PÜ BH 2017/60
PÜ BH 2017/60
2017.02.01.
Meg kell különböztetni a nem létező szerződést az érvénytelen szerződéstől. Érvénytelen csak létező ügylet lehet, ehhez pedig a jogügylet egész tényállásának megvalósulása szükséges, nem létező szerződés viszont csak nem kontraktuális keretek között tárgyalható. A Pp. 36. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságát kizáró bírói gyakorlat csak olyan esetben irányadó a jogvitára, ha az egyik fél a szerződéses jogviszony létrejöttére olyan tényállítást tesz, amit semmilyen bizonyíték nem támaszt alá, és emellett az ellenérdekű fél is vitatja a jogviszony létrejöttét, a felek egyező akaratnyilatkozatának elhangzását. E tényállási elemek hiányában a létrejött, de fogyatékos szerződés alapján helye van az ügyletkötés helye szerinti illetékességi ok választásának [1952. évi III. tv. (Pp.) 36. § (2) bek.].
[1] A felperes a B.-i Járásbírósághoz benyújtott keresetlevelében 851 854 forint túlfizetés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a C. városban 2007. február 1-jén létrejött egyedi kölcsönszerződésből eredően (amelyben az alperesi székhely szerinti bíróság illetékessége került kikötésre). Keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a „kölcsönszerződés érvényesen nem jött létre”. A keresetlevélben a járásbíróság illetékességét a Pp. 30. § (1) bekezdésére alapította, majd hiánypótlási felhívásra hivatkozott a fogyasztói szerződés illetékességi kikötésének tisztességtelenségére, és megjelölte, hogy a szerződéskötés helye C., amire tekintettel kérte a keresetlevél áttételét.
[2] A B.-i Járásbíróság végzésével megállapította illetékességének hiányát, és a keresetlevelet áttette a C.-i Járásbíróságra. Megállapította, hogy a felek az alperesi üzletszabályzat rendelkezései között alávetették magukat a hitelező székhelye szerint illetékes B.-i Járásbíróságnak. A felperes hivatkozása folytán kimondta, hogy a perbeli kölcsönszerződés fogyasztói szerződésnek minősül, és az alávetési kikötés a Legfelsőbb Bíróság 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 5. pontja szerint tisztességtelen, és ezért érvénytelen. A felperes ennek folytán a Pp. 31. §-a alapján választhatta a Pp. 36. § (2) bekezdése szerinti, a szerződéskötés helye szerint illetékes C.-i Járásbíróságot az eljárás lefolytatására.
[3] A C.-i Járásbíróság végzésével szintén megállapította illetékessége hiányát, és az iratokat a Kúriához terjesztette fel az eljáró bíróság kijelölése végett. Rámutatott arra, hogy miután a felperes a perben a szerződéses jogviszony létrejöttét vitatja, ezért a bírói gyakorlat (BDT 2000.150., 2002.688.) értelmében a Pp. 36. § (2) bekezdése szerinti vagylagos illetékességi ok nem alkalmazható. Különös illetékességi ok fennállásának hiányában pedig a B.-i Járásbíróság illetékességét – az illetékességre vonatkozó kikötés tisztességtelenségétől függetlenül is – megalapozza az alperes székhelye.
[4] A bíróságok között felmerült illetékességi összeütközés az alábbiak szerint szüntethető meg.
[5] A Pp. 31. §-a a Pp. 32-40. §-aiban szabályozott különös illetékességi okok fennállása esetén lehetővé teszi, hogy a felperes – választása szerint – az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett a vagylagosan illetékes bíróság előtt kezdeményezzen pert. Ez a választási jogosultság a felperest az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztéséig illeti meg (BH 2001.433). Amennyiben a felperes választási jogával él, úgy ennek megtörténtét követően – a kizárólagos illetékesség, illetve alávetéses illetékesség fennállása kivételével – nincs helye a keresetlevél általánosan illetékes bírósághoz történő áttételének (BH 2004.197.II.).
[6] A Pp. 36. § (2) bekezdése szerint alkalmazható vagylagos illetékességi ok kapcsán kialakult bírói gyakorlat (BDT 2002.688., 2000.149., 2000.150.) szerint e különös illetékességi ok nem alkalmazható, ha a perbeli jogvita alapjául hivatkozott szerződés megkötésének a ténye is vitatott. Ilyen esetben ugyanis a szerződés létrejöttének tisztázása csak az érdemi eljárásban lehetséges, ezáltal a peres felek közötti szerződéses jogviszony létrehozására irányuló együttes akaratnyilatkozat megnyugtatóan nem állapítható meg a keresetindítás időpontjában.
[7] A perbeli esetben azonban ez az értelmező bírói gyakorlat nem releváns. A felperes kereseti kérelmében ugyan valóban szó szerinti megfogalmazását illetően arra hivatkozott, hogy a felek között „a szerződéses jogviszony érvényesen nem jött létre”. Ennek jelentéstartalma azonban nem azonosítható a C.-i Járásbíróság által is idézett bírói gyakorlat alapjául szolgáló „létre nem jött” szerződés helyzetével.
[8] Fogalmi szempontból ugyanis meg kell különböztetni a nem létező szerződést az érvénytelen szerződéstől. A nem létező és az érvénytelen szerződés megkülönböztetésének alapja az, hogy míg a nem létező ügylet egyáltalán nem válthat ki semmilyen joghatást, addig a létező, de érvénytelen ügyletnek lehet joghatása. A nem létező szerződésre alapítottan kontraktuális igények érvényesítésének nincs helye, míg a szerződés érvénytelensége esetén kontraktuális joghatásként érvényesülnek a jogkövetkezmények. Érvénytelen csak létező ügylet lehet, ehhez pedig a jogügylet egész tényállásának megvalósulása szükséges, nem létező szerződés viszont csak nem kontraktuális keretek között tárgyalható.
[9] Ha a felek között disszenzus van, jogilag a létre nem jött szerződés alapján kell helyzetüket megítélni, azaz csupán kisegítő szabályként érvényesül a Ptk. azon utaló szabálya, hogy a megtett jogcselekmények következményeinek levonására az érvénytelenség jogkövetkezményeivel azonos módon kerülhet sor. Ettől azonban a két dogmatikai kategória nem válik azonossá.
[10] A perbeli esetben a felperes valójában nem a szerződés fenti értelmű létre nem jöttét állította, hanem előadásai („érvényesen nem jött létre”) a létrejött, de valamely fogyatékosságban szenvedő szerződésre vonatkoztak. Tényállításai az alperessel kötött kölcsönszerződés bizonyos pontjainak tisztességtelenségére vonatkoztak, ennek folytán az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte a visszafizetési kötelezettség megállapítását. Maga csatolta az alperessel írásban megkötött szerződést, és előadta, hogy a szerződés alapján történtek teljesítések a felek részéről. Ezen általa előadott tényállítások alapján kérte többek között a szerződés „érvényesen létre nem jöttére” hivatkozással is az álláspontja szerint túlfizetett felperesi szolgáltatások miatt az alperes visszafizetésre kötelezését, azaz az érvénytelenségi jogkövetkezmények alkalmazását. Ilyen körülmények között a létrejött ügylet megkötésére irányuló közös akaratot a felperes sem tette vitássá, azaz valójában nem a „nem létező” szerződés alapján érvényesített igényt az alperessel szemben.
[11] A Pp. 36. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságát kizáró bírói gyakorlat csak olyan esetben irányadó a vagylagos illetékességi ok kizárására, ha az egyik fél a szerződéses jogviszony létrejöttére olyan tényállítást tesz, amit semmilyen bizonyíték nem támaszt alá, és emellett az ellenérdekű fél is vitatja a jogviszony létrejöttét, a felek egyező akaratnyilatkozatának elhangzását.
[12] A perbeli esetben azonban nem erről van szó, így a hivatkozott bírói gyakorlat szerint az abban foglalt értelmezés nem akadálya a peres felek közötti konkrét jogvitában a Pp. 36. § (2) bekezdése szerinti illetékességi szabály alkalmazásának. Miután a felperes az ügyletkötés – okirattal is igazolt és felperesi nyilatkozattal is megerősített – helyére vonatkozó vagylagos illetékességi okot a bíróság hiánypótlási felhívását követően még olyan időpontban választotta, amikor az alperesi perbebocsátkozás nem következett be, a különös illetékességi ok adott tényállásra vonatkozó alkalmazásának lehetősége pedig jogilag nem kizárt, az alperes székhelye szerinti általános illetékességi okra való áttérésre lehetőség nincsen.
[13] A kifejtettek értelmében a Kúria a Pp. 45. § (2) bekezdés c) pontja alapján a C.-i Járásbíróság kijelölésével szüntette meg az illetékességi összeütközést, és erről a B.-i Járásbíróságot értesítette.
(Kúria Pfv. V. 24.882/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás