BK ÍH 2017/81.
BK ÍH 2017/81.
2017.09.01.
A terhelt távollétében hozott jogerős ítélet miatt elrendelt perújítási eljárás sajátosságai [Be. 285. §, Be. 408. § (1) bekezdés, Be. 414. § (4) bekezdés, Be. XXV. Fejezet; 3/2008. BJE; BH 2005.388.].
A törvényszék többrendbeli csalás bűntette miatt folyamatban volt büntetőeljárásban a 2009. évi május hó 25. napján kelt, és az ítélőtábla 2010. évi április hó 15. napján jogerős ítéletével S. Sz. I. r. terheltet 4 év 6 hó börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, míg K. Z. II. r. terheltet 6 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A terheltek büntetőjogi felelősségének a megállapítására a távollétükben, a Be. XXV. Fejezetében írt rendelkezések alkalmazásával került sor. A vádlottak az elsőfokú bíróság által kilenc tárgyalási napon foganatosított bizonyítási eljárás befejezése, valamint a vádbeszéd megtartása után távoztak ismeretlen helyre. Velük szemben 2009. február 25-én belföldi, majd 2009. március 10-én európai elfogatóparancs került kibocsátásra.
A terhelteket Kanadába történő beutazásuk alkalmával határrendészeti őrizetbe vették, majd a magyar hatóságoknak történt átadásukat követően szabadságvesztés büntetésük letöltését 2013. augusztus 20-án, illetve 2013. november 7-én kezdték meg.
Az ítélőtábla az I. r. terhelt védőjének, illetve a II. r. terheltnek és védőjének indítványára mindkét terhelt vonatkozásában perújítást rendelt el.
A lefolytatott perújítási eljárást követően az elsőfokú bíróság az I. r. terheltet többrendbeli csalás bűntettének a vádja alól felmentette, míg a II. r. terhelt vonatkozásában a perújítást alaptalannak látta, és azt elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az I. r. terhelt terhére, az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a perújítás elutasítása céljából, míg a II. r. terhelt és védője a perújítás elutasítása miatt fellebbeztek.
A fellebbviteli főügyészség az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását, míg a II. r. terheltet érintően annak helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések alapján eljáró másodfokú bíróság az I. r. terhelt vonatkozásában a hatályon kívül helyezésre irányuló indítványt megalapozottnak látta, míg a II. r. terhelt érdekében bejelentett jogorvoslatot alaptalannak találta.
A fellebbviteli bíróság határozatában az alábbiakra mutatott rá.
A Be. 408. § (1) bekezdés e) pontjában írtak szerint a bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény esetén perújításnak van helye, ha az alapügyben az ítéletet a Be. XXV. Fejezet alapján a terhelt távollétében tartott tárgyaláson hozták meg. Ilyen esetekben a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntően csak az vizsgálható, hogy a terhelt javára szóló indítvány az erre jogosult személytől származik-e, a vádról rendelkező határozatot valóban a Be. XXV. Fejezetében írt perrendi szabályok alkalmazásával megtartott tárgyaláson hozták-e meg; ha igen, a rendkívüli jogorvoslat elrendelése nem utasítható el. További körülmények mérlegelésének nincs helye, így közömbös az is, hogy a megismételt eljárástól várható-e a terhelt felmentése, az eljárás megszüntetése, vagy az alkalmazott büntetőjogi jogkövetkezmények lényeges enyhítése (BH 2005.388.).
A terhelt távollétében hozott ítélet elleni perújítási eljárás kötelező lefolytatása garanciális okokra, végső soron a Be. 5. § (1) bekezdésében írt védelemhez való jog érvényesítésére vezethető vissza. A fair eljárás érdekében ugyanis biztosítani kell azt, hogy a terhelt a tárgyaláson jelen lehessen és védekezésének személyes előadása mellett a bizonyítás anyagát közvetlenül megismerhesse. Ugyanakkor a perújítási eljárásban a bíróság közvetlenül már nem a vád tárgyát képező tényeket vizsgálja, hanem azt, hogy a perújítási okként megjelölt körülmény miatt az alapügyben megállapított tényállás megalapozottsága megkérdőjelezhető-e.
Ezzel magyarázható, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében rendszerint nem szükséges az alapügyben felvett bizonyítást teljes egészében megismételni, mivel a vizsgálandó tények köre szűkebb: az a perújítási indítványban felhozott érvekhez igazodik. Ezért tartalmi szempontból a büntetőeljárásban részt vevő személyek indítványtételi jogosultsága sem azonosítható a Be. 285. §-ában írtakkal, így nyilvánvalóan nem lehet a bizonyítékok újraértékelésének az igényével a korábban már vallomást tett tanúk ismételt kihallgatását kezdeményezni. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a bizonyítás kibővítését éppen az új bizonyítékok vagy érvek által felszínre hozott tények és körülmények ellenőrzése teszi szükségessé.
Az elbírált ügyben a perújítási tárgyalás megnyitása, valamint a Be. 414. § (4) bekezdése szerinti megkezdése után az elsőfokú bíróság lehetőséget biztosított terhelteknek a védekezésük részletes kifejtésére, melynek során vallomásaikat összefüggően előadták, illetve a hozzájuk intézett kérdésekre válaszoltak. Ezen túlmenően az I. r. terhelt a vallomását írásban is rendelkezésre bocsátotta, a II. r. terhelt pedig számos okiratot nyújtott be.
A terhelteknek a perújítási eljárás keretében előadott védekezése nem tartalmazott olyan új bizonyítékot, mely az alapügyben hozott ítélet ténybeli megalapozottságát akár csak a legkisebb mértékben megkérdőjelezte volna.
A perújítási eljárás során az elsőfokú bíróság – a terheltek kihallgatását követően – ismételten kihallgatta az alapeljárásban már kihallgatott tanúkat.
A terhelt távollétében tartott tárgyalás miatt kötelezően elrendelt perújítási eljárásban új bizonyíték is beszerezhető. Ilyen esetekben a perújítási eljárást a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontjához kapcsolódó vizsgálati elvek szem előtt tartásával kell továbbfolytatni; arra keresve a választ, hogy a felajánlott és beszerzett új bizonyíték alkalmas-e eltérő tényállás megállapítására. E tartalmi elemzés során a legteljesebb alapossággal szükséges az alapügyben már értékelt adatokat egybevetni azokkal az új adatokkal, amelyek a korábban eljárt bíróság előtt még nem voltak ismertek. Nem lehet elzárkózni az ellentétes, egymással szembenálló adatok mérlegelésétől, azok bizonyító erejének és hitelességének az összehasonlításától, melyek – a bizonyítékok egészére kiterjedően – a múltbeli történések rekonstruálását átláthatóvá, érthetővé és ellenőrizhetővé teszik.
Ha az alapeljárásban és a perújítási eljárásban megállapított releváns tények egyezőek, úgy a perújítás alaptalan és azt el kell utasítani. Ellenkező esetben, ha a perújítás eredményeként a jogerős határozat lényeges ténybeli hibája válik ismertté a bíróság az alapügyben hozott ítéletet vagy az ítéletnek a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi, és új ítéletet hoz.
A 3/2008. Büntető jogegységi határozat indokolása szerint a Be. 408. § (1) bekezdés e) pontján alapuló rendkívüli jogorvoslati ok esetén a már jelenlevő terhelt korlátozás nélkül tehet bizonyítási indítványokat. Mindez nem érinti az eljáró bíróság azon jogosultságát és kötelezettségét, hogy az előterjesztett bizonyítás indokoltságát megvizsgálja és az alaptalannak talált indítványt elutasítsa. Ilyen jellegű mérlegelés hiányában ugyanis a perújítási tárgyalás parttalanná válik, ami nem pusztán a bizonyítás általános szabályaival lenne ellentétes, hanem a Be. 409. § (3) bekezdésében írt rendelkezéssel is, mely mindössze a perújítás lefolytatását és nem pedig az előterjesztett indítvány teljesítését teszi kötelezővé.
A Be. 408. § (1) bekezdés e) pontja alapján elrendelt perújítási tárgyaláson előterjesztett bizonyítási indítványokat különösen akkor indokolt fokozott körültekintéssel kezelni, ha a terhelt az alapeljárás túlnyomó részén jelen volt és a jogait is gyakorolhatta. Ebben az esetben nem lehet pusztán a bizonyítékok újraértékelésének az igényével fellépni, azon az alapon, hogy a terhelt jelenlétében korábban lefolytatott bizonyítási eljárást más összetételű bíróság is megismételje. Éppen ellenkezőleg, a perújítási tárgyalásnak továbbra is a terhelt távollétével kapcsolatos hátrányok kiküszöbölésére kell koncentrálnia, de a védekezéshez való jog személyes gyakorlása következtében felmerült új bizonyítékok megvizsgálása és elemzése sem mellőzhető.
A jelen ügyben ez utóbbi tevékenységnek mindössze három tanú kihallgatására kellett volna korlátozódnia. Az ennél szélesebb körben felvett bizonyítás már az eljárásjogi rendelkezések téves értelmezésén alapult. Az elsőfokú bíróság indokolatlanul teret engedett olyan indítványoknak, melyeket egyébként el kellett volna utasítania. Mindez ahhoz vezetett, hogy az elsőfokú bíróság az új bizonyítékok egyoldalú értékelése és mélyreható tartalmi vizsgálata nélkül az I. r. terhelt vonatkozásában a bizonyítékokat átértékelte és eltérő tényállást állapított meg. Erre azonban kizárólag akkor lett volna eljárásjogi lehetősége, ha a felmerült és megvizsgált új bizonyítékok tartalma az alapügyben rögzített ténymegállapítások helyességét megcáfolja. A perújítási eljárás során beszerzett adatok tartalmi hitelessége, bizonyító ereje ugyanakkor elégtelennek mutatkozott ahhoz, hogy az alapügyben rekonstruált történések ténybeli megalapozottságát akár a legcsekélyebb mértékben megkérdőjelezze.
Határozatának az I. r. terheltet érintő része ekként a Be. 351. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból megalapozatlan.
A Be. 415. § (4) bekezdése értelmében a perújítás elrendelése után hozott határozatok ellen az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak, ami azt jelenti, hogy a perújítás alaposságát vagy alaptalanságát megállapító határozat ellen bejelentett fellebbezéseket a másodfokú bírósági eljárásnak a Be. XIV. Fejezetében írt rendelkezései szerint kell elbírálni.
Érvényesül a Be. 351. § (1) bekezdésében írt tényálláshoz kötöttség is. Mindez azt is jelenti, hogy a perújítást lefolytató bíróság határozatának a megalapozatlansága kizárólag a Be. 352. § (1)–(3) bekezdésében, illetőleg a Be. 353. § (1) bekezdésében meghatározott korlátok között orvosolható. Így az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy felvett bizonyítás alapján eltérő tényállás megállapításának csak akkor van helye, ha az a terhelt felmentéséhez (részbeni felmentéséhez) vagy az eljárás megszüntetéséhez (részbeni megszüntetéséhez) vezet.
A perújítási eljárásban eltérő tényállást jelent az, ha a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben – az alaptalannak talált perújítást alaposnak, vagy az alaposnak talált perújítást alaptalannak ítéli meg. Mindkét esetre igaz azonban, hogy a másodfokú bíróság kiegészítéssel, helyesbítéssel, illetve bizonyítás felvételével eltérő tényállást csak akkor állapíthat meg, ha az a terhelt felmentésével (részbeni felmentésével), vagy az eljárás megszüntetésével (részbeni megszüntetésével) jár, illetve a perújítás elutasítása esetén azzal egyenértékű helyzetet teremt.
Ellenkező esetben a megalapozatlanság kiküszöbölésének nincs helye és a határozat hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új perújítási eljárás lefolytatására kell utasítani.
Az ügy sajátossága volt, hogy az elsőfokú bíróság az I. r. terhelt vonatkozásában – miután a perújítást alaposnak találta – felmentő rendelkezést hozott, míg a II. r. terhelt tekintetében a perújítást alaptalannak ítélte meg és vele szemben az alapeljárásban hozott határozatot érintetlenül hagyta. Ez a döntés – a már kifejtett perrendi előírások folytán – azzal a következménnyel járt, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanságát eltérő tényállás megállapításával kizárólag a II. r. terheltet érintően lehetett volna orvosolni, az I. r. terhelt vonatkozásában ilyen eljárásjogi eszköz nem állt a másodfokú bíróság rendelkezésére.
Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatának az I. r. terheltre vonatkozó részét a Be. 376. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A II. r. terhelt esetében a perújítási tárgyaláson felvett bizonyítás kizárólag olyan adatokra világított rá, melyek már az alapügyben ismertté váltak és így a korábban hozott határozat ténymegállapításainak a részét képezték. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. terhelt tekintetében az alaptalannak talált perújítást a Be. 415. § (1) bekezdése alapján elutasította. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a Be. 371. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság határozatának a II. r. terheltre vonatkozó részét helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 14.Bf.157/2016/19.
Az ügyben kirendelés folytán a Pécsi Ítélőtábla járt el.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás