BK ÍH 2017/45.
BK ÍH 2017/45.
2017.06.01.
Ha a bűncselekmény (legalább) kísérleti szakba jut, emellett ugyanannak a bűncselekménynek az előkészületét nem lehet bűnhalmazatban megállapítani (az előkészületi cselekmény önállótlan részcselekménynek tekintendő, az anyagi halmazat látszólagos) [5/1999. BJE; Btk. 160. § (1) bekezdés (2) bekezdés f) pont].
Az elsőfokú bíróság 2016. január 26. napján kelt ítéletével B. L. vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és emberölés előkészületének bűntette miatt halmazati büntetésül 10 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A törvényszék által megállapított tényállás lényege a következő:
B. L. vádlott és P. G. sértett élettársi kapcsolatban éltek, kapcsolatukból 2011-ben született gyermeküket néhány hónapig közösen nevelték. Kapcsolatuk megromlott, a sértett közös gyermekükkel elköltözött, majd annak nála történő elhelyezése érdekében bírósághoz fordult. A bíróság a gyermeket a sértettnél helyezte el, és rendelkezett arról is, hogy a vádlott a gyermekkel minden héten szombaton és vasárnap 15 és 17 óra közötti időben tarthat kapcsolatot.
A gyermekelhelyezési per és az abban született ítélet miatt a vádlott és a sértett kapcsolata tovább romlott. A vádlott a gyermekkel való kapcsolattartás számára nem kedvező alakulása miatt nemcsak a sértettel, hanem annak szüleivel P. E. és P. G. sértettekkel kapcsolatban is haragot, dühöt érzett.
2013. március 24-én 15 óra körüli időben a vádlott felkereste gyermekét a sértettek által lakott szoba-konyhás lakásban. A gyermek azonban aludt, amiért a vádlott neheztelt, először a házban járkált, majd bement a szobába, ahol alvó gyermeke a szintén alvó P. G. sértett és az ágyon ülő P. E. sértett között az ágyon feküdt. A szobában tartózkodott a vádlott volt élettársa is.
A vádlott egy idő után felállt, a ruházatából elővett egy 14 cm pengehosszúságú kést és azzal minden előzmény nélkül az ágyon ülő, 53 éves P. E. sértettre támadt, őt felülről lefelé irányuló mozdulattal 12 ízben közepes, illetve kis-közepes erővel az arcán, a nyakán, a mellkasán és a karjain megszúrta.
A sértett kiabálására és sikoltozására felébredő 63 éves P. G. sértett a vádlotthoz ugrott és megpróbálta őt elhúzni a feleségétől. A vádlott azonban nem hagyott fel a bántalmazással, mire P. G. sértett megfogta a kés pengéjét és ki akarta csavarni a vádlott kezéből. Ekkor a vádlott a késsel kaszáló mozdulatokkal P. G. sértettre támadt, dulakodni kezdtek, majd a vádlott a földre nyomta a sértettet és 6 alkalommal a fején, az arcán, a karjain megszúrta. A sértett végül lelökte magáról a vádlottat.
A szülei bántalmazását észlelő, megrémült P. G. sértett mobiltelefonjával a kezében az udvarra szaladt, ahol segítségért kiabált, miközben a vádlott utána szaladt.
Az udvaron a vádlott a késsel a kezében folyamatosan kergette, üldözte az előle futva menekülő és folyamatosan segítségért kiabáló P. G. sértettet. Az üldözés során a sértett nem sérült meg, vissza tudott futni a házba úgy, hogy a vádlott nem érte őt utol. Itt telefonon a mentők segítségét kérte.
A vádlott bántalmazása következtében mindkét sértett 8 napon túl gyógyuló, maradandó fogyatékossággal járó sérüléseket szenvedett el, esetükben az életveszélyes sérülés kialakulásának a reális veszélye is fennállt.
A törvényszék ítélete ellen a vádlott enyhítésért, védője részben téves minősítés miatt, a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság túlnyomórészt az eljárási szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A rendelkezésre álló bizonyítékokat beszerezte és értékelte, egyben indokolási kötelezettségének is eleget tett.
Az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát a másodfokú bíróság az iratok tartalmára figyelemmel a tényállás részbeni kiegészítésével és pontosításával kiküszöbölte, így a tényállás megalapozottá vált.
A törvényszék az eljárási szabályok helytelen értelmezése miatt tévesen értékelte bizonyítékként a bűncselekmény helyszínén intézkedő rendőr tanúk arra vonatkozó vallomását, hogy a helyszínen meghallgatott személyek mit mondtak el neki.
A Be. 168. § (1) bekezdésében írtak szerint a nyomozó hatóság tagja az általa végzett nyomozási cselekményekről – ha az ügyész másként nem rendelkezik – jegyzőkönyv helyett jelentést készíthet. A jelentés alakszerűséghez nem, illetve csak annyiban kötött, hogy annak tartalmaznia kell a Be. 166. § (2) bekezdésének a)-c) és e) pontjaiban meghatározott adatokat, az elvégzett eljárási cselekmények megjelölését, és ezek tartalmának tömör összefoglalását, olyképpen, hogy az eljárási szabályok megtartását is ellenőrizni lehessen.
A jelentésben a nyomozó hatóság tagja – rendszerint utólag – összegzi a történtek lényegét, anélkül azonban, hogy a résztvevők részéről bármiféle hitelesítés történhetne, illetve őket a törvényes jogaikra figyelmeztették volna. Ezért a közokirat formájában testet öltő jelentés bizonyító ereje pusztán annak igazolására szorítkozik, hogy valamely eljárási cselekmény (előállítás, kényszerítő eszköz alkalmazása, adatgyűjtés stb.) adott helyen és időben, valamint – nem utolsósorban – az ott meghatározott személyi körben megtörtént. Ennél többre azonban nem alkalmas, így nyilvánvalóan arra sem, hogy a büntetőeljárásban gyanúsítottként vagy tanúként szóba jöhető személyek nyilatkozatait közvetlenül értékelhető, felhasználható módon megjelenítse.
Az eljárási szabályokat megsértve járt el a törvényszék, amikor bizonyítékként felhasználta a helyszínen intézkedő rendőrtanúk vallomásának azon részét, amelyben a vádlott elfogása után a helyszínen lefolyt beszélgetés tartalmáról vallottak. Erre figyelemmel mellőzte az ítélőtábla a törvényszék ítéletének tényállásából a vádlottnak a rendőr tanúk előtt tett azon kijelentését, miszerint „remélem, megdöglenek, mert megérdemlik”.
Egyebekben a rendelkezésre álló, törvényesen beszerzett bizonyítékokat az elsőfokú bíróság maradéktalanul számba vette, az indokolási kötelezettségének is eleget tett.
A helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság alappal következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Az általa elkövetett cselekmények minősítése azonban nem mindenben felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak.
Ez arra vezethető vissza, hogy helyesen hivatkozott ugyan az 5/1999. BJE határozatra, de azt helytelenül értelmezte. Kétségtelen, hogy a jogegységi határozat rendelkező része szerint:
1. A törvény külön rendelkezése szerint büntetendő előkészületi cselekmények [Btk. 18. § (1) bek.] általában attól függően minősülnek egy- vagy többrendbeli előkészületnek, hogy az előkészületi cselekmények alanyának célja egy vagy több bűncselekmény elkövetésére irányul.
2. Az emberölés előkészületének bűntette [Btk. 166. § (3) bek.] többrendbelinek minősül, ha az alanyának célja több ember megölésére irányul.
Jelen ügyben azonban a vádlott P. G. és P. E. sértettek esetében azonnal megkezdte az ölési cselekményt. Csak ezt követően – a befejezett kísérlet után – fordult a vádlott P. G. sértett ellen. Volt élettársa esetében azonban a bűncselekmény a kísérleti szakaszig nem jutott el, megrekedt az előkészület stádiumában. A vádlott egységes akaratelhatározással, térben és időben nem elkülönülően, folyamatos elkövetési magatartással valósította meg a cselekményt. Így a jogegységi határozat 6. pontjának első mondatában írt általános halmazati szabályokat kell alkalmazni. Vagyis ha a bűncselekmény (legalább) kísérleti szakba jut, emellett ugyanannak a bűncselekménynek az előkészületét nem lehet bűnhalmazatban megállapítani (az előkészületi cselekmény önállótlan részcselekménynek tekintendő, az anyagi halmazat látszólagos).
Az irányadó tényállás mellett nem lehet azt megállapítani, hogy a vádlott előkészületi magatartása több bűncselekmény elkövetésére irányult. A vádlott a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérleti szakaszáig eljutott. Így az emberölés előkészületének bűntette a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletével – különösen annak összefoglalt bűncselekmény jellegére – halmazatban nem állhat.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletének minősítését megváltoztatta és a vádlott cselekményét egységesen a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősítette.
A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. Részben a minősítésváltoztatás miatt szükségessé vált ezek kisebb mértékű kiegészítése. További enyhítő körülmény, hogy a cselekmény befejezett, de távoli kísérlet volt. A büntetés kiszabása során nem lehetett figyelmen kívül hagyni a vádlott kevert személyiségzavarát sem, mely a beszámítási képességét ugyan nem érintette, de a bűncselekmény elkövetését befolyásolta.
Az enyhítő körülmények túlnyomó számára és súlyára tekintettel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés – annak ellenére, hogy annak mértékét a törvényszék a törvényi minimumban határozta meg – eltúlzottan súlyos, nem áll arányban a vádlott cselekményének konkrét tárgyi súlyával, különösen nem a személyében felismerhető társadalomra veszélyességgel.
Erre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott büntetését 8 év szabadságvesztésre enyhítette.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Bf.167/2016/44. szám.
Az ügyben kirendelés folytán a Pécsi Ítélőtábla járt el.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás