BK ÍH 2017/6.
BK ÍH 2017/6.
2017.03.01.
A megismételt eljárásban az előzetes letartóztatás elrendelését és fenntartását önmagában nem alapozza meg a hatályon kívül helyezett ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetés hosszabb tartama, a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelése mindig konkrét okon kell alapuljon [Be. 129. § (1) bekezdés (2) bekezdés, Be. 327. § (2) bekezdés].
A járásbíróság a 2015. október 8. napján kihirdetett ítéletével az addig szabadlábon védekező vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében, kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, és folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre ítélte. Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a vádlott előzetes letartóztatását elrendelte, így 2015. október 8. napjától előzetes letartóztatásba került.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, és hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása miatt jelentett be fellebbezést, a vádlott és védője felmentésért fellebbeztek.
A másodfokú bíróságként eljáró törvényszék 2016. november 22. napján kihirdetett végzésével a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, egyúttal megszüntette a vádlott előzetes letartóztatását. Döntését azzal indokolta, hogy a vádlott ellen több éven keresztül 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt volt folyamatban büntetőeljárás az elsőfokú bíróság előtt, ennek ellenére szabadlábon védekezhetett. Az eljárási cselekményeken megjelent, nem merült fel arra konkrét adat, hogy szökéssel, elrejtőzéssel ki akarta vonni magát az eljárás alól. Az állandóan követett ítélkezési gyakorlat szerint önmagában a bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlya, a kiszabható büntetés mértéke nem lehet alapja a személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedésnek, vagy annak Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja alapján történő elrendelésének vagy fenntartásának.
A törvényszék indokolása szerint korábban az alapozta meg az előzetes letartóztatás elrendelését, hogy a terheltet első fokon a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményekért hosszú tartamú fegyházbüntetésre ítélte a járásbíróság. A hatályon kívül helyezés folytán azonban a szabadságvesztés mértéke nem alapozza meg az elrendelés okaként megjelölt Be. 327. § (2) bekezdésben írott szökés, elrejtőzés veszélyét, más indok pedig az alapeljárás során sem merült fel.
A törvényszék álláspontja szerint nem szükséges semmilyen személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés ahhoz, hogy a vádlottat visszatartsa a további bűncselekmények elkövetésétől, illetve biztosítsa jelenlétét a megismételt eljárásban.
A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, amelyben indítványozta a vádlott előzetes letartóztatásának elrendelését a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja szerinti szökés, elrejtőzés, továbbá a d) pont alapján a bűnismétlés veszélyére hivatkozással.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy a vádlott immár következtethet a várható büntetés mértékére, melytől tartva elszökhet, vagy elrejtőzhet. A kiemelkedő tárgyi súlyú cselekményeket próbára bocsátás hatálya alatt követte el. Ezért az előzetes letartóztatás mindkét különös oka megalapozott.
Az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését nem találta alaposnak.
Az másodfokú bíróságként eljárt törvényszék határozata törvényes és megalapozott. Helytállóan állapította meg, hogy a Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontjaiban írt különös okok a megismételt eljárásban nem állnak fenn.
A terhelt a 2012-ben indult büntetőeljárás alatt mindvégig szabadlábon volt, az eljárási cselekményeken megjelent. Munkaviszonyban állt, megélhetése biztosított volt. Kétségtelen, hogy 2004-ig több alkalommal volt büntetve, illetve a 2011-ben történt jogerős ítélettel kiszabott 1 év próbára bocsátás hatálya alatt állt a vád tárgyát képező cselekmények elkövetése idején. Az eljárás folyamán azonban ellene újabb büntetőügy nem indult.
A vádlott 2015. október 8. napjától 2016. november 22. napjáig 13 hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Ezt követően ismét elhelyezkedett, jelenleg is munkaviszonnyal rendelkezik. Az elsőfokú bíróság kényszerintézkedést megszüntető határozata több hónapja született és az ítélőtáblának nincs arról tudomása, hogy a vádlott ez idő alatt kísérletet tett volna szökésre, vagy elrejtőzésre. Alappal vonható le következtetés ezért arra, hogy szökésére az eljárás későbbi szakaszában sem kerül sor, mint ahogyan a bűnismétlés veszélyére sem vonható le következtetés a rendelkezésre álló adatokból.
Minderre figyelemmel az ítélőtábla egyetértett a törvényszék azon álláspontjával, hogy a vádlottal szemben nincs szükség a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés fenntartására.
Fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 347. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.30/2017/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás