• Tartalom

BK ÍH 2017/84.

BK ÍH 2017/84.

2017.09.01.
A vádlott diplomáciai mentességének megállapítására és ez alapján a büntetőeljárás felfüggesztésére irányuló indítvány elbírálása során a diplomáciai mentesség fennálltát Magyarország, illetve a magyar jogszabályok vonatkozásában kell vizsgálni [Be. 552. § 553. § 554. §].
S. R. I. r. vádlottal és társaival szemben adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt van folyamatban büntetőeljárás a törvényszéken, mint elsőfokú bíróságon. Az ügyészség az I. r. vádlottat az adóbevételt különösen nagymértékben csökkentő, folytatólagosan, bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett adócsalás bűntettével, 2 rb. az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő, bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettével, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő, bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett adócsalás bűntettével, illetőleg több rendbeli számvitel rendje megsértésének bűntettével, valamint magánokirat-hamisítás vétségével vádolta.
A 2017. február 23. napján megtartott tárgyaláson a védő bejelentette, hogy az I. r. vádlott tekintetében eljárásjogi akadálya van a tárgyalás megtartásának, miután diplomáciai mentesség alatt áll így vele szemben az eljárás a Be. 552. § (1) bekezdése, 553. § (1) és (2) bekezdése alapján nem folytatható. A védelmi bejelentés szerint az I. r. vádlott a Libériai Köztársaság ENSZ-hez rendelt Állandó Genfi Küldöttségében diplomáciai tanácsadói tisztséget tölt be 2016. október 13. napja óta, melyről igazolvánnyal és okiratokkal rendelkezik. 2017. március 3. napján a bírósághoz érkezett beadványban az I. r. vádlott védője csatolta a diplomáciai mentesség fennálltát – álláspontja szerint – igazoló valamennyi iratot, egyúttal kérte az eljárás felfüggesztését.
A törvényszék a védőnek az I. r. vádlottal szemben az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványát végzésével elutasította. Végzésének indokolásában rámutatott, hogy az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Büntetőjogi Osztálya által adott tájékoztatás szerint, tekintettel a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályának átiratára, az I. r. vádlottat Magyarországon, magyar állampolgárként nem illeti meg diplomáciai mentesség.
A törvényszék végzésével szemben az I. r. vádlott és védője terjesztett elő fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában hivatkozott arra, hogy a védelem által becsatolt, a tanácsadói tisztség betöltésére vonatkozó szerződésből nem állapítható meg olyan információ, amely alapján a kiadott minisztériumi állásfoglalás megkérdőjelezhető lenne, avagy a megalapozottsága kétségbe vonható lenne, ezért az elsőfokú végzés helybenhagyására tett indítványt.
A fellebbviteli főügyészség átiratára tett írásbeli észrevételében az I. r. vádlott védője arra hivatkozott, hogy az egyik legalapvetőbb dokumentum, a tanácsadói szerződés ismerete, és megfelelő értelmezése nélkül adtak az ügyben megkeresett minisztériumok általános jellegű véleményt. A kompetencia túllépését lehet megfigyelni az ügyészi átiratban is, hiszen az adott szerződés értelmezése és a releváns megállapítások megtétele nem az ügyészség hatáskörébe tartozik. Később kelt beadványában az I. r. vádlott védője kiegészítette észrevételeit, s az eseményeket időrendbe szedve rámutatott arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium válasza – amely alapját képezte a büntetőeljárás felfüggesztése iránti indítvány elutasításának – 2017. március 1. napján keltezett. Emiatt kizárt, hogy a megkeresésre válaszolva figyelembe vette a szerződés tartalmát, miután azt később csatolta.
Fenntartotta álláspontját, miszerint a már hivatkozott törvényhelyek alapján a büntetőeljárás felfüggesztésének lenne helye.
Az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket nem találta megalapozottnak.
A törvényszék jogorvoslati kérelmekkel támadott határozata törvényes és megalapozott. A végzés indokolása helytállóan hivatkozik a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályának az I. r. vádlott mentessége tárgyában az Igazságügyi Minisztériumhoz címzett tájékoztatására. Ebből kitűnik, hogy főszabály szerint a tényleges diplomáciai képviselőként funkcionáló személyek alapvetően a fogadó államban élveznek mentességeket, és csak bizonyos korlátozásokkal mentesek más országok büntető, polgári és közigazgatási joghatósága alól. Emiatt Magyarországon magyar állampolgárként az I. r. vádlottat nem illeti meg ilyen mentesség.
Fentiek alapján okszerűen jutott arra a következtetésre az első fokon eljárt bíróság, hogy a Be. 553. § (3) bekezdése szerint az I. r. vádlott tekintetében nem kerülhetett sor az eljárás felfüggesztésére.
A tanácsadói tisztség betöltésére vonatkozó megállapodásból a másodfokú bíróság álláspontja szerint sem állapítható meg olyan információ, melyre figyelemmel a kiadott minisztériumi állásfoglalás egyértelmű tartalma megkérdőjelezhető lenne. A védelmi érveléssel szemben nem állapítható meg, hogy az I. r. vádlott a szakirányú végzettsége és tapasztalatai alapján gazdasági kapcsolatok fejlesztését illetően a fenti megállapodással összefüggésben Magyarország felségterületét érintően is rendszeres feladatvégzésre lenne kötelezett. Nincs alap olyan következtetés levonására, hogy a tanácsadói feladatainak elvégzése érdekében szükségképpen és rendszeresen Magyarországon kellene tartózkodnia. Az I. r. vádlott fentiek szerint szabályozott tevékenysége a Magyar Állam működését nem érinti, nem képviseletében jár el és dolgozik, sem küldő, sem fogadó államnak Magyarország a rendelkezésre álló jogviszony szempontjából nem minősíthető. A diplomáciai mentességre történő hivatkozás nyilvánvalóan nem lehet parttalan, erre a jogosultságra a szolgálati tevékenység kifejtésével szoros összefüggésben lehet csak hivatkozni, arra nézve pedig nem áll rendelkezésre hitelt érdemlő adat, hogy a tanácsadói megállapodás aláírását követően az I. r. vádlott konkrétan milyen, a szerződés hatálya alá tartozó tevékenységet végzett.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályának tájékoztatása alapján kialakított, az igazságügyért felelős miniszteri állásfoglalás alapján meghozott és fellebbezéssel támadott végzést a Be. 347. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 347. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Be. 371. § (1) bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.53/2017/7.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére