BK ÍH 2017/5.
BK ÍH 2017/5.
2017.03.01.
I. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben (így pl. a bíróság előtt folyamatban levő polgári peres eljárásban) az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozat, míg a per eldöntése szempontjából irreleváns, ám a becsület csorbítására objektíve alkalmas kifejezés használata becsületsértésnek minősül.
II. A gyalázkodás, a lealacsonyító, bántó tartalmú kijelentések öncélú használata nem vonható a közérdek, vagy jogos magánérdek védelme alá és nem tartozik a perbeli jogosultságok gyakorlása vagy kötelezettségek teljesítése körébe [Btk. 227. §. (1) bekezdés b) pont; BH 2016.4. sz. döntés].
A kerületi bíróság dr. H. A. I. vádlottat bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében, ezért megrovásban részesítette.
A vádlott által bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék a vádlottat az ellene emelt becsületsértés vétségének vádja alól felmentette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása végett. A vádlott és védője a törvényszék határozatának helybenhagyását indítványozta.
Az első- és a másodfokú bíróságok által megállapított tényállás lényege a következő.
Az F.-i Törvényszék előtt K. L. magánvádló, mint felperes és több alperes között polgári peres eljárás volt folyamatban, amelyben a III. és a IV. r. alperesek képviseletében dr. H. A. I. vádlott, mint ügyvéd járt el. A 2014. július 19. napján megtartott tárgyaláson a vádlott a magánvádlót „alávaló, gyáva gazembernek” nevezte. Ennek előzménye az volt, hogy a magánvádló a bíróságra 2014. június 3. napján érkezett „perbeszéd” megnevezésű iratban a következő nyilatkozatot tette: „S. J. például a következőket találta mondani a parlamentünkben: „Önök magyarok, Kelet-Európa szégyene. Egész életemet arra fogom szentelni népemmel együtt, hogy önöknek ott ártsak, ahol tudok.”
A tárgyaláson jelen volt a sajtó képviselője, aki a tárgyalásról a jelenlévő jogosultak hozzájárulása alapján kép- és hangfelvételt készített. A tárgyalást követően egy Facebook oldalon közzétételre került a vádlott részéről a magánvádlót illetően elhangzott kijelentés.
Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint becsület csorbítására alkalmas minden olyan kifejezés, amely az emberi méltóságot sérti. Így a becsületet sérti minden olyan kifejezés használata, amely a sértett testi vagy szellemi képességeire utal (pl. nyomorék, idióta), jellembeli tulajdonságaival kapcsolatos (pl. hazudozó, szószegő, alávaló, gyáva) vagy negatív szokásokra vonatkozik (pl. iszákos).
A véleményt, kritikát, bírálatot tartalmazó közlés akkor sem valósít meg becsületsértést, ha azzal az érintett nem ért egyet, azonban a gyalázkodó jellegű és az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozat még abban az esetben is bűncselekmény, ha – formálisan – kritikai megjegyzésként kerül nyilvánosságra. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben (pl. a bíróság előtt folyamatban levő polgári peres eljárásban) az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozat, míg a per eldöntése szempontjából irreleváns, ám a becsület csorbítására objektíve alkalmas kifejezés használata becsületsértésnek minősül. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a magánvádló személyét illetően használt „alávaló, gyáva gazember” kifejezések alkalmasak a magánvádló becsületének csorbítására.
Vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott kijelentései nagy nyilvánosság előtt elhangzottnak tekinthetőek-e miután ez a körülmény is tényállási eleme a bűncselekmény megvalósulásának. E körben megállapította, hogy a becsületsértő kijelentések olyan nyilvános tárgyaláson történő megtétele, ahol csak a bíró, a felek és a jogi képviselők vannak jelen, nem jelenti annak nagy nyilvánosság előtti megvalósulását. Az olyan tárgyaláson azonban, ahol a sajtó képviselői jelen vannak, általuk a tárgyalóterem nyilvánosságánál lényegesen szélesebb körű nyilvánosság is képviseltetve van. Az újságíró jelenlétére figyelemmel tehát a vádlott a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas kijelentést a sajtó nyilvánossága előtt tette, ezért számolnia kellett azzal, hogy kijelentése a széles nyilvánosság elé kerül, ahogy ez meg is történt.
A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a kerületi bíróság a perrendi szabályok betartásával lefolytatott eljárást követően megalapozott tényállást állapított meg. A vádlott által a magánvádló személyére tett kijelentések büntetőjogi megítélése körében azonban az elsőfokú bírósággal ellentétes jogi álláspontra helyezkedett.
Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a helyes büntetőjogi megítéléshez értelmezni kell a védelemben részesülő jogi tárgy két elemét, az emberi méltóságnak és a társadalmi megbecsülésnek a fogalmát, továbbá azt kell vizsgálni, hogy az emberei méltósághoz és a jó hírnévhez való jog, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága milyen viszonyban áll egymással.
Ennek során megállapította, hogy a magánvádló nem minősül közszereplőnek. Esetében a több alkotmánybírósági határozatban is kimunkált tűrési küszöb – a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett nem büntetendő véleménynyilvánítás köre – nem tágabb, mint a közszereplők esetében.
Rögzítette a másodfokú bíróság azt is, hogy a becsületsértés megvalósulásának feltétele, hogy a becsület csorbítására alkalmas kifejezés jogellenes legyen. Kizárja ezt a jogellenességet, ha a kifejezéseket a tárgyaláson tett nyilatkozatban vagy valamelyik peres fél írásban előterjesztett érvelése keretében az adott üggyel összefüggésben az ügyhöz kapcsolódóan tette, ha az eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggően valósult meg.
A feljelentésben sérelmezett kifejezésről egyértelműen megállapítható, hogy az nem az ügy tárgyával összefüggésben hangzott el.
Ugyanakkor a véleménynyilvánításhoz való jog korlátja, hogy másnak alkotmányosan védett személyiségi jogait – ideértve az emberi méltósághoz, jó hírnévhez, társadalmi megbecsüléshez való jogát – nem sértheti. Valamely kifejezés használatának a becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására.
A törvényszék egyetértett a vádlott érvelésével, miszerint egy kijelentés vizsgálata során azt a szövegkörnyezetéből kiragadni nem lehet. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, amennyiben a vádlott minden előzmény nélkül nevezte volna a magánvádlót alávaló, gyáva gazembernek, ez jogellenes, és a becsület csorbítására alkalmas, tehát tényállásszerű magatartás lett volna. A használt kifejezés környezetében való vizsgálata eredményeként azonban a tényállásban rögzített kijelentés vonatkozásában a másodfokú bíróság ezzel ellentétes megállapítást tett. A vádlott, aki meg volt győződve arról, hogy a magánvádló valakiről valótlan, igen súlyos kijelentéseket írt le, a kijelentés súlyosságának tudatában reagált felháborodottan, fogalmazott meg bántó véleményt a magánvádlóról, az állításban foglalt valótlanságokat ekként minősítve.
A törvényszék álláspontja szerint ezért a becsületsértés vétségét a vádlott nem valósította meg, bár a vélemény bántó volt, nem lépte túl a véleménynyilvánítás szabadságának határait. A véleménynyilvánítás gyakorlása nem a magánvádló emberi méltóságának a megsértésére irányult, hanem elsősorban az általa hivatkozott állítások vonatkozásában fogalmazott meg a vádlott véleményt. Erre tekintettel a vádlottat a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján a Be. 311. § (1) és (3) bekezdése szerint a Btk. 227. § (1) bekezdésébe ütköző becsületsértés vétségének a vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette.
Egyebekben utalt még a törvényszék arra, hogy a nagy nyilvánosság előtti elkövetés tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, azonban ennek a felmentő rendelkezés okán nincs jelentősége.
A harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet – a Be. 387. § (1) bekezdése alapján – az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül, vizsgálva az eljárási szabályok megtartását, illetve a másodfokú ítélet megalapozottságát.
A felülvizsgálat során a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárásban a perrendi előírásokat az eljárt bíróságok maradéktalanul betartották. A büntetőeljárás alapját képező polgári ügy tárgyalásán elhangzottak rekonstruálása, ezen keresztül a megalapozott tényállás megállapítása nem ütközött nehézségbe. Okirati bizonyíték – bírósági jegyzőkönyv – állt rendelkezésre, mely kellő pontossággal rögzítette a vádlott szavait, de tartalmazta a szövegkörnyezetet is. Ebből megnyugtatóan megállapítható volt, hogy a tárgyaláson esetenként elszabadultak az indulatok és kölcsönösek voltak a sértegetések.
A másodfokú bíróság bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottat a becsületsértés vétségének vádja alól. Jogi álláspontja szerint a vádlott a véleménynyilvánítás szabadságának határát nem lépte át, bár bántó szavakat használt, bűncselekményt nem követett el.
Az ítélőtábla a másodfokú bíróság jogi álláspontjával nem értett egyet, és ítéletében az alábbiakra mutatott rá.
Az állandó bírói gyakorlatra utalva helyesen hivatkozott a törvényszék arra, hogy a bírósági vagy más hatóság előtti eljárásban használt kifejezések általában nem tekinthetők jogellenesnek. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a magánvádlóra vonatkozó kijelentéseket egy személyiségi jogok sérelme miatt indult polgári perben használta. Az a mondat, hogy a magánvádló „alávaló, gyáva gazember” akkor nélkülözné a jogellenességet, ha használata az eljárásban feltétlenül szükséges lett volna. Az elbírált ügyben erről nincs szó. A vádlott a fenti kifejezéseket indulatosan, a magánvádló egy korábbi nyilatkozatára reagálva, nem a kijelentésekre, hanem a magánvádló személyére használta. A körülményekből és a szövegkörnyezetből éppen arra lehet következtetést levonni, hogy ezeknek a szavaknak a használatára a perben nem volt szükség, erre kizárólag azért került sor, mert a vádlott elveszítette perbeli pozíciójához tartozó mértéktartását és indulatosan reagált. A gyalázkodás, a lealacsonyító, bántó tartalmú kijelentések öncélú használata nem vonható a közérdek, vagy jogos magánérdek védelme alá és nem tartozik a perbeli jogosultságok gyakorlása vagy kötelezettségek teljesítése körébe (BH 2016.4.). Ilyen körülmények mellett nem hivatkozhat arra a vádlott, hogy magatartása nélkülözi a jogellenességet.
A harmadfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott által használt kifejezések mindenképpen alkalmasak voltak a becsület csorbítására. Utalt a fellebbviteli bíróság a vádlott által használt kifejezések jelentésére.
Az értelmező szótár szerint az alávaló szó jelentése: a maga nemében hitvány, rossz, az alávaló ember gonosztevő. A gyáva szó hasonlóan sértő tartalmú: különösen oly emberről mondják, aki semmi önállással nem bír, s gyám nélkül alig képes létezni vagy valamit véghezvinni, igen félénk, legkisebb bátorsága sincs. A gazember a becstelenítő magyar szavak között a legsértőbb, az emberek söpredékét, alját jelenti.
Nem igényel különösebb indokolást, hogy a fenti szavak együttes használata egyértelműen alkalmas a becsület csorbítására. Azokat nem lehet csupán egy felfokozott hangulatú tárgyaláson megfogalmazott erős hangvételű kritikai megfogalmazásnak tekinteni, melyet a magánvádlónak tűrnie kellett volna, hanem az egy indokolatlanul becsmérlő, gyalázkodó megnyilvánulás volt.
Azt mind az első-, mind a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott a cselekményt nagy nyilvánosság előtt követte el.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a Btk. 227. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző becsületsértés vétségének valamennyi tényállási eleme megvalósult és büntethetőséget kizáró ok sem áll fenn a vádlott esetében.
A harmadfokú bíróság a vádlott bűnösségét ezért a Btk. 227. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző becsületsértés vétségében megállapította.
A büntetőjogi szankció alkalmazása során figyelembe vehető körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. A harmadfokú bíróság nagy nyomatékkal értékelte a vádlott javára kifogástalan előéletét. További enyhítő körülményként értékelte, hogy a cselekmény elkövetésére egy olyan feszült hangulatú tárgyaláson került sor, ahol a felek kölcsönösen kifogásolható hangnemet használtak.
A fentiekre tekintettel a vádlott által elkövetett cselekmény olyan csekély mértékben veszélyes a társadalomra, hogy vele szemben a törvényben írt legkisebb büntetés kiszabása, vagy más – súlyosabb – intézkedés alkalmazása is szükségtelen. Erre figyelemmel a harmadfokú bíróság a vádlottat a Btk. 64. § (1) és (2) bekezdése alapján megrovásban részesítette.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Bhar.154/2016/15.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás