BÜ BH 2017/78
BÜ BH 2017/78
2017.03.01.
I. A büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni, és a bűncselekmény elbírálása során vagy az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt kell alkalmazni, azok kombinálása nem lehetséges. 2014. január 1. napjától kezdődően a hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett más – nem katonai – bűncselekmény elbírálására is kiterjed a katonai büntetőeljárás hatálya. Ezért, ha a terheltek egyike az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezés szerint a bűncselekmény elkövetésekor szolgálatot teljesítő hivatásos tűzoltótisztnek, ekként hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos tisztjének minősül, és az elbíráláskor hatályos törvény számára kedvezőbb elbírálást eredményez, vele szemben katonai büntetőeljárás lefolytatásának lehet helye akkor is, ha az elkövetéskor hatályos büntető anyagi jogi szabályok szerint nem minősült katonának. A katonai büntetőeljárásnak ilyen esetben azzal a terhelttárssal szemben is helye van, akinek cselekménye a tényállás szoros összefüggésére tekintettel nem különíthető el [Btk. 2. § (1) és (2) bek., 127. § (1) bek., Be. 11. § (1) bek., Be. 470. § (3) bek., 471. § (1) bek. c) pontja]
II. Nincs helye felülvizsgálatnak, ha az indítványozó ugyan anyagi jogi törvénysértésre utal, illetve az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, azonban valójában a bizonyítékok mikénti értékelését, az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig az irányadó tényállást támadja [Be. 416. § (1) bek. a) és c) pontja, 421. § (2) bek., 423. § (1) bek.].
[1] A törvényszék katonai tanácsa bűnösnek mondta ki
– a nyugalmazott tűzoltó alezredes I. r. terheltet bűnsegédként, hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont, ac) alpont],
– a volt tűzoltó százados II. r. terheltet hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont, ac) alpont],
[2] és ezért mindkét terheltet két év hat hónap börtönbüntetésre, három év közügyektől eltiltásra és száznapi tétel, napi tételenként 2000 forint pénzbüntetésre ítélte, megállapítva, hogy a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni, melynek végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó, és az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte az általa előzetes fogvatartásban töltött időt. Emellett a terhelteknek a pénzbüntetés megfizetésére tízhavi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetén a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
[3] A másodfokon eljáró ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt és védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva, a II. r. terhelt pedig a védője útján a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
[5] A felülvizsgálati indítványok alapján indult eljárásokat a Kúria egyesítette.
[6] Az I. r. terhelt és védője indítványában arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mivel a terheltnek semmi köze sem volt az ügyhöz, emellett az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, amikor az egyik tanút nem oktatta ki a vallomástétel következményeire, továbbá az ügyet egy tárgyalási napon letárgyalta és ítéletet is hozott, holott erre a védelem nem volt felkészülve. Hivatkoztak arra, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején az I. r. terhelt már nyugdíjas volt, míg a II. r. terhelt időközben leszerelt, így az ellenük folyó büntetőeljárásra nem volt irányadó a Be. 470. §-a, mivel sem a bűncselekmény elkövetésekor, sem az elbíráláskor nem volt egyik terhelt sem olyan fegyveres testület tagja, amelyre tekintettel katonai büntetőeljárásnak lett volna helye.
[7] Álláspontjuk szerint a vád sem volt törvényes, mert nem tartalmazta, hogy az I. r. terhelt mikor, milyen körülmények között követte el a vádbeli cselekményt, és mindez, valamint az, hogy a tanú zártan kezelt adatait az elsőfokú tanács elnöke nem ellenőrizte, feltétlen hatályon kívül helyezési ok.
[8] Arra is hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a tényállást és téves az abból levont jogi következtetés is, a másodfokú bíróság a tényekkel ellentétesen állapította meg, hogy az I. r. terhelt a II. r. terhelttel egyetértésben kért egymillió forintot, mert ilyen egyetértés vagy megállapodás soha nem történt, az ügyben aktív vesztegetőként a tanút kellett volna felelősségre vonni, mert az I. r. terhelt soha nem ígért a II. r. terhelt részére semmilyen összeget.
[9] Végezetül arra is hivatkoztak, hogy a terhelti cselekmény legfeljebb csalást valósított meg, mivel a terhelt jogtalan haszonszerzés végett a sértetteket tévedésben tartotta, és a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt az eljárt bíróságok törvénysértő büntetést szabtak ki.
[10] Ezért azt indítványozták, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.
[11] A II. r. terhelt elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, és emiatt a határozatok felülbírálatra alkalmatlanok. Ezenkívül több, kisebb súlyú eljárási szabálysértésre is utalt, valamint sérelmezte a tényállásban rögzítetteket is.
[12] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül.
[13] Felülvizsgálati indítványának később előterjesztett kiegészítésében pedig kifejtette, hogy az ügyben nem lett volna helye katonai büntetőeljárásnak, és ugyan a katonai bíró nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben is eljárhat, álláspontja szerint azonban a katonai ülnökök nem, így ők törvényi felhatalmazás hiányában jártak el, ekként az eljárást lefolytató bíróság nem volt törvényesen megalakítva, és ezért is a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését indítványozta.
[14] A Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[15] Álláspontja szerint a bíróságok törvényes vád alapján jártak el, mivel a vádirat mindenben megfelelt a Be. 2. § (2) bekezdésében írt követelményeknek, így tartalmazta a terheltek büntetőtörvénybe ütköző cselekményének leírását és az elkövetés időpontját is.
[16] Azonban megítélése szerint a vádemelés időpontjában, 2014. január 24. napján egyik terhelt sem tartozott a katonai büntetőeljárás hatálya alá, mivel szolgálati viszonyuk 2011. június 1., illetve 2013. március 4. napján megszűnt, ezért tévesen emelt a katonai büntetőeljárásra nem tartozó bűncselekmény miatt a katonai ügyész a katonai tanács előtt vádat, ez azonban a vád törvényességét nem érinti, mert közvádas bűncselekmény miatt a Be. 474. § (7) bekezdése alapján a katonai ügyész is jogosult vádat emelni.
[17] Ugyanakkor álláspontja szerint tévedtek az eljárt bíróságok is, amikor a terheltekkel szemben a katonai büntetőeljárás szabályai alapján jártak el, mert a terheltek a bűncselekmény elkövetésének időpontjában – 2012 májusában – az akkor hatályos 1978. évi IV. törvény 122. § (1) bekezdése alapján nem minősültek katonának, a 2013. július 1. napjától hatályos Btk. 127. § (1) bekezdése pedig már egyik terheltre sem vonatkozott, mivel a törvény hatálybalépésekor már nem teljesítettek hivatásos tűzoltói szolgálatot.
[18] Megítélése szerint azonban ez az eljárási szabálysértés nem alapozza meg a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okot, mivel nem minősül a Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerinti törvénysértésnek; az elsőfokú eljárás során a törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyben a törvényszék katonai tanácsa a hatáskört nem lépte túl, és nem más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el, mivel a Be. 471. § (3) bekezdése alapján a nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben is eljárhatott.
[19] A felülvizsgálati indítvány további elemeit a törvényben kizártnak tartotta, mivel azok a Be. 423. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátok ellenére a jogerősen megállapított tényállást támadták, illetve olyan eljárási szabálysértésre hivatkoztak, amely miatt nincs helye felülvizsgálatnak.
[20] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében hatályukban tartsa fenn.
[21] A II. r. terhelt – védője útján előterjesztett – felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. E felülvizsgálati indítvány kapcsán is megismételte korábbi álláspontját, amely szerint ugyan az ügyben nem volt helye katonai büntetőeljárásnak, sem a vádiratot benyújtó ügyészség, sem az eljárt bíróságok nem sértettek olyan eljárási szabálysértést, amely miatt a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése lenne szükséges.
[22] Az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos terhelti érvelést sem osztotta, e körben álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány valójában a bizonyítékok értékelésének meg nem engedett támadása, és az egyéb eljárási szabálysértésekre hivatkozás sem képezheti felülvizsgálat alapját.
[23] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a II. r. terhelt vonatkozásában is hatályukban tartsa fenn.
[24] A Legfőbb Ügyészség indítványára az I. r. terhelt és védője, valamint a II. r. terhelt – védője útján – írásbeli észrevételeket tettek, melyekben lényegében a felülvizsgálati indítványukban foglaltakat fenntartották.
[25] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, amelyen elsőként a felülvizsgálati indítványban is hivatkozott, de a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból is figyelembe veendő eljárási szabálysértéseket vizsgálta.
[26] Eljárási okból a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatát a Be. 373. § (1) bekezdés b) és c) pontja, vagy a II-IV. pontjának valamelyike szerinti eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[27] Az idézett rendelkezések közül a 373. § (1) bekezdés II. a) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezési – és a fentiekre figyelemmel felülvizsgálati – ok, ha a bíróság nem volt törvényesen megalapítva, míg a II. c) pont szerint ugyanilyen ok, ha a bíróság hatáskörét túllépte vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartózó ügyet bírált el.
[28] A Kúria az indítványokkal szemben – bár a Legfőbb Ügyészség álláspontjától eltérő indokok alapján – megállapította, hogy az eljárt bíróságok nem követtek el feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést azzal, hogy a terheltekkel szemben a büntetőeljárást a katonai büntetőeljárás szabályai szerint folytatták le, ahogy egyéb, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott egyéb eljárási szabálysértést sem.
[29] A megállapított tényállás szerint a nyugállományú tűzoltó alezredes I. r. terhelt 2011. június 1. napjáig, míg a volt tűzoltó százados 2013. március 4. napjáig teljesített hivatásos tűzoltói szolgálatot. Miután a vád tárgyává tett cselekményeket 2012. május 16. és augusztus 30. napján követték el, az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 122. § (1) bekezdése alapján egyikük sem minősült a büntető anyagi jogi értelemben katonának; a hivatkozott rendelkezésben a katonákra vonatkozó törvényi felsorolás sem a nyugállományú, sem a hivatásos tűzoltókat nem tartalmazta.
[30] A terheltekkel szemben katonai büntetőeljárás lefolytatására ezért úgy került sor, hogy egyikőjük sem volt a bűncselekmény elkövetésekor büntető anyagi jogi értelemben katona.
[31] A 2013. július 1. napján hatályba lépett Btk. 127. §-ának (1) bekezdése ugyanakkor kiterjesztette a katona büntetőjogi fogalmát a hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos állományú tagjára is.
[32] Kétségtelen, hogy a Btk. hatálybalépésének időpontjában a II. r. terhelt sem volt már hivatásos tűzoltó.
[33] Azonban a katasztrófavédelmi szervezet hivatásos állományú tagjai által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett más – nem katonai – bűncselekmény elbírálására a katonai büntetőeljárás hatályát a 2014. január 1. napján hatályba lépett 2013. évi CLXXXVI. törvény 66. §-a a Be. 471. § (1) bekezdés c) pontjának módosításával kiterjesztette.
[34] A terheltek a terhükre rótt bűncselekményeket 2012-ben, az 1978. évi IV. törvény hatálya alatt követték el. Miután azonban az elbíráláskor hatályos Btk. a terheltekre a jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából kedvezőbb, az elsőfokú bíróság – helytállóan – a Btk. 2. § (2) bekezdésére és a Kúria BKv. 4/2013. (X. 14.) véleményére figyelemmel az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt látta alkalmazandónak.
[35] Figyelemmel arra, hogy a II. r. terhelt cselekményét eszerint a Btk. alkalmazásával kell elbírálni, és a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően vagy az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos törvényt kell alkalmazni, azok kombinálása nem lehetséges, azaz a rendelkezéseket csak egységesen lehet alkalmazni, helyesen foglaltak állást az eljárt bíróságok abban, hogy a II. r. terhelt a cselekményét az elbíráláskor hatályos – előzőekben felhívott – törvényi rendelkezés szerint mint a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Dél-budai Katasztrófavédelmi Kirendeltségén [a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. tv. 22. § (1) bek. c) pont] szolgálatot teljesítő hivatásos tűzoltótisztként, ekként a Btk. 127. § (1) bekezdése alapján katonaként követte el.
[36] A katonai büntetőeljárás hatályát a Be. 2014. január 1. napjától kezdődően kiterjesztette a katasztrófavédelem hivatásos állományú tagjainak nem katonai, hanem egyéb bűncselekményire.
[37] Figyelemmel arra, hogy a Be. 11. § (1) bekezdése szerint a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni, nem vétettek eljárási szabályt sem az eljárt ügyészségek, sem az eljárt bíróságok, amikor az új Btk. szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt – melyet a II. r. terhelt a hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos tisztjeként, így a Btk. 127. § (1) bekezdése értelmében katonaként követett el – 2014. január 1. napját követően katonai büntetőeljárást folytattak le.
[38] A nyugállományú tűzoltó alezredes I. r. terhelt valóban nem minősült sem a cselekmény elkövetésekor, sem annak elbírálása idején hatályos törvény szerint katonának, a katonai büntetőeljárás hatályát azonban az ő esetében a Be. 470. § (3) bekezdése megalapozta, mivel a vádirati tényállás szerint a hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének a bűnsegédje volt, az eljárás elkülönítése ezért vele szemben nem volt lehetséges.
[39] Ezért a Kúria nem osztotta sem a felülvizsgálati indítványok, sem a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban a tekintetben, hogy az eljárt bíróságok tévesen folytatták le az eljárást a katonai büntetőeljárás szabályai szerint.
[40] A vádirat egyebekben is megfelelt a törvényes vád követelményének [BKv 1. számú kollégiumi vélemény A) I. pontja], így többek között az kellő részletességgel tartalmazta, hogy az I. r. terhelt milyen cselekményt és mikor követett el.
[41] Az I. r. terhelt érdekében benyújtott felülvizsgálati indítványban hivatkozott további eljárási szabálysértések a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt felülvizsgálati okok között nem szerepelnek, ezért azok miatt tényleges megtörténtük esetén sincs helye felülvizsgálatnak.
[42] Emellett megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt és a védő részéről annak kifogásolása, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalást egy nap alatt befejezte, nehezen értelmezhető, miután ezt számára a törvény előírja [Be. 287. § (1) bek.], az pedig, miszerint a védő nem volt felkészülve védőbeszéde elmondására, nem a bíróságot minősíti.
[43] Ugyanígy nem adnak alapot a felülvizsgálati eljárás lefolytatására a II. r. terhelt által sérelmezettek sem, mivel ezek az állított eljárási szabálysértések nem szerepelnek a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában, és megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati indítványban leírtakkal ellentétben az ügyben vádelejtés nem történt.
[44] Ami pedig az indokolási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos hivatkozásokat illeti, a Kúria a következőkre mutat rá.
[45] Az indokolási kötelezettség megsértése akkor eredményez a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint felülbírálatra alkalmatlanságot és ezért hatályon kívül helyezést, ha a megállapított tényállás nem tartalmazza a rendelkező rész szerinti minősítést anyagi jogi szempontból megalapozó tényeket, ezért a bűnösség helytálló megállapítása mellett sem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény minősítése, ezáltal a kiszabott büntetés törvényes-e (BH 2016.238.).
[46] Az indokolási kötelesség ilyen fokú – a felülvizsgálati eljárásra okot adó – megsértése azonban nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontjukat – a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban – mire alapozták. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása.
[47] A felülvizsgálati indítványokban felsorolt kifogások is kívül esnek a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések körén, a bizonyítékok elfogadása és értékelése alapján levont következtetések helyességének vitatása tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása; ez pedig a fent kifejtetteknek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[48] A felülvizsgálati indítványok további elemei, így az I. r. terheltnek és védőjének az a kifogása, hogy az eljárt bíróságok a tényállást tévesen állapították meg, és a II. r. terhelt azon kifogásai, melyet a felülvizsgálati indítványa B. I. rész 2. és részben az 5. pontja taglal, a törvényben kizártak.
[49] A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
[50] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának, és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el.
[51] Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. Így nem lehet a megállapított tényállástól eltérő vagy abban nem szereplő körülményre hivatkozni, és arra sincs mód, hogy a Kúria a bizonyítékokat átértékelve a jogerős határozatban írtaktól eltérő tényállást állapítson meg, ahogy arra sem, hogy ennek érdekében a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezve a Kúria új eljárás lefolytatására utasítsa az elsőfokú bíróságot.
[52] Miután az I. r. terhelt és védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva – anyagi jogi törvénysértés címén –, a II. r. terhelt pedig részben iratellenességre, részben az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozva valójában a bizonyítékok mikénti értékelését, illetve az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig a tényállás megalapozottságát támadták, ezek nem vezethettek eredményre.
[53] Az I. r. terhelt vitatta a cselekménye minősítését is, mert álláspontja szerint akkor, ha el is követett büntetőtörvénybe ütköző cselekményt, az helyesen csalásnak minősül.
[54] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[55] Ennek megfelelően a Kúria számos esetben kimondta, hogy önmagában a cselekmény téves minősítése önmagában nem felülvizsgálati ok (pl. BH 2013.36.).
[56] Az I. r. terhelt cselekményét az eljárt bíróságok a Btk. 294. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősítették, és ennek büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
[57] Amennyiben az I. r. terhelt okfejtése helyes volna, és cselekménye nem korrupciós, hanem vagyon elleni bűncselekménynek minősülne, az a Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott és – a 459. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel – a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő, nagyobb kárt okozó csalás bűntette lenne, melynek büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés.
[58] Az eljárt bíróságok által kiszabott két év hat hónap szabadságvesztés, három év közügyektől eltiltás és 200 000 forint pénzbüntetés – figyelemmel a Btk. 33. § (3) bekezdésére, 50. § (2) bekezdésére és 61. § (1) bekezdésére is – a cselekmény csaláskénti minősítése mellett sem lenne törvénysértő, ezért a felülvizsgálatnak a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti oka sem áll fenn.
[59] Mindezek alapján a Kúria a az I. r. terhelt és védője, valamint a II. r. terhelt – védője útján előterjesztett – felülvizsgálati indítványát elbírálva a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 14/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás