BÜ BH 2017/8
BÜ BH 2017/8
2017.01.01.
Nem ütközik súlyosítási tilalomba és felülvizsgálati okot sem jelent, ha a terhelt javára előterjesztett perújítási indítvány alapján elrendelt perújítás során, a megismételt eljárásban első fokon kiszabott büntetést – a terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapján – másodfokon akként súlyosítják, hogy az nem haladja meg a perújítással támadott jogerős ítélettel kiszabott büntetést [Be. 354. § (1) bek., 415. § (3) bek., 416. § (1) bek. d) pont].
[1] A járásbíróság a 2014. október 1-jén kihirdetett ítéletével – megismételt perújítási eljárásban – hatályon kívül helyezte a korábbi ítéletének a terheltet érintő részét. Egyúttal a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. – a továbbiakban: korábbi Btk. – 321. § (1) bek.], 3 rendbeli, egy esetben társtettesként elkövetett lopás bűntettében [korábbi Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. a), c) és d) pont, (5) bek. b) pont], társtettesként elkövetett lopás bűntettében [korábbi Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. a), c) és d) pont, (4) bek. b/1) pont], lopás bűntettében [korábbi Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. c) és d) pont, (4) bek. b/1) pont], 2 rendbeli lopás vétségében [korábbi Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat a) és c) pont], 20 rendbeli okirattal visszaélés vétségében [korábbi Btk. 277. § (1) bek.], valamint 4 rendbeli készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében [korábbi Btk. 313/C. § (7) bek. a) pont]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – 3 évi fegyházbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] Ellenben a terheltet az ellene lopás bűntette [korábbi Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. c) és d) pont, (4) bek. b/1) pont], okirattal visszaélés vétsége [korábbi Btk. 277. § (1) bek.], valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége [korábbi Btk. 313/C. § (7) bek. a) pont] miatt emelt vád alól – első fokon jogerőre emelkedett rendelkezésével – felmentette.
[3] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2015. május 6-án kelt ítéletében a terhelt vagyon elleni bűncselekményeit rablás bűntettének [korábbi Btk. 321. § (1) bek. és (3) bek. c) pont I. fordulat], 6 rendbeli, egy esetben társtettesként elkövetett lopás bűntettének [korábbi Btk. 316. § (1) bek., és – három esetben a (2) bek. a), c) és d) pontra figyelemmel az (5) bek. b) pontja, egy esetben a (2) bek. a), c) és d) pontjára figyelemmel, két esetben a (2) bek. c) és d) pontjára figyelemmel a (4) bek. b/1) pontja], valamint lopás vétségének [korábbi Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat a) és c) pont] minősítette. A szabadságvesztés tartamát 4 év 2 hónapra, a közügyektől eltiltást 5 évre súlyosította, a feltételes szabadságra bocsátást kizáró rendelkezést viszont mellőzte, továbbá a terhelttel szemben 97 650 forint összegre vagyonelkobzást is alkalmazott. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben a jogerős ítélet felülvizsgálatát, az őt ért joghátrányok kiküszöbölését és jogerős elítélései tekintetében összbüntetési eljárás lefolytatását kérte.
[5] Indokai szerint a vele szemben folytatott perújítási eljárás során számos eljárási szabálysértésre került sor, és több indokolatlan joghátrány is érte.
[6] Védője – állítása szerint – nem védte megfelelően, az iratokba kérelme ellenére nem volt lehetősége betekinteni. A perújítási eljárásban ugyanaz az ügyész vett részt, aki az alapeljárásban is képviselte a vádat. Bár azt az ítéletet utóbb a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, de ezzel a perújítási eljárást szándékosan húzták el úgy, hogy az új Btk. hatálybalépését (2013. július 1.) követően jelen elítélését ne lehessen összbüntetésbe foglalni.
[7] A terhelt előadta: a távollétében 4 év 6 hónapi fegyházbüntetésre ítélte az elsőfokú bíróság, az ügyész nem fellebbezett az ítélet ellen. A perújítást a javára rendelték el, annak során – a megismételt elsőfokú eljárásban – figyelmeztette is a bíró az ügyészt, hogy súlyosítási tilalom van; ennek ellenére az ügyész fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, és annak nyomán a másodfokú bíróság súlyosította a büntetését.
[8] Ő maga ugyanakkor kizárólag azért nem fellebbezett, mert abban bízott: e szabadságvesztését is összbüntetésbe foglalják, és így 2-3 hónap letöltendő rész marad csak vissza. Tette ezt pedig mindannak ellenére, hogy a terhére rótt bűncselekmények elkövetésében semmilyen formában nem vett részt, ahogy azt már az eljárás során az eljárt bíróságoknak megküldött beadványaiban részletesen kifejtette.
[9] Az indítványban kifejtettek alapján felülvizsgálatra nincs mód, az abban foglaltak egyik törvényes felülvizsgálati okot sem merítik ki.
[10] A felülvizsgálat ugyanis rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre pedig nem bővíthető.
[11] Ezen túlmenően: a Be. 423. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
[12] Így arra felülvizsgálati indítvány nem alapítható, hogy a jogerős ítéletben rögzített bűncselekmények nem, vagy nem az ott írtak szerint történtek, illetve hogy az azokban a terheltnek felrótt elkövetési magatartást nem a terhelt, hanem más személy valósította meg.
[13] Nem tartoznak a felülvizsgálati eljárásra az összbüntetésbe foglalás elmaradására vonatkozó terhelti kifogások sem. Egyrészt e kérdésben a jelen ügyben támadott első- és másodfokú határozat nem rendelkezett; másrészt azt a Be. 416. § (4) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezés is kizárja, mert az összbüntetésbe foglalás elmaradása – amennyiben az törvénysértést valósít meg – a Be. 574. §-a szerinti különleges eljárásban orvosolható.
[14] Egyebekben a terhelt kizárólag eljárási szabálysértéseket sérelmezett. Az eljárási szabálysértések közül azonban csupán a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont b) és c) alpontjában, valamint II-IV. pontjában foglalt ún. feltétlen eljárási szabálysértések, és az ún. súlyosítási tilalom megsértése [Be. 354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek. és 549. § (4) bek.] alapoznak meg felülvizsgálatot [Be. 416. § (1) bek. c) és d) pont]. A terhelt által hivatkozottak pedig az említettek fogalma alá nem sorolhatóak be.
[15] Így eleve közömbösek a nyomozás során megvalósított esetleges eljárási szabálysértések (EBD 2012.B.31.). Ugyancsak nem lehet felülvizsgálat tárgya a védői tevékenység színvonala. A terhelt védelmében mind az elsőfokú tárgyalásokon, mind a másodfokú bíróság nyilvános ülésén védő járt el. A törvényben kizárt ügyész eljárásával megvalósult eljárási szabálysértést pedig a perújítás során hozott korábbi elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás folytatása teljes egészében orvosolta; a megismételt perújítási eljárásban már nem kizárt ügyész vett részt a tárgyalásokon.
[16] Ezért a fentiekkel a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontja szerinti eljárási szabálysértés – és azon keresztül a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati ok – nem valósult meg.
[17] A súlyosítási tilalom megsértése – a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja szerint – egyebek mellett a Be. 354. § (1) bekezdésének és a 405. § (1) bekezdésének megsértését jelenti. Az elsőként említett rendelkezés első mondata szerint – egyebek mellett – a vádlott büntetését súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be, míg a másodikként említett rendelkezés jelen ügyben releváns részei szerint, amennyiben a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt eljárásban nem lehet a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni.
[18] E rendelkezések egyikét sem sértették meg az eljárt bíróságok.
[19] Megjegyzi a Kúria: az ügyben alkalmazandó, a súlyosítási tilalomhoz hasonló, ám annál szigorúbb követelményeket támasztó jogintézményt a Be. 415. § (3) bekezdése tartalmaz, miszerint a terhelt javára előterjesztett indítvány nyomán a jogerős ítélet a perújítási eljárásban nem volt a terhelt hátrányára megváltoztatható.
[20] A perújítás során tehát nem általában, hanem csak annyiban volt kizárt a súlyosítás, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartama a 4 év 6 hónapot, a közügyektől eltiltás mértéke az 5 évet nem haladhatta meg. Az eljárt bíróságok ezt maradéktalanul betartották: a perújítási eljárásban kiszabott szabadságvesztés 4 év 2 hónapos tartama rövidebb, a közügyektől eltiltás pedig nem hosszabb a jogerős ítéletben alkalmazottaknál.
[21] Ezért az indítványban hivatkozottak nem felelnek meg a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati oknak sem.
[22] Ekként a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt; és ezért azt a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 421. § (2) bekezdés első mondatának első fordulata alapján elutasította.
(Kúria Bfv. III. 1.856/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás