesek a bizonyítási eljárás során beszerzett műszaki szakértői vélemény tartalmával. Helytelennek találta a másodfokú bíróságnak a gyermekkerékpárhoz hasonlító érvelését, utalva arra, hogy a gyermekkerékpár emberi erővel, míg a quad géppel meghajtott jármű. Hivatkozott a BDT 2009.12. számú határozatra, amely szerint a gépjármű veszélyes üzemi jellege nem szűnik meg önmagában amiatt, hogy azt valamilyen okból rövid időre leállították, különösen ha a jármű a közúti forgalomban való részvétel során valamely közbejött ok miatt, de a továbbhaladás szándékával rövid időre állt meg. Nézete szerint a II. rendű felperes motorozása veszélyes üzemi tevékenységnek minősült, függetlenül attól, hogy a baleset időpontjában éppen állt és nem haladt a quaddal. Megalapozottnak találta az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy az I. rendű felperes a balesetet szenvedett gyermek felügyeletét nem úgy látta el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, ezért magatartása a baleset bekövetkezésében közrehatott a Ptk. 346. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel. Az alperes ebből következő álláspontja szerint a Ptk. 345. § (2) bekezdésben foglaltak alapulvételével 50-50%-os kármegosztást kell alkalmazni az I. rendű felperes igényének az elbírálásakor.
[20] Véleménye szerint a másodfokú bíróság téves mérlegeléssel állapított meg nem vagyoni kártérítést a III. rendű felperes javára. A felperesek ugyanis maguk sem állították, nem is bizonyították, hogy a III. rendű felperes pszichés vagy mentális kárt szenvedett a testvére súlyos baleseti eredetű egészségkárosodása miatt, holott e tekintetben a bizonyítási kötelezettség a felpereseket terhelte. A felperesek is csak arra hivatkoztak, hogy kevesebb idő jut rá, mert a testvére egész napos ápolást-gondozást igényel. A másodfokú bíróság semmivel nem bizonyított, spekuláción alapuló fikciójának tekintette, hogy a III. rendű felperes a baleset nélkül teljesen más családi életvitel mellett nőhetett volna fel. A másodfokú bíróság indokolását azért sem találta elfogadhatónak, mert a testi vagy szellemi fogyatékkal élő, illetve súlyosan beteg testvér léte miatt az egészséges testvérnek alanyi jogon nem jár kártérítés. Vitatta, hogy a III. rendű felperesnek személyiségi joga lenne az egészséges, teljes családban éléshez. Tagadta, hogy ilyen deklarált jog létezne, azt az Alaptörvényből sem találta levezethetőnek. Rámutatott, hogy az egészséges teljes családnak jogszabályi definíciója sincs.
[21] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt okokból részben jogszabálysértő.
[23] Valóban iratellenes megállapításokon alapul a másodfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a II. rendű felperes által a baleset időpontjában vezetett ún. gyermekquad üzemeltetése ne minősült volna fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. Iratellenes a másodfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy ezt a járművet villanymotor hajtaná. Az aggálytalan műszaki szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy négyütemű, benzinüzemű robbanómotor hajtja, amely 48 köbcentis, kb. 2 kW teljesítményre képes, akár 40 kilométer/óra sebesség is elérhető vele. A másodfokú bíróság tényként rögzítette, hogy a jármű csak 1-es sebességfokozatban volt használható. A felperesek a fellebbezésükben ezt állították ugyan, de a műszaki szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a jármű 3 különböző sebességfokozatban való üzemeltetésre alkalmas motorral és ennek megfelelő erőátviteli rendszerrel van felszerelve. Az a körülmény, hogy átmenetileg valamilyen meghibásodás folytán nem volt lehetséges a 2-es sebességfokozatba való kapcsolás, még nem szünteti meg a jármű veszélyes üzemi jellegét. Helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy ez a jármű műszaki adottságainál fogva megfeleltethető egy segédmotoros kerékpárnak. Ezen a jellemzőjén az a körülmény sem változtat, hogy működése távirányítóval kívülről kontrollálható volt. Ez a külső kontroll-lehetőség pusztán a jármű vezetőjének a belátási képessége körében mutatkozó esetleges hiányai külső pótlását teszi lehetővé a belátási képességgel bíró gondozó részéről. A jármű üzemeltetése feletti kontrollnak ez a megosztási lehetősége alapvetően nem változtat a tevékenység fokozott veszéllyel járó minőségén, mint ahogy egy segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősül akkor is, ha azt olyan személy üzemelteti, aki az ehhez szükséges belátási képességgel egyedül rendelkezik. A tevékenység fokozott veszéllyel járó jellege nem az üzemeltetőjének belátási képességétől és az üzemeltetés megosztási lehetőségétől függ.
[24] A másodfokú bíróság azáltal, hogy a gyermekquad üzemeltetését nem tekintette fokozott veszéllyel járó tevékenységnek, érdemben nem vizsgálta az I. rendű felperes gondozói minőségben elkövetett esetleges felróható magatartását. Nem tekintette alkalmazhatónak az I. rendű felperes és az alperes közötti jogvitában a Ptk. 345. § (2) bekezdését, hanem a kárért fennálló felelősséget kizárólag a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján bírálta el, figyelembe véve és követve a PK 39. számú állásfoglalást is. Tekintettel azonban arra, hogy részben iratellenesen, részben a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésének az eredményeként, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével tévesen foglalt állást a gyermekquad üzemeltetésének fokozott veszélyessége kérdésében, tévesen mellőzte az I. rendű felperesi magatartás felróhatóságának a vizsgálatát. Megjegyzi a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság az alperes védekezésének megfelelően az I. rendű felperes és az alperes egymás közötti kárkötelemben nem a Ptk. 346. § (1) bekezdésének megfelelő veszélyes üzemek találkozása körében, a Ptk. 339. § (1) bekezdésére visszanyúlva, a felróhatóságok összevetésének eredményeként alkalmazott közöttük egyenlő arányú kármegosztást (ahogy arra a másodfokú bíróság ítélete indokolásának 6. oldalán utalt). Az elsőfokú bíróság az I. rendű felperessel szemben a Ptk. 347. § (1) bekezdésében megfogalmazott gondozói felelősségének fennállása folytán támasztható elvárások teljesítésének hiányát értékelte olyan körülményként, amely a Ptk. 345. § (2) bekezdése alapján a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának felelősségét csökkenti. Az alperes felülvizsgálati kérelme is a szemben álló felelősségek ilyen módon való összemérésére irányult.
[25] Az elsőfokú ítéletnek a II. rendű felperes keresetre vonatkozó részét a másodfokú bíróság helybenhagyta. Ezt a döntést az alperes a felülvizsgálati kérelmével nem támadta.
[26] A III. rendű felperes keresetét teljesítő másodfokú ítéleti döntés a felülvizsgálati kérelemben írt okokból nem jogszabálysértő. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a III. rendű felperes, aki a baleset idején magzati állapotában jogi várományos helyzetben volt, születésével az alperes magánjogi felelőssége körébe tartozó okból olyan családba született, amelyben lehetősége sem nyílt az egészséges, teljes családban való élet megélésére. Az alperes álláspontjával ellentétben ezt a személyi hátrányt a bírói gyakorlat személyhez fűződő jogként védelemben részesíti (EBH 2009.2043.). A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki e jogvédelem vizsgálandó és vizsgálható körülményeit és helyesen állapította meg azokat.
[27] A jogi indokolását a Kúria csupán a Ptk. 75. § (1) bekezdésének és a 84. § (1) bekezdés e) pontjának a felhívásával egészíti ki. A felülvizsgálati kérelemre tekintettel utal még arra, hogy az egészséges, teljes családban való élet megéléséhez fűződő jog polgári jogi védelemben értelemszerűen csak akkor részesíthető, ha annak sérelméhez, megsértéséhez polgári jogi felelősség kapcsolódik. Ha valaki sorsszerűen születik ilyen családba, az emiatt elszenvedett hátrányokért valóban nem érvényesíthet kárigényt, de azért nem, mert nincs senki, aki a hátrányos következmények okozása miatt felelősségre vonható lenne.
[28] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében részben (a III. rendű felperes keresetére vonatkozóan) a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta, másik részében (az I. rendű felperes keresete vonatkozásában) pedig a Pp. 275. § (4) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot ebben a keretben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[29] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak abból kiindulva, hogy a II. rendű felperes által a baleset idején vezetett gyermekquad vezetése fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősült, az I. rendű felperes keresetének az elbírálása körében vizsgálnia kell hogy az I. rendű felperes keresettel érvényesített kára mennyiben származott az ő felróható magatartásából. Ennek során vizsgálnia kell, hogy terheli-e jogi felelősség a baleset bekövetkezésében, az neki mennyiben felróható. E tekintetben érdemben kell elbírálnia az alperes fellebbezését, amely az elsőfokú bíróságnak az I. rendű felperesi magatartás felróhatóságával kapcsolatos álláspontja helyességét támadta. Ezek vizsgálatának eredményeként hozhat a másodfokú bíróság megalapozott döntést.
(Kúria Pfv. III. 20.381/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás