GÜ BH 2017/411
GÜ BH 2017/411
2017.12.01.
Amennyiben a felek az adott jogviszonyból származó jogvitáik rendezésére a Választottbíróság eljárását kötik ki, ez a kikötés a szerződés megszűnését követően keletkezett jogvitákra is kiterjed. Az elévülési határidő kezdő időpontja meghatározásának jogszerűsége a közrendbe ütközésre hivatkozással nem vizsgálható [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (1) bek. d) pont, (2) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek között 2005-től kezdődően létrejött szerződésekben az alperes vállalta, hogy a szerződésekben meghatározott szolgáltatásokat, termékeket közvetíti és ügyfélszolgálati tevékenységet végez a felperes meglévő és leendő előfizetői részére. Megállapodásuknak megfelelően az alperes több vidéki városban üzlethelyiséget tartott fenn, tevékenységéért jutalékra tarthatott igényt az ügynöki szerződésekben és a felperes jutalékrendszerében meghatározott módon. A felek a szerződésben jogvitáik rendezésére alávetették magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság kizárólagos eljárásának.
[2] 2011. október 28-án a felek között újabb ügynöki szerződés jött létre. A szerződés 19.7. pontja – többek között – a következőket tartalmazta: „A Felek jelen Szerződéssel létrehozott jogviszonyára a magyar jog szabályai az irányadóak. Amennyiben a felek vitás kérdéseiket rövid úton megállapodással rendezni nem tudják, jogvitáik rendezésére alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett működő Állandó Választottbíróság kizárólagos eljárásának.”
[3] A szerződést a felperes rendes felmondással felmondta, a felek között a szerződés 2012. május 24-én megszűnt.
[4] Az alperes 2012. július 21-én kelt levelében az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Küsztv.) 18. §-ára utalással 100 000 000 Ft összegű kiegyenlítést kért a felperestől, amelyet az elutasított.
A választottbírósági eljárás
[5] Az alperes (a továbbiakban: választottbírósági felperes) 2014. december 8-án keresetet terjesztett elő a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt a felperes (a továbbiakban: választottbírósági alperes) ellen, amelyben a választottbírósági alperest kérte kötelezni kiegyenlítés címén 30 000 000 Ft megfizetésére a Küsztv. 18. §-a alapján.
Állította, hogy a határozott időre szóló ügynöki szerződésekkel folyamatos kereskedelmi ügynöki tevékenységet végzett a választottbírósági alperes részére.
[6] A választottbírósági alperes elsődlegesen hatásköri kifogást terjesztett elő, nem ismerte el a Választottbíróság hatáskörét. Kérte, hogy a Választottbíróság állapítsa meg hatáskörének hiányát és a kifogást a Választottbíróság Eljárási Szabályzata 1. § (9) bekezdése alapján előzetes kérdésként külön bírálja el. A választottbírósági első tárgyaláson (2015. május 13.) a kifogását fenntartotta. A választottbírósági felperes kérte a hatásköri kifogás elutasítását.
A választottbírósági alperes írásbeli ellenkérelmében érdemben a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a kiegyenlítés iránti igény kizárólag az utolsó ügynöki szerződés tekintetében értelmezhető. Minden korábbi ügynöki szerződés esetében – miután azok megszűnését követően a választottbírósági felperes részéről kiegyenlítési igény 1 éven belül nem került benyújtásra – a kiegyenlítéshez való joga már elévült.
A választottbírósági felperes keresetét összegszerűségében is vitatta, s hangsúlyozta, hogy a szerződésben kikötött jutalékrendszer sajátosságaira tekintettel kiegyenlítés a választottbírósági felperes részére nem jár.
[7] Az első választottbírósági tárgyalást követően a választottbírósági felperes a keresetét módosította, a követelt összeget 100 000 000 Ft-ra felemelte. A választottbírósági alperes válasziratában fenntartotta hatásköri kifogását és érdemi védekezését. Álláspontja szerint a Küsztv. 18. §-a szerinti kiegyenlítés feltételei nem állnak fenn, a választottbírósági felperes kalkulációja téves, a kereset felemelését semmivel sem támasztotta alá, azt nem indokolta.
[8] A 2015. június 16-án tartott második választottbírósági tárgyaláson a felek kifejtették álláspontjukat, majd a Választottbíróság a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította és a tárgyalást berekesztette.
A Választottbíróság ítélete
[9] 2015. június 30-án a Választottbíróság ítéletében a választottbírósági alperes hatásköri kifogását elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg a választottbírósági felperesnek 55 000 000 Ft-ot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, s rendelkezett az eljárás költségeiről.
A hatásköri kifogást nem tartotta alaposnak. Kifejtette, a választottbírósági kikötés szövegének értelmezésével nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a választottbírósági hatáskör csak a szerződés hatálya alatt keletkezett jogvitákra terjedne ki. A kiegyenlítés az ügynöki szerződéstől elválaszthatatlan jogintézmény, ezért szabályozza azt az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre kiterjedő hatályú Küsztv. 18. §-a. A kiegyenlítés az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén a szerződés megszűnése esetében követelhető. A szerződés megszűnése a szerződés szerves létszakasza. A szerződés megszűnése vagy a megszüntetése tipikusan elszámolással, a megszűnéssel összefüggő igények rendezésével jár. A jelen jogvita a felek közötti szerződéssel létrehozott jogviszonyból, annak megszűnésével összefüggésben merült fel, ezért a kifogást elutasította.
[10] A Választottbíróság a keresetet részben alaposnak találta. Úgy ítélte meg, hogy a választottbírósági felperes megalapozottan követelhet a választottbírósági alperestől kiegyenlítést, azonban az összeget eltúlzottnak találta. A felek között a jogviszony több mint 6 évig folyamatosan fennállt, közömbös, hogy egy határozatlan időre, vagy több, egymást követő határozott időre kötött szerződés jelenti-e a jogviszony alapját.
A kiegyenlítés megfizetését azért tartotta méltányosnak, mert a felek között igen hosszú folyamatos szerződéses kapcsolat állt fenn, és a felperest a korábbiaknál hosszabb, 3 évre kötött egyedi szerződés fél év eltelte utáni megszűnése hátrányosan érintette. Az alperes jogvesztő határidőre történt hivatkozását nem találta alaposnak, mivel a felek közötti ügynöki megbízási jogviszony folyamatos volt.
A választottbírósági felperes számításait azonban tévesnek találta, a felemelt követelését pedig ettől eltekintve is jelentősen eltúlzottnak.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[11] A választottbírósági alperes (a továbbiakban: felperes) a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti keresetében az alábbiakat adta elő:
Elsődlegesen kérte, hogy a bíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdés d) pontja alapján érvénytelenítse a választottbíróság ítéletét, mert azt olyan ügyben hozták, amelyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki. Álláspontja szerint a választottbírósági szerződést csak a szerződéses jogviszonyra kell alkalmazni, az azokból eredő jogvitákra állt fenn a választottbíróság hatásköre.
Alapelvnek tekintendő, hogy nem lehet kiterjeszteni a szerződésben kikötött választottbírósági hatáskört olyan kérdésekre, amelyet a szerződés maga nem szabályoz Az ügynöki szerződés megszűnésével kapcsolatos jogvitákra azért nem terjesztették ki a felek a választottbíróság hatáskörét, mert a felek közötti bizalmi viszony ekkora már megszűnik. A kiegyenlítés intézményét nem a választottbírósági kikötést is tartalmazó ügynöki szerződés szabályozta, hanem a Küsztv..
[12] Másodlagosan kérte, hogy a bíróság a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján érvénytelenítse a választottbírósági ítéletet, mert a felperes nem volt képes előterjeszteni az ügyét. Részben arra alapította e kérelmét, hogy a Választottbíróság a hatásköréről döntést nem hozott, s ezzel azt kívánta elérni, hogy a választottbírósági alperes a választottbírósági hatáskört megállapító végzés ellen ne kezdeményezhessen jogorvoslatot az állam bíróságánál. A Választottbíróság az alperes (választottbírósági felperes) keresetváltoztatását indokolás nélkül megengedte, az ehhez szükséges védekezési lehetőségek megfelelő biztosítását elmulasztotta, a felek által előterjesztett bizonyítási indítványokat mellőzte.
Az alperes (választottbírósági felperes) keresetmódosítását követően a Választottbíróság a kérelem alapjának érdemi vizsgálata helyett ítéletet hozott, nem hívta fel az alperest a kereset kidolgozására és alátámasztására. Mivel a választottbírósági felperes nem bizonyította igényének összegszerűségét, ezért a felperes választottbírósági alperesként nem tudott arra reagálni, kifejteni álláspontját. Ezzel a Választott≡bíróság elzárta a felperest az ügy előadásától.
[13] Harmadlagosan a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással kérte az érvénytelenítést, mert az elévülés figyelmen kívül hagyása következtében a választottbírósági ítélet sérti a közrendet. A felek közötti ügynöki viszonyt annak ellenére tekintette egyetlen jogviszonynak, hogy a felek több, időbeli hatályában is elkülönülő, különböző tartalmú ügynöki szerződést kötöttek, és az alperes csak az utolsó ügynöki szerződés felmondásával kapcsolatosan nyújtott be kiegyenlítési igényt a jogvesztő határidőn belül [Küsztv. 18. § (6) bekezdés]. Az elévülés alapvető jelentőségű jogintézmény, amelynek figyelmen kívül hagyása az idő múlásához kötődő jogvesztés érvényesülésébe és a jogviszonyok végleges rendezésébe vetett társadalmi szintű bizalmat alapjaiban rengeti meg, a közrendet sérti.
[14] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[15] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjára alapított érvénytelenítési ok kapcsán kifejtette, hogy a felek eltérően értelmezték a választottbírósági szerződés tartalmát. A Pp. 164. §-a értelmében a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a választottbírósági szerződéssel a felek akarata mire terjedt ki, figyelemmel a Ptk. 207. § (1) bekezdésében foglaltakra is. Az elsőfokú bíróság nem látta bizonyítottnak a felperes azon állítását, amely szerint a választottbírósági szerződéssel a felek akarata csak a szerződés hatálya alatt felmerült jogvitákra terjedt ki.
[16] A Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja kapcsán kifejtette, hogy az Eljárási Szabályzatban rögzítetteknek megfelelő eljárási határidőnek a Választottbíróság részéről történő betartása a felek ügy előadásához való jogának sérelmét nem eredményezi.
A hatásköri kifogás kapcsán utalt arra, a Választottbíróság jogosult arra, hogy az eljárást lefolytassa és a kifogás felől csak az ügyet eldöntő határozatban rendelkezzék, ezért ez kizárja az ügy előadásához való jog sérelmét.
A keresetmódosítást a felperes megkapta, arra a tárgyaláson nyilatkozatot is tett, ezért nem helytálló a felperes ezzel kapcsolatos állítása.
A választottbírósági eljárás iratai szerint nem volt olyan bizonyítási indítvány, amelynek foganatosítását a Választottbíróság mellőzte volna, ilyet a felperes (választottbírósági alperesként) nem is terjesztett elő.
A Választottbíróság biztosította a felek számára a tényállítások megtételére, a bizonyítási indítványok előterjesztésére a lehetőséget. A felek által előadott és előterjesztett, az általuk ismert okiratok szolgáltak a választottbírósági ítélet alapjául és azok képezték a bírósági mérlegelés alapját, amelyet az állam bírósága nem mérlegelhet felül.
[17] A Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja kapcsán kifejtette, a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben a bíróság nem vizsgálhatja, hogy a Választottbíróságnak a felek jogviszonya jellegére, a kiegyenlítéssel összefüggésben jogszabályban rögzített jogvesztésre vonatkozó álláspontja megfelel-e a jogszabályoknak. Az elévülés, illetve a jogvesztés jogintézményének a perbeli választottbírósági eljárásban történő vizsgálata és adott esetben az arra vonatkozó jogszabályok esetleges megsértése nem mutat túl a felek relatív hatályú szerződéses jogviszonyán, nem rontja le az állam feltétlen érvényesülést igénylő, közrendi jellegű kötelmi jogi normáit.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontja, illetve a c) pontja, valamint a (2) bekezdés b) pontja alapján a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Amennyiben a Kúria a felülvizsgálati kérelmének nem adna helyt, kérte a jogerős ítéletben megállapított és jelentősen eltúlzott, alperes részére fizetendő ügyvédi költség összegének a mérséklését a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. § (2) bekezdése alapján a 3. § (2) bekezdés szerinti összegre.
[19] A Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontja kapcsán megismételte az eljárás során már részletesen kifejtett álláspontját arra vonatkozóan, hogy a szerződés 19.7. pontjában írt választottbírósági kikötés kizárólag a szerződés hatályban léte alatt, a szerződésben kifejezetten szabályozott kérdések tekintetében rögzítette a Választottbíróság hatáskörét, más jogviták vonatkozásában az állam bírósága rendelkezik hatáskörrel. A felek tényleges akarata arra irányult, hogy csak a szerződésből eredő jogviták kerüljenek választottbíróság elé, a kiegyenlítés ezen a körön kívül esik, azt nem az ügynöki szerződés, hanem jogszabály rendezi.
Nemzetközi példákra hivatkozva kifejtette, hogy a választottbírósági kikötés egyben lemondást jelent a feleket alkotmányos jogként megillető állami bírósághoz fordulás jogáról. A joglemondást pedig nem lehet kiterjesztően értelmezni.
[20] A Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja vonatkozásában kifejtette, az akadályozta védekezése előadásában, hogy az alperes elmulasztotta megfelelően kimunkálni a keresetét és így a felperes nem tudhatta, hogy milyen alapon fog döntést hozni a Választottbíróság. A Választottbíróság ítéletét olyan ténybeli alapra helyezte, amellyel kapcsolatban a felperesnek nem volt lehetősége az álláspontja kifejtésére. Az alperes a követelt összeg nagyságát nem igazolta, csak megjelölte, majd később indokolás és bizonyítás nélkül felemelte. Ennek indoklására vagy igazolására a Választottbíróság nem szólította fel. A felperesnek nem volt lehetősége a követelés összegszerűségével kapcsolatos álláspontjának előadására.
[21] A Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja vonatkozásában az elsőfokú eljárásban kifejtetteknek megfelelően hangsúlyozta, hogy az elévülés túlmutat a felek viszonyán, annak figyelmen kívül hagyása a jogrendhez fűződő bizalmat ássa alá.
[22] Az elsőfokú ítéletben megállapított ügyvédi munkadíj vonatkozásában előadta, hogy a bíróság az alperes által csatolt megbízási szerződésben megjelölt 3 300 000 Ft + áfa összegben határozta meg a fizetendő ügyvédi munkadíjat, amelynek mérséklését kérte. Hivatkozott arra, hogy az IM rendelet szerint csak 1 850 000 Ft + áfa összeg illette volna meg.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, mert az ítéletet olyan ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem terjedt ki. Arra hivatkozott, hogy az ügynöki szerződés kizárólag a szerződés hatályban léte alatt, az ügynöki szerződésben kifejezetten szabályozott kérdések tekintetében rögzítette a Választottbíróság hatáskörét.
[26] A választottbírósági szerződésben foglaltak szerint a felek „jogvitáik rendezésére” alávetik magukat a Választottbíróság eljárásának. Nem vitásan ennél jóval pontosabban is megfogalmazhatták volna a felek a választottbírósági kikötés tartalmát, például úgy, ahogy azok a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott mintákban szerepelnek. Akár azt is kiköthették volna, hogy a szerződés megszűnését követően, vagy jogszabályban rendezett igények kapcsán felmerülő jogvitákra nem terjed ki a választottbírósági kikötés. Tekintettel azonban arra, hogy nem részletezték, a jogviszonyból eredő milyen tartalmú, mely időben keletkezett jogvitákra kötik ki a Választottbíróság hatáskörét, ebből az következik, hogy a Választottbíróság hatásköre minden, a felek közötti jogviszonyból eredő jogvitára kiterjedt. A kikötés ilyen értelmezése – szemben a felperes érvelésével – nem kiterjesztő jellegű, hanem megfelel a szavak általánosan elfogadott jelentésének.
[27] A Kúria e körben utal arra is, hogy a Küsztv. 18. §-ában szabályozott kiegyenlítés az ügynök részére a jogviszonyhoz kapcsolódó, jogszabály alapján biztosított jog. A Küsztv. 20. §-a tiltja az ügynöki szerződés megszűnését megelőzően olyan megállapodás megkötését, amely a 18. §-tól az ügynök hátrányára tér el. Ebből következően ügynöki szerződés megkötésekor a felek között a szerződéssel létrejött jogviszony részévé válik az ügynök számára a szerződés megszűnése esetén a kiegyenlítés iránti igény is. A jogviszony tehát tartalmazza a felek szerződésben rögzített akaratát és a törvény alapján ehhez kapcsolódó jogosítványokat is. Így a szerződés megszűnése után a kiegyenlítés kapcsán felmerült jogviták elbírálására – eltérő választottbírósági kikötés hiányában – a Választottbíróság hatásköre fennállt.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja megsértése körében állította, hogy ügyét nem volt képes előterjeszteni a választottbírósági eljárás során. A Kúria álláspontja szerint helytállóan tartalmazza a jogerős ítélet, hogy a felperes – választottbírósági alperesként – nem volt elzárva az ügye előterjesztésétől. Ismerte, hogy a választottbírósági felperes milyen jogcímen igényli tőle a keresetben megjelölt összeget, rendelkezésére álltak azok az iratok, amelyekre a Választottbíróság is alapította a határozatát.
[29] A felperes úgy ítélte meg, hogy az alperes a választottbírósági eljárásban követelése megalapozott voltát nem bizonyította és a Választottbíróságnak fel kellett volna szólítania a kereseti követelése indokolására, bizonyítására. A felperes álláspontja szerint ennek hiányában az érdemi védekezéséhez szükséges előadások nem álltak rendelkezésére. Nem vitatott azonban, hogy a Választottbíróság olyan ténybeli alapra helyezte a döntését, amelyet az alperes választottbírósági felperesként előadott, és amelyre a felperesnek módja és lehetősége lett volna álláspontja kifejtésére. Erre részben sor is került. Az, hogy a felperes a Választottbíróság ítéletét megalapozatlannak tarja, a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló perben nem képezheti vizsgálat tárgyát.
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással is kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. A Választottbíróság megindokolta, hogy miért tekintette egységesnek az ügynöki jogviszonyt, attól függetlenül, hogy az egymást követő, határozott időre szóló szerződéseken alapult, ugyanakkor az folyamatosan fennállt, s miért nem szerződésenként vizsgálta a jogvesztő határidőt. A jogvesztő határidő kezdő időpontjának meghatározásával kapcsolatos jogi érvrendszer és álláspont – még abban az esetben is, ha az helytelen lenne (amely a Kúria álláspontja szerint nem áll fenn) – közrendbe ütközőként nem értékelhető.
[31] Végül a felperes sérelmezte a bíróság által az alperesnek megítélt perköltség összegét. A bíróság az IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan hozta meg döntését. A (2) bekezdés értelmében a megállapított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen végzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság nem élt az ügyvédi munkadíj mérséklésére irányuló jogával, lehetőségével, ami a felülvizsgálati eljárásban mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban jogszabálysértésként nem értékelhető. A Kúria hangsúlyozza, hogy az IM rendelet felülvizsgálati kérelemben megjelölt 3. §-a rendelkezéseinek alkalmazására nem került sor. Ezért a Kúria a bíróság által megállapított perköltség mérséklésére nem látott jogi lehetőséget.
[32] A Kúria a fent kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.059/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás