BK ÍH 2017/42.
BK ÍH 2017/42.
2017.06.01.
Felfüggesztett szabadságvesztés esetén az utólagos bírósági mentesítés során kizárólag az ítélet jogerőre emelkedését követő időszak vizsgálandó érdemesség megállapíthatóságához [Btk. 101. § (2)–(3) bekezdés].
A törvényszék végzésével az elítélt védője által előterjesztett bírósági mentesítés iránti kérelmet elutasította.
A végzés ellen az elítélt és védője jelentettek be fellebbezést, amelyet külön nem indokoltak.
Az ügyész a végzést tudomásul vette a fellebbviteli főügyészség az átiratában a végzés helybenhagyására tett indítványt. Hangsúlyozta, hogy ugyan a terhelt életében a jogerős elítélést követően pozitív változások következtek be, és a kérelem alapjául szolgáló tárgyi feltétel is fennáll, azonban az elkövetett bűncselekmények jellege és tárgyi súlya, a sértettnek okozott sérülés életveszélyes, maradandó fogyatékosság hátrahagyása mellett gyógyuló jellege miatt az érdemesség nem állapítható meg. Ennek alátámasztására hivatkozott a BH 2001.5. számú, valamint a BH 1996.510. számú eseti döntésekre. Az érdemesség vizsgálata körében utalt arra, hogy a sértett a cselekmény következtében beállt munkaképesség csökkenése miatt pénzbeli kártérítést is kért, amelynek teljesítésére nem került sor. Kiemelte, hogy a pozitív életmódbeli változás különösen az adott földrajzi régióban valóban a méltánylandó körülmények közé tartozik.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Be. 555. §-a (2) bekezdésének h) pontja szerinti tanácsülésen bírálta felül.
A Btk. 2015. július 1-jétől hatályos 101. §-ának (2) bekezdése a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés esetén is lehetővé teszi az utólagos bírósági mentesítést az elítélt kérelmére, ha erre érdemes, és a próbaidő fele része, de legalább egy év már eltelt.
A felfüggesztett szabadságvesztés ugyan nem külön büntetési nem, azonban a felfüggesztés próbaideje a büntetés része. A bírósági mentesítés körében ezért nem azonosítható a jogerős ítélettel kiszabott és végrehajtott szabadságvesztéssel, amelyet követően – a büntetést semmilyen formában nem érintve – vizsgálandó, hogy a törvényi mentesítés beállta előtt az elítélt érdemes-e a büntetett előélet hátrányai alóli mentesítésre.
A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság az ítéletében előzetes mentesítésben részesítheti a vádlottat, ha arra érdemes. A jelenleg a Btk. 102. §-ának (1) bekezdésében szereplő jogintézmény korábban is ismert volt. Értelemszerűen ennek vizsgálatakor kizárólag az ítélet meghozataláig meglévő körülményeket lehet figyelembe venni. Így például a bűncselekmény elkövetése óta eltelt időben az életvitelben bekövetkezett pozitív változást, az elkövetőnek a cselekményéhez, a bekövetkezett eredményhez való viszonyulását, a sértett megbocsátását vagy a sérelem jóvátétele érdekében tett erőfeszítéseket, illetve hogy a vádlott családját érő hátrány mennyiben aránytalan. Ekkor kell mérlegre tenni az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, jellegét, és a társadalom védelme érdekében ki lehet mondani, hogy a bűncselekmény jellege kizárja az előzetes mentesítés kedvezményét, az elkövető legalább a felfüggesztés próbaideje alatt ne végezzen olyan munkát, amely büntetlen előéletet kíván meg. Hasonló érvelést tartalmaz a BH 1983.221. számú döntés.
A felfüggesztett szabadságvesztés esetén az utólagos mentesítés a jogerős ítéletet is megváltoztatja, amikor lényegében azt mondja ki utólag, hogy a büntetéssel eredetileg elérni kívánt célok rövidebb próbaidővel is elérhetők. A törvényi lehetőség biztosítása tehát logikus módon az előzetes mentesítés körében vizsgálandó körülmények mérlegelését is jelentené.
Ugyanakkor az utólagos mentesítés „másik arca” pontosan az utólagosságban rejlik, a Btk. 97-98. §-a értelmében a büntetett előélethez fűződő – a büntető jogágon kívüli – hátrányos jogkövetkezmények nem örökérvényűek. A mentesült vagy mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, sőt a büntetett előélethez fűződő büntető anyagi jogi joghátrányok sem alkalmazhatók (kivéve visszaesés esetén), ha az elítélés a bűnügyi nyilvántartásban már nem is szerepel.
Felfüggesztett szabadságvesztés esetén az utólagos bírósági mentesítés során kizárólag az ítélet jogerőre emelkedését követő időszak vizsgálandó az érdemesség megállapíthatóságához.
Az elsőfokú bíróság a döntésének meghozatalakor így értelmezte az új jogintézményt. Ennek ellenére megalapozatlan a döntése.
Az új jogintézmény kapcsán a jogalkotó egyértelművé tette, hogy az érdemesség vizsgálata során a felfüggesztett szabadságvesztés és a már végrehajtott szabadságvesztés büntetés egy tekintet alá esik, utólagos mentesítésről van szó. A Btk. 101. §-ának (3) bekezdése értelmében az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés kitöltése, felfüggesztett szabadságvesztés esetén a jogerőre emelkedés óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy – ha erre módja volt – jóvá tette-e a bűncselekménnyel okozott sérelmet. Nem vizsgálhatók tehát azok a tényezők, amelyek az előzetes mentesítésnél mérlegelés tárgyát képezik, nem vethető össze a jogerősen elbírált bűncselekmény jellege azzal az érdekkel, amely az indítvány előterjesztését motiválta.
Ezt a jogértelmezést erősíti a Btk. 101. és 102. §-át módosító 2015. évi LXXVI. törvény 23. §-ához fűzött indokolás. „A Btk. 101. §-a csak a végrehajtandó szabadságvesztés tekintetében szabályozza az ítélet kihirdetését követő utólagos bírósági mentesítést. Ugyanakkor a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés esetén is – figyelemmel arra, hogy a próbaidő tartama akár öt év is lehet, és ennyi idő alatt az elítélt tanúsíthat olyan magatartást, amelynek alapján a bírósági mentesítése indokolt lehet, akkor is, ha előzetes mentesítésben nem részesült (Btk. 102. §) – indokolt lehetővé tenni azt, hogy a próbaidő fele, de legalább egy év eltelte után a bíróság mentesítésben részesíthesse az elítéltet, ha arra érdemes.”
A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság az érdemesség elbírálásakor kizárólag az ítélet jogerőre emelkedését követő időszakot vizsgálhatja a Btk. 101. §-ának (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével. Ez értelemszerűen egészen más adatok, tények mérlegelését kívánja meg, mint amire az elsőfokú döntés épült.
Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság végzését a Be. 555. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó 376. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Debreceni Ítélőtábla Rf.III.154/2017/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás