PÜ BH 2017/65
PÜ BH 2017/65
2017.02.01.
A Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontja az az időpont, amikor a felszámoló a keresettel támadott szerződés tartalmát és egyéb releváns körülményeket megismerve, a szerződés megtámadhatóságát felismerte, a megtámadás törvényes okáról ténylegesen tudomást szerzett [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek. a) pont, (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes gazdasági társaság tagjai voltak az alperesek szülei: 2001-től D. Z. és 2004-től D.-né J. A. 2004 augusztusától már csak ők voltak a felperes tagjai, 2014. január 31-én D.-né J. A. tagsági jogviszonya megszűnt, kizárólag D. Z. maradt a felperes tagja.
[2] A felperes az E. Bank Zrt.-vel (bank) 2011. február 2-án beruházási hitelszerződést kötött, mely alapján 28 000 000 Ft hitelt vett fel a b.-i szerkezetkész társasházi lakás vételárának (28 900 000 Ft) megfizetése és befejezése érdekében a vállalkozási díj (11 100 000 Ft) finanszírozására. A szerződés szerint a beruházás pénzügyi forrására (40 000 000 Ft) a felperes 12 000 000 Ft saját eszközzel rendelkezett. A hitel biztosítékául szolgált a felperes teljes vagyonára alapított vagyont terhelő keretbiztosítéki zálogjog.
[3] A felperes a 28 900 000 Ft-ért megvásárolt, és az eladó mint vállalkozó által külön szerződés alapján befejezett ingatlant 2012. szeptember 1-jétől bérbe adta az alpereseknek, majd 2013. február 24-én kötött adásvételi szerződéssel 29 000 000 Ft vételárért az alperesek részére értékesítette. A szerződés szerint a tulajdonjogot 1/2-1/2 arányban megszerző alperesek a vételárfizetési kötelezettségüknek ugyanilyen arányban készpénzben tettek eleget.
[4] A vételár forrása – a szerződés szerint – a 2013. február 20-án édesapjuk által nyújtott 9 000 000 Ft és Zs. Á.-né dédszülő által február 21-én nyújtott 20 000 000 Ft készpénz ajándék volt. A felperes 2013. február 24-én az értékesítésről számlát, a vételár pénztári befizetéséről nyugtát állított ki. A tulajdonosváltozást a földhivatal átvezette.
[5] A felperessel szemben 2012. október 3-tól adóvégrehajtás folyt, 2013. január 2-től a bank részére az esedékes hiteltörlesztést nem fizette meg, a bank 2013. április 3-án a hitelszerződést felmondta.
[6] D. Z. ügyvezető gépjárművének csomagtartójából ismeretlen személy 2013. április 11-én a felperes 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó iratait, számláit, bizonylatait és szerződéseit eltulajdonította.
[7] A felperes 2013. június 2-án a két tagjának – D. Z. ügyvezetőnek és feleségének – személyenként 13 200 000 Ft osztalékot fizetett ki.
[8] A bank 21 620 153 Ft ki nem egyenlített követelésre hivatkozással kezdeményezte a felperes felszámolását és ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését. A törvényszék 2013. június 14-én hozott végzésével vagyonfelügyelőként az S. Kft.-t jelölte ki. A végzés indokolása szerint a felperes által a tagjai gyermekei részére értékesített vételárból a hitelező nem részesedett.
[9] A bíróság a felperes ellen 2013. június 3-án benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a 2014. február 27-én a Cégközlönyben közzétett végzésével a felszámolást megindította, ez a felszámolás kezdő időpontja. Felszámolóként az S. Kft. került kirendelésre. A felszámolási eljárásban határidőben bejelentett hitelezői igény összege 71 183 119 Ft.
[10] A 2014. április 24-én felvett nyitó tárgyalási jegyzőkönyv szerint az ügyvezető úgy nyilatkozott a felszámolónak, hogy az ingatlan-adásvételi szerződést 2014. május 9-én átadja.
[11] A felszámolás miatt lefolytatott adóellenőrzés megállapította, hogy a felperes évek óta veszteséges, a 2012. október 3-án indult adóvégrehajtás nem hozott megtérülést.
A felperes keresete, az alperesek ellenkérelme
[12] A felperes keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése alapján kérte az alperesekkel 2013. február 24-én kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását, az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását és az alperesek birtokba adásra kötelezését. Állította, hogy a felperest képviselő felszámoló a szerződés tartalmát a földhivataltól 2014. június 6-án kikért okiratból ismerte meg. A szerződéssel a felek elvonták a hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló vagyont.
[13] Az alperesek ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását. Állították a keresetindítási határidő elmulasztását, valamint a szerzés visszterhességét és jóhiszeműségüket.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az adásvételi szerződés érvénytelen. Megkereste a földhivatalt az alperesek tulajdonjogának törlése és a felperes tulajdonjogának bejegyzése érdekében. Kötelezte az alpereseket az ingatlannak a felperes birtokába bocsátására.
[15] Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában – egyebek mellett – kifejtette, hogy a felperes a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti egyéves jogvesztő határidőn belül a keresetét bármikor előterjeszthette. A 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontja az az időpont, amikor a felszámoló a keresettel támadott szerződés tartalmát és egyéb releváns körülményeket megismerve, a szerződés megtámadhatóságát felismerhette, a megtámadás törvényes okáról ténylegesen tudomást szerzett. Ehhez hitelt érdemlő ismerettel kellett bírnia az ügylet lényegi, a vagyon csökkenésére, a vagyonkimentés célzatára következetést engedő részleteiről, a hitelezői követelésekről. Mindez a keresetlevél kötelező tartalmi kellékeiből, a támadott szerződés csatolásának és a felperest a perben terhelő bizonyítási kötelezettségből is következik. Ehhez nélkülözhetetlen volt, hogy a felszámoló az adós iratainak, köztük a megtámadásra okot adó szerződésnek a birtokában legyen, annak tartalmáról ugyanis csak az okiratból tudott hitelesen meggyőződni. Azt, hogy a felszámoló korábban nem jutott hozzá a szerződéshez, bizonyítja a 2013. április 10-ét megelőzően keletkezett iratok átadásának a hiánya, a felperes ügyvezetőjének az iratok ellopása miatt tett feljelentése, a nyitótárgyaláson tett vállalása, hogy a szerződést 2014. május 9-én adja át. Kiemelte, hogy D. Z. tanúvallomásában is úgy nyilatkozott, nem mutatta meg a vagyonfelügyelőnek az adásvételi szerződés nála levő példányát.
A szubjektív határidő tehát nem kezdődhetett korábban, mint amikor a felszámoló az írásbeli szerződés birtokába került.
[16] A másodfokú bíróság a felperes vagyoncsökkenését eredményező szerződés ingyenessége vonatkozásában kifejtette, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésével vont le következtetést az elsőfokú bíróság arra nézve, hogy az alperesek a családi kapcsolatukra tekintettel fennálló törvényi vélelemmel [Cstv. 40. § (3) bekezdés] szemben a támadott adásvételi szerződés visszterhességét kétséget kizáróan nem bizonyították. A szerződés ingyenessége pedig önmagában megállapíthatóvá teszi az adós vagyonának csökkenését, mint objektív eredményt.
[17] Nem következik be vagyoncsökkenés, ha csak összetételében változik a vagyon, amennyiben az adós a vagyontárgy tulajdonjogát vételár ellenében valós forgalmi értéken ruházza át, a vevő pedig a vételárat megfizeti. Az ingyenesség törvényi vélelmén túl azonban az adóssal szerződő másik fél ingyenes vagyonielőny-szerzése nemcsak akkor állapítható meg, ha a szerződés típusa szerint ingyenes, hanem akkor is, ha a felek valós megállapodása visszterhes szerződéssel leplezett ingyenes szerződés, és ezért a színlelt szerződésben kikötött ellenérték (a leplezett ingyenes szerződés tartalmának megfelelően) nem került kiegyenlítésre. Az alpereseknek kellett bizonyítaniuk azt, hogy a megállapodás valóban visszterhes volt, a kikötött vételárat megfizették. A családi kapcsolat miatt az ítélőtábla kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a család négy tagja által készített-ellenjegyzett okiraton kívül van-e olyan egyéb hitelt érdemlő adat, amely a szerződés visszterhességét, a vételár tényleges megfizetését kétséget kizáróan bizonyítja.
[18] Kiemelte, hogy a felperes vagyonát zálogjog terhelte, 2012. október 3-tól adóvégrehajtás alatt állt, évek óta veszteséges volt, 2012. december 31-én a vesztesége meghaladta a 12 000 000 Ft-ot, hiteltartozása a 20 000 000 Ft-ot. A bankszámláján pénzt nem tartott, esedékes hiteltörlesztési kötelezettségének 2013. januártól nem tett eleget. A zálogjoggal nem terhelt ingatlanát nem a szabad piacon értékesítette, zálogjoggal nem terhelt gépjárműveit pedig az alperes szüleinek tulajdonában álló társaság részére adta el. A felek vételár megfizetésére tett nyilatkozata önmagában nem bizonyítja a vételár tényleges megfizetését (BH 2005.113.). Azt nem igazolja a szerződést szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd perbeli vallomása sem, mely szerint amíg ő a papírokkal foglalkozott, a felek a vételárat lerendezték. Nem bizonyítottak és ellentmondásosak a családon belüli ajándékozási szerződéssel kapcsolatban tett tanúvallomások is.
Nem nyert kétséget kizáró módon igazolást, hogy a vételárat a felpereshez befizették. Ez az adós számláján nem jelent meg, a bizonylatokat a felszámolónak nem adták át. Önmagában a bizonylat nem elégséges bizonyítéka a fizetésnek. 2013-ban az adós tárgyi eszközeinek értéke 81 443 000 Ft-ról 37 333 000 Ft-ra csökkent, mely bizonyítja, hogy az ingatlan helyébe nem lépett készpénz.
[19] Mindezek alapján az alperesek terhére esik, hogy az adós iratainak hiányában nem nyert igazolást a vételár tényleges megfizetése.
[20] Az adós vagyonából az ingatlan ellenérték nélkül került ki, a felek szerződése az adós vagyonának a csökkenését eredményezte.
[21] A kifejtett indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja alapján érvénytelen.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] Az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását.
[23] Állították a Cstv. 40. § (1) bekezdésének, a Pp. 196. § (1) bekezdésének, 206. § (1) bekezdésének megsértését.
[24] Az eljárás során előadottakkal egyezően kifejtették, hogy a felperes számára a perindításra nyitva álló 90 napos határidő a felszámolás kezdő időpontjával – azaz 2014. február 27-tel – megkezdődött, melyhez képest a felperes elkésetten terjesztette elő a keresetlevelet. A felszámoló – ideiglenes vagyonfelügyelőként – már tudomással bírt az adásvételi szerződésről, erről ugyanis valamennyi lényeges és minden feltételre kiterjedő tájékoztatást kapott.
[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy a bíróság a perindítási határidő betartása és a szerződés érvénytelensége körében a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján hozta meg határozatát, ezért az a felülvizsgálati eljárásban már nem mérlegelhető felül.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
[27] A Kúriának elsőként azt kellett megvizsgálnia, megalapozottan állították-e az alperesek, hogy a felperes elmulasztotta a perindításra számára rendelkezésre álló szubjektív határidő alatt a kereset benyújtását és ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő.
[28] A Kúria álláspontja szerint helytállóan értékelte a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat, amikor elfogadta, hogy a felszámoló az adásvételi szerződés földhivataltól történt beszerzésével szerzett tudomást a szerződés megtámadhatóságáról. Egyetért a Kúria az ítélőtáblának azzal az álláspontjával, hogy a 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontja az a nap, amikor a felszámoló a keresettel támadott szerződés tartalmát és egyéb releváns körülményeket megismerve, a szerződés megtámadhatóságát felismerte, a megtámadás törvényes okáról ténylegesen tudomást szerzett. Ehhez hitelt érdemlő ismerettel kellett bírnia az ügylet lényegi, a vagyon csökkenésére, a vagyonkimentés célzatára következtetést engedő részleteiről, a hitelezői követelésekről. Az alperesek által sem vitatottan a felperes ügyvezetője, D. Z. nem adta át az adásvételi szerződést a felszámolónak. A hitelezői igények bejelentése és feldolgozása, valamint az adásvételi szerződés megismerése hozta olyan helyzetbe a felszámolót, amely alapján fel tudta ismerni a szerződés megtámadhatóságát. A jogerős ítélet tehát nem sérti a Cstv. 40. § (1) bekezdését, a felperes a keresetindításra előírt határidőt betartotta.
[29] A szerződés ingyenességének körében az alperesek valójában a jogerős ítélet mérlegelését támadták. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.). Jelen perben nem állapítható meg, hogy a jogerős ítéletben a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen értékelte volna.
[30] A Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontjába sem ütközik a jogerős ítélet, mivel a magánokiratban foglaltakkal ellentétben a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy nem történt meg a vételár kifizetése.
[31] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.103/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás