BK ÍH 2017/79.
BK ÍH 2017/79.
2017.09.01.
I. A hivatali visszaélés bűntette minősítésének és rendbeliségének vizsgálatakor az ügyek számát, a jogtalan előnyben részesülő személyeket, valamint a folytatólagosság kritériumait egyaránt vizsgálni kell [Btk. 305. § a) pont, Btk. 6. § (2) bekezdés].
II. A hivatali kötelezettségét sorozatosan megszegő hivatalos személlyel szemben nem eltúlzott a foglalkozástól eltiltás alkalmazása akkor sem, ha cselekményeinek tárgyi súlya csekély [Btk. 52-53. §].
Az első fokon eljárt törvényszék bűnösnek mondta ki H. B. I. r. vádlottat 38 rb., P. R. II. r. vádlottat 23 rb., O. Sz. III. r. és B. K. IV. r. vádlottakat 1-1 rb. hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont], valamint K. M. IX. r. vádlottat 6 rb. felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében. Ezért halmazati büntetésül az I. r. és II. r. vádlottakat 200 000-200 000 Ft, a III. r., valamint a IV. r. vádlottakat 100 000-100 000 Ft, míg a IX. r. vádlottat 300 000 Ft pénzbüntetésre ítélte, továbbá az I-II. r. vádlottakat 2-2 évre a kormányablak-ügyintéző foglalkozástól eltiltotta.
Az elsőfokú bíróság ítélete összesen 16 vádlott büntetőjogi felelősségéről rendelkezett, a törvényszék döntése V-VIII. r., és X-XVI. r. vádlottak vonatkozásában az ítélet kihirdetésekor jogerőre emelkedett.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az I., II., III. és IV. r. vádlottak szakirányú középfokú, illetőleg felsőfokú kormányablak ügyintézői képesítéssel rendelkező gépjármű ügyintézésre szakosodott okmányirodai ügyintézők voltak a Kormányhivatal Járási Hivatalánál. Feladatukat képezte a rendszámokkal, gépjármű okmányokkal (törzskönyv, forgalmi engedély) kapcsolatos ügyintézés, az adatváltozások bejegyzése a nyilvántartásokba. A közhiteles járműnyilvántartásba jogszabály által meghatározott módon adatszolgáltatást teljesítettek, a kilométeróra állás adatára és az elidegenítési korlátozásra vonatkozóan. Feladatellátásuk során kötelesek voltak a hatályos jogszabályoknak, a vezetői utasításoknak, a hivatal belső szabályainak, továbbá munkaköri leírásuknak megfelelően, a legjobb szakmai tudásuk szerint eljárni, a fontosabb eseteket pedig jelezni. A Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pontjának ka) pontja értelmében a megyei kormányhivatalnál közfeladatot ellátó köztisztviselő hivatalos személynek minősül.
2014. október 7. és 2015. április 29. napja között az V-XVI. r. vádlottak használt autók adásvételével foglalkozó cégek alkalmazottjaiként, illetőleg a IX. r., X. r., XIII. r. vádlottak egyéni vállalkozóként gépjármű ügyintézéssel foglalkoztak. Ebből fakadóan napi kapcsolatban álltak a közúti közlekedési hatóság és az okmányiroda hivatalnokaival. Az I-IV. r. vádlottak az ügyintézések alkalmával az ügyfélkapcsolaton túlmutató személyes jellegű viszonyt alakítottak ki az autókereskedő cégek alkalmazottaival, telefonszámot cseréltek, és a kormányhivatalon kívül is tartották a kapcsolatot. Ennek keretében 2014. december 11-én este közös italozással egybekötött évzáró rendezvényen együtt vettek részt egy étteremben, ahol barátinak és bizalminak tűnő beszélgetéseket folytattak a vádlottak. Az I-IV. r. vádlottak munkakörükből adódóan közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek a közhiteles, a KEKKH központi hivatal által kezelt járműnyilvántartáshoz. Ezt a jogosultságukat kihasználva a vádbeli időszakban több esetben, a hivatalos eljárás megkerülésével, jogszabályellenesen, telefonon keresztül, az igazgatási és szolgáltatási díj megfizetése, az adatigénylés jogosságának és az illeték befizetésének ellenőrzése nélkül, gépjármű adatokat szolgáltattak ki a hozzájuk forduló V-XVI. r. vádlottaknak. Az V-XVI. r. vádlottak mobiltelefonjaikon keresztül rendszerint az iránt érdeklődtek, hogy a rendszám alapján lekérdezett gépjárműveknek ki a tulajdonosa, van-e rajtuk banki teher, végrehajtási eljárás vagy körözés, a cégük nevére átirathatók-e a kereskedésbe történő bevétel, avagy a vételárba való beszámítás előtt. Az I-IV. r. vádlottak a kivételes bánásmódban részesített többi vádlott érdekében eltekintettek az egyedi adatigénylésre rendszeresített nyomtatványon előterjesztett illetékköteles kérelmen alapuló szabályos érdemi vizsgálatot is magában foglaló, akár két-három hétig is elhúzódó eljárástól. A kötelességszegésük révén a többi vádlott ingyen és gyorsan jutott hozzá a kért információkhoz, amellyel ők a szabályosan adatot kérő ügyfelekhez képest jogtalan előnyhöz jutottak. Az V-XVI. r. vádlottak tisztában voltak azzal, hogy telefonon keresztül nyomtatvány kitöltése és illetékfizetés nélkül jogosulatlanul jutottak hozzá az általuk megvásárolni kívánt gépjárművek adataihoz, és a „rövid úton” történő adatszolgáltatással az I-IV. r. vádlottak megszegték a hivatali kötelezettségüket.
Az I. r. vádlott a vádbeli időszakban mobiltelefonján mintegy 38 gépjárműre adott adatszolgáltatást, négy vádlott társának több, egynek pedig egy alkalommal. A II. r. vádlott 23 gépjármű ügyében járt el, vádlottak kérésére egy vádlott társa esetében több alkalommal, hét esetében pedig egy alkalommal. A IX. r. vádlott telefonon történt bejelentésre kivonta forgalomból a megjelölt gépjárművet azzal, hogy a IX. r. vádlott ígérte, hogy majd másnap befizeti annak díját csekken. A forgalomból történő ideiglenes kivonás iránti kérelem telefonon nem, kizárólag a hivatalban személyesen volt előterjeszthető az erre rendszeresített formanyomtatványon és igazolni kellett a kérelem benyújtásával egyidejűleg a kérelmező személyazonosságát, és az igazgatási-szolgáltatási díj megfizetését. A IX. r. vádlott telefonon küldött sms üzenetbe foglalt kérésére a II. r. vádlott 3 gépjárművet helyezett ismételten forgalomba. A IX. r. vádlott további két gépjármű adatairól érdeklődött telefonon a II. r. vádlottól.
A III-IV. r. vádlottak egy-egy gépjármű tekintetében adtak telefonon tájékoztatást.
Az I-IV. r. vádlottak a szabálytalan adatszolgáltatással megsértették a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 9. § (1) bekezdését, a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 16. § (1) bekezdés b) pontját, 21. § a) pontjait, és 27. §-át, a közúti közlekedési nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatás díjáról szóló 54/1999. (XII. 25.) BM rendeletet, a közúti közlekedési nyilvántartás működéséről és az adatszolgáltatás rendjéről szóló 56/1999. (XII. 28.) BM rendelet 7. § (1), (5) és (7) bekezdéseiben, továbbá 11. § (1) bekezdésében írtakat és a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 100. § (1) és (6) bekezdésében foglaltakat, valamint a munkaköri leírásuk előírásait.
A törvényszék ítélete ellen az I. r. vádlott és védője enyhítésért, illetve a foglalkozástól eltiltás mellőzéséért, a II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, intézkedés alkalmazása és a foglalkozástól eltiltás mellőzése érdekében, a III. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, intézkedés alkalmazása érdekében, a IV. r. vádlott és védője enyhítésért, intézkedés alkalmazása végett, a IX. r. vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezésekkel érintett vádlottak bűnösségére vont elsőbírói következtetést okszerűnek ítélte, de a bűncselekmények minősítésével összefüggő érvelése szerint az I. r. és II. r. vádlottak esetében a terhükre rótt cselekmények rendbelisége a bűnkapcsolatok szerint minősülnek, és azon belül folytatólagosak, mint ahogy IX. r. vádlott esetében is folytatólagos az elkövetés.
A kiszabott büntetéseket inkább enyhének értékelte, így a törvényszék ítéletének a Be. 372. § (1) bekezdése alapján történő megváltoztatására, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A fellebbviteli nyilvános ülésen az I. r. és IV. r. vádlottak védője fenntartotta a fellebbezésekbe foglaltakat, a minősítéssel összefüggésben a bűnkapcsolatonkénti rendbeliséggel és a folytatólagos elkövetésre vonatkozó ügyészi állásponttal egyetértett, de a büntetés enyhe voltával kapcsolatos ügyészi érvelést nem osztotta.
A II. r. és III. r. vádlottak védője a vádlottak felmentését indítványozta. A IX. r. vádlott védője arra mutatott rá, hogy az alapcselekmények sem minősülnek jelentős súlyúnak, és a védencével kapcsolatban megállapított felbujtás rendkívül enyhe cselekmény.
Az ítélőtábla a védelmi fellebbezésekre és a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakra figyelemmel a Be. 348. § (1) bekezdése alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a fellebbezéssel érintett terheltek vonatkozásában teljes terjedelmében felülbírálta.
A védelmi fellebbezéseket a másodfokú bíróság nem találta megalapozottnak.
Az első fokon eljárt bíróság helytállóan vont le következtetést az I-IV. r. és IX. r. terheltek bűnösségére, helytálló a vádlottak terhére rótt bűncselekmények megnevezése is. A cselekmények rendbeliségének megállapítása azonban a büntető anyagi jog szabályainak csak részben megfelelő.
Az első fokon eljárt bíróság megállapítása szerint az ítélkezési gyakorlat értelmében a külön ügyekben elkövetett kötelezettségszegések esetén az ügyek számához igazodó anyagi bűnhalmazat megállapításának van helye, ennélfogva a jelen ügyben az adatigénylésekkel érintett, lekérdezett járművek, rendszámok számának megfelelő bűnhalmazat megállapítása indokolt, hiszen valamennyi adatigénylést külön ügyként kellett volna iktatni.
Ehhez képest a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a cselekmények minősítése akként felel meg a büntető jogszabályoknak, hogy azok az I. r. és II. r. vádlott esetében a fennálló bűnkapcsolatonként rendbeliek és azon belül folytatólagosak, mint ahogyan a IX. r. vádlott esetében is folytatólagos.
Az ítélőtábla sem az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, sem a fellebbviteli főügyészség, illetőleg a védelem érvelésével nem értett egyet maradéktalanul.
A hivatali visszaélést megvalósító cselekmények rendbelisége ahhoz igazodik, hogy hány ügyben szegi meg hivatali kötelességét a hivatalos személy jogtalan előny biztosítása vagy jogtalan hátrány okozása érdekében.
Abban az esetben, amikor a hivatalos személy ugyanabban az ügyben többször is megszegi a kötelességét, azonban magatartásának célja az, hogy ugyanannak a személynek szerezzen jogtalan előnyt vagy okozzon jogtalan hátrányt, a részcselekmények természetes egységet alkotnak. Amennyiben viszont különböző ügyekben szegi meg hivatali kötelességeit a hivatalos személy, cselekményei halmazatot valósítanak meg akkor is, ha azt ugyanazon személlyel kapcsolatban követi el, kivéve, ha a folytatólagosság törvényi feltételei fennállnak.
Jelen ügyben a folytatólagosság törvényi egységének jogszabályi kritériumai adottak, a konkrét bűncselekménytípus által sértett jogviszonyok sajátosságaira figyelemmel kizárólag annak vizsgálata szükséges, hogy a nyilvánvalóan ugyanazon részesi és tettesi részcselekmények elkövetésére egymás után, sorozatosan, egységes akarat elhatározással került-e sor. Márpedig az egységes akarat elhatározás és a rövid időközökben megvalósított azonos kötelezettség szegések sorozata aggálytalanul megállapítható. Tévedett tehát az első fokon eljárt bíróság, amikor a vád tárgyává tett nagyszámú részcselekmények kapcsán az I. r., II. r. és a IX. r. vádlottak cselekvőségével összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy azok halmazatként lennének értékelendőek.
Fentiekre figyelemmel az I. r. vádlott vonatkozásában 5 rb. – ebből 4 rb. folytatólagosan elkövetett-, a II. r. vádlott esetében 9 rb. – ebből 2 rb. folytatólagosan elkövetett – a IX. r. vádlott esetében pedig 1 rb. folytatólagosan, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette megállapításának van helye.
Utóbbiakra tekintettel a másodfokon eljáró bíróság a Be. 372. § (1) bekezdése rendelkezései alkalmazásával a törvényszék fellebbezésekkel támadott ítéletét az érintett minősítések vonatkozásában megváltoztatta.
A büntetés kiszabása felülbírálatának körében az ítélőtábla arra a megállapításra jutott, hogy enyhébb büntetések kiszabására az összes bűnösségi körülmény együttes nyomatékára figyelemmel nem kerülhetett sor.
A gépjármű nyilvántartás adatait az adatszolgáltatás rendjének megsértésével sorozatban kiadó I. r. és II. r. vádlottakkal szemben a foglalkozástól eltiltás nem mellőzhető, az első fokon eljárt bíróság helyesen rótta terhükre azt, hogy foglalkozásuk szabályainak hosszú időn keresztül történő, rendszeres megszegésével valósították meg a terhükre megállapított hivatali visszaéléseket.
Egyebekben az elsőfokú ítélet további rendelkezéseit, amelyek törvényesek és megalapozottak, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bf.II.35/2017/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás