PK ÍH 2017/56.
PK ÍH 2017/56.
2017.06.01.
Önmagában a szerződéses főszolgáltatás körébe tartozó árfolyamkockázatra vonatkozó egyedi tájékoztatás hiánya miatt a szerződés nem érvénytelen. Ha azonban az általános szerződési feltételek tartalmával szemben a szerződéskötés során nyújtott tájékoztatásból a fogyasztó arra következtethetett, hogy az árfolyamkockázat viselésének van felső határa, a kockázatviselés ezt meghaladó mértéke érvénytelen [Hpt. 213. § (1) bek.; régi Ptk. 205. § (2) bek., 209. § (1) bek., 217. § (1) bek., 218. § (1) bek.; 2014. évi XL. tv. (DH.2.tv.) 37. § (1) bek.].
Az alperes jogelődje (a továbbiakban: kft.), a pénzügyi vállalkozással (a továbbiakban: hitelező) kötött együttműködési szerződés alapján részt vett a finanszírozási szerződések lebonyolításában. A felperes a kft.-től vásárolt személygépjármű vételárának részben kölcsönből történő finanszírozása érdekében annak feltételeiről a kft. alkalmazottjával tárgyalt, a törlesztőrészletek miatt a hitelező svájci frank alapú kölcsönét választotta.
A felperes részére adott hitelajánlat és az általa az alapján kiállított ún. szalonhitel finanszírozási kérelem egyezően tartalmazta azt, hogy a kölcsön 2 528 467 forint, a devizabázisa svájci frank, a futamidő 120 hónap, az induló THM 9,19%, az induló havi törlesztőrészlet 31 566 forint. Csak a hitelajánlat tartalmazta az ügyleti kamat 8,66% mértékét, és azt, hogy körültekintően tájékozódjon a deviza árfolyamváltozás kockázatára vonatkozóan.
A hitelező által alkalmazott Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSzF) 6.1. pontja szerint az adós a kölcsön után kamatot köteles fizetni, a kölcsön folyósításának időpontjában érvényes ügyleti kamatlábat a hitelező által a kölcsön átutalása után az adós rendelkezésére bocsátott törlesztési táblázat tartalmazza. A 6.2.3. pont szerint a deviza alapú kölcsön forintban fizetendő törlesztőrészletét módosítja a bank által közzétett, a törlesztőrészlet esedékességének napján érvényes, hivatalos HUF/deviza eladási árfolyam és a bázis árfolyam aránya. Az árfolyam változásából eredő módosított törlesztőrészlet képlet alapján határozható meg.
A törlesztési tábla szerint a folyósításkor, 2008. szeptember 2-án érvényes árfolyam 145,8429 forint, a közölt törlesztőrészletek összege a báziskamatláb, illetőleg a devizaárfolyam változásainak megfelelően módosul.
Az alperes felülvizsgált elszámolása szerint a tisztességtelenül felszámított összeg 678 853 forint, a felperes fennálló tartozása 5 698,24 svájci frank, éves kamata a szerződés módosítást követően 6,22 %, a referencia kamat az 1 hónapos CHF Libor.
A felperes a módosított keresetében több érvénytelenségi okra hivatkozással a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének a megállapítását, a szerződés hatályossá nyilvánítását és az alperes kötelezését kérte 865 688 forint megfizetésére. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a rész- és közbenső ítéletében megállapította, hogy a kölcsönszerződés érvénytelen egyrészt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján az ügyleti kamat feltüntetésének a hiányában, másrészt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 209. § (1) bekezdés alapján az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó tájékoztatás elmaradása folytán tisztességtelen jellege miatt. A további bizonyítás az érvénytelenség jogkövetkezményének levonásán túl az ÁSZF valamennyi kikötése tisztességtelenségének a megállapítására irányuló kereseti kérelem tekintetében szükséges.
Az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének a megváltoztatására, a kereset elutasítására, másodlagosan a hatályon kívül helyezésére irányult. Álláspontja szerint a szerződés részévé vált ÁSzF tisztességtelen kikötése miatt a felperest az 1959-es Ptk. 209/A. § (1) bekezdése alapján megtámadási jog illette. Hangsúlyozta, hogy a szerződés több okiratból áll, annak része az egyedi fínanszírozási szerződésen túl az ügyleti kamat 8,66% mértékét feltüntető hitelajánlat, a törlesztési terv, az általa alkalmazott, az adott pénzügyi termékre vonatkozó, a felperes rendelkezésére bocsátott ÁSzF és a hirdetmény, illetve a valamennyi pénzügyi termékére vonatkozó Üzletszabályzat is. A felperes a finanszírozási kérelemmel a hitelajánlatot fogadta el, a szerződés azzal hatályosult, hogy a kérelmét a hitelező elfogadta. A felperes aszerint teljesített, az általa nem vitatott elszámoláson túl részletes elszámolást is kapott. Az elszámolás az MNB által közzétett árfolyamon történt, a jövőre nézve pedig az ügyleti kamat megfelel a törvényi szabályozásnak. A forintosításig az adós döntött arról, hogy az aktuális törlesztőrészletet devizában vagy forintban fizeti-e meg. A tájékoztatási kötelezettségét teljesítette a hitelajánlat és az ÁSzF tartalma, annak tisztességtelen jellege nem állapítható meg.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítélete fellebbezett rendelkezésének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezést az ítélőtábla részben találta alaposnak.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú eljárás tárgya a közbenső ítéleti rendelkezés volt, amely szerint a kölcsönszerződés teljes egészében érvénytelen az ügyleti kamat feltüntetésének hiányában és az árfolyamkockázatot korlátlanul a felperesre telepítő szerződéses rendelkezés tisztességtelen volta miatt.
Az ítélőtábla abban egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a kölcsönszerződés az ügyleti kamat feltüntetésének a hiányában semmis.
A hitel-megállapodások egyetlen dokumentumban történő elkészítését sem a nemzeti jogunk, sem a 93/13/EGK tanácsi irányelv (a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről), sem az annak értelmezésére jogosult Európai Unió Bírósága joggyakorlata nem követeli meg (C-42/15.). A kölcsönszerződés akkor is megfelel a Hpt. 213. § (1) bekezdésében felsorolt tartalmi követelményeknek, ha a szerződés, és a részévé vált ÁSzF együttesen tartalmazzák az ott előírtakat [1/2016. PJE III.1.b)]. Ha a jogügylet tartalmát nem csupán a szerződés tartalmazza, a további okirati tartalom azáltal válik a részévé, ha arra a szerződés utal, mint mellékletére, vagy hozzá van fűzve. Annak tehát nem lett volna jogi akadálya, hogy a felek a kölcsön-jogviszonyukra vonatkozó szerződéses rendelkezéseket több okiratba foglalják, és a külön okiratok kapcsán úgy rendelkezzenek, hogy azok részei a szerződésüknek.
A perbeli esetben azonban nem erről van szó.
Az elsőfokú bíróság, a szerződéskötés ÁSzF 1.2. pontbeli egyértelmű szabályozásával összhangban, helyesen állapította meg azt, hogy a hitelajánlat nem része a szerződésnek. Az nem a felek joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozata, miután azt egyikük sem írta alá, és nem utal rá az egyedi kölcsönszerződés (a felperes finanszírozási kérelme és a hitelező arra vezetett elfogadó nyilatkozata) sem, nincs a hitelajánlat jogi minősítését érintő, azt a szerződés tartalmává tevő rendelkezése.
Az ügyleti kamat kikötésének a hiánya esetén a szerződés létrejön ugyan, de a Hpt. 213. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetve az 1959-es Ptk. 217. § (1) és a 218. § (1) bekezdése alapján is teljes egészében semmis. Ehhez a Hpt. 213. §-a nem fűz az 1959-es Ptk. szabályaitól eltérő jogkövetkezményt (6/2013.PJE III.5.). A szerződés az 1959-es Ptk. lex generalis rendelkezéseihez képest lex specialis, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH.2.tv.) hatálya alá tartozik, így a 37. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezmények alkalmazhatóak. Az ítélőtábla afelől a kereseti kérelemhez kötöttség nélkül mérlegeléssel határozhatott.
Az 1959-es Ptk. 205. § (2) bekezdése szerint nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. A 232. § (1) bekezdése értelmében a szerződéses kapcsolatokban – ha jogszabály kivételt nem tesz – kamat jár; a törvényes kamat mértékét az 1959-es Ptk. diszpozitív (szerződést pótló) 232. § (3) bekezdése meghatározza. Az érvénytelenség oka tehát kiküszöbölhető, az ügyleti kamatnak, mint a fogyasztói kölcsönszerződés lényeges elemének a szerződés semmisségét eredményező hiánya jogkövetkezményeként az érvényessé nyilvánítás alkalmazható.
Az ítélőtábla ezért a szerződést érvényessé nyilvánította annak a megállapításával, hogy az induló ügyleti kamat 8,66%. Ezt nem érinti az a körülmény, hogy az alperes részletes elszámolása szerint a folyósítás szerződéskötést követő későbbi időpontjában és az első törlesztőrészlet esedékességekor a referencia kamat változásához kötött ügyleti kamatláb már csak 8,47 volt, és az elszámolásig végig az alatt maradt.
Az ítélőtábla a szerződés kiegészítésével az érvénytelenségi ok folytán előállt érdeksérelmet a szerződéskötés időpontjára visszaható, ex tunc hatállyal kiküszöbölte (6/2013. PJE III.4.). Az elszámolással egyidejűleg a szerződés módosítása az érvénytelenség ezen okát a jövőre nézve orvosolta. A szerződés ezen okból történt érvényessé nyilvánítása felek között elszámolást, így a követelés összegére a tárgyalás folytatását nem igényli. Ezért ebben a keretben az ítélőtábla véglegesen, az elsőfokú közbenső ítéleti rendelkezés megváltoztatásával részítélettel döntött.
Az árfolyamkockázatot korlátlanul a felperesre telepítő szerződéses rendelkezés tisztességtelen volta kapcsán az ítélőtábla is hangsúlyozta, hogy a megtámadás az 1959-es Ptk. 209/A. § (1) bekezdésében rögzített szabálya a nem fogyasztói szerződésekre vonatkozik. A 209/A. §-a a tisztességtelen szerződési feltétel kikötésének két, eltérő esetekre, eltérő alanyi körre vonatkozó jogkövetkezményét határozza meg: az (1) bekezdés a nem fogyasztói szerződés esetén az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés megtámadhatóságát; a (2) bekezdés a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés relatív, a fogyasztó érdekében hivatkozható semmisségét.
A tisztességtelenség, mint speciális, kizárólag a szerződésnek az ilyen jellegű kikötését érintő, relatív, azaz a fogyasztó érdekében (így általa is) határidő nélkül hivatkozható, és az elszámolási törvény 37. § (1) bekezdése alapján a jogkövetkezmény alkalmazására is kiterjedően érvényesíthető semmisségi ok [2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 8. a) pont].
Az elsőfokú bíróság az ügyletben rejlő árfolyamkockázatra vonatkozó egyedi szerződéses rendelkezés és külön kockázatfeltáró nyilatkozat hiányában a szerződés részévé vált ÁSzF rendelkezések vizsgálatával annyiban jutott helytálló jogkövetkeztetésre, hogy az a rendelkezés, amellyel a hitelező az árfolyamváltozásból eredő kockázatot korlátozás nélkül a fogyasztó felperesre hárította, az átlagos fogyasztó számára nem volt világos és érhető. Ez okból azonban tisztességtelen, így semmis csak szerződésben szereplő vagy a szerződés részévé vált feltétel, kikötés lehet, ami a perbeli esetben a szerződés részleges érvénytelenségét eredményezte a lent kifejtettek szerint.
A Hpt. 203. § (6) bekezdését és a (7) bekezdés a) pontját megállapító 2004. évi LXXXIV. törvény 30. §-ához fűzött, az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságok jogalkalmazása során a jogszabályok szövegének értelmezésekor elsőbbséget élvező jogalkotói indokolás szerint a külön kockázatfeltáró nyilatkozatban a fogyasztók figyelmét felhívni arra kell, hogy a devizahitel az árfolyam változása esetén jelentős kockázatot is rejt magában, a törlesztőrészletek megemelkedhetnek. Tény, hogy a hitelező pénzügyi intézmény [Hpt. 4. § (1) bekezdés] nem tett eleget e tájékoztatási kötelezettségnek. Az alperes a perben nem bizonyította a szerződéses főszolgáltatás körébe tartozó árfolyamkockázatra vonatkozó egyedi tájékoztatás megtörténtét, azt, hogy a felperes előtt – az aláírásával igazoltan – feltárta az ügyletben rejlő árfolyam-kockázatot, azaz az árfolyamváltozás lehetőségét és annak a törlesztőrészletre gyakorolt hatását. E kötelezettség megsértéséhez (nem, vagy nem a jogszabályoknak megfelelő teljesítéséhez) azonban sem az 1959-es Ptk., sem a Hpt. nem fűzi a semmisség jog-következményét, így a szerződés emiatt nem jogszabályba ütköző (6/2013. PJE III.3.). Azt, hogy a pénzügyi intézmény tájékoztatása nem volt megfelelő vagy, mint az adott esetben, elmaradt, a fogyasztó érdekében, a tisztességtelenség körében kell értékelni és a kikötést ennek megfelelően kell teljesen vagy részlegesen érvénytelennek minősíteni (2/2014. PJE, 11/2015. (V. 14.) AB határozat [55]).
A perben eldöntendő kérdés ezért az volt, hogy a hitelező részéről a fogyasztó által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozattal teljesítendő tájékoztatás hiánya esetén a deviza alapú hitel nyújtására irányuló szerződés teljes érvénytelensége az 1959-es Ptk. 209. § (1) bekezdés alapján megállapítható-e arra tekintettel, hogy a szerződés részévé vált ÁSzF rendelkezései alapján a kölcsön folyósításakor érvényes 145,8429 forint árfolyamon megállapított havi 31 566 forint törlesztőrészlet a 120 hónap futamidő alatt a CHF árfolyamváltozásait követi, annak megfelelően módosul, azaz az ügyletben rejlő árfolyamkockázatot korlátlanul a felperes viseli.
Az uniós jog által harmonizált jogterületen e szerződési feltétel tisztességtelen jellegét a deviza alapú kölcsön természetének a figyelembevételével kellett megítélni [93/13/EGK irányelv 4. cikk (1) bekezdés]. Nem hagyható figyelmen kívül az 1959-es Ptk. 231. § (2) bekezdésének a deviza alapú hitelezési konstrukció alapjául szolgált rendelkezése sem, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Az ilyen megállapodásokból, szerződéses konstrukcióból automatikusan fakad, hogy az adós viseli a belőlük származó árfolyam kockázatot, az árfolyamváltozás előnyeit és hátrányait. Az, hogy a felperes viseli a törlesztőrészletek nagyságát befolyásoló kockázati tényező, az árfolyamváltozás hatását, ellensúlyozott azzal, hogy a forintkölcsönnél kedvezőbb ügyleti kamat mellett devizában adósodott el, a pozitív kamatkülönbözet, alacsonyabb törlesztőrészlet mellett vállalta az árfolyamváltozás kockázatát [6/2013. PJE 2. b) pont].
Az a szerződéses feltétel, amely alapján az ügyletben rejlő árfolyamkockázatot korlátlanul a felperes viseli, az esetben tisztességtelen, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperes hátrányára állapította-e meg [1959-es Ptk. 209. § (1) bekezdés]. A feltétel meghatározása pedig akkor felel meg a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, ha azt a hitelező a fogyasztó számára világosan, és érthetően fogalmazta meg.
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a hitelezőnek felróható okból az árfolyamkockázat korlátlan viselésének szerződési rendelkezése a felperes számára nem volt világosan felismerhető, illetve érthető. Ezért fennáll a tisztességtelensége, ez okból a szerződés részleges, vagy teljes érvénytelensége megállapításának a feltételei (2/2014. PJE határozat 1.). Ez annak függvénye, hogy a konkrét esetben az átlagos fogyasztó mércéjével megítélt felperes alappal mit gondolt: azt, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy nem őt terheli, illetve őt csak korlátozott mértékben terheli. Ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság nem egyértelműen foglalt állást.
A fentiekre és az ÁSzF-nek a törlesztőrészletre vonatkozó, árfolyamváltozással számoló rendelkezéseire tekintettel a felperes – félrevezető, megtévesztő tájékoztatása hiányában – alappal azt nem gondolhatta, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az árfolyamkockázat őt nem terheli. A kockázatot rátelepítő ÁSzF rendelkezésekben a szakmai fogalmak használata, figyelemmel az értelmező rendelkezéseire is, nem tisztességtelen. A szerződéskötés során pedig a felperesnek is a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, az együttműködési kötelezettségének megfelelően úgy kellett eljárnia, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
Az ítélőtábla a felperes perbeli nyilatkozatai és az őt szóban tájékoztató tanú vallomása alapján megállapította, hogy a felperes a hitelajánlat, az ÁSzF és a szóban kapott tájékoztatás alapján a deviza alapú hitelezési konstrukció lényegét, az abból fakadó, a saját ügyletében rejlő árfolyamkockázatot csak korlátozottan ismer(het)te fel. A szóban kapott tájékoztatás ellenében az ÁSzF tartalma nem volt elegendő ahhoz, hogy a devizahitelével járó árfolyamkockázat korlátozás nélküli viselését világosan felismerje, azt ne becsülje alul, megalapozott döntést hozzon annak a felmérésével, hogy tudja-e a számára hátrányos jelentős árfolyam-ingadozásokat is kezelni. A felperes a hitelező által törvényi kötelezettsége ellenére tájékoztatással fel nem oldott információ aszimmetria folytán csak korlátozottan kockázattudatos. A perbeli szerződéses ügyletben az árfolyamkockázatnak a felperesre telepített korlátlan mértéke az, ami tisztességtelen.
A felperes szóban kapott tájékoztatás alapján alappal azt gondolhatta, hogy az árfolyamkockázat őt csak korlátozott, legfeljebb a törlesztőrészlete 47 000 forintra emelkedését eredményező mértékben terheli. Ez az árfolyamkockázatot korlátlanul a fogyasztóra telepítő tartalom CHF/HUF 223 forint árfolyamot meghaladó részének, így a szerződés részleges érvénytelenségét eredményezte.
Az érintett szerződési feltételnek tehát nem az egésze, hanem csak meghatározott, jól behatárolható része tisztességtelen. Az érvénytelen rész a szerződéskötéskori 145,8429 forint árfolyam és a szerződés forintosításáig alkalmazott legmagasabb törlesztési árfolyam között a svájci frank 223 forint törlesztési árfolyamot meghaladó felperesi kockázatviselés. Annak az alkalmazása annak a következménye, hogy a hitelező a nem világos és érthető megfogalmazással megsértette a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az a felperes számára egyoldalúan és indokolatlanul okozott hátrányt.
A lex generalis, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.), valamint az 1959-es Ptk. 239/A. § (1) bekezdéséhez és a 237. §-ához képest egyaránt lex specialis, azaz az általános szabályokhoz képest alkalmazási elsőbbséget élvező DH.2.tv. a hatálya alá tartozó szerződésekre a 37. § (1) bekezdésben az érvénytelenség okától függetlenül írja azt elő, hogy a szerződés (részleges) érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – ezen belül is csak a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. A keresetlevél további tartalmi követelményeként meghatározza: a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő, összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie. Ennek hiányában a kereset érdemben nem bírálható el. E rendelkezés egyébként összhangban a bírói gyakorlat számára már korábban is iránymutató 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pontjával és az ahhoz fűzött indokolással.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a DH.2.tv. 37. § (1) bekezdésének megfelelő, szükségszerűen marasztalásra irányuló érvénytelenségi kereset alapján folyó perben hozott közbenső ítélet rendelkező részének az érvénytelenség megállapítása nem elégséges tartalma. A közbenső ítélet rendelkező részében a bíróságnak a jogkövetkezményre irányuló (jogalakítási) keresetről, az általa alkalmazott jogkövetkezményről is határoznia kell ahhoz, hogy a jogerős közbenső ítélet alapján a Pp. 213. § (3) bekezdése szerint a tárgyalás valóban csak a követelés összegszerűségére, a felülvizsgált elszámolás adatainak az alapulvételével levezetett felek közötti elszámolásra is kiterjedő, összegszerűen is megjelölt (marasztalási) keresetre folyhasson.
Az ítélőtábla az előzőek szerinti indokolással az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének a fellebbezett közbenső ítéleti rendelkezését a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben – a szerződésben kikötött induló 8,66% ügyleti kamatot megállapító részítélettel és a felperes által 223 forint törlesztési árfolyamig viselt árfolyam-kockázatot megállapító közbenső ítélettel – megváltoztatta, a szerződést érvényessé nyilvánította, az elsőfokú bíróságot további tárgyalásra ezen árfolyam alkalmazásával történő elszámolás alapján a felek fizetési kötelezettségének megállapítása érdekében utasította.
(Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.714/2016/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás