PÜ BH 2017/53
PÜ BH 2017/53
2017.02.01.
I. A veszélyes üzemek találkozása esetén a felelősség általános szabályait kell alkalmazni. Az elsőbbségadási kötelezettség az előzési helyzetben lévő jármű sebességétől függetlenül terheli az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetőjét.
II. A fél csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel, annak járulékos jellege miatt, csak abban a körben támadhatja a jogerős ítéletet, amelyben azt a felülvizsgálati kérelem is érintette [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 340. § (1) bek., 346. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 273. § (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes biztosítottja, K. L. 2008. október 12-én 13 óra körül lakott területen, a Kossuth úton R. irányába közlekedett az általa vezetett Suzuki személygépkocsival. Miután a vele azonos irányba közlekedő, L. J. által vezetett traktort megelőzte, visszatért a menetirány szerinti jobb oldalra. Ugyanebben az időben K. L.-lel azonos irányba, mögötte közlekedett S. I. az általa vezetett Opel Astra típusú személygépkocsival, míg a mögött a felperes motorkerékpárral. S. I. ugyancsak megelőzte az L. J. által vezetett traktort, majd visszahúzódott a jobb oldali forgalmi sávba. Ezt követően a felperes előzte meg a traktort, és utána az S. I. által vezetett gépkocsi előzésébe kezdett, végül a K. L. által vezetett gépkocsit akarta megelőzni. K. L. a Kossuth út 41. számú ingatlan közelében megkezdte a bal oldali útpadkára történő áthaladást. A felperes ezt észlelve a felezővonalon fékezett, az ütközést azonban elkerülni nem tudta, és a motorkerékpárral nekiütközött a K. L. által vezetett személygépkocsi bal hátsó sarkának, majd felborulva állt meg. A balesetet közvetlenül megelőzően a felperes 103-111 kilométer/óra sebességgel közlekedhetett, a fékezés hatására pedig 89-98 kilométer/óra sebességgel ütközhetett a Suzuki gépkocsinak.
[2] Az alperesnél biztosított gépjármű a felperes motorkerékpárjának sebességéhez tartozó tényleges féktávolságon belül, a megengedett sebességhez tartozó féktávolságon kívül haladt a felperes motorkerékpárja elé. K. L. a balra húzódási szándéka elhatározásakor és a tényleges balra húzódás megkezdésekor nem győződött meg kétséget kizáróan arról, hogy a járművének megelőzését nem kezdték-e meg, ezzel nem tanúsított kellő figyelmet. Amennyiben kellő figyelmet tanúsított volna és észleli, hogy a járműve előzését megkezdték, akkor a felezővonal átlépésekor késedelem nélküli jobbra történő visszakormányzással a balesetet elkerülhette volna. Az alperes biztosítottja nem kellő figyelemmel, körültekintéssel közlekedett, az irányváltoztatás feltételeinek fennálltáról nem győződött meg megfelelően.
[3] A felperes a baleset következtében bal oldali orsócsonttörést, jobb oldali sajkacsonttörést és a bal térd zúzódásos sérüléseit szenvedte el. A balesetet követően 2008. október 17-ig kórházban volt, két hónapig ápolásra, további két hónapig gondozásra szorult.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében a balesetből eredő vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítésére kérte az alperes kötelezését.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes azzal, hogy a balesetet megelőzően a megengedett sebességet túllépte, közrehatott a kár bekövetkeztében, a közrehatás mértékét 70%-ban tartotta megállapíthatónak, és a perindítást megelőzően ennek figyelembevételével teljesített a felperesnek.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 143 028 forintot, és azon belül az egyes részösszegek után különböző időpontoktól járó késedelmi kamatot, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes a megengedett sebességhatár közel kétszeres túllépésével jelentős mértékben közrehatott az ütközés bekövetkeztében. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért az alperes által alkalmazott 70-30%-os közrehatás nem minősült eltúlzott mértékűnek, s így az alperes a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 340. § (1) bekezdése alapján csak a felperes bizonyított kárai 30%-ának megtérítésére volt kötelezhető. Emiatt azon vagyoni kárigények esetében, amelyeknél az alperes a hivatkozott mértékű közrehatás alapulvételével teljesített, az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ilyen követelés volt – többek között – a háztartási kisegítői járadék, valamint a közlekedési többletköltség és a gyógyszerköltség kapcsán érvényesített kártérítési járadék is. A felperes ún. erőmegfeszítési járadékigényét az elsőfokú bíróság azért találta alaptalannak, mert a felperes munkaképessége a perbeli baleset folytán nem csökkent, a balesetből eredően jelentős testi fogyatékossággal nem rendelkezik, és mivel nem a baleset előtti munkakörében dolgozik, ezért a korábbi munkateljesítményének eléréséhez nem kell rendkívüli munkateljesítményt kifejtenie. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásakor az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a felperes a balesetkor 25 éves volt, a balesetből kifolyólag olyan sérüléseket szenvedett, amelyek korlátozzák mindkét kéz fokozott igénybevételével, hosszan tartó állással, járással, futással járó tevékenységben, a szabadidős tevékenységeiben, továbbá a baleseti eredetű sérülései, azok maradványtünetei véglegesnek tekinthetők. Mindezen körülményeket, valamint azt értékelve, hogy az alperes e jogcímen peren kívül 1 300 000 forintot a felperesnek már megfizetett, a nem vagyoni kártérítés mértékét az elsőfokú bíróság 1 000 000 forintban határozta meg.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit annyiban változtatta meg, hogy az alperes által fizetendő marasztalási összeget 4 752 422 forintra felemelte, és azon belül a különböző részösszegek után járó késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontjait eltérően határozta meg, kötelezte továbbá az alperest, hogy 2015. május 1-jétől kezdődően véghatáridő nélkül fizessen meg a felperesnek havi 20 300 forint járadékot, egyebekben – a per főtárgya tekintetében – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a veszélyhelyzetet az alperes biztosítottja okozta azzal, hogy a bal oldalra húzódás megkezdése előtt nem tanúsított kellő körültekintést. Ezzel szemben abból a szakértői megállapításból, hogy a megengedett 50 kilométer/óra sebesség esetén a motorkerékpárt az ütközési pont előtt meg lehetett volna állítani, és ez esetben az ütközés nem következett volna be, nem vonható le az a következtetés, hogy az alperes biztosítottjának felelőssége kisebb, mint a felperesé. A másodfokú bíróság ezért – figyelembe véve a felperes kirívó sebességtúllépését is – az alperesre terhesebb 70-30%-os kármegosztást alkalmazott.
[8] A felperes erőmegfeszítési járadékigényét a másodfokú bíróság sem tartotta megalapozottnak. Kiemelte, hogy a szakértő által megállapított 20%-os erőmegfeszítést a felperesnek nem a jelenlegi tevékenysége kapcsán kell kifejtenie, azt a szakértő a felperes eredeti munkakörére vonatkoztatta, ahol – a tartálykocsi vezetésén túlmenő fokozott erőkifejtésként – a rakodás is feladata volt a felperesnek.
[9] A nem vagyoni kártérítés kapcsán a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság az e körben helyesen értékelt körülmények ellenére indokolatlanul alacsony összegű nem vagyoni kártérítést állapított meg. A másodfokú bíróság nagyobb súllyal vette figyelembe, hogy a négy végtagból három esetében maradandó következményekkel érintett állapot alakult ki, és a felperesnél rendkívül fiatal korban következett be a baleset, amely így az egész hátralévő életére az elsőfokú bíróság által rögzített kihatással bír. A másodfokú bíróság megítélése szerint ez alapján az alperes 3 500 000 forint nem vagyoni kár megtérítésére köteles, ezért őt a korábbi 1 300 000 forint összegű teljesítést figyelembe véve 2 200 000 forint erejéig marasztalta.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a felperes közrehatásának értékelése körében a bizonyítékokkal alátámasztott tényeket a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon, kirívóan okszerűtlenül, azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte akkor, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes közrehatását csupán 30%-osnak értékelte. Az alperes hivatkozása szerint ilyen, nem a súlyának megfelelően értékelt körülmény volt a felperes részéről a jelentős mértékű sebességtúllépés, az a körülmény, hogy a felperes előtt haladó alperesi biztosított figyelme fókuszában elsődlegesen és értelemszerűen, az általános élettapasztalat szerint az előtte zajló forgalmi események voltak, s emiatt nem róható a terhére, ha éppen abban – a szakértő által megjelölt – 0,5 másodpercben figyelte a mögöttes forgalmat, amikor a felperes az Opel gépkocsi takarásában haladt. A felülvizsgálati kérelem szerint ezzel szemben az elsőfokú bíróság ítélete volt az, amely a bizonyítékokat okszerűen értékelve, a régi Ptk. 340. § (1) bekezdését megfelelően alkalmazva állapította meg a felperes közrehatásának mértékét.
[11] Az alperes előadta továbbá, hogy nem volt olyan bizonyíték a perben, ami a másodfokú bíróság által a közlekedési többletköltség jogcímén megítélt járadék indokoltságát alátámasztaná, és az erről szóló döntését a másodfokú bíróság nem is indokolta. A felülvizsgálati hivatkozás szerint a felperes a baleset előtt is motorkerékpárt használt, ezért ha igénybe is kell vennie olykor személygépkocsit, az számára többletköltséget nem jelent. Az alperes sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásakor nem a súlyának megfelelően értékelte a jelentős mértékű sebességtúllépést. Ezzel szemben szerinte az elsőfokú bíróság által elfogadott 2 300 000 forint bőven megfelelő összeg mindazon körülményekre tekintettel, amelyeket a másodfokú bíróság kiemelt.
[12] A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatásával az alperesre terhesebb 85-15%-os kármegosztási arány megállapítását és az alperes ennek megfelelő marasztalását, a nem vagyoni kártérítés összegének 1 000 000 forinttal való felemelését, a háztartási kisegítői járadék havi 30 000 forint, a gyógyszerkiadás havi 6000 forint, míg az erőmegfeszítési járadék havi 60 938 forint alapulvételével, és a fenti kármegosztási arány alkalmazásával való megállapítását kérte.
[13] Utalt rá, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának megsértésével nagyobb arányban értékelte a magatartását annál, mint amekkora szerepet a baleset bekövetkezésében viselt, a terhére ugyanis sebességtúllépés nem állapítható meg. Ezzel kapcsolatban kifogásolta, hogy az alperes biztosítottja ellen indult büntetőügyben és a perben is ugyanabból a térségből rendeltek ki szakértőket, és a két szakértői vélemény egymást erősítette oly módon, hogy a perbeli szakértő átvette a korábbi szakértő hibás értékelését. A felperes álláspontja szerint az alperes biztosítottja legalább 85%-os mértékű felelősségének megállapítása mellett szól az a rendkívül kirívó szabályszegése, hogy úgy döntött a megfordulás mellett, hogy annak az alapfeltételét jelentő visszapillantást, illetve hátranézést mellőzte. A kármegosztás arányának helyes meghatározásakor pedig szerinte döntő jelentőséggel az elsőbbségi jog megsértése bír, emellett annak is kiemelt jelentősége van, hogy az alperes biztosítottja a károkozó magatartását féktávolságon belül hajtotta végre.
[14] A háztartási kisegítői járadék kapcsán a felperes azt sérelmezte, hogy bár a másodfokú bíróság helyes mérlegeléssel állapította meg, hogy a közepes és a nehéz háztartási és ház körüli munkák végzésében is kisegítőre szorul, az általa korábban ellátott, a kerti munkákat is magába ölelő feladatok költségigényére ugyanakkor a megállapított 8000 forint nem elégséges, az rendkívül alulkalkulált. A gyógyszerkiadás tekintetében a felperes szintén a kár alacsony összegben való megállapítását kifogásolta. Az erőmegfeszítési járadékkal összefüggésben hivatkozott arra, hogy a szakértő által megállapított 20%-os mértékű erőmegfeszítés a jelen munkakörére is irányadó, mégpedig azért, mert az ahhoz kapcsolódó tevékenységek mindegyike komoly fizikai erőkifejtést igényel. A felperes a nem vagyoni kár összegének felemelését azért tartotta indokoltnak, mert a másodfokú bíróság által értékelt körülményeknél elmaradt az esztétikai kár számbavétele. Szükségesnek tartotta továbbá a manualitásban megnyilvánuló súlyos korlátozottságának figyelembevételét, amely nagyobb hátrányt jelent, mint más végtagi, illetve más testtájéki sérülések.
[15] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[17] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozással a másodfokú bíróság bizonyítékértékelési tevékenységét támadta a felperesi közrehatás mértékének, a közlekedési többletköltség indokoltságának és a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása körében, míg a közrehatás értékelése kapcsán az alapul szolgáló anyagi jogszabálynak, a régi Ptk. 340. § (1) bekezdésének téves alkalmazását is állította.
[18] A felek jogvitájában, a felperes által a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet 8. §-ának (1) bekezdése alapján érvényesített kártérítési igény megalapozottságának vizsgálatakor a régi Ptk. 346. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az általános kárfelelősségi szabályokat, a régi Ptk. 339. § (1) bekezdését és a 340. § (1) bekezdését kellett alkalmazni. A kármegosztás arányának megállapítása során mind az elsőfokú bíróság, mind pedig a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a felperes motorkerékpárjával már teljes terjedelmében a bal oldali forgalmi sávban közlekedett, azaz előzési helyzetben volt, amikor az alperesi biztosított gépjárművével átlépte a felezővonalat, és ezzel – ahogyan azt az alperes biztosítottja ellen folyamatban volt büntetőügyben hozott jogerős ítélet is megállapította – megsértette a KRESZ 29. § (1) bekezdése által előírt elsőbbségadási kötelezettségét. A bíróságok ugyanakkor figyelembe vették azt a tényt is, hogy a felperes a baleset előtt motorkerékpárjával a lakott területen megengedett sebességet jelentősen túllépte, és ha a megengedett 50 kilométer/óra sebességgel közlekedik, akkor az ütközés elkerülhető lett volna.
[19] Mindezekre tekintettel azt kellett eldönteni, hogy a baleset bekövetkezésében a felperes milyen mértékű közreható (felróható) magatartást tanúsított. Ezzel kapcsolatban pedig jelentősége volt annak, hogy – miként azt a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában hivatkozott 6/1998. BJE határozat is tartalmazza – az egyes speciális közlekedési szabályok ugyan nem állnak egymással hierarchikus viszonyban, azonban vannak olyan közlekedési szabályok, amelyek megtartása különösen jelentős a közlekedés biztonsága szempontjából. Ilyennek tekinthető az elsőbbségadási kötelezettség, amely a védett útvonalon közlekedő jármű sebességétől függetlenül terheli az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetőjét. Az alapvető kérdés éppen ezért nem az volt, hogy ha a felperes nem közlekedik nagy sebességgel, akkor a baleset elkerülhető lett volna, hanem az, hogy az alperes biztosítottja az elsőbbségadási kötelezettségének nem tett eleget, és a motorkerékpárjával teljes terjedelmében a bal oldali forgalmi sávban közlekedő, előzési helyzetben lévő felperesnek nem biztosította az elsőbbséget. A perbeli közlekedési baleset bekövetkezése szempontjából ezért döntő jelentősége az elsőbbségadási kötelezettség megsértésének volt, ez volt a baleset oka, amelyhez képest a sebességtúllépéssel való közlekedés felróható közrehatásként értékelhető.
[20] Azon felülvizsgálati hivatkozás kapcsán, miszerint a perbeli szakértői véleményre tekintettel nem zárható ki, hogy az alperes biztosítottja abban a 0,5 másodpercben figyelte a mögöttes forgalmat, amikor a felperes az Opel gépkocsi takarásában haladt, a Kúria rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság a felülvizsgálattal támadott határozatának meghozatalakor helyesen vette figyelembe, hogy a büntetőügyben hozott jogerős ítélet indokolása szerint sem volt megállapítható olyan körülmény, amely az alperes biztosítottja részéről a motorkerékpár észlelését kizárta volna, mint ahogy az sem, hogy a motorkerékpár vezetője az elsőbbségadásra kötelezettet megtévesztette volna. Mindemiatt a másodfokú bíróság a felperes közrehatásának mértékét helytállóan határozta meg és alkalmazta az alperesre terhesebb 70-30% arányú kármegosztást.
[21] Felülvizsgálati kérelmében az alperes a közlekedési többletköltség miatt érvényesített járadékigény megalapozottságát, annak indokoltságát vitatta, mégpedig annak ellenére, hogy a felperes e jogcímen a perindítást megelőzően részére már teljesített. A másodfokú bíróság ugyanakkor az alperes hivatkozásával szemben a bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő, okszerű mérlegelésével állapította meg az adott kártérítési követelés megalapozottságát és annak összegét is. A felperes a házastársának tanúvallomása szerint a baleset előtt a tömegközlekedést vette igénybe, a motorkerékpárjával inkább hétvégenként közlekedett, ehhez képest a baleset óta – ahogyan azt a felperes testvérének tanúvallomása is megerősítette – a felperest a családtagjai személygépkocsival szállították. A perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő megállapította, hogy a felperes a baleset után négy hónapig nem volt alkalmas a tömegközlekedés igénybevételére, míg az ezt követő időszak tekintetében a másodfokú bíróság helyesen vette figyelembe azt, hogy a felperes korábbi közlekedési lehetőségei beszűkültek, a közlekedéséhez ezért részben személygépkocsi igénybevétele is szükséges, ami többletköltséget jelent számára. A másodfokú bíróság tehát a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a Pp. 221. § (1) bekezdésében előírt indokolási kötelezettségét teljesítette, és kellő indokát adta annak, hogy mire alapította az alperes közlekedési többletköltség megfizetésére kötelezését.
[22] A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásakor a másodfokú bíróság a közlekedési balesetből kifolyólag a felperest ért nem vagyoni hátrányokat, s köztük a felperes egészségkárosodásának jellegét, annak maradandó következményeit feltárta és azokat helyesen értékelte, figyelembe véve azt is, hogy a felperes a baleset bekövetkeztében felróhatóan közrehatott. Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a károsulti közrehatást nem a súlyának megfelelően értékelte. Miután azonban a kármegosztás arányával kapcsolatos felülvizsgálati álláspont a már kifejtettek szerint téves volt, a másodfokú bíróság pedig a bizonyítékokat e körben is helyesen, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte, a nem vagyoni kártérítésnek az egyébként is mérlegeléssel meghatározott mértéke a felülvizsgálati eljárásban sikerrel nem volt támadható.
[23] A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmének elbírálásakor a következőket kellett figyelembe venni. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem [Pp. 273. § (6) bekezdés] jogi természete szerint felülvizsgálati kérelemnek minősül, de járulékos jellegű, amennyiben tartalmában, hatályában és az előterjesztésre jogosultak személye körében feltételhez kötött, illetőleg korlátozott. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem tartalmát a felülvizsgálati kérelem egyebek mellett annyiban korlátozza, hogy ha a több kereseti kérelem tárgyában hozott jogerős ítéletnek csak egyes rendelkezéseit érinti a felülvizsgálati kérelem, akkor a csatlakozó felülvizsgálati kérelem sem érintheti a jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit. A felperes tehát a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében annak járulékos jellege folytán csak abban a körben támadhatta a jogerős ítéletet, amelyben azt az alperes felülvizsgálati kérelme is érintette. Ebből következően a háztartási kisegítői járadék, a gyógyszerkiadással kapcsolatos járadék és az erőmegfeszítési járadék tekintetében a jogerős ítélet felperes által kért felülvizsgálatának nem volt helye.
[24] A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében – csakúgy mint a per során tett nyilatkozataiban – vitatta a terhére rótt sebességtúllépés tényét, és a Pp. 206. §-ának megsértésére hivatkozással a másodfokú bíróság bizonyítékértékelési tevékenységét támadta. A Kúria ugyanakkor a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Pp. 206. § (1) bekezdésére alapított felülvizsgálati kérelem esetén csak azt vizsgálhatja, hogy jogszabálysértő-e a bíróságok bizonyítékértékelése, a bizonyítékok okszerű mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség (BH 2016.33., 2013.119., 2012.179.). A perbeli esetben ilyen, a felülmérlegelés alapjául szolgálható hibát a bíróságok a felperes közrehatását jelentő sebességtúllépés tényének megállapításakor, az ezzel kapcsolatos bizonyítékok értékelésekor nem vétettek.
[25] Mind az alperes biztosítottja ellen indult büntetőeljárásban kirendelt szakértő, mind pedig a perbeli szakértő – jóllehet eltérő sebességértékek meghatározásával – azt állapította meg, hogy a felperes a baleset előtt motorkerékpárjával a lakott területen megengedett sebességhatárt jelentősen túllépve közlekedett. Ehhez képest a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben annak kifogásolása, hogy a büntetőügyben és a polgári perben ugyanonnan rendeltek ki szakértőket, a két szakértői vélemény pedig egymásra épült, a szakvélemények bizonyító erejének kétségbe vonására semmiképpen sem lehetett alkalmas. E megalapozottnak tekinthető szakértői megállapításokhoz képest a sebességtúllépés tekintetében a tanúvallomásoknak ugyan kiemelt jelentőséget tulajdonítani nem lehetett, de a csatlakozó felülvizsgálati hivatkozással szemben okszerűtlen bizonyítékértékelést megállapítani itt sem lehetett. Mindemiatt a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben írt, a jogerős ítéletben megállapítottnál kedvezőbb kármegosztás alkalmazásának a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző, jogszabálysértő bizonyítékértékelés hiányában nem lehetett helye.
[26] A nem vagyoni kártérítést érintő, annak összegének felemelése iránti csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben a Kúria utal a jogerős ítélet erről szóló rendelkezését támadó felülvizsgálati kérelem kapcsán kifejtettekre. Kiemeli továbbá azt, hogy az esztétikai kárral kapcsolatos tényelőadást már a keresetlevél is tartalmazott, s emiatt az a csatlakozó felülvizsgálati ellenkérelemben foglaltakkal szemben nem tekinthető olyan új hivatkozásnak, mely a felülvizsgálati eljárásban ne lenne figyelembe vehető. Tekintve ugyanakkor azt, hogy az alperes érdemi védekezésében a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos tényállításokat – bizonyíték hiányában – vitatta, és a felperes a fenti nem vagyoni hátrány alátámasztására alkalmas bizonyítást nem ajánlott fel, a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő pedig csupán azt véleményezte, hogy a felperes által ugyancsak esztétikai kárként megjelölt alsó végtagi vizesedés (ödéma) eredete nem egyértelműen vezethető vissza a balesetre, a másodfokú bíróságnak a nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásakor e körülményt nem kellett értékelnie.
(Kúria Pfv. III. 21.248/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás