BÜ BH 2017/7
BÜ BH 2017/7
2017.01.01.
I. Az előzetes letartóztatás időszakos felülvizsgálata során a bíróságnak e kényszerintézkedés indokoltságát megalapozó törvényi okok fennállásának vizsgálatán túl az előzetes letartóztatás abszolút időtartamára nem kell tekintettel lennie.
II. Az előzetes letartóztatás okainak megállapíthatóságát és e kényszerintézkedés szükségességét a bíróság nem csak olyan körülményre alapozhatja, amely a bizonyosság erejével megállapítható. A törvényi előfeltételhez és a döntéshez elegendő az is, ha a kényszerintézkedés oka olyan adaton (adatokon) alapul, amelyek tényszerűsége más adattal alátámasztott, és ez észszerű érvet szolgáltat arra a következtetésre, hogy a kényszerintézkedés alkalmazása a konkrét ügyben a törvény által biztosítani kívánt cél érdekében szükséges és célszerű.
III. Az előzetes letartóztatás indokoltságának felülvizsgálata során a vád megalapozottsága, a bizonyítás eredményessége nem, hanem kizárólag a Be. 129. § (2) bekezdésében tételesen felsorolt okok vizsgálhatók [Be. 129. § (2) bek., 132. § (1) és (2) bek.; EBH 2009.2025.].
[1] A főügyészség a 2013. június 26. napján kelt vádiratában
[2] - az I. r. vádlottal szemben 7 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bek., (5) bek. a) pont], 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bek., (4) bek. a) pont], testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 170. § (1) bek., (6) bek. I. fordulat], 8 rendbeli társtettesként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont], 2 rendbeli társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont, (4) bek.], 2 rendbeli társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. § (1) bek., (3) bek. a) és g) pont], 3 rendbeli társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. § (1) bek., (3) bek. a), c) és g) pont], testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 170. § (1), (2) bek.], 2 rendbeli rongálás bűntette [Btk. 324. § (1) bek., (3) bek. a) pont], 2 rendbeli orgazdaság bűntette [Btk. 326. § (1) bek., (4) bek. a) pont], 2 rendbeli egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette [Btk. 277/A. § (1) bek. b) pont], közokirattal visszaélés vétsége [Btk. 277. § (1) bek.], közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bek. b) pont] és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bek. a) pont],
[3] - a II. r. vádlottal szemben 6 rendbeli – 3 esetben társtettesként, 3 esetben bűnsegédként elkövetett – rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bek., (5) bek. a) pont], társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bek., (4) bek. a) pont], 5 rendbeli társtettesként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont], 2 rendbeli társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont], 2 rendbeli társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. § (1) bek., (3) bek. a) és g) pont], 3 rendbeli társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. § (1) bek., (3) bek. a), c) és g) pont] és rongálás bűntette [Btk. 324. § (1) bek., (3) bek. a) pont],
[4] - a III. r. vádlottal szemben 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bek., (5) bek. a) pont] és 2 rendbeli társtettesként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont] miatt emelt vádat.
[5] Az I. r. és a II. r. vádlottak előzetes letartóztatását 2011. november 18. napján, a III. r. vádlott előzetes letartóztatását 2011. december 9. napján rendelték el.
[6] A vádirat benyújtását követően a törvényszék az I. r. és a II. r. vádlottak előzetes letartóztatását a 2013. július 10. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig a Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontja alapján fenntartotta. E végzés az I. r. vádlott és a II. r. vádlott tekintetében az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2013. szeptember 11. napján hozott határozatával emelkedett jogerőre.
[7] A törvényszék a III. r. vádlott előzetes letartóztatását a vádemelést követően, a 2013. július 12. napján kelt és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2013. július 24. napján jogerőre emelkedett határozatával az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának a kihirdetéséig a Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontja alapján tartotta fenn.
[8] A törvényszék a Be. 132. § (1) bekezdés a) pontja szerinti – első hat hónapos – felülvizsgálat keretében az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakat érintően a 2014. január 10. napján kelt – az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével 2014. április 23. napján jogerőre emelkedett – határozatával felülvizsgálta, és megállapította, hogy az előzetes letartóztatás feltételei változatlanul fennállnak.
[9] Ezt követően az ítélőtábla az I. r., a II. r., a III. r. vádlottak esetében a Be. 132. § (1) bekezdés b) pont alapján felülvizsgálta és a 2014. július 9. napján kelt – a Kúria határozatával 2014. augusztus 19. napján jogerőre emelkedett – végzésével azt továbbra is fenntartotta.
[10] Az ítélőtábla az éven túli hat hónapos felülvizsgálatot a vádlottak vonatkozásában a Be. 132. § (2) bekezdése alapján a 2015. január 14. napján kelt – a Kúria végzésével 2015. március 5. napján jogerőre emelkedett – végzésével elvégezte, és mindhárom vádlott előzetes letartóztatását továbbra is fenntartotta.
[11] Ezt követően a törvényszék a 2015. március 6. napján kelt és ezen a napon jogerőre emelkedett végzésével a III. r. vádlott előzetes letartóztatását megszüntette és – nyomon követő technikai eszköz alkalmazása mellett – a Be. 139. § (2) bekezdés b) és d) pontjain alapuló házi őrizetét rendelte el.
[12] Az ítélőtábla a kétéves felülvizsgálatot a vádlottak vonatkozásában elvégezte a Be. 132. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel, és a 2015. július 17. napján meghozott végzésével az I. r., a II. r. vádlottak előzetes letartóztatását, a III. r. vádlott házi őrizetét továbbra is fenntartotta. E végzés mindhárom vádlott tekintetében a Kúria 2015. augusztus 26. napján hozott határozatával emelkedett jogerőre.
[13] Ezt követően a Be. 132. § (2) bekezdése értelmében az ítélőtábla a kényszerintézkedések indokoltságát ismételten felülvizsgálta, és a 2016. február 3. napján kelt végzésével az I. r. és a II. r. vádlottak előzetes letartóztatását, továbbá a III. r. vádlott házi őrizetét továbbra is fenntartotta.
[14] E végzés mindhárom vádlott tekintetében a Kúria végzése folytán 2016. március 30. napján jogerőre emelkedett.
[15] Az eljárás jelenleg a törvényszék előtt van folyamatban, annak befejezése 2016 utolsó negyedévében várható.
[16] Az ítélőtábla az előzetes letartóztatás indokoltságát a Be. 132. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálta, és 2016. július 21. napján meghozott végzésével az I. és II. r. vádlott előzetes letartóztatását, valamint a III. r. vádlott házi őrizetét továbbra is fenntartotta.
[17] A végzés ellen a vádlottak jelentettek be fellebbezést, amelyet az I. és a II. r. vádlott írásban indokolt.
[18] Az I. r. vádlott fellebbezésében kifejtette, hogy az előzetes letartóztatás törvényi feltételei vele szemben nem állnak fenn. Utalt az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára, valamint az Európai Unió Miniszteri Bizottságának az R.(80)11. számú ajánlására, amely szerint az előzetes letartóztatás csak akkor lehet indokolt, ha az feltétlenül szükséges és indokolt.
[19] A BH 2007.403. és a BH 1993.84. számú eseti döntésekre és alkotmánybírósági határozatokra hivatkozva fejti ki, hogy a szökés veszélyének fennállását emellett is konkrét, kizárólag az adott ügyre vonatkozó tényekkel kell alátámasztani.
[20] Álláspontja szerint az elhúzódó eljárás alatt a vád jelentősen gyengült, és az előzetes letartóztatást is kizárólag az egyik sértett politikai kapcsolataira figyelemmel hosszabbítják a bíróságok.
[21] A II. r. vádlott fellebbezését azzal indokolta, hogy semmilyen tényszerű adat nem támasztja alá, hogy részt vett volna a bűncselekmények elkövetésében, a vele szemben emelt vád minden tekintetben alaptalan, és az eljárás során nem hogy erősödött, hanem tovább gyengült.
[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában az elsőfokú határozat helybenhagyását indítványozta. Indokolása szerint mindhárom vádlottal szemben kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények miatt folyik az eljárás. Az I. és II. r. vádlottak esetében – a vádirat szerint – megállapítható, hogy több rablási cselekményt, hosszabb időn át követtek el, míg mindhárom vádlott vonatkozásában a szervezett, társas elkövetési mód. Enyhébb kényszerintézkedés egyik vádlottnál sem jöhet szóba. Ezért a megtámadott végzés helybenhagyását indítványozta.
[23] Az ítélőtábla végzése ellen bejelentett fellebbezések nem alaposak.
[24] A fellebbezések indokolásában felhozott érvekkel szemben a Kúria ismételten utal az előzetes letartóztatás felülvizsgálatának tárgyában hozott másodfokú határozataiban foglalt indokolásra (Bpkf.I.1.120/2014/6. és Bpkf.II.1.380/2015/2., Bpkf.II.434/2016/2.), és mivel az elmúlt időszakban semmilyen ténybeli vagy jogi változás nem következett be, azokat változatlan tartalommal jelen ügyben továbbra is fenntartja.
[25] A fellebbezésekben előadottakra figyelemmel utal a Kúria arra, hogy az előzetes letartóztatás időszakos felülvizsgálata során a bíróságnak e kényszerintézkedés indokoltságát megalapozó törvényi okok fennállásának vizsgálatán túl az előzetes letartóztatás abszolút időtartamára nem kell tekintettel lennie.
[26] Az előzetes letartóztatás okainak meglétét és e kényszerintézkedés szükségességét a bíróság nem csak olyan körülményre alapozhatja, amely a bizonyosság erejével megállapítható. Elégséges az is, ha a döntés olyan adaton (adatokon) alapul, amelyek tényszerűsége más adattal alátámasztott, és ez észszerű érvet szolgáltat arra a következtetésre, hogy e kényszerintézkedés alkalmazása a törvény céljai érdekében szükségszerű, célszerű.
[27] Kétségtelen, hogy az előzetes letartóztatás elrendelése óta hosszabb idő telt el, azonban a vádlottak ellen igen jelentős tárgyi súlyú, és nagyfokú társadalomra veszélyességű bűncselekmény miatt van folyamatban büntetőeljárás, amely értelemszerűen terjedelmes bizonyítást igényelt, amelynek befejezése 2016 utolsó negyedében várható.
[28] Az előzetes letartóztatás indokoltságának felülvizsgálata során a vád megalapozottsága, a bizonyítási eljárás eredményessége nem, hanem kizárólag a Be. 129. § (2) bekezdésében tételesen felsorolt okok vizsgálhatóak.
[29] Helyesen hivatkozott az ítélőtábla a BH 2009.7.II. szám alatt közzétett eseti döntésre, amely szerint a hosszú időn át tartó kényszerintézkedés fenntartását az a közérdek indokolhatja, ami nagyobb súllyal esik latba, mint a személyi szabadság sérthetetlenségének követelménye.
[30] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria egyik vádlott esetében sem látott lehetőséget az előzetes letartóztatás, illetve a házi őrizet megszüntetésére és a vádlottak szabadlábra helyezésére, ezért az ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzését a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján – annak helyes indokaira figyelemmel – az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott vonatkozásában egyaránt helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. III. 1.410/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás