PÜ BH 2017/54
PÜ BH 2017/54
2017.02.01.
A kórház kártérítési felelősségét megalapozza, ha olyan leletet készít, amely alkalmatlansága folytán nem ad alapot arra következtetésre, hogy a betegnek jó- vagy rosszindulatú daganatos megbetegedése van, és ezért a szükséges terápia megkezdésére késedelemmel kerül sor, ami a gyógyulás esélyét csökkentette [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 340. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes felesége, a II-IV. rendű felperesek édesanyja 38 évesen, 2010. május 12-én jelentkezett először az alperes jogelődjének sebészeti szakrendelésén a bal mellében észlelt csomó miatt. A kezelőorvos két csomót tapintott, az emlő jóindulatú elváltozását véleményezte azzal, hogy mammográfiát és ultrahangvizsgálatot, továbbá 2010. június 10. napjára kontrollvizsgálatot javasolt. Az alperes mammográfia szakrendelésén 2010. június 10-én a bal emlőben három tömlőt észleltek, amelyeket az orvos jóindulatúnak véleményezett. A beteg ezt követően kezelőorvosát nem kereste fel, majd utóbb háziorvosi beutalásra 2010. november 11-én ultrahangvizsgálatot végeztek, ahol két tömlőt észleltek és az elváltozásokat ugyancsak jóindulatúnak véleményezték. A felperes hozzátartozója 2011. január 6-án jelent meg másodszor kezelőorvosánál, aki több, súlyosbodó elváltozást észlelt, szövettani mintát vett és másnap CT, ultrahang és tumormarkerre irányuló vizsgálatokat végeztek. A szövettani vizsgálat emlőrákot igazolt. Ezután több vizsgálat és kezelés történt, a műtétek elvégzése után pedig 2011. június 2-tól sugárkezelést kezdtek, de ezt már később értelmetlennek látták a kialakuló nyirokcsomó, csont, csontvelő, máj és mellékvese másodlagos rosszindulatú daganatai miatt. A felperesek hozzátartozója 2011. augusztus 4-én elhunyt.
A kereseti kérelem, valamint az alperes és a beavatkozó védekezése
[2] A felperesek a hozzátartozójuk halálával összefüggő nem vagyoni és vagyoni káruk megtérítésére kérték az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az alperes a beteg első jelentkezésekor, majd 2010. november 11-én is elmulasztotta a szövettani mintavételt, az ultrahangvizsgálat során pedig diagnosztikus tévedés történt és a halál korai bekövetkezése az alperes mulasztásaival okozati összefüggésben áll.
[3] Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. A szakmai mulasztást, az okozati összefüggés fennállását vitatták. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a beteg az együttműködési kötelezettségét megszegte, kontrollvizsgálaton nem jelent meg, ezért a kezelőorvos a diagnózist nem állíthatta fel.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletének indokolása szerint a felperesek hozzátartozója egészségi állapotának alakulása és halála nem áll összefüggésben az alperes orvosainak magatartásával, gondatlanságuk, mulasztásuk nem állapítható meg. A beteg állapota az együttműködési kötelezettségének megszegése miatt súlyosbodott. A radiológus szakértő által a mammográfiai és az ultrahangleletekkel kapcsolatban megállapított hiányosságok pedig nem állnak összefüggésben a károsodás bekövetkezésével.
[5] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította: az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a felpereseket amiatt ért kárért, hogy a hozzátartozójuk gyógyulási esélyét elvonta a 2010. június 10. napján elvégzett, mammográfiás és ultrahangos vizsgálat során a nem megfelelő felvételek készítésével, valamint a néhai bal mellében talált csomók alaptalanul jóindulatúaknak történt minősítésével.
[6] A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a 2010. június 10-i vizsgálatnak van meghatározó jelentősége. A leletezés alkalmával nem rögzítették, hogy mi annak az ellentmondásnak az oka, amely szerint a mammográfiás alapfelvételeken csak egy elváltozás látszik, a három elváltozást leíró ultrahangvizsgálattal szemben. Az összevont lelet azt sem tartalmazza, hogy pontosan észlelt-e valamit az orvos a röntgenfelvételeken, illetőleg azt összhangban lévőnek ítélte-e az ultrahang eredményével és ezért nem végzett további mammográfiás vizsgálatot. Az elmosódott mammográfiai felvétel miatt további pontosításra lett volna szükség. Nem derült ki a leletből az sem, hogy fizikális vizsgálat volt-e és ezáltal nem volt eldönthető, hogy rosszindulatú daganatról van-e szó. A beteget jóindulatú elváltozásról tájékoztatva bocsátották el, ezért a kontrollvizsgálaton való jelentkezés elmaradásának nem lehet ügydöntő jelentősége, figyelembe véve azt a szakvéleménnyel alátámasztott feltételezést is, hogy a leletek ismeretében a kezelőorvos további vizsgálatot nem rendelt volna el. Az alperes felelősségét a 2010. június 10-i vizsgálat hiányosságai és az elváltozás jóindulatú voltára vonatkozó alaptalan következtetés megalapozza, mivel az ekkor felállított helyes diagnózis alapján elkezdett terápia biztosíthatta volna a gyógyulás esélyét.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az elsőfokú ítéletet helybenhagyó, másodlagosan a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet megalapozatlan, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését sérti. A felperesek nem bizonyították, hogy a diagnózis felállítása körében van az alperesnek a kárral összefüggésben álló mulasztása, ezért a keresetet az okozati összefüggés hiánya miatt kell elutasítani. Az alperes utalt arra, hogy a gyógyulási esély elvesztése ahhoz viszonyítva állapítható meg, amilyen gyógyulás a betegnél elérhető lett volna. Az alperesnek azért nem volt lehetősége a diagnózis felállítására, mert a leletekkel a beteg nem kereste fel a kezelőorvosát. Halála ezzel és a sorsszerű megbetegedésével áll okozati összefüggésben. Tévesen ragadta ki a másodfokú bíróság a 2010. június 10-i vizsgálatot a többi köréből, ez ugyanis egy megkért diagnosztikus vizsgálat volt, amelynek ügydöntő jelentősége nem lehet, mivel ekkor nem történik diagnózis felállítása. Az alperes működési rendje, a beutalási rend és a finanszírozási szabályok szerint kizárólag a kezelőorvos jogosult további vizsgálatok elrendelésére. Az pedig csupán feltételezés, hogy a leletek ismeretében a kezelőorvos nem végeztetett volna további vizsgálatokat, nem tudható, hogy milyen döntéseket hozott volna. Az alperes sem vitatta, hogy további diagnosztikus lépéseket kellett volna tenni, de erre csak a kezelőorvos lett volna jogosult, akihez a beteg kontrollra nem ment vissza, az okozati összefüggés a szövettani vizsgálat emiatt bekövetkezett késedelme és a kár között mutatható ki. A másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a betegnek az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben (Eütv.) és a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 340. §-ának (1) bekezdésében írt együttműködési kötelezettségének megszegését nem kell értékelni, mert nincs ügydöntő jelentősége. Az alperes hivatkozott továbbá arra is, hogy a daganat természete okán a betegnek nem volt reális, értékelhető esélye a gyógyulásra. Az elsőfokú bíróság az okozati összefüggés hiánya miatt a felróhatóságot nem is vizsgálta, erre vonatkozó tájékoztatást nem kapott, bizonyítékait nem terjeszthette elő.
[8] A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályban tartását kérték. Jogi álláspontjuk szerint a döntés megalapozott, az alperes a diagnózis felállítása során súlyosan hibázott, ezért kártérítési felelőssége fennáll.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[10] A felperesek a keresetükben hozzátartozóként, saját jogon érvényesítettek kártérítési igényt, amelynek jogalapját a jogerős közbenső ítélet megállapította, szükségszerű lett volna azonban a sérült személyhez fűződő jog, a teljes családban éléshez való jog megsértésének megállapítása is, mert ez adja a nem vagyoni kártérítés alapját.
[11] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a bizonyítékok téves értékelését, a hivatkozott anyagi és eljárásjogi szabályok jogszabálysértő alkalmazását alaptalanul állítja. Alapvetően hibás az az álláspont, hogy a kontrollvizsgálat elmulasztása, és ebből eredően a diagnózis felállításának elmaradása miatt jogilag nincs is jelentősége annak, hogy a kezelőorvos által kért vizsgálatok leletei milyenek. Nyilvánvalóan egy kezelési folyamatról van szó, amelyben többen vesznek részt, és az egyes résztvevők magatartása pedig önállóan ítélhető meg a kezelés egészéhez viszonyítva. Ebben a folyamatban nem vitásan a kezelőorvosnak fontos feladata van, saját megállapításai mellett azonban azokból a vizsgálati eredményekből dolgozik, amelyeket kérelmére mások végeznek el.
[12] A másodfokú bíróság a jogerős közbenső ítéletében helyesen tulajdonított fontos szerepet a 2010. június 10-i vizsgálatnak, illetőleg az erre vonatkozó leletnek. E körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által jól megállapított tényállást vette alapul, nincs szó eltérő, illetőleg hibás bizonyítékértékelésről és az elsőfokú bíróság helyesen utalt a kárfelelősség alapjául szolgáló anyagi jogi szabályokra, amelyeket a jogerős közbenső ítéletben a másodfokú bíróság jól alkalmazott. Az igazságügyi orvos szakértői vélemény részletesen leírta a daganat jóindulatú voltát véleményező két vizsgálat összes hibáját. Ennek alapján megállapítható, hogy a vizsgálatok és a leletezés alkalmatlan volt arra, hogy a daganat jó- vagy rosszindulatú jellege megállapítható legyen. Az alkalmatlan lelet akkor sem alapozhatta volna meg a jó diagnózis felállítását, ha azt a beteg a kezelőorvoshoz elviszi. Okszerű az a következtetés, hogy ha a beteg a leletekkel a kontrollvizsgálaton megjelenik, a kezelőorvos nem tett volna olyan lépést, amely egy rosszindulatú daganat esetén indokolt. Súlyos hiba az is, hogy a mammográfia és az ultrahangvizsgálat eredményét összefoglalóan értékelő leleten nem volt szakorvostól származó vélemény és javaslat. Ehhez képest a felelősség alapját az adja, hogy olyan lelet készült, amely alkalmatlansága folytán nem adott alapot arra a következtetésre, hogy a daganat jóindulatú.
[13] A megfelelő diagnózis alapján elkezdett jó kezelés adott volna valamilyen esélyt a betegnek a gyógyulásra, miként erre a jogerős közbenső ítélet indokolásában a másodfokú bíróság helyesen utalt. A szakértői vélemény szerint ugyanis a betegség a 2010. júniusban történt felismerése a beteg életének megmentéséhez valószínű önmagában kevés lett volna, azonban az ettől kezdve alkalmazott helyes kezelés, terápia, műtét a folyamatot lelassíthatta, a beteg életét meghosszabbíthatta volna, ezt pedig reális esélynek lehet tekinteni, amelynek elvétele a kárfelelősség megállapítására alapot ad.
[14] Az okozati összefüggés fennállása és a kimentés tekintetében a bíróság rendelkezésére álló bizonyítékok alapján megalapozott az a megállapítás, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll, a jogerős közbenső ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.083/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás