BÜ BH 2017/79
BÜ BH 2017/79
2017.03.01.
A szabadságvesztés-büntetés „kitöltése” feltételes szabadságra bocsátás esetén nem esik egybe a szabadulással, mivel a feltételes szabadság is része a büntetésnek [Btk. 39. §, 459. § (1) bek. 31. pont].
[1] A kerületi bíróság a 2014. március 14. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [2012. évi C. tv. – a továbbiakban: Btk. – 365. § (1) bek. a) pont] és őt, mint visszaesőt 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a terhelt legkorábban a büntetés 2/3 részének kiállását követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A kerületi bíróság ítélete ellen a terhelt és védője által felmentésért, illetve enyhítésért bejelentett fellebbezések alapján eljáró törvényszék a 2014. október 16. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében az elsőfokú ítéletet annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt különös visszaesői minőségét állapította meg azzal, hogy a terhelt legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[4] Indítványában kétségbe vonta különös visszaesői és egyáltalán visszaesői minősége megállapítását – kiemelve, hogy e körben az első- és a másodfokú bíróságok ellentétes megállapításokat tettek –, mivel korábbi büntetésének kitöltésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig több mint 3 év eltelt.
[5] Mindezekre figyelemmel a terhelt elsődlegesen a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését kérte.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt indítványát alaptalannak tartotta. Erre tekintettel a támadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt.
[7] A terhelt utóbb érkezett beadványában indítványát annyiban kiegészítette, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóságával kapcsolatos másodfokú döntést a súlyosítási tilalom megsértéseként értékelte.
[8] A Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja értelmében felülvizsgálati ok, ha a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a Be. 354. §-ában foglalt súlyosítási tilalom megsértésével került sor. E felülvizsgálati ok szempontjából volt vizsgálandó a terheltnek az a kifogása, amely szerint a másodfokú határozatban feltételes szabadságra bocsáthatósága meghatározására e szabályok megsértésével került sor.
[9] A Be. 354. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve büntetés helyett alkalmazott intézkedését súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be.
[10] A terhelt által hivatkozottak nem esnek e körbe. Szabadságvesztés alkalmazása esetén a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezés a büntetés kiszabásának nem része, a Be. 354. § (4) bekezdésében meghatározott tilalmi körbe sem esik, ekként a másodfokú bíróság a súlyosítási tilalom érvényesülésére figyelem nélkül hozhatja meg az azt érintő törvényes rendelkezést.
[11] A terhelt különös visszaesői, illetve visszaesői minőségének megállapítását ugyanazon okra alapítottan sérelmezte. Kifogása szerint ugyanis a korábbi elítéléséből történt szabadulásától számítva a jelenleg elbírált cselekménye elkövetéséig több mint 3 év eltelt, így még visszaesőnek sem tekintendő.
[12] A terhelt e hivatkozása a törvény pontatlan ismeretén alapul, a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontja ugyanis a visszaesés, illetve a különös visszaesés megállapítását akkor írja elő, ha a szándékos bűncselekmény elkövetőjét korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és nem a terhelt megfogalmazása szerint „szabadulásától”, hanem a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig 3 év nem telt el. A Btk. 39. §-ában írtak értelmében határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévő részével, de legalább 1 év. Ha a szabadságvesztés hátralévő része 1 évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralévő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.
[13] A terheltet korábban a bíróság emberölés bűntette miatt 13 év börtönbüntetésre ítélte. E büntetéséből a terhelt 2010. június 10. napján szabadult feltételes kedvezménnyel, feltételes szabadsága 2012. május 13. napján járt le.
[14] A terhelt a jelen eljárás tárgyát képező cselekményét 2013. szeptember 3. napján követte el. Ez az időpont a terhelt által hivatkozottakkal egyezően több mint 3 évvel későbbi, mint a korábbi büntetéséből „szabadulása” napja, vagyis 2010. június 10-e, de feltételes szabadsága lejártához – és ehhez képest korábbi büntetése végrehajthatóságának megszűnéséhez – képest 3 éven belüli.
[15] Ebből következően a támadott határozatban a terhelt visszaesői és különös visszaesői minőségének megállapítása törvényes, ebből következően pedig a terhelt felülvizsgálati indítványa e körben alaptalan.
[16] Anyagi jogszabálysértés hiányában a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írtakból következően a terhelt büntetése mértékének felülvizsgálatára nem kerülhet sor.
[17] A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős határozatot az indítvány alaptalan voltára tekintettel a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 593/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás