PK ÍH 2017/55.
PK ÍH 2017/55.
2017.06.01.
A devizahitelezéshez szükséges devizaforrásokat a pénzintézet nem egyedileg, az adott kölcsönszerződéshez kötődően, hanem a portfólió szintjén szerzi be, emiatt devizahitelezéssel kapcsolatos személyes gazdasági adatot nem kezel: az erre vonatkozó tájékoztatás iránti kérelem teljesítését ezért jogszerűen tagadhatja meg [2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. § 2. pont, 14. § a) pont, 15. § (1) bekezdés, 2. § (1) bekezdés.].
Keresetében a felperes az I. rendű alperest az általa kezelt, a felperes és a II. rendű alperes között 2008. június 13-án megkötött deviza alapú kölcsönszerződéshez tartozó devizabeszerzés személyes gazdasági adatáról szóló tájékoztatás megadására kérte kötelezni. A II. rendű alperessel szemben elsődlegesen a MiFID tranzakciós tábla 30. ügyféladata mint a II. rendű alperes által az I. rendű alperes felé szolgáltatandó tranzakciós jelentéssel kezelt devizabeszerzés személyes gazdasági adatáról szóló tájékoztatás megadására irányult a pontosított kereseti kérelme. Másodlagosan a fedezeti ügyletről mint a személyes gazdasági adatát tartalmazó könyvviteli-számviteli analitikus bizonylatról szóló tájékoztatás, harmadlagosan pedig a bankközi devizahitel felvételre vonatkozó, személyével összefüggésbe hozható, devizabeszerzési gazdasági eredményt tartalmazó tájékoztatás megadását kérte. Személyes gazdasági adatán a bázis swap devizabeszerzés MiFID tranzakciós táblán kezelt 30. ügyféladatát mint a deviza alapú kölcsönszerződésével, ezáltal vele közvetlenül vagy közvetve összefüggésbe hozható devizabeszerzési adatot, vagy ezen adatból a devizabeszerzéssel kapcsolatban levonható devizabeszerzési következtetést értette.
Az I-II. rendű alperes a kereset elutasítását indítványozta. Az I. rendű alperes védekezése szerint nem rendelkezik olyan információval, amely egy konkrét személy deviza alapú kölcsönével összefüggő devizabeszerzéssel kapcsolatba hozható.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott, hogy a jogvita elbírálása érdekében kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes által kért információ megfelel-e az Infotv. 3. § 2. pontja szerinti személyes adat kritériumainak. Kifejtette, hogy a banküzemi működéssel kapcsolatban köztudomású tény, hogy a bankok vagyontömegeket kezelnek, a források és eszközök egymáshoz rendelése egyrészt nem egyediesített, másrészt időben is változó. A bank adott időszakban fennálló devizaforrás-beszerzése az eszközállomány releváns részének összegzett, forrással nem fedezett mértéke alapján történik, így az a felperes egyedi ügyletével is csak áttételes kapcsolatban van. A devizaforrás beszerzésére vonatkozó adat alapján a felperes nem azonosítható, személyére nem vonható le következtetés, ezért a felperes a kereset tárgyát képező adatok vonatkozásában nem minősül az Infotv. 3. § 1. pontja szerinti érintettnek. Az Infotv. 3. § 2. pontja megemlíti a gazdasági azonosságra vonatkozó ismereteket, azonban a kereseti kérelem a tartozás egyik költségelemének a mögöttes műveleteire vonatkozik, amely a jogalkotói szándékhoz képest jóval távolabbi kapcsolat, abból a felperes gazdasági azonosságára érdemi információ nem nyerhető. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a kereseti kérelem nem személyes adatokra vonatkozik. Utalt arra, hogy az Infotv. 14. § a) pontja a 3. § 2. pontjában meghatározott adatokról kizárólag a tájékoztatás kiadását teszi lehetővé, a személyes adatok kiadására jogalapot nem teremt. Így a kereseti kérelem még abban az esetben sem lenne teljesíthető, ha az adatminőségre vonatkozó érvelés helytállónak bizonyulna. Mindezek alapján a kereset elutasítására jogsértés hiányában az Infotv. 22. § (1) bekezdésére hivatkozással került sor. Az elsőfokú bíróság a felperes és az I. rendű alperes bizonyítási indítványát szükségtelennek találta és azokat mellőzte tekintettel arra, hogy azok a felperes által kért adatoknak az Infotv. 3. § 2. pontja szerinti értékelését nem érintették.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát indítványozta. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte a tény- és iratellenes indokolásra, valamint kirívóan okszerűtlen bírói mérlegelésre hivatkozással, továbbá annak okán, hogy a II. rendű alperessel szembeni látszólagos keresethalmazatot a bíróság nem merítette ki.
Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú ítélet tényállása tartalmazza kölcsönszerződésének CHF alapú elszámolását, a devizabeszerzés tényét és a költségek adósra történő kiterhelésének tényét, valamint az egyedi ügyletéhez való áttételes kapcsolatát. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásra az Infotv. 3. § 1., 2. pontját tévesen alkalmazta. Előadta, hogy adósként a 2008. június 16-án kelt deviza alapú kölcsönszerződése alapján folyósított 18 millió HUF kölcsön ellenében a CHF alapú elszámolás során kamatot és a folyósítási 149,5800 HUF/CHF árfolyamhoz képest a DH3 forintosítási törvényből ismert, igen jelentős mértékű, piaci 256,47 HUF/CHF árfolyamon forintosított árfolyam-különbözetet mint jelentős költséget fizetett, ezt az ítéleti tényállás szerint II. rendű alperes a személyére terhelte.
A keresetlevél melléklete bizonyítja, hogy a devizaforrás költsége az ügyfélhez kötődik, mindössze a forrásköltségek drágulásának hatása egyedi ügyfél-ügyletek esetén nem azonnal jelentkezik, hanem abban az ütemben, ahogy a régi ügyletek (például bankközi hitelfelvételek) lejárnak és megújításra kerülnek. Tény- és iratellenes ezért az az indokolás, miszerint a devizabeszerzés az egyedi ügyletével csak áttételes kapcsolatban van. Kirívóan okszerűtlen következtetés az, hogy a bankok vagyontömeg kezelése „mint devizaforrás beszerzésre vonatkozó adat” alapján személye nem azonosítható, ezért nem tekinthető érintettnek. A becsatolt PSZÁF-nyilatkozat szerint az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a devizaforrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban álló költségek számíthatók fel, ezért kirívóan okszerűtlen következtetés a devizabeszerzés forrásköltségének személyétől távolabbi kapcsolatára való megállapítás. Az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania, hogy a II. rendű alperes devizabeszerzési ügylete az egyedi ügyletével közvetlen kapcsolatban áll, és a forrásköltségének közvetlen felszámítása okán a gazdasági azonosságára vonatkozó ismérvnek minősül. Az egyes eshetőleges kereseti kérelmeinek elbírálása során kellett volna dönteni arról, hogy gazdasági ismérve az alperesi adatkezelésben azonosítható vagy következtethető, avagy sem.
Az I. rendű alperessel szembeni kereset és a II. rendű alperessel szemben előterjesztett elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában kifejtette, hogy az általa részletesen megjelölt jogszabályi rendelkezések alapján a II. rendű alperesi tranzakciós jelentés és az I. rendű alperesi tranzakciós tábla 30. ügyféladata a személyes gazdasági adata, annak alapján azonosítható és személyére kétséget kizáró következtetés vonható le. Az 1287/2006/EK rendelet alapján az I., II. rendű alperes a devizaforrás beszerzési gazdasági adata kezelésére köteles, az adatkezelés hiányát az alperesek csak állították, de nem bizonyították, ezért a devizabeszerzés személyes gazdasági adatáról az Infotv. 15. § (1) bekezdésében szabályozott tartalmú tájékoztatás megadására kötelesek.
A II. rendű alperessel szemben előterjesztett másodlagos kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság nem merítette ki. Másodlagos keresete a fedezeti ügylet nyilvántartásán alapult, pontosan megjelölte, hogy mit ért személyes gazdasági adatán. Harmadlagos kereseti kérelme a gazdasági esemény könyvviteli nyilvántartásán alapult. Az elsőfokú bíróság ezen keresetét nem bírálta el. A bankközi hitelfelvétel devizabeszerzése mint gazdasági esemény nyilvántartása a II. rendű alperest kötő jogi tény, ez alól vagyontömeg-kezelésre hivatkozással kitérni nem lehet. A személyes gazdasági ismérve a gazdasági esemény könyvviteli nyilvántartásban van, melyről a kölcsönszerződéséhez kapcsolódóan a II. rendű alperes köteles tájékoztatást adni. Megjegyezte, hogy ha az alperesek a megjelölt jogszabályok erejénél fogva adatkezelésre kötelesek, de alapul fekvő nyilvántartást mégsem vezetnek, ez sérelemdíj megfizetésének alapjaként szolgálhat.
Fellebbezési ellenkérelmében az I. rendű alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, míg a II. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla az első fokon eljárt bíróság érdemi döntésével egyetértett, a határozatának indokolásában kifejtett álláspontot azonban csak részben osztotta.
A személyes adatok védelmével kapcsolatos bírósági jogérvényesítés szabályait az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 22. §-ának rendelkezései tartalmazzák. A 22. § (1) bekezdése értelmében az érintett a jogainak megsértése esetén bírósághoz fordulhat. A felperes keresete alapján a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy az Infotv. 22. § (5) bekezdése szerint az adatkezelő köteles-e a felperes által kért tájékoztatás megadására.
Az adatkezelő tájékoztatására, illetőleg a tájékoztatás megtagadására vonatkozó szabályokat az Infotv. 14. §-a, 15. §-a és a 16. §-a tartalmazza. A 16. § (1) bekezdése értelmében az érintett tájékoztatását az adatkezelő csak a 9. § (1) bekezdésében, valamint a 19. §-ban meghatározott esetekben tagadhatja meg. A 16. § (2) bekezdése szerint az érintett által kért tájékoztatás megtagadása esetén az adatkezelő írásban közli az érintettel, hogy a felvilágosítás megtagadására a törvény mely rendelkezései alapján került sor. A jogvitában az adatkezelőt terheli annak bizonyítása, hogy a megtagadás a jogszabályban foglaltaknak megfelel. Minderre figyelemmel a bíróságnak abban kellett állást foglalni, hogy a megtagadás alapjaként szolgáló I-II. rendű alperesi hivatkozás alaposnak bizonyult-e.
Az igényérvényesítés a felperes személyes gazdasági adataira vonatkozó tájékoztatás megadására irányult. Az Infotv. 3. § 1. pontjának fogalommeghatározása szerint érintett: a bármely meghatározott személyes adat alapján azonosított vagy – közvetlenül vagy közvetve – azonosítható természetes személy. A 3. § 2. pontja értelmében személyes adat: az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosítójele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret –, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.
Az I. rendű alperes a tájékoztatást annak okán tagadta meg, hogy a felperes által megjelölt személyes adatokkal nem rendelkezik, nincs olyan adata, amely egy konkrét személy deviza alapú kölcsönével összefüggő devizabeszerzéssel kapcsolatba hozható. Az adatkérésben szereplő tranzakciós nyilvántartások nem tartalmaznak olyan adatokat, amelyek egy adott ügyfél kölcsönszerződéséhez egyedileg kapcsolhatók. Perbeli védekezésében az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy miután az FX-swap ügyletek nem szabályozott piaci ügyletek, továbbá az FX-swap ügyletek alaptermékeivel, a devizákkal sem kereskednek a szabályozott piacokon, azok a MiFID adatszolgáltatásokban nem kerülnek megjelenítésre. A II. rendű alperes védekezése szerint a személyes adatok ke-zelésére vonatkozó tájékoztatást nem tagadta meg. A banki devizahitelezéshez szükséges devizaforrás előteremtésével, a források megújításával, vagyis a kihelyezett hitelállomány refinanszírozásával kapcsolatos pénzpiaci műveletekre vonatkozó információk nem minősülnek az Infotv. 3. § (2) bekezdés szerinti, a bank által kezelt felperesi személyes adatnak. A bank gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó információk nem tartoznak a személyes adatok körébe. A pénzintézet – hasonlóan a hitelezési piac többi szereplőjéhez – a hitelezési tevékenység folytatásához szükséges pénzforrásokat (adott esetben a devizaforrásokat) a méretgazdaságosság elvének megfelelően nem egy-egy konkrét kölcsönügylethez köthetően, hanem nagy volumenben, portfólió szinten teremti elő, emiatt lehetetlen az egyes kölcsönszerződésekhez egy-egy konkrét refinanszírozási műveletet hozzárendelni. A pénzintézet részben anyabanki forrásból, részben a bankközi devizapiacról biztosította a kihelyezett devizahiteleihez azok forrását, amit a bank éves beszámolói, üzleti jelentései és a devizahelyzetének változásáról az I. rendű alperes részére adott operatív napi jelentések támasztanak alá. Mindemellett megítélése szerint a felperes által kiadni kért adat nem minősül személyes adatnak, a személyes gazdasági adat fogalmát az Infotv. nem is ismeri.
A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a tájékoztatás megtagadására jogszerűen került sor.
A kereset tartalma szerint a felperes az alpereseket az általuk kezelt személyes adatairól való tájékoztatásadásra kérte kötelezni. Az alperesek védekezésének lényege pedig az volt, hogy nem kezelnek ilyen adatot. Ezzel szemben a felperest terhelte annak igazolása, hogy az általa megjelölt személyes gazdasági adata az alperesek kezelésében van.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által igényelt tájékoztatáshoz kapcsolódó adat értelmezhető személyes gazdasági adatként. A keresetlevél mellékleteként csatolt okiratból kitűnően a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a deviza alapú hitelezéssel összefüggő kérdésekre adott, a Kúriához címzett válaszlevelében akként foglalt állást, hogy banküzemi szempontból devizában azoknak a költségeknek a felszámítása indokolt és lehetséges, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a devizaforrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak. Ekként a devizaforrás beszerzése az ügyfélre terhelt költség, így a devizabeszerzés ténye az érintett adóssal összefüggésbe hozható személyes (gazdasági azonosságára jellemző) adat.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezés elbírálása során abból indult ki, hogy miután a tárgybeli ügyletek a szabályozott piacra nem kerülnek bevezetésre, azok nem minősülnek a szabályozott piacra bevezetett pénzügyi eszközzel végzett ügyletnek, ezért a 2004/39/EK irányelv rendelkezései [13. cikk (6) bekezdése, 25. cikk (3) bekezdése] a perbeli esetben nem alkalmazhatóak. A MiFID keretében történő adatszolgáltatást, a jelentésküldés adattartalmát az 1287/2006/EK rendelet határozza meg. A jelentésküldési kötelezettség a szabályozott piacra bevezetett pénzügyi eszközökre vonatkozóan végrehajtott tranzakciók tekintetében áll fenn, valamint minden olyan pénzügyi eszközre vonatkozó OTC derivatív ügyletre is, amely alaptermékével szabályozott piacon kereskednek. Miután az FX-swap ügyletek nem szabályozott piaci ügyletek, továbbá az FX-swap ügyletek alaptermékeivel, a devizákkal nem kereskednek a szabályozott piacokon, azok a MiFID adatszolgáltatásokban nem kerülnek megjelenítésre. Így a tárgybeli esetben az 1287/2006/EK rendelet szabályai nem alkalmazhatók a II. rendű alperesre. A kiadni kért adatok emiatt az I. rendű alperesnél sem állnak rendelkezésre, azok tehát a MiFID adatszolgáltatásban nem kerülnek feltüntetésre.
A személyes adat kezelésének hiányában a tájékoztatás megtagadására jogszerűen került sor.
Helytállónak mutatkozott a II. rendű alperes azon védekezése, miszerint a szükséges devizaforrásokat a pénzintézet portfólió szinten szerzi be a méretgazdaságosság elvének megfelelően, tehát azok beszerzésére nem egyedileg, az adott szerződéshez kötődően kerül sor. A devizaforrásokat ezért a II. rendű alperes közvetlenül nem tudja egy-egy kölcsönügylethez kapcsolni, azaz a felperes által kért tájékoztatáshoz kapcsolódó adat nincs a kezelésében. Minderre figyelemmel nem bizonyult alaposnak az a fellebbezési érvelés, amely szerint a felperes személyes gazdasági adatának kezelése az eshetőleges keresetekben megjelölt jogszabályon és az adatkezelés tényén alapul. Az 1287/2006/EK rendelet előírásai a MiFID tranzakciós jelentés elkészítése tekintetében és az I. rendű alperes felé történő jelentésadás kötelezettségét érintően nem alkalmazhatók. Az adatkezelés hiányát ennek megfelelően az alperesek az Infotv. 22. § (1) bekezdésében fennálló kötelezettségük szerint bizonyították, a devizabeszerzés mint személyes gazdasági adat kezelésének hiányában az Infotv. 15. § (1) bekezdése szerinti tájékoztatás megadására nem kötelezhetőek.
A fenti indokolásbeli módosítással és kiegészítéssel az elsőfokú bíróság határozatának a helybenhagyására a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint került sor.
(Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.208/2017/3/II.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás