PK ÍH 2017/59.
PK ÍH 2017/59.
2017.06.01.
I. A biztosító mentesül a vagyonbiztosítási szerződésen alapuló, a biztosítási szolgáltatás teljesítésére irányuló kötelezettsége alól, ha a biztosított nem tesz eleget a Biztosítási Szabályzatban előírt ún. védelmi előírásoknak, így a saját telephelyen, bekerített, zárt és kivilágított helyen történő tárolás követelményének. A telephely kivilágítására vonatkozó szerződési feltétel tartalmi meghatározása során – a Biztosítási Szabályzat fogalommeghatározásának hiányában – a szavak általánosan elfogadott jelentését és a védelmi előírások célját kell alapul venni.
II. A kivilágított helyen történő tárolás mint szerződési feltétel rendeltetése, hogy az eltulajdonítás kockázatát csökkentse, ezért e követelménynek a biztosított akkor tesz eleget, ha nemcsak a telephely egyes részei, hanem a biztosított vagyontárgy tárolási helye is kivilágított [régi Ptk. 207. § (1) bekezdés, 556. § (1), (3) bekezdés].
A felperes a keresetében – mint engedményes – az alperessel kötött vagyonbiztosítási szerződés alapján a 2011. március 8. napján történt lopáskárra 10 282 923 forint biztosítási szolgáltatás és 2011. május 25. napjától számított késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a kereset jogalapját, mert a biztosítási szerződés 22. a) pontja szerinti védelmi előírások nem valósultak meg, így helytállási kötelezettsége nem áll fenn.
A Fővárosi Törvényszék korábbi ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla a végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a felperes a keresetét, az alperes az ellenkérelmét változatlanul fenntartotta.
Az új eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeként meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 10 282 923 forint tőkét és ennek 2011. május 29. napjától számított késedelmi kamatait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása értelmében a felperes a Ptk. 328. § (1) és a 329. § (1) bekezdése alapján jogosult volt keresettel érvényesíteni a követelését. A felek között nem volt vitás a biztosítási szerződés tartalma, valamint a biztosítási esemény bekövetkezte. A Biztosítási Szabályzat 22. a) pontja szerinti védelmi előírások körében rámutatott, hogy a per tárgyát képező gép egy szennyvíztelepen került tárolásra, ahonnan ismeretlen tettesek eltulajdonították. A biztosítási szabályzat 2. fordulata a saját telephelyen való tárolás esetére írja elő kötelezettségként, hogy a tárolás bekerített, zárt és kivilágított helyen történjen. Az elsőfokú bíróság rögzítette, a felperes a munkagépek tárolására szerződést kötött, így a biztosítási szabályzat fogalomhasználata szerinti „saját telephelyen” való tárolást valósított meg, amikor a munkagépet az üzemeltetésen kívüli időszakban a szennyvíztelepen elhelyezte. Tanúvallomások alapján megállapította, hogy a szennyvíztelep a bekerített és zárt telephely előírásnak megfelelt. Megítélése szerint a felperest a Biztosítási Szabályzat 22. a) pontja második alpontjára tekintettel a telephely kivilágítottságának a bizonyítása és nem a telephely biztosított vagyontárgy tárolási helyéül szolgáló részének a megfelelő kivilágítottsága terhelte. A tanúvallomások alapján megállapította, hogy a szennyvíztelep az ott végzett tevékenységhez szükséges és megfelelő világítással rendelkezett, és az a terület, ahol a kérdéses munkagép elhelyezésére került, szórt fényt kapott a telephelyet egyébként megvilágító fényszórókból. Hangsúlyozta, hogy a biztosítási szabályzat nem magának a biztosított tárgynak a kivilágítottságát, a megvilágítását kívánja meg, hanem annak a telephelynek a kivilágítottságát, amelyen a tárolás megvalósul. Az ettől eltérő értelmezést a biztosítási szabályzat kiterjesztő értelmezésének tartotta. A szabályzat nem részletezi a kivilágítottság minőségét (erősségét), a lámpatestek számát, azok beállítását, ezért az alperesnek e körben előadott kifogásait nem fogadta el. A szabályzatnak a kivilágítottság vonatkozásában nem egzakt fogalommeghatározása a szerződő/biztosított hátrányára nem eshet. A biztosítási szabályzat védelmi előírásai, így az elkerített, zárt, kivilágított telephely az eltulajdonítás kockázatát csökkentő tényezők, azonban az őrzés a biztosítási szabályzatban védelmi erőírásként nem került előírásra; önmagában a kivilágítottság pedig az eltulajdonítás kockázatát nem csökkenti. Mindezek kiemelésével megállapította, hogy a Biztosítási Szabályzat 22. a) pontjának második alpontja megvalósult, a telephely zárt, bekerített és kivilágított volt. A felperes által a szennyvíztelepen elhelyezett munkagép tárolása megfelelt a szabályzat előírásainak, az alperes helytállási kötelezettsége a biztosítási esemény vonatkozásában a biztosítási szerződés alapján fennáll, ezért a késedelmi kamat kezdő időpontja kivételével a keresetnek helyt adott.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú döntés megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. A peres eljárás során előterjesztett nyilatkozatait változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a megállapításra, hogy a per tárgyát képező munkagép elhelyezésére szolgáló telephely megfelelt az irányadó biztosítási szabályzatban előírt azon védelmi előírásnak, mely szerint a tárolási helyül szolgáló telephelynek kivilágítottnak kell lennie. Az elsőfokú bíróságnak a kivilágítottságra vonatkozó értelmezését indokolatlanul és egyoldalúan szűkítőnek minősítette, mely a szerződéses rendelkezés céljával, azaz a biztosított vagyontárgy megóvásához fűződő érdekkel, továbbá a magyar nyelv szabályaival ellentétes. Jogi álláspontja szerint a szabályzat értelmében a kivilágított telephelyen elhelyezett biztosított vagyontárgynak is kivilágítottnak kell lennie. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság megállapítását, amely szerint a kivilágítottságnak nincs védelmi szerepe. A szerződési feltétel értelmezése során nem tartotta figyelmen kívül hagyhatónak a rendelkezés egyértelmű célját, amelyből következően a „kivilágított” szó és védelmi előírás nem igényel további, az elsőfokú bíróság által hiányolt részletes szabályozást. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkagép tárolási helye kivilágított volt, ezért biztosítási szolgáltatási kötelezettsége nem áll fenn. Hangsúlyozta, hogy a meghallgatott tanúk a csatolt nyilatkozataikkal lényegében a perbeli nyilatkozataikat erősítették meg, ugyanakkor ezek között részbeni ellentmondások fennállnak.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az alperes értelmezését változatlanul kiterjesztőnek tartotta. Hangsúlyozta, hogy a szabályzat a telephely kivilágítottságának kötelezettségét írja elő; a nagyméretű gépek tárolására alkalmas telephelyek esetén fogalmilag is kizárt, lehetetlen feltétel a telephely egészének a teljes, direkt megvilágítása. Részletesen hivatkozott az elsőfokú bíróság által helytállóan értékelt tanúvallomásokra. Rámutatott, hogy az alperes maga sem vitatta, a perbeli munkagépre legalább szórt fény jutott. Bizonyítottnak tartotta a gép őrzését, ehhez képest az elkerített, zárt telephely – megítélése szerint – a védettség egy magasabb szintjét valósította meg.
Az elsőfokú ítéletnek a marasztalást meghaladó keresetet elutasító ítéleti rendelkezése fellebbezéssel nem volt támadott, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp. 228. § (4) bekezdés alapján nem érintette.
A fellebbezés alapos.
A jogvita elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy az alperes helytállási kötelezettsége a biztosítási szerződésen, az annak részévé vált biztosítási szabályzaton alapul. Az alperes az általa lefolytatott kockázatfelmérés alapján határozta meg a biztosítási szabályzatban azokat a feltételeket, amelyek megvalósulása esetén vállalja a kockázatot, illetve amelyek esetében a szolgáltatási kötelezettsége fennáll, illetőleg azon kizárásokat is, amelyekre a biztosítási fedezet nem terjed ki. A szabályzat 7.27. és 22. a) pontja alapján a meghatározott védelmi előírások teljesülése esetén áll be lopáskár biztosítási eseményre az alperes biztosítási szolgáltatási kötelezettsége.
A védelmi előírások teljesülésének bizonyítása a felperest terhelte. Nem volt vitatott a felek között a saját telephelyen való tárolás megvalósulása, valamint az, hogy a telephely kerítéssel elkerített, zárt telephely volt, azaz a Biztosítási Szabályzat 22. a) pont második alpontja szerinti ezen feltételek megvalósultak. A felek között az volt a vitatott, hogy – ezenfelül – a kivilágított telephely követelménye teljesült-e. A Biztosítási Szabályzat fogalommeghatározásának hiányában a szavak általánosan elfogadott értelme és a Biztosítási Szabályzatban meghatározott védelmi előírások célja alapulvételével lehetett a „kivilágított telephely” fogalmat értelmezni. A másodfokú bíróság a korábbi hatályon kívül helyező végzésében már rámutatott, hogy miután a per tárgyát képező gép könnyen elmozdítható vagyontárgy, amelynek beindításával az mozgóképessé tehető és így eltulajdonítható, a védelmi előírásokban a tárolás céljára szolgáló hellyel szemben megfogalmazott követelmény, az elkerített, zárt, kivilágított telephely, az eltulajdonítás kockázatát hivatott csökkenteni. A kivilágítottság ezért akként értelmezhető, hogy amennyiben egy adott terület kivilágított, akkor jól észlelhetők az ott tárolt gépek és az a személy is, aki azokat megközelíti és el kívánja tulajdonítani. A kivilágított telephely mint fogalom a szavak általánosan elfogadott értelme [Ptk. 207. § (1) bekezdés] alapján és az alperesi kockázatvállalásra is figyelemmel nem értelmezhető másképpen, mint hogy a telephely teljes egészének, de legalábbis annak a részének, amelyen a biztosított vagyontárgyat elhelyezték, kivilágítottnak kell lennie. A kivilágítottság nem azonos egy legfeljebb szórt fényt kapó, illetőleg olyan világítási szintű hellyel, amelynek megközelítéséhez zseblámpa használata is szükséges. A kivilágítottság jó látási viszonyokat jelent, amelyben minden egyéb világítási segédeszköz használata nélkül könnyen megközelíthető, illetőleg jól látható az adott területen elhelyezett vagyontárgy. A telephely teljes kivilágítottsága műszakilag, gazdaságilag nem tekinthető kivitelezhetetlennek. A munkagép elhelyezésére szolgáló részterület kivilágítottsága megoldható lett volna, hiszen áramvételi lehetőség a közelben volt, s onnan leágaztatható lett volna, illetőleg egyéb módon is megoldható lett volna a gép megvilágítása. A tanúvallomások szerint az a telephelyrész, ahol a per tárgyát képező gép elhelyezésre került, nem volt ténylegesen kivilágítottnak tekinthető, mivel szórt fényt kapott; a telephely azon részéhez képest, ahol reflektorok működtek, jóval sötétebb volt.
A biztosítási szabályzat a telephely és nem csupán annak egy része kivilágítottságát írta elő. Mivel a kivilágítottság az eltulajdonítás kockázatát csökkentő tényező, a védelmi előírás céljának szem előtt tartásával az állapítható meg, hogy a biztosított kizárólag abban az esetben tesz eleget e követelménynek, ha a biztosított vagyontárgy tárolási helye is kivilágított. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes nem bizonyította, hogy a védelmi feltételek, a „kivilágított telephely” feltétel megvalósult.
A fellebbezési ellenkérelemben az őrzéssel kapcsolatban tett nyilatkozatra figyelemmel a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a felperes által csatolt, a gépek tárolására kötött megállapodás értelmében a telephely bérbeadója kifejezetten nem vállalt kötelezettséget a telephelyén tárolandó gépek őrzésére. A megállapodásban az anyagi felelősségvállalás kizárásra került, csak a sértetlenség ellenőrzését vállalta a bérbeadó, amely nem azonosítható a gépek őrzésére vállalt kötelezettséggel.
A Biztosítási Szabályzat 22. a) pont második alpontja szerinti védelmi előírás teljesülésének elmaradása okán az alperes biztosítási szolgáltatási kötelezettsége nem állt be, ezért a biztosítási szolgáltatás teljesítésére irányuló kereset nem megalapozott [régi Ptk. 556. § (1), (3) bekezdése]. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. § (2) bekezdés szerint megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.086/2014/4.
A Kúria a fenti jogerős ítéletet Pfv.V.20.109/2016/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás