BÜ BH 2017/47
BÜ BH 2017/47
2017.02.01.
Azt, hogy az ügyészi fellebbezés a terhelt terhére bejelentettnek minősül-e, tartalmilag kell vizsgálni. Ezért nem tekinthető ilyennek az az ügyészi fellebbezés, amely csak arra irányul, hogy a másodfokú bíróság a terhelt többszörös visszaesői minőségére tekintettel a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtön helyett fegyházban állapítja meg, akkor sem, ha azt a „terhelt terhére” bejelentettként jelöli meg [Be. 354. § (2) bek.].
[1] A járásbíróság a 2014. december 3. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli lopás bűntettében [2012. évi C. tv. (hatályos Btk.) 370. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (3) bek. ba) alpont] és 3 rendbeli lopás vétségében [hatályos Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont].
[2] Ezért őt – halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt – 2 év 3 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] A fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2015. június 4. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a cselekményeket 3 rendbeli lopás bűntettének [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 316. § (1) bek., (2) bek. 2. fordulat d) pont, (4) bek. b) 1. pont] és 1 rendbeli lopás vétségének [korábbi Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. 2. fordulat d) pont] minősítette; a szabadságvesztés-büntetést 3 év fegyházbüntetésre súlyosította; 20 000 forint vagyonelkobzást rendelt el, egyebekben pedig helybenhagyta.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség és a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[5] A főügyészség a terhelt javára nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének d) pontját megjelölve: a súlyosítási tilalom megsértése miatt; tanácsülésen történő megváltoztatás mellett a törvénynek megfelelő határozat meghozatalával a szabadságvesztés-büntetés lényeges enyhítése érdekében.
[6] A megyei főügyészség indítványa szerint az elsőfokú ítélet ellen az ügyész kizárólag azért fellebbezett a terhelt „terhére”, hogy a többszörös visszaesés folytán a szabadságvesztés végrehajtási fokozataként fegyház kerüljön meghatározásra. Ez azonban a Be. 354. § (2) bekezdése alapján nem tekinthető a terhelt terhére bejelentett olyan fellebbezésnek, amely miatt a szabadságvesztés-büntetés tartama súlyosítható lett volna.
[7] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt – egyetértőleg – fenntartotta. Indítványozta a támadott határozat tanácsülésen történő megváltoztatásával a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés tartamának – az elsőfokú bíróság által kiszabott – 2 év 3 hónapban történő megállapítását.
[8] A főügyészség – Legfőbb Ügyészség által fenntartott – felülvizsgálati indítványa alapos.
[9] A Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével szembeni ügyészi fellebbezés mire irányult.
[10] Az ügyész azért fellebbezett, hogy a kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozataként ne az elsőfokú bíróság által megállapított börtön [Btk. 37. § (2) bek. a) pont], hanem a terhelt többszörös visszaesői minősége miatt fegyház [Btk. 37. § (2) bek. b) pont ba) alpont] kerüljön meghatározásra.
[11] Az ügyész a fellebbezését a terhelt „terhére” irányulóként jelölte meg.
[12] A Be. 323. § (2) bekezdése értelmében a fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi, és a fellebbezés mire irányul; a fellebbezési ok téves megjelölése, vagy a fellebbezés egyébként téves volta miatt a fellebbezés érdemi elbírálását nem lehet megtagadni; az ügyésznek meg kell jelölnie azt is, ha a vádlott terhére fellebbez [354. § (2) bek.].
[13] A zárójelben utalt törvényhely figyelemfelhívó jellegű, azt szolgálja, hogy az ügyész, illetőleg a fellebbezése miatt eljáró felülbíráló bíróság mely törvényhely alapján köteles értelmezni, illetőleg kontrollálni, hogy az ügyésznek a terhelt terhére bejelentett fellebbezése valóban a terhelt terhére irányul-e. Ez a kérdés nagy jelentőségű, ugyanis a felülbírálat egyik alapkérdése, hogy a felülbírálat során az első fokon kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés súlyosítható-e.
[14] A fellebbezés irányának kérdésével több irányadó döntés is foglalkozott.
[15] A BH 1997.170. számú döntés a következőket rögzítette: „az ügyész nemcsak a vádlott terhére, hanem a javára is fellebbezhet. Egyébként olyan perorvoslattal is élhet, amelyben a vádlott számára kedvezőtlenebb döntést indítványoz, de a fellebbezés a súlyosítási tilalmat nem oldja fel (lásd: pl. BH 1987.272. és a BH 1994.655. sz. határozatokat). Az tehát, hogy az ügyész átiratában fellebbezéssel él, semmiképp nem értékelhető eleve a vádlott terhére bejelentett perorvoslatnak. A megyei bíróság utal e körben arra, hogy a Be. 241. § (2) bekezdése megadja a vádlott terhére bejelentett fellebbezés fogalmát és értelmezését, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 157. számú állásfoglalása pedig részletezi azt is, hogy mely ténylegesen hátrányos célzatú fellebbezések nem oldják fel a súlyosítási tilalmat. (Olyan jellegű változtatásokra vonatkozó indítványok ezek, amelyeket a másodfokú bíróság a vádlott javára bejelentett fellebbezés esetén is eszközölhet.)”
[16] A hivatkozott döntésben felhívott további döntések közül az egyik szerint „ha az ügyész kizárólag az előzetes mentesítésben részesítés miatt fellebbez, ez a perorvoslat nem oldja fel a súlyosítási tilalmat” (BH 1987.272. I.), a másik szerint pedig „az összbüntetés mértékének a súlyosítása végett bejelentett ügyészi fellebbezés elveszti a súlyosítási tilalmat feloldó hatását, ha a megyei főügyész a perorvoslatot akként módosítva tartja fenn, hogy az ítéletnek kizárólag a börtönfokozatnak fegyházra való súlyosítását indítványozza” (BH 1994.655.I.).
[17] A Kúria a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (korábbi Be.) hatálya alatt hozott döntéseket a jelen szabályozási helyzetben is irányadónak tekinti azzal, hogy a törvényhelyek szükségképpen változtak, ám a jelen ügyre kiható tartalmuk nem, valamint a BK 157. számú büntető kollégiumi állásfoglalás a 2. BK vélemény II. pontja alapján már fenn nem tartott, miután azt a hatályos büntetőeljárási törvény „átvette”.
[18] Ennélfogva a Be. 354. §-ának (2) bekezdése határozza meg, hogy milyen tartalmúnak kell lennie az ügyészi fellebbezésnek ahhoz, hogy azt a terhelt terhére irányulónak lehessen értékelni.
[19] A vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a bűnösségének megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, a büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul [Be. 354. § (2) bek.].
[20] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdésének d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor.
[21] Az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be [Be. 354. § (1) bek. 1. mondat].
[22] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész – miként már ismertetésre került – kizárólag azért fellebbezett a terhelt „terhére súlyosításért”, hogy a többszörös visszaesés folytán a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozataként fegyház kerüljön meghatározásra. Ez kétségtelenül a terhelt hátrányára irányuló fellebbezés volt, azonban a Be. 354. § (2) bekezdése alapján nem tekinthető a terhelt terhére bejelentett fellebbezésnek, vagyis olyan fellebbezésnek, amely feloldotta volna a súlyosítási tilalmat, ezen belül pedig olyannak, amely alapján a szabadságvesztés-büntetés tartama súlyosítható lett volna. Ehhez képest a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát az ún. súlyosítási tilalom megsértésével súlyosította.
[23] A Kúria – miután további feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelt – az ügyész felülvizsgálati indítványának helyt adott. A megtámadott határozatot megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott [Be. 427. § (1) bek. c) pont].
[24] A Kúria az ún. súlyosítási tilalom megsértését azáltal korrigálta, hogy a terheltet – halmazati büntetésül [korábbi Btk. 85. § (1)–(3) bek., 97. § (1) bek. 2. mondat 1. fordulat], mint többszörös visszaesőt (korábbi Btk. 137. § 16. pont) – az első fokon kiszabott tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítélte.
[25] A szabadságvesztés-büntetés – amint ezt helyesen tartalmazza a másodfokú ítélet – fegyházban hajtandó végre, merthogy a szabadságvesztés-büntetés tartama két évnél is hosszabb, és a terhelt többszörös visszaeső [korábbi Btk. 42. § (3) bek. 1. fordulat].
(Kúria Bfv. II. 224/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás