KÜ BH 2017/75
KÜ BH 2017/75
2017.02.01.
A Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal jogosult feladatainak ellátása érdekében a földgázkereskedő társaság irataiba betekinteni, ideértve az üzleti titkot tartalmazó iratokat is, továbbá jogosult a tevékenységre vonatkozó iratokról másolatot, kivonatot készíteni, feladatai ellátásához az engedélyes társaságtól eseti és rendszeres információkat kérni. Ennek megtagadása esetén a társaság szankcionálására jogszerűen kerül sor [2008. évi XL. tv. (GET) 107. § (3) bek., 127. §, 19/2009. (I. 30.) Korm. (Vhr.) 132. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2014. január 16-án felhívta a felperest, hogy küldje meg a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: GET) 127. § s) pontja alapján és a bányászatról szóló törvény szerint a 2013. évben vásárolt földgázbeszerzési szerződéseinek vagy módosításainak másolatát és a P. Zrt.-vel kötött egyéb szerződéseit is 2014. február 19. napjáig. A felperes a felhívásnak nem tett eleget, azt az alperes 2014. március 14. napján megismételte, végzésével pontosított adatszolgáltatási kérelmet adott ki a GET 107. § (3) bekezdése, 127. § e), f), i) és s) pontja alapján, valamint az ár-előkészítő tevékenység érdekében kérte a már korábban igényelt adatokat. A felperes határidő-hosszabbítási kérelmét elutasította. A felperes 2014. április 23. napján kelt beadványában vitatta az alperes hatáskörét az adatkérés tekintetében, ezt követően az alperes ismételt iratára ún.: „adatszoba használatára vonatkozó eljárásrendet” és az iratbetekintésre megfelelő időpontot jelölt meg az alperes részére. Az alperes tájékoztatta a felperest, hogy a Ket. 52. § (1) bekezdése, valamint a GET 127. § s) pontja alapján a felperesi iratokról betekintési, megismerési és iratmásolási jogosultsága van. Felszólította a felperest, hogy a már kért iratokat az alperes székhelyén mutassa be. A felperes az alperes ezen felhívásának sem tett eleget.
[2] Az alperes a 2014. július 30. napján kelt 2453/2014. számú határozatával a felperest 10 000 000 forint bírság megfizetésére kötelezte adatszolgáltatási kötelezettség megszegése miatt. Kötelezte továbbá a már korábban kiadott végzésben megjelölt szerződések csatolására. A határozat indokolása szerint a GET 107. § (3) bekezdése, 127. § e), f) i) és s) pontja alapján jogosult a kért iratokat megismerni, melyeket a felperes köteles részére bemutatni. A bírság mértékét a GET végrehajtásáról szóló 19/2009. (I. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 132. §-ának a), b) és f) pontjában foglaltakra alapítottan határozta meg.
A kereset és az ellenkérelem
[3] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes félreérthető tartalmú felhívásokat bocsátott ki, hatáskör nélkül. Például az első alkalommal a bányászatról szóló törvényre is alapította felhívását. Utalt arra, hogy a GET 127. §-ának s) pontja lehetővé teszi az iratokról másolat, kivonat készítését, de e jogosultság az árelőkészítés körében nem illeti meg az alperesi hivatalt. Arra pedig különösen nincs jogszabályi felhatalmazás, hogy ő maga készítsen iratairól másolatokat és azokat ő vigye be az alperesnek. Az adatszolgáltatási kötelezettsége körében az adatszoba használata tárgyában tett intézkedéseivel jogszerűen járt el.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint a felperes adatszolgáltatási kötelezettségét nem tagadhatta volna meg, még üzleti titokra hivatkozva sem. Az információk átadásának feltételekhez kötése nem tekinthető jogszerűnek.
Az elsőfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a GET 107. § (3) bekezdésében és 127. § i) pontjában meghatározott alperesi feladatkörben az alperes többek között az egyetemes szolgáltatás árképzésére vonatkozó szabályokat előkészíti, míg a GET 127. § e) és i) pontjában foglaltak alapján ellenőrzi az egyetemes szolgáltatás árára vonatkozó előírások teljesítését. Idézte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:47 §-ának (1) bekezdését, illetve a GET 127. §-ának s) pontjában írtakat és arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperesi hivatal az energiaszektorban jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörrel, valamint igazgatási jogosítványokkal rendelkezik, önálló szabályozó hatóság. Feladatkörében jogosult volt a felperestől adatokat kérni a GET 127. §-ának s) pontja alapján. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság a felperesnek az „adatszoba” használatával, illetve az esetleges téves jogszabály megjelölésével kapcsolatos (bányászatról szóló törvény) érvelését, mert az alperes az adatkérés célját közölte, feladatai ellátásához azokra szüksége volt, míg a felperes nem jelölte meg azt a jogszabályt, ami mentesítené az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése alól. Egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes még üzleti titokra hivatkozással sem tagadhatta volna meg az információk, adatok, iratok átadását.
[6] A felperes fellebbezett az elsőfokú bíróság ítélete ellen, korábbi álláspontját fenntartva. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú ítélet
[7] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 254. § (3) bekezdése alapján – helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta.
[8] A fellebbezésben foglaltakra utalással kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a GET IX. fejezete Árszabályozás, Árfelügyelet címet viseli, a 107. § az egyetemes szolgáltatás megvalósításáról (méltányos, könnyen és tisztán összehasonlítható, átlátható árszabályok alkalmazásával), a (2) bekezdés a legkisebb költség elvének érvényre juttatása érdekében a szabályozás által érintett engedélyesek gazdálkodása hatékonyságának és az általuk nyújtott szolgáltatás minőségének folyamatos javítására való ösztönzéséről szól, míg a (3) bekezdés azt a kötelezettséget rója az alperesi hivatalra, hogy az egyetemes szolgáltatás árát, az áralkalmazási feltételeket és az árszabályozás kereteit – a miniszteri rendeletben való megállapítás érdekében – 40 nappal a tervezet hatálybalépését megelőzően köteles javaslatban előterjeszteni. A GET XVI. fejezete a hivatal jogállásáról, feladat- és hatásköréről szól, a 126., továbbá a 127. és 127/A-C. § rendelkeznek erről. A 127. § a hivatalnak mint hatóságnak, a 126. §-ban példálódzó jelleggel felsorolt feladatainak teljesítéséhez szükséges hatásköröket, jogosultságokat és kötelezettségeket határozza meg. Ily módon a 126. §-ban meghatározott feladatok – többek között az árképzéssel kapcsolatos feladatok – tekintetében a 127. §-ban rögzített hatósági hatáskörök, jogosultságok és kötelezettségek az alperest a perbeli esetben is megillették a 127. § s) pontjában foglaltak szerint. Ennek ellenkezőjét a felperes sem az első, sem a másodfokú eljárásban a Pp. 164. §-ának szabálya ellenére nem igazolta.
[9] Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, az, hogy esetlegesen bármely okból első esetben az alperes téves jogcímet jelölt meg, utóbb azonban számos esetben, több hónapon keresztül helyesen kérte a felperestől az adatok, információk közlését, eljárását nem teszi jogsértővé. Az alperes adatkérése konkrét és megfelelően indokolt volt, a szükség és cél megjelölésével. Minden alapot nélkülöz a felperesnek az adat és adathordozó tárgykörében kifejtett érvelése. A felperes bármely adathordozón a kért adatokat biztosítani volt köteles, arra pedig nincs jogszabályi felhatalmazása a felperesnek, hogy az iratbetekintés, iratmásolat-készítés vagy kivonatolás kérdésében a hatóság számára feltételeket szabjon.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék jogerős ítélete sérti a Pp. 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, a GET 127. § s) pontjába is ütközik. Hivatkozott a felperes az 1/2009. (VI. 24.) PK véleményben és az 1/2014. (VI. 30.) PK véleményben foglaltakra, valamint a Pp. 177. § (1) bekezdésének – a szakértői bizonyítás mellőzésének – sérelmére is. Kifejtette, hogy a felperes az alperesi adatkérés és iratbetekintés szükségtelensége körében konkrét tényállításokat tett, amelyre nézve az elsőfokú bíróságot további egyediesített tájékoztatási kötelezettség terhelte volna, különösen a szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítvány lehetősége vonatkozásában. A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a bíróság köteles lett volna tájékoztatni őt a szakértői bizonyítás szükségességéről. A tájékoztatási kötelezettsége elmulasztása olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely az érdemi döntésre kihatással volt és az elsőfokú eljárás megismétlését teszi szükségessé.
[11] A felperesi álláspont szerint megalapozatlan a jogerős ítélet azért is, mert az alperesi határozat jogszerűségének megítélése szempontjából releváns tényállás feltáratlan maradt. Ez abban állt, hogy a bíróságok az alperesi hivatal adatkérésének szükségességét, azaz azt, hogy valamely feladatának elvégzéséhez ténylegesen szükség volt-e a bekért adatokra, nem vizsgálta, a felperes e körben tett kijelentéseit figyelmen kívül hagyta, ennek indokait nem adta meg. A felperes megítélése szerint a GET 127. § s) pontjából az is levezethető, hogy a feladata ellátásához szükségtelen információkat az alperesi hivatal nem jogosult bekérni. Ha pedig nem jogosult bekérni, akkor a felperes jogosult az adatszolgáltatást megtagadni vagy akár elmulasztani.
[12] Kifejtette a felperes, hogy különbséget lát az adatkérés/információkérés és az adathordozó/iratbetekintés között. Az alperes által kért számlamásolatok adathordozónak minősülnek, adat pedig a számlákban foglalt konkrét információk, pl.: árak, mennyiségek, fizetési határidők. Ezt a fajta adat/adathordozó megkülönböztetést tartalmazza az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény és a minősített adatvédelméről szóló 2009. évi CLV. törvény. Amikor az alperes az információk alapjául szolgáló számlákat akarja megtekinteni, az már nem információkérdés, hanem iratbetekintés. Az iratbetekintés tekintetében a GET 127. § s) pontja, a felperes álláspontja szerint nem véletlenül a „készíteni” és nem a „készíttetni” szót használja. Mindebből az következik, hogy a felperes nem kötelezhető arra, hogy saját maga készítsen meghatározott dokumentumokról másolatot és ezeket eljuttassa az alpereshez. Nem értett egyet a felperes a másodfokú bíróság azon álláspontjával sem, hogy bármely adatot a hatóság az adathordozóval együtt bekérhet. Álláspontja szerint az alperes túlterjeszkedett információs jogkörén akkor, amikor nemcsak az általa megismerni kívánt információkat, hanem egyúttal a felperes által szolgáltatandó adatok helyességét alátámasztó számlamásolatokat is bekérte.
[13] Utalt arra a felperes, hogy a Fővárosi Törvényszéknek nincs egységes álláspontja az adatkérés/információkérés és az adathordozó/iratbetekintés kérdéskörben, ugyanis egy másik tanácsa a kollégiumnak a jelen ügyhöz hasonló ügyben eltérő tartalmú ítéletet hozott, amelyben a felperes érvelését fogadta el.
[14] A felperes kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[17] A Kúria álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok megfelelő alapossággal feltárták és rögzítették ítéleteik indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból, az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vontak le, azzal minden tekintetben a Kúria is egyetértett.
[18] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben.
[19] A Kúria álláspontja szerint a GET 127. § s) pontja egyértelmű szabályozást tartalmaz. Eszerint az alperesi hivatal jogosult feladatának ellátása érdekében – jogszabályban meghatározott módon – az engedélyes társaság, a PB-gáz-forgalmazó, a PB-gáz-kiskereskedő, valamint a hazai termelésű földgázt termelő irataiba betekinteni, ide értve a Ptk. 2:47 § (1) bekezdése szerinti üzleti titkot tartalmazó iratokat is, továbbá jogosult a tevékenységekre vonatkozó iratokról másolatot, kivonatot készíteni, feladatai ellátásához az engedélyes társaságtól, a PB-gáz-forgalmazótól, a PB-gáz-kiskereskedőtől, valamint a hazai termelésű földgáztermelőtől, eseti és rendszeres információkat kérni, amelyeket köteles a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) adatkezelésre vonatkozó szabályai szerint kezelni.
[20] A perben rendelkezésre állt iratokból az volt megállapítható, hogy a felperes az alperes által többszörösen kibocsátott adatkérési felhívásoknak nem tett eleget, azokat negligálta, az alperesi hivatalt a feladat- és hatáskörének ellátásában akadályozta. Helyesen mutatott rá arra a másodfokú bíróság, hogy annak teljesítését, az adatszolgáltatás módját nem a felperes jogosult meghatározni, ezzel kapcsolatosan a hivatalnak feltételeket nem szabhat. A hatóság elfogadta a felperes adatvédelmi aggályait, ezért munkája elláthatósága érdekében a többszörösen megismételt, eredménytelen felhívásokat követően 2014. június 26-án kelt levelében már arra szólította fel a felperest, hogy a hivatal székhelyén mutassa be meghatározott időpontban a kért iratokat. Ezzel biztosítva lett volna az, hogy sem az ügyfél érdeke, sem a hatósági feladatok ellátásához fűződő közérdek nem sérül. A felperes azonban ettől is elzárkózott és iratbetekintést ajánlott a saját székhelyén, az általa meghatározott eljárás szerint biztosítva. A felperes tehát a hatóság GET 107. § (3) és 127. § e) és i) pontjában foglalt feladatainak ellátásához szükséges 127. § s) pontjában foglalt adatszolgáltatási kötelezettségét a hatóság által megállapított teljesítési határidőkön belül, többszöri felszólítás ellenére sem teljesítette.
[21] Hangsúlyozza a Kúria, hogy fent idézett szabályozásból következően a felperes az adatszolgáltatást jogszerűen nem háríthatja el, üzleti titok védelmére hivatkozva sem, olyan hatósággal szemben, amely szigorú adatvédelmi szabályozás alá esik. Az adatszolgáltatás elmulasztásának következménye alól nem mentesíti az sem a felperest, ha megítélése szerint az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezések nem teremtenek megfelelő alapot az adatkérésre.
[22] Helytállóan érvelt azzal az alperes, hogy a felperes magatartása azt eredményezi, hogy a hatóság hatáskörében eljárva nem lehet teljeskörűen birtokában mindazoknak az adatoknak, okiratoknak, információknak, amelyek szükségesek feladatai ellátásához, a hatáskörébe tartozó döntések, javaslatok megalapozott és pontos meghozatalához.
[23] A felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 3. § (3) bekezdésének, 177. § (1) bekezdésének sérelmére vonatkozó kitételét a Kúria az ügyre vonatkoztatva értelmezhetetlennek és irrelevánsnak minősítette. A bizonyítási teherről való kioktatás a Pp. 3. § (3) bekezdésbeli szabálya egy általános elvi tételt fogalmaz meg. Az 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény – amelyre a felperes is hivatkozott – 5. pontja egyértelműen rögzíti, hogy „az alapelvek érvényesülése a részletszabályokon keresztül valósul meg. Ebből okszerűen az következik, hogy megsértésük is csak közvetett módon, a részletszabályok megsértésén keresztül valósulhat meg. A jogkövetkezményeket nem az alapelvek, hanem a részletszabályok megsértése váltja ki. A Pp. 3. § (3) bekezdésének az absztrakció és az általánosság magas szintjén megfogalmazott alapelvi rendelkezése nem alkalmazható olyan generál klauzulaként, amellyel a konkrét ügy egyedi tényállásától függetlenül, bármely hatályon kívül helyezés megindokolható, ezért önmagában a Pp. 3. § (3) bekezdésében írt szabályok megsértése a hatályon kívül helyezést megalapozó jogsértésként nem értékelhető.”
[24] A felülvizsgálati kérelemnek az 1/2009. (VI. 24.) PK véleményre történő hivatkozása szintén megalapozatlan, ugyanis a kereset elbírálása körében az ügyben eljárt bíróságoknak kizárólag jogkérdésben kellett állást foglalni, amelyhez az adatok rendelkezésre álltak. Így szakértői bizonyításra szükség nem volt, emiatt nem sérült a bizonyítási teherről való tájékoztatás elve, a szakértő kirendelésére, a szakértői bizonyításra vonatkozóan sem.
[25] A felperesnek az iratbetekintés és az információkérés közötti különbségtétellel kapcsolatos felülvizsgálati kérelembeli érvelése kapcsán rámutat arra a Kúria, hogy a hatóság jogosult a felperes irataiba betekinteni, azokról másolatot és kivonatot készíteni, mivel ellenőrző hatóság, amely eldöntheti, hogy maga végzi ezen feladatait, vagy az iratokat bekéreti a hivatalhoz. E körben is annak van jelentősége, hogy az adatszolgáltatásra köteles felperesi ügyfél nem szabhatja meg az adatkérő hatóság munkamenetét, eljárási rendjét, feladatainak ellátásában nem akadályozhatja.
[26] A törvényszék eltérő ítélkezési gyakorlatára vonatkozó felperesi kifogás kapcsán utal arra a Kúria, hogy a felperes által megjelölt 3.Kf.650.051/2015/4. számú ítéletet – amely érvelését elfogadva született – a Kúria a Kfv.III.38.123/2015/6. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság felperesi keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. Rögzíthető tehát, hogy a bírósági gyakorlat következetes a tekintetben, hogy a felperes az alperesi hatóság adatszolgáltatási felhívásának köteles eleget tenni, ennek elmulasztása, megtagadása szankcionálást von maga után.
[27] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.III.37.392/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás