BK ÍH 2017/7.
BK ÍH 2017/7.
2017.03.01.
Az elsőfokú bíróság nem jogerős ítéletének a nem magyar anyanyelvű vádlott részére történő lefordításával járó fordítói díjat az elsőfokú bíróság jogosult megállapítani akkor is, ha az iratok időközben fellebbezés miatt felterjesztésre kerültek a másodfokú bírósághoz [Be. 9. § (1)–(3) bekezdés, Be. 105. § (6) bekezdés].
A különösen nagy vagyoni hátrányt okozva elkövetett közveszélyokozás bűntette és más bűncselekmények miatt B. Z. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az elsőfokú ítélet kihirdetését és írásba foglalását követően a törvényszék végzésével elrendelte nem jogerős ítéletének német nyelvre történő lefordítását, tekintettel arra, hogy a vádlottak közül az egyik német anyanyelvű német állampolgár. Az ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezés miatt az iratokat a fordítás elkészülte előtt 2016 májusában a főügyészségen keresztül felterjesztette másodfokú bírósághoz, és azokat a fellebbviteli főügyészség indítványával 2016. június 21. napján az ítélőtáblára megküldte.
Az első fokon eljárt törvényszék a felterjesztést követően 2016. december 5. napján meghozott végzésével az előtte folyamatban volt büntetőügyben, az elsőfokú indokolt ítélet német nyelvre történő fordításával kapcsolatban a szakfordító részére a kiállított számla alapján, 1 534 438 forint fordítói díjat állapított meg, rendelkezett annak a költségjegyzékbe történő bejegyzéséről, egyidejűleg felhívta a törvényszék gazdasági hivatalát ennek az összegnek a kiutalására. Végzésének indokolása szerint, a német anyanyelvű IX. r. vádlott részére szükséges volt az elsőfokú ítélet lefordításának elrendelése magyar nyelvről német nyelvre, ezzel kapcsolatban a fordítás elkészült, a felmerült fordítói díjról az elszámolást és a számlát a fordító benyújtotta. A törvényszék a díjelszámolást elfogadta és a Be. 9. § (1), (2), (3) bekezdéseire figyelemmel a fordítási díjat megállapította, illetve mint bűnügyi költséget a Be. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján megelőlegezte.
A törvényszék végzése ellen, az elsőfokú bíróság hatáskörének túllépése miatt az ügyész jelentett be fellebbezést, amelyet a fellebbviteli főügyészség átiratában fenntartott. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék végzését helyezze hatályon kívül a fordítói díj megállapításáról maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot. Az átiratában kifejtettek szerint, a Be. 341. §-ának (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság az iratok felterjesztését követően már semmilyen kérdésben nem hozhat döntést, így az ítélőtábla előtt fellebbezési szakban folyamatban lévő ügyben az elsőfokú ítéletnek a vádlott anyanyelvére történő lefordításával kapcsolatban hozott döntésével a hatáskörét túllépte, a felmerült díj megállapítása, valamint ennek a költségjegyzékbe való bejegyzése már nem volt a feladata.
A fellebbezést az ítélőtábla nem találta megalapozottnak.
Nem tévedett a törvényszék, amikor végzésével a fordítással járó díjat megállapította, a költséget a költségjegyzékbe bejegyezte és a fordítónak megelőlegezte.
A felterjesztett iratok alapján megállapítható, hogy az elsőfokú eljárás befejezését követően rendelte el a törvényszék 2016. május 4-én a nem jogerős ítéletének lefordítását német nyelvre. Az ügyészi fellebbezés folytán az iratok 2016. május 19-én érkeztek meg a fellebbviteli főügyészséghez. A szakfordító az elsőfokú ítéletnek a IX. r. vádlott anyanyelvére történő lefordítását 2016. október 19-én küldte meg az elsőfokú bíróságnak. A költségei elszámolásával együtt a törvényszék nevére azonos keltezéssel kiállította a díjjegyzéket, a számlát pedig 2016. november 17-én, majd ez alapján került sor a fellebbezéssel támadott díjmegállapító végzés meghozatalára.
A Be. 114. § (3) bekezdése értelmében a Be.-nek a szakértőre vonatkozó rendelkezései a tolmácsra és a szakfordítóra is irányadóak. A Be. 105. § (6) bekezdése arról rendelkezik, hogy a szakértő díját a kirendelő, illetőleg az a bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyik, a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapulvételével a szakvélemény beérkeztét, illetőleg a szakértő meghallgatása esetén a meghallgatást követően, de legkésőbb harminc napon belül határozattal állapítja meg.
A Be. 9. § (3) bekezdése értelmében annak a hivatalos iratnak a lefordításáról, amelyet e törvény szerint kézbesíteni kell, az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a hivatalos iratot kibocsátotta.
A vádhatóság álláspontja kétségtelenül helytálló abban a kérdésben, hogy a különböző hatáskörű bíróságok az eljárásnak csak abban a szakaszában hozhatnak döntéseket ameddig az eljárás előttük folyik. Az elsőfokú ítéletnek a vádlott német anyanyelvére történő lefordítását azonban – az anyanyelv használat jogának biztosítása érdekében – az első fokon nem jogerős ítéletet hozó törvényszék Be. 9. § (3) bekezdése alapján jogszerűen rendelte el, a fordításról a számlát a kirendelő nevére állították ki. Ebből következően, a Be. fent írt rendelkezésére és a számviteli szabályokra is tekintettel, a fordítással kapcsolatosan felmerült bűnügyi költséget mint megrendelő volt köteles előlegezni – amely értelemszerűen magában foglalja a díjmegállapítást – és a fordítónak a Be. 105. § (6) bekezdése szerint, legkésőbb harminc napon belül kifizetni az iratoknak az ítélőtáblára történt felterjesztése után is.
Következésképpen a fordító igénybevételével kapcsolatosan felmerült díj megállapításával és előlegezésével, a költségeknek a költségjegyzékbe történő bejegyzésével a törvényszék a hatáskörét nem lépte túl, mert kirendelőként ez a döntése független attól, hogy a büntetőeljárás bírósági szakasza már másodfokra jutott és a bűnügyi költség viseléséről az eljárást befejező ügydöntő határozatban kell majd rendelkezni.
Mindezekre figyelemmel, az ítélőtábla a törvényszék díjmegállapító végzését a Be. 347. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.762/2016/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás