PÜ BH 2017/88
PÜ BH 2017/88
2017.03.01.
A települési önkormányzat a helyi közút közlekedési rendjének a kialakítása során nem hatósági jogkörben jár el. Ha ezzel kapcsolatos feladatai során valamely intézkedése polgári jogi szabályt sért, akkor az ebből eredő igény érvényesítése polgári peres útra tartozik [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 7. § (1) bek., 100. §, 115. § (3) bek., 188. § (1) bek., 1988. évi I. tv. 14. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A b.-i, A. sétány 4. szám alatt található társasüdülő a felperest alkotó közösség tulajdona. Annak építésekor az ingatlant az akkori H. utca, jelenleg A. sétány felől lehetett megközelíteni. Az ingatlanon egymástól eltolva két épület került kialakításra, a telek felső északi részén a 64 üdülőegységes „B” jelű, a telek alsó déli részén a 32 üdülőegységes „A” jelű épület.
[2] Az építkezés során a személygépkocsi-parkolót az alsó „A” jelű épület és az A. sétány közötti kerítésvonal közé helyezték el. A parkolóterület kb. 900 m2, azon kb. 35 darab gépjármű fér el.
[3] Az alperes jogelődje az ingatlan északi részéből kisajátítással 1975-ben – területfejlesztés során – kialakította az M. utcát. Ezzel a felperes ingatlana két oldalról is közvetlen kapcsolatba került a közúttal.
[4] A felperes a későbbiekben az M. utcai oldalon kerítést épített. Azon egy gyalogos- és egy gépjármű-kapu került kialakításra. A felperes ingatlana épületekkel, parkolóval nem fedett része, az épületek körüli járdák kivételével zöldterület, azt az ingatlan tulajdonosai pihenőterületként használják. A területen a 96 üdülőlakrész több mint kétszáz személy tulajdonában, illetve haszonélvezetében áll.
[5] Az alperes településfejlesztési koncepciójában az elmúlt években az A. sétány fejlesztését határozta el, amelynek célja a két strandja közötti terület olyan mértékű fejlesztése, amely tekintettel van a megnövekedett turistaforgalomra. E koncepció keretében az A. sétány melletti területek rendezése megkezdődött, a korábban elhanyagolt ingatlanokon sorházak épültek, amellyel egyidejűleg az alperes a tulajdonában álló A. sétányt átalakította, a burkolatát korszerűsítette, lehetővé téve a megnövekedett gyalogos- és kerékpárforgalmat. Az alperes ezzel egyidejű célja az A. sétányon korábban kialakult gépjárműforgalom minimálisra csökkentése. Az A. sétánnyal szomszédos telkeken lezajlott fejlesztések eredményeképpen jelenleg is épülőfélben lévő sorházak, apartmanházak megközelítése sem lehetséges ma már az A. sétányon keresztül, az épületek kialakítására is oly módon került sor, hogy azok az M. utca felől közelíthetők meg közúton. Az alperes célja, hogy az A. sétányon a gépjárműforgalom elsősorban a strandokon, illetve az A. sétány mentén található vendéglátóipari egységek kiszolgálásához kapcsolódva a kialakított szervizúton bonyolódjon. E terv megvalósulása érdekében az alperes az A. sétány két bejárati oldalán a korábban „Behajtani tilos, kivéve célforgalom” kiegészítő táblát „Kivéve áruszállítás és engedéllyel” kiegészítő táblára cserélte.
[6] A lecserélt közlekedési táblák miatt a felperes ingatlanának a tulajdonosai az épületek parkolóhelyeit az A. sétányon keresztül gépjárművel nem tudják jogszerűen megközelíteni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy az A. sétány és a K. köz határán kihelyezett „Behajtani tilos” közlekedési tábla alatt „Kivétel áruszállítás és engedéllyel” kiegészítő táblákból az utóbbit az alperes cserélje vissza az eredeti állapotnak megfelelően a „Kivétel áruszállítás és célforgalom” feliratú táblákra vagy adjon az alperes részére behajtási engedélyt.
[8] Másodlagosan a kereseti kérelme útszolgalom alapítására irányult.
[9] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[10] Álláspontja szerint a táblák kihelyezéséhez és azok cseréjéhez joga van, ez nem jogellenes magatartás, annak a célja az volt, hogy az A. sétány fejlesztése a településfejlesztési koncepciónak megfelelően megtörténhessen. Elsősorban a gyalogos-, illetve a kerékpáros-forgalomnak engedje át a sétányt. Hivatkozott arra is, hogy a felperes ingatlana az M. utcai oldalon közúttal közvetlen kapcsolatban van, ezért az átjárási szolgalom alapításának a feltételei nem állnak fenn.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság – egyéb indokai mellett – a peres felek érdekeinek egybevetését követően a felperes keresetét elutasította.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[13] Kifejtette, hogy mivel a felperes a kereseti kérelmét a Ptk. 115. § (3) bekezdésére alapította, ezért az igény érdemben polgári perben vizsgálható volt. A keresetben kért jogkövetkezmény levonására azonban a polgári perben nem látott lehetőséget, mivel a felek a közlekedési tábla elhelyezését illetően nem állnak egymással polgári jogi jogviszonyban. Kifejtette továbbá: az utak forgalmának szabályozása a jogszabályban meghatározott kivételekkel az út kezelőjének a feladata, aki köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. A közút forgalmi rendjét a közút kezelője alakítja ki, aki a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat. A bírói gyakorlat a közúti forgalom szervezését, a jelzőtáblák elhelyezését a közhatalom gyakorlása körébe tartozó szervező tevékenység ellátásának tekinti.
[14] Szerinte azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a helyi közutakra vonatkozó feladatát az önkormányzat a tulajdonával történő gazdálkodás révén teljesíti, de tévedett abban, hogy nem ismerte fel ennek a közhatalmi jellegét, azaz azt, hogy a hatósági feladatok ellátása nem azonosítható a tulajdonosi jogok és kötelezettségek gyakorlásával. Mivel az alperes a kiegészítő táblák cseréjével közhatalmat gyakorolt, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint hatósági jogkörben járt el, és a korábbi tábla visszahelyezésére az alperest a polgári ügyben eljáró bíróság nem kötelezheti. Érvelése szerint a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy jelenleg nem létezik olyan közigazgatási eljárásban hozott határozat, ami a felperesnek az eredeti tábla visszahelyezéséről szóló kérelmét elutasítaná, nincs olyan határozat, amely ellen a felperes közigazgatási úton jogorvoslatot kérhetne. Erre tekintettel – érvelt – a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a keresetlevél tartalmára tekintettel annak áttételéről rendelkezzen.
[15] A másodfokú bíróság szerint a kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, ugyanakkor a felek érdekének mérlegelésére vonatkozó megállapításokat mellőzte, mivel a kereset nem azért alaptalan, mert az alperes érdeke indokolja a sétány gépjárműforgalmának csökkentését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely elsődlegesen annak a hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a keresetének helyt adó döntés meghozatalát.
[17] Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az ügy érdemi elbírálására kiható módon megsértette az irányadó eljárási szabályokat, érdemi döntést hozott annak ellenére, hogy az ítélete indokolása szerint a jogvita elbírálására a polgári ügyben eljáró bíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
[18] Érvelése szerint az ügyben eljáró bíróságoktól a szükséges tájékoztatást nem kapta meg, mert elmulasztották felhívni arra, hogy – megítélésük szerint – az elsődleges kereset körében nincs összhangban a megjelölt jogcím és a kérelem. A bíróságok kellő tartalmú felhívásai hiányában a kereseti kérelmének esetleges fogyatékossága, a kereset jogcímének és az elsődleges kereseti kérelemnek a vélt vagy valós hiánya szerinte semmiképpen nem vezethetett a kereset ítélettel történő elutasításához. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet indokolásában kifejtett jogi álláspontnak megfelelően a másodfokú bíróságnak nem az ügy érdemében kellett volna határoznia, hanem az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének és a per megszüntetésének lett volna helye.
[19] Hivatkozott arra is, hogy a forgalombiztonsági és a környezeti szempontok együttes értékelésével nem választható le a felperes területén belül az út úgy, hogy az A. sétány mellett kiépített parkoló az M. utca felől megközelíthető legyen. Szerinte egyfelől az ő napi személygépkocsi-forgalma nem zavarja a sétány használhatóságát, továbbá az alperes által javasolt behajtási megoldás lényegesen korlátozza őt az üdülője rendeltetésszerű használatban, másfelől a helyi ingatlantulajdonosok gépjárműforgalma nem okoz szükségtelen zavarást a gyalogos- és kerékpár-közlekedésben. Hivatkozott arra is, hogy az egyik parkolójának az M. utca felőli megközelítése balesetveszélyesebb, mint az A. sétány felőli megközelítés. Utalt rá, hogy az elsőfokú eljárás során kirendelt szakértő megállapításai szerint sem volt indokolt a behajtási lehetőség megszüntetése.
[20] Az alperes elsődlegesen kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróságnak a birtokháborítási igény tárgyában hozott ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta. Érdemben kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasítását kérte a Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással. A Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak – egyebek mellett – a szomszédjogok megsértéséből eredő, valamint a birtokvédelmi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyja.
[23] Az adott ügyben a felperes elsődleges kereseti kérelmét a Ptk. 115. § (3) bekezdésére alapította. A Ptk. 115. § (3) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha pedig a dolog kikerült a birtokából, követelheti a visszaadását. Ez az igény a tulajdonjog védelme körében került szabályozásra. A jogellenes beavatkozás megszüntetése iránti, vagyis a tulajdonjog háborítatlanságát védő per a tulajdonjog egyik legfontosabb részjogosítványának (birtokláshoz való jog) a védelmére szolgál, az igényt csak a tulajdonos terjesztheti elő, függetlenül attól, hogy tartalmában az igény a birtokvédelmi igénnyel esik egybe. Abban is különbözik a Ptk. 188. § (1) bekezdésében foglalt, a jogszerű birtokost védő szabálytól, hogy az alapján – adott estben – a tulajdonost akkor is megilleti a védelem, ha a dolognak nincs és nem is volt a birtokában.
[24] A tulajdonjog háborítatlanságát védő per a Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontja alkalmazása szempontjából nem azonos a birtokvédelmi perrel, az ilyen típusú perekben a felülvizsgálat a hivatkozott jogszabályhely alapján nem kizárt, e tilalom kiterjesztő értelmezése nem indokolt.
[25] Az ügyben irányadó tényállásra tekintettel a bíróságnak először abban kellett állást foglalnia, hogy a jogvita elbírálása polgári bírósági útra vagy más szerv hatáskörébe tartozik, vagy a felperes által előadott tényállásból bármilyen fórum előtt érvényesíthető igény nem fakad.
[26] Ezzel kapcsolatban a Kúria a következőkre mutat rá: a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 14. § (2) bekezdése szerint a közút forgalmi rendjét – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a közút kezelője alakítja ki. A helyi közutak kezelője a települési önkormányzat. A helyi közutak kezelésének szakmai szabályait az 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet mellékleteként kiadott Szabályzat tartalmazza, amely szerint a közúti forgalmi rend szabályozásával kapcsolatos feladataira külön jogszabály [az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet] az irányadó. A 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint az utak forgalmának szabályozása – a 3. §-ában foglalt kivételekkel –, valamint a közúti jelzések elhelyezése, fenntartása, üzemeltetése és eltávolítása a (2)–(10) bekezdésekben meghatározott kiegészítésekkel és kivételekkel az út kezelőjének a feladata. A 4. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az utak forgalmát úgy kell szabályozni (a forgalmi rendet úgy kell kialakítani), hogy a közlekedés résztvevői biztonságosan, gyorsan és zavartalanul közlekedhessenek.
[27] A közúti jelzőtáblák megtervezésének, alkalmazásának és elhelyezésének követelményeiről szóló 83/2004. (VI. 4.) GKM rendelet 1. § (1) bekezdése szerint a közúti jelzőtáblák megtervezésére, alkalmazására és elhelyezésére vonatkozó műszaki szabályzatot a rendelet melléklete tartalmazza. A melléklet IV. fejezetének 13. pontja szól a tilalmi jelzőtáblák alkalmazásáról és elhelyezéséről. A 14. pont pedig az egyes tilalmi jelzőtáblákra vonatkozó előírásokról. A 14.4. pont szerint, ha a forgalom biztonsága, illetve a környezet védelme a behajtási tilalom elrendelését teszi indokolttá, de nem célszerű megtiltani azoknak a járműveknek a forgalmát, amelyek úti célja az érintett úton van, a járművek behajtását a „Kivéve célforgalom” vagy „Kivéve áruszállítás” kiegészítő táblákkal, illetőleg ezeknek időszakot tartalmazó változatának alkalmazásával kell lehetővé tenni.
[28] A hatályos szabályozásból megállapítható, hogy a települési önkormányzatnak, mint a helyi közutak kezelőjének a feladatkörébe tartozik a helyi forgalomszabályozás, ideértve a közúti jelzőtáblák elhelyezését is. Ez olyan közérdekű szervezési tevékenység (BH 2002.435.), amelyhez nem kapcsolódik hatósági jogkör, az önkormányzat azt szervei vagy gazdasági társasága útján nem hatóságként látja el. Az egyes intézkedések nem minősülnek közigazgatási aktusnak. Ez nem jelenti azt, hogy maga a települési önkormányzat tevékenysége felett bizonyos ügyekben más hatóság (közlekedési hatóság) nem lát el felügyeletet, de nincs olyan hatósági jogköre, amely alapján lehetőség lenne a közúti forgalom szervezése, a közút rendjének kialakítása körében a kezelőt tilalmi tábla elhelyezésére vagy eltávolítására utasítani.
[29] Ha a települési önkormányzat feladatai ellátása során valamely cselekményével (mulasztásával) másnak kárt okoz, vagy azzal más polgári jogi igényt alapoz meg, a jogvita elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik (BH 2010.272.). Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a jogvita elbírálása polgári peres útra tartozik [Ptk. 7. § (1) bek.], és a keresetet érdemben bírálta el.
[30] A Kúria ismételten utal arra, a felperes a keresetét a Ptk. 115. § (3) bekezdésére alapította. Az elsőfokú bíróság azonban anélkül, hogy ítéletében erre utalt volna, azt ténylegesen a Ptk. 100. §-a alapján bírálta el, ami elvileg nem jogszabálysértő, mivel a bíróság a kereset jogcíméhez nincs kötve. A Ptk. 100. §-ában foglaltak megsértésének a szankciói – adott esetben – megegyeznek a birtokháborításéval. A különbség abban van, hogy birtokháborítás esetén [Ptk. 188. § (1) bek.] nincs helye az érdekek mérlegelésének; a zavaró szomszédjogi áthatás (Ptk. 100. §) esetén lehet csak vizsgálni, hogy az ingatlan (közút) használatának, a tulajdonosi jogok gyakorlásának módja eléri-e azt a mértéket, amit a szomszéd már nem köteles tűrni. Az elsőfokú bíróság éppen a két fél érdekeinek egybevetése (az alperes tulajdonában álló sétány fejlesztéséhez és másik oldalon a társasházi közös tulajdon gépjárművel való megközelítéséhez fűződő tulajdonosi érdek) során jutott arra a következtetésre, hogy az érdekkonfliktus kiegyenlíthető, illetve feloldható a felperes ingatlanának más utcából történő megközelítésével, és ezért tartotta alaptalannak a felperes keresetét.
[31] A Kúria utal arra is, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelme nem minősül amiatt eshetőleges keresetnek, hogy ugyanazon a jogcímen [Ptk. 115. § (3) bek.] vagylagos kérelmet terjesztett elő (a tiltótáblák lecserélése vagy behajtási engedély megadása), ezért a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy az általa eshetőlegesnek minősített kérelmet a bíróságok nem bírálták el.
[32] A kereset elutasításának indoka mindkét kérelem esetén ugyanaz volt. Az elsőfokú bíróság csak annyiban mulasztott, hogy az ítélete indokolásában erre a körülményre – a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütköző módon – nem tért ki. Ez azonban önmagában nem olyan súlyú jogszabálysértés, amely az ítélet hatályon kívül helyezésére adott volna alapot.
[33] A másodfokú bíróság részéről azonban nem helyénvaló az a következtetés, hogy az alperes a tiltótáblák cseréjével összefüggésben hatósági jogkörben járt el, így a táblák elhelyezésének a jogszerűsége és az azzal járó érdeksérelem polgári perben nem vizsgálható, s ezért a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 213. § (1) bekezdésébe ütköző módon nem bírálta el érdemben a felperes fellebbezését. Emiatt a Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ebben a keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[34] A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján meghagyta a másodfokú bíróságnak, hogy a felperes fellebbezését érdemben bírálja el, és annak megfelelően hozzon érdemi határozatot.
(Kúria Pfv. I. 21.922/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás