2017. évi XC. törvény

1. § Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapítja.

2. § (1) A büntetőeljárásban tiszteletben kell tartani mindenkinek az emberi méltóságát.

(2) A büntetőeljárásban mindenki számára biztosítani kell a szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogot.

(3) A büntetőeljárásban alapvető jogot korlátozni csak az e törvény szerinti eljárásban, az e törvényben meghatározott okból, módon és mértékben lehet, feltéve, hogy az elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó más eljárási cselekmény vagy intézkedés útján nem biztosítható.

3. § (1) A terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez.

(2) A terheltnek joga van ahhoz, hogy személyesen védekezzen, és ahhoz is, hogy a védelem ellátására védő közreműködését vegye igénybe.

(3) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az e törvényben meghatározottak szerint védőt biztosít a terhelt számára.

(4) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság köteles megfelelő időt és körülményeket biztosítani a védelemre való felkészüléshez.

(5) A terheltnek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzen.

(6) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság köteles a terheltet mentő és a büntetőjogi felelősségét enyhítő körülményeket hivatalból figyelembe venni.

4. § (1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság a tudomására jutott közvádra üldözendő bűncselekmény miatt hivatalból megindítja a büntetőeljárást.

(2) A bíróság – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – indítványra jár el.

(3) Büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások esetét.

(4) A (3) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha az elkövető egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, a bíróság azonban – a vád szerinti minősítésnek megfelelően – nem a vádirati tényállás szerint megállapítható valamennyi bűncselekmény miatt állapítja meg a terhelt bűnösségét.

(5)² Azzal szemben, akinek a felelősségét szabálysértési eljárásban megállapították, azonos tényállás mellett büntetőeljárás – a szabálysértésekről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás, felülvizsgálat vagy perújítási eljárás lefolytatása előtt – nem indítható.

(6) Törvény határozza meg azokat a további okokat, amelyek fennállása esetén büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni vagy felmentő ítéletet kell hozni.

(7)³ Büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét az Európai Unió tagállamában (a továbbiakban: tagállam) jogerősen elbírálták, vagy egy tagállamban a cselekmény érdeméről olyan határozatot hoztak, amely azonos cselekmény vonatkozásában – a határozatot hozó tagállam joga alapján – akadályát képezi újabb büntetőeljárás megindításának, vagy annak, hogy a büntetőeljárást hivatalból vagy rendes jogorvoslat alapján tovább folytassák.

(7a)⁴ Ha az elkövető több vagy tartós cselekménye egy bűncselekményt valósít meg, vagy több bűncselekménye a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) rendelkezése alapján egy bűncselekményt valósít meg, a (7) bekezdés nem akadálya az olyan cselekmény miatt a büntetőeljárás megindításának és lefolytatásának, amelyet a (7) bekezdésben meghatározott tagállami határozatban szereplő tényállás nem tartalmaz.

(8)⁵ A (7) bekezdés nem akadálya a büntetőeljárás megindításának és lefolytatásának, ha

(9)⁶ A (8) bekezdésben meghatározott esetben a büntetőeljárás megindításáról a legfőbb ügyész dönt. Az így lefolytatott eljárásban történt elítélés esetén a külföldön végrehajtott büntetést, intézkedést vagy személyi szabadságot érintő kényszerintézkedést a magyar bíróság által kiszabott büntetésbe vagy intézkedésbe be kell számítani.

5. § A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül.

6. § (1) A bíróság vád alapján ítélkezik.

(2) A bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet.

(3) A bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.

(4)⁸ A Kúria határozatai ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye.

7. § (1) A vád bizonyítására a vádló köteles.

(2) A terhelt nem kötelezhető az ártatlanságának bizonyítására.

(3) A büntetőeljárásban senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.

(4) A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.

(5) Abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot, az ügyészséget és a nyomozó hatóságot nem köti a polgári, a közigazgatási, a szabálysértési, a fegyelmi vagy más eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás.

8. § (1) A büntetőeljárás nyelve a magyar. A Magyarországon élő, törvényben elismert nemzetiségek tagjai a büntetőeljárásban a nemzetiségi anyanyelvüket használhatják.

(2) Senkit nem érhet hátrány amiatt, hogy a magyar nyelvet nem ismeri.

(3) A büntetőeljárásban mindenki jogosult az anyanyelvét használni.

(4) A büntetőeljárásban a hallássérült, illetve a siketvak személy jogosult jelnyelvet használni.

9. §⁹ (1) A magyar büntető joghatóság alá tartozó ügyekben a büntetőeljárást e törvény szerint kell lefolytatni.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság eljárási cselekménye kiterjedhet a belföldön levő információs rendszer útján hozzáférhető adatokra, függetlenül az adatok elhelyezkedésétől. Az eljárási cselekmény az információs rendszer olyan részét érintheti, amelyhez a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság jogszabály felhatalmazása alapján az információs rendszer védelmét szolgáló eszköz vagy informatikai megoldás megkerülése vagy kijátszása nélkül hozzáférhet.

(3) A (2) bekezdés alapján végzett eljárási cselekmény nem érinti Magyarország nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit.

10. § (1) E törvény alkalmazásában

(2) Ahol e törvény a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ezen a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni.

(3) Hátrányosabb döntésnek, büntetésnek, intézkedésnek vagy erre irányuló indítványnak kell tekinteni azt a döntést, büntetést, intézkedést vagy indítványt, amely további kötelezettséget állapít meg, jogot korlátoz, illetve ezekre irányul.

(4) Járásbíróság alatt a kerületi bíróságot is érteni kell.

(5) E törvény alkalmazásában törvényes képviselőnek minősül a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény szerinti szervezeti képviselő is.

11. § A bíróság feladata az igazságszolgáltatás. A bíróság ítélkezik és ellátja a büntetőeljárással összefüggésben e törvényben meghatározott feladatokat.

12. § (1) Elsőfokon jár el

(2) Másodfokon jár el

(3) Harmadfokon jár el

13. § (1) Az elsőfokú bíróság – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – egyesbíróként jár el.

(2) Az elsőfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, ha az egyesbíró az ügyet a bíróság tanácsa elé utalta. A bíróság tanácsa elé utalt ügyben később egyesbíró nem járhat el.

(3)¹⁷ Ha az elsőfokú bíróság a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, akkor a tanács egy tagjának a törvényszék gazdasági ügyszakának, a törvényszék polgári ügyszakának, vagy a törvényszék közigazgatási ügyszakának bírája is kijelölhető.

(4)¹⁸ A másodfokú és a harmadfokú bíróság – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

(5) A másodfokú és a harmadfokú bíróság gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt az ügyet a bíróság öt hivatásos bíróból álló tanácsa elé utalhatja, ha ezt az ügy bonyolultságára, az eljárás ügyiratainak terjedelmére, a büntetőeljárásban részt vevő személyek számára tekintettel, vagy egyéb okból szükségesnek tartja.

(5a)¹⁹ A harmadfokú eljárásban a Kúria öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

(6)²⁰ Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett önálló aláírási joggal bírósági titkár is eljárhat az e törvényben meghatározott esetekben. A bíróság eljárására meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni.

(7) Jogszabályban meghatározott esetekben, tárgyaláson kívül, a bíró irányítása és felügyelete mellett bírósági ügyintéző is eljárhat. A bíróság eljárására meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági ügyintéző eljárására kell alkalmazni.

14. § (1) Bíróként nem járhat el,

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró bíróval szemben jelenthető be.

(3) Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül

(4) A (3) bekezdés esetén az ügy elbírálásából ki van zárva az a bíró is, akinek hozzátartozója vett részt a megtámadott határozat meghozatalában.

(5) A (3) bekezdés c) pontja esetén a megismételt eljárás alapján hozott határozat felülbírálatából nincs kizárva az a bíró, aki a hatályon kívül helyező határozat meghozatalában részt vett.

(6) A (3) bekezdés d) pontja esetén a 637. § (1) bekezdés g) pontjában meghatározott okból a 637. § (5) bekezdése alapján elrendelt perújítás folytán megismételt elsőfokú vagy másodfokú eljárásból nincs kizárva az a bíró, aki a perújítást elrendelő határozat meghozatalában részt vett.

(7) Az (1) bekezdés e) pontja esetén önmagában nem kizárási ok, ha a bíró a sérelmére a büntetőeljárásban részt vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett.

(8) A (3) bekezdés e) pontja esetén nem kizárási ok, ha az alapügyben a bíró olyan határozat meghozatalában vett részt, amelyet a rendkívüli jogorvoslati indítvány nem érint.

15. § (1) A bíró a vele szemben felmerült kizárási okot, a tanács elnöke a tanács tagjával szemben felmerült és a tudomására jutott kizárási okot köteles a bíróság elnökének haladéktalanul bejelenteni.

(2) A kizárási okot az ügyész, a terhelt, a védő, a sértett, továbbá a vagyoni érdekelt jelentheti be.

(3) A kizárás iránti bejelentést indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell.

(4) A (2) bekezdésben megjelölt személy a 14. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt három napon belül bejelenti.

(5) A (4) bekezdés szerint nem valószínűsített, valamint a nem indokolt bejelentést érdemi indokolás nélkül el lehet utasítani.

(6) A bírót az ügyelosztást végző vezetőjével szemben nem köti a törvényben meghatározott titoktartási kötelezettség a 14. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott kizárási ok fennállása esetén.

16. § (1) A bíróság elnöke a tudomására jutott kizárási ok miatt a bíró kizárását hivatalból kezdeményezi.

(2)²² Ha a bíró a rá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, vagy a más által bejelentett kizárási ok fennálltát elismeri, a bíróság elnöke intézkedik másik bíró kijelölése iránt. Ebben az esetben a kizárásról nem kell külön határozatot hozni.

17. § (1) Ha a kizárás igazgatási ügykörben nem intézhető el, a bíró kizárása tárgyában a bíróság másik egyesbírája az ügyiratok alapján határoz.

(2) Ha a bíróságnak nincs olyan bírája, akire a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú bíróság, ha pedig a kizárás iránti bejelentés a másodfokú bíróság valamennyi bírájára vagy rájuk is vonatkozik, a harmadfokú bíróság határoz. Ha a kizárási ok az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság valamennyi bírájára vagy rájuk is vonatkozik, a kizárásról a Kúria határoz.

(3) Ha a bejelentést nem a bíró tette, nyilatkozatát a döntés előtt be kell szerezni.

(4) A kizárást kimondó, illetve az azt megtagadó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

18. § (1) Az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be vagy a más által bejelentett kizáráshoz hozzájárult, a bejelentés elintézéséig az ügyben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró továbbra is eljárhat és ügydöntő határozatot hozhat.

(2) A kizárásra irányuló, nyilvánvalóan alaptalan bejelentés érdemi indokolás nélkül elutasítható, és a bejelentés előterjesztője rendbírsággal sújtható.

(3) A bíró kizárására vonatkozó rendelkezéseket a bírósági titkár, a jegyzőkönyvvezető és a bírósági ügyintéző kizárására is megfelelően alkalmazni kell.

(4) A kizárás tárgyában a bíróság soron kívül határoz.

19. § Elsőfokon a járásbíróság hatáskörébe tartozik annak a bűncselekménynek az elbírálása, amelyet e törvény nem utal a törvényszék hatáskörébe.

20. § (1) Elsőfokon a törvényszék hatáskörébe tartoznak a következő bűncselekmények:

(2) Ha a terhelt különböző bíróságok hatáskörébe tartozó bűncselekményeket követett el, a törvényszék jár el.

21. § (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a bűncselekményt elkövették. A bíróságok illetékességi területét a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvény határozza meg.

(2) Ha a bűncselekményt több bíróság illetékességi területén követték el vagy az elkövetés helye nem állapítható meg, az azonos hatáskörű bíróságok közül az jár el, amelyik az ügyben a másikat megelőzve korábban intézkedett (a továbbiakban: megelőzés). Ha az elkövetés helye a tárgyalás megkezdése előtt ismertté válik, az eljárást az ügyészség, a terhelt vagy a védő indítványára az a bíróság folytatja, amelynek illetékességi területén a bűncselekményt elkövették.

(3) Az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek az illetékességi területén

(4) Több terhelt esetében a terheltek egyikére illetékes bíróság a többi terhelttel szemben is eljárhat, ha ez a hatáskörét nem haladja meg. Ha több ilyen bíróság van, a megelőzés alapján kell eljárni.

(5)²⁷ A törvényszék székhelyén lévő járásbíróság, a Fővárosi Törvényszék területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el a vármegye, illetve a főváros területére kiterjedő illetékességgel

(6) A 20. § (1) bekezdés 22. pontjában meghatározott bűncselekmények miatt indított eljárásban a Fővárosi Törvényszék jár el.

(7) Ha a terhelt különböző bíróságok illetékessége alá tartozó bűncselekményeket követett el, az a bíróság jár el, amely valamelyik bűncselekmény elbírálására az (5) vagy a (6) bekezdés szerint illetékes.

(8)³² Az elkövetőre illetékes bíróság illetékessége a bűnpártolóra is kiterjed. A más által elkövetett büntetendő cselekmény elkövetőjére illetékes bíróság illetékessége a Btk. 399. § (3) és (4) bekezdésében és ezek Btk. 399. § (5)–(8) bekezdésében meghatározott minősített eseteiben, illetve a Btk. 400. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetőjére is kiterjed.

22. § (1) A Magyarország határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a terhelt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található.

(2) Ha a terhelt a bűncselekményt Magyarország határain kívül követte el, és az eljárást a távollétében folytatják, az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a terhelt utolsó ismert lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található.

(3) Ha az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alapján az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben a Fővárosi Törvényszék jár el.

23. § A bíróság a hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja.

24. § (1) Az eljáró bíróságot ki kell jelölni a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint akkor, ha a bíróság kizárás miatt nem járhat el.

(2) A kijelölésről

(3) A (2) bekezdésen kívüli esetben a kijelölésről a Kúria határoz.

(4) Ha a kijelölés kizárás miatt szükséges, arról a kizárás kérdésében döntő bíróság a kizárással egyidejűleg határoz.

25. § (1) Az ügyészség a közvádló.

(2) Az ügyészség nyomoz, felügyeli a felderítés törvényességét, valamint irányítja a vizsgálatot.

(3) Az ügyészség előkészítő eljárást végez és a más szerv által végzett előkészítő eljárásban ellátja az e törvényben meghatározott feladatait.

(4)³³ A felettes ügyészség felügyeli az ügyészség felügyeleti és irányítási jogkörének gyakorlását.

26. § (1) Az ügyészség indítványt és észrevételt tehet minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt.

(2) Az ügyészség felügyeleti jogkörében

(3) Az ügyészség irányítási jogkörében

(4) Az ügyészség irányítási és felügyeleti jogkörét, illetve a nyomozó hatóság eljárásának önállóságát nem érinti, ha a nyomozás során egyes eljárási cselekményeket az ügyészség maga végez.

(5) Az ügyészség bármely ügyben magához vonhatja a nyomozást.

(6) Az ügyész azokat a jogokat gyakorolja, amelyek azt az ügyészséget illetik, ahol az ügyész működik. Eljárási cselekmény elvégzését kizárólag az eljáró ügyész felettes ügyésze tilthatja meg.

(7)³⁵ Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a felettes ügyészség felügyeleti jogkörében az ügyészség felügyeleti és irányítási jogkörének gyakorlása tekintetében a (2) bekezdés b)–f) és i) pontjában meghatározott felügyeleti jogköröket gyakorolja.

27. § (1) Ügyészként nem járhat el,

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró ügyésszel szemben jelenthető be.

(3) A perújítási eljárásból ki van zárva az az ügyész, aki az alapügyben a nyomozást teljesítette, egyes eljárási cselekményeket végzett, vádat emelt, illetve a vádat képviselte.

(4) Nem kizárási ok, ha az ügyész a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekmény miatt feljelentést tett.

(5) Az (1) bekezdés d) pontja esetén önmagában nem kizárási ok, ha az ügyész a sérelmére a büntetőeljárásban részt vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett.

(6) Nem járhat el az ügyben – a Legfőbb Ügyészség kivételével – az az ügyészség, amelynek a vezetőjével vagy vezetőhelyettesével szemben az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában szabályozott kizárási ok merült fel.

(7) Ha az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában szabályozott kizárási ok a főügyésszel vagy a főügyészhelyettessel szemben merült fel, a főügyészség területén lévő járási ügyészség az ügyben nem járhat el.

28. § (1) Az ügyész a vele szemben felmerült kizárási okot köteles az ügyészség vezetőjének haladéktalanul bejelenteni. A kizárási ok bejelentésétől kezdve az ügyész az ügyben nem járhat el.

(2) A kizárási okot a terhelt, a védő, a sértett, továbbá a vagyoni érdekelt jelentheti be. Ebben az esetben az ügyész a bejelentés elintézéséig az ügyben korlátozás nélkül eljárhat.

(3) A kizárás iránti bejelentést indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell.

(4) A nem indokolt bejelentést érdemi indokolás nélkül el lehet utasítani.

(5) A kizárásra irányuló, nyilvánvalóan alaptalan bejelentés érdemi indokolás nélkül elutasítható, és a bejelentés előterjesztője rendbírsággal sújtható.

(6)³⁷ A vármegyei főügyészség területén lévő járási ügyészség ügyésze, vezetője, illetve a főügyészségi ügyész kizárásáról a főügyész határoz. A főügyész, valamint a legfőbb ügyészségi ügyész kizárásáról a legfőbb ügyész határoz. Ha a járási ügyészség ügyésze, vezetője, illetve a főügyészségi ügyész kizárása iránti bejelentés egyúttal a főügyészt is érinti, a kizárásról a legfőbb ügyész határoz.

(7) Az ügyészség vezetője a tudomására jutott kizárási ok miatt az ügyész kizárását hivatalból kezdeményezi.

(8) A kizárásnak helyt adó határozat ellen, valamint a vádemelés után a kizárást megtagadó határozat ellen panasznak nincs helye.

(9) Az ügyész kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, az ügyészségi megbízott és a jegyzőkönyvvezető kizárására is.

29. § (1) Az ügyészség hatáskörét és illetékességét jogszabályban vagy a legfőbb ügyész normatív utasításában meghatározott esetek kivételével annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik. Az ügyészség szervezetét törvény alapján a legfőbb ügyész határozza meg.

(2) A különböző ügyészségek illetékességébe tartozó bűncselekmények esetén az az ügyészség jár el, amelyik a megelőzés szerint korábban intézkedett.

(3) A legfőbb ügyész vagy a felettes ügyészség rendelkezése alapján az ügyészség olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem terjed ki.

(4)³⁸ Az ügyészségek között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén az eljáró ügyészséget a felettes ügyészség jelöli ki. A határozat ellen nincs helye panasznak.

30. § Kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:

31. § (1) A nyomozó hatóság a bűncselekmények felderítése érdekében előkészítő eljárást és nyomozást végez.

(2) A nyomozó hatóság az előkészítő eljárás és a felderítés során önállóan, a vizsgálat során az ügyészség irányításával jár el.

(3) A nyomozó hatóság jogosult mindazon eljárási cselekmény elvégzésére és határozat meghozatalára, amelyet törvény nem utal a bíróság vagy az ügyészség hatáskörébe.

(4) Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése, illetve határozat meghozatala szükséges, amelyről a döntés a bíróság, illetve az ügyészség hatáskörébe tartozik, erről az ügyészségnek haladéktalanul beszámol.

(5) A nyomozó hatóság az ügyészség utasításait határidőre teljesíti.

(6) Az ügyészségi utasítások teljesítéséért a nyomozó hatóság vezetője felel.

(7) Ha a nyomozó hatóság vezetője számára az ügyészségi utasítás jogellenessége felismerhető, arra haladéktalanul köteles az ügyészség vezetőjének figyelmét felhívni. Ha az ügyészség vezetője az utasítást ennek ellenére fenntartja, ezt a nyomozó hatóság vezetőjének – az ügyészségi utasítás jogellenességével összefüggő indokolt álláspontját tartalmazó – írásbeli kérésére írásba foglalja.

(8) A nyomozó hatóság vezetője az ügyészségi utasítás ellen felettes szerve útján előterjesztést tehet a felettes ügyészséghez. A felettes szerv az előterjesztést az arra vonatkozó ténybeli és szakmai álláspontjának kifejtésével továbbítja a felettes ügyészséghez. Az előterjesztésnek nincs halasztó hatálya.

(9) A felettes ügyészség az előterjesztés alapján az ügyiratokat megvizsgálja és a vizsgálata eredményéről, jogi álláspontjáról az előterjesztőt az előterjesztés hozzá érkezésétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja.

32. § (1) A nyomozó hatóság tagjaként nem járhat el,

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok kizárólag a nyomozó hatóság ügyben eljáró tagjával szemben jelenthető be.

(3) A nyomozó hatóságnak az alapügyben eljárt tagja is ki van zárva

(4) Nem kizárási ok, ha a nyomozó hatóság tagja a szolgálati feladata teljesítése során tudomására jutott bűncselekmény miatt tett feljelentést.

(5) Az (1) bekezdés d) pontja esetén önmagában nem kizárási ok, ha a nyomozó hatóság eljáró tagja a sérelmére a büntetőeljárásban részt vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett.

(6) Nem járhat el az ügyben az a nyomozó hatóság, amelynek vezetőjével szemben az (1) bekezdésben szabályozott kizárási ok merül fel. Ha a kizárási ok az országos illetékességű nyomozó hatóság vezetőjével szemben merül fel, a nyomozást az ügyészség végzi.

33. § (1) Ha a nyomozó hatóság tagja a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben korlátozás nélkül eljárhat.

(2) A nyomozó hatóság tagjának kizárásáról a nyomozó hatóság vezetője, az utóbbi kizárásáról a felettes nyomozó hatóság vezetője határoz. Az országos illetékességű nyomozó hatóság vezetőjének kizárásáról az eljáró ügyészség határoz.

(3) A nyomozó hatóság tagjának kizárására egyebekben a 28. § (1)–(5) és (7)–(8) bekezdését kell alkalmazni.

(4) A nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a jegyzőkönyvvezető kizárására is.

34. § (1) Általános nyomozó hatóságként a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervének nyomozó hatósági feladatok ellátására kijelölt szervei járnak el.

(2) A Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:

(3) A külföldön lévő magyar felségjelű kereskedelmi úszó létesítményen vagy polgári légi járművön a magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekmény miatt az úszó létesítmény, illetve a légi jármű parancsnoka jogosult a nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezések alkalmazására.

35. § (1) A nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét jogszabály határozza meg.

(2)⁴⁴ Az általános nyomozó hatóság és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal között felmerült hatásköri összeütközés esetén, valamint ha az általános nyomozó hatóság vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel halmazatban olyan bűncselekmény is megvalósult, amelynek nyomozására e nyomozó hatóság hatásköre nem terjed ki, és az eljárás elkülönítése nem célszerű, az eljáró nyomozó hatóságot az eljáró ügyészség jelöli ki. Az ügyészség eljáró nyomozó hatóságként a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt akkor is kijelölheti, ha annak hatásköre a bűncselekmény nyomozására egyébként nem terjed ki. A kijelölés tárgyában hozott határozat ellen nincs helye panasznak.

(3) A nyomozó hatóságok a vezetőik megállapodása alapján az ügyészség jóváhagyásával egy ügyben vagy ügyek meghatározott csoportjában közösen is végezhetik a nyomozást.

36. § (1) Az előkészítő eljárásban a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított e törvényben meghatározott szervek is eljárhatnak.

(2)⁴⁵ Az elkobzás és a vagyonelkobzás érdekében lefoglalt dolog vagy elektronikus adat, illetve a zár alá vett vagyon (a továbbiakban együtt: bűnügyi vagyon), illetve a lefoglalt bizonyítási eszköz kezelésében a bűnjel és a bűnügyi vagyon kezeléséért felelős szerv törvényben meghatározottak szerint közreműködik.

(3) A nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a büntetőeljárásban eljáró egyéb szervek tagjának kizárására is.

37. §⁴⁶ A büntetőeljárásban a terhelt, a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, a vagyoni érdekelt, az egyéb érdekelt és törvényben meghatározottak szerint az eljárás alá vont jogi személy vesz részt.

38. § (1) A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak.

(2) A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a vádemelés után vádlott, a büntetés, a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka vagy a javítóintézeti nevelés jogerős ügydöntő határozattal történő kiszabása, illetve alkalmazása után elítélt.

(3)⁴⁹ A bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy a nyomozás során – a gyanúsítás közléséig – az, akit bűncselekmény elkövetése miatt elfogtak, gyanúsítotti kihallgatása érdekében idéztek, akinek előállítását vagy bűncselekmény elkövetése miatt körözését rendelték el, vagy akivel szemben elfogatóparancsot bocsátottak ki.

39. § (1) A terhelt jogosult arra, hogy

(2) A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy

(3) A terhelt köteles

(4)⁵³ A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a terheltet a büntetőeljárásban történő részvételének kezdetekor a jogairól tájékoztatja és a kötelezettségeire figyelmezteti. A tájékoztatás kiterjed arra, hogy költségkedvezmény iránti kérelmet nyújthat be, annak feltételeire, valamint az anyanyelv használatához való jogra is.

(5) Ha a terhelt fogva van, az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a terheltet a jogairól írásban is tájékoztatja. A tájékoztatás kiterjed a fogva tartásnak az elrendeléséről szóló határozat szerinti, illetve a törvényben meghatározott lehetséges végső tartamára, a fogva tartás meghosszabbításának, fenntartásának és felülvizsgálatának szabályaira, valamint az e határozatokkal szembeni jogorvoslathoz, illetve a fogva tartás megszüntetése iránti indítvány benyújtásához való jogra is.

(6) Az (1) bekezdés b) és e) pontja szerinti jog gyakorlása érdekében a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény megkezdését vagy elvégzését legalább egy órára elhalasztja, ha a terheltnek a védekezésre való felkészülésre, vagy a védővel való tanácskozásra az eljárási cselekmény megkezdése előtt – a terhelt és a védő önhibáján kívüli okból – nem volt lehetősége.

(7) A (2) bekezdés d) pontja szerinti jog biztosítása során a bíróság vagy az ügyészség a hozzátartozóval való érintkezést kizárólag a büntetőeljárás eredményessége, vagy más személy életének, testi épségének védelme érdekében korlátozhatja vagy tilthatja meg. Az erről szóló határozat ellen a terhelt és a védő élhet jogorvoslattal.

(8)⁵⁴ A bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy jogaira és kötelezettségeire – az (1) bekezdés a), f)–h), j) és k) pontja, valamint a (3) bekezdés b) pontja kivételével – a terhelt jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

40. § Ha e törvény a terhelt hozzátartozójának vagy örökösének indítványtételi jogot biztosít, a hozzátartozó vagy örökös jogaira a terhelt jogai irányadók.

41. § (1)⁵⁵ Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el. Ahol e törvény védőként eljáró ügyvédről rendelkezik, ezen az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén az ügyvédjelöltet, az európai közösségi jogászt, az alkalmazott ügyvédet és az alkalmazott európai közösségi jogászt is érteni kell.

(2) Ügyvédjelölt védőként ügyvéd mellett vagy ügyvéd helyetteseként eljárhat

(3)⁵⁶ A terhelt és a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében több védő is eljárhat, több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében ugyanaz a védő is eljárhat.

42. § (1) A védő – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – teljeskörűen gyakorolhatja a terhelt mindazon jogát, amely jellegénél fogva nem csak a terhelt személyéhez fűződik. A védő e jogokat önállóan, védői jogokként gyakorolhatja.

(2) A védő az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül jogosult arra, hogy

(3) A terhelttel közölt határozatot minden esetben közölni kell a védőjével is.

(4) A védő köteles

(5) Ha a terhelt fogva van, az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a védő személyéről és elérhetőségéről, valamint ezek megváltozásáról haladéktalanul, de legkésőbb a terhelt befogadásakor, illetve a változásról való tudomásszerzést követő negyvennyolc órán belül tájékoztatja a fogva tartást végrehajtó intézetet.

(6) Ha a terhelt érdekében több védő jár el, a terhelt eltérő rendelkezésének hiányában vezető védőnek a meghatalmazást elsőként benyújtó védőt kell tekinteni, a meghatalmazások egyidejű benyújtása esetén a vezető védőt az eljáró nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság jelöli ki. Az ügyiratokat – ideértve az idézést és az értesítést is – a vezető védőnek kell kézbesíteni. Perbeszéd tartására a vezető védő vagy az általa kijelölt védő jogosult. Jogorvoslati nyilatkozatra a vezető védő vagy az általa kijelölt védő, ezek hiányában az eljárási cselekményen jelen lévő védő jogosult.

(7)⁵⁷ A védő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy jogaihoz igazodóan a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy védője vonatkozásában is megfelelően alkalmazni kell.

43. § (1) Nem lehet védő

(2)⁶⁰ Több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekei nem ellentétesek. A több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében eljáró védőt az eljárásból ki kell zárni, ha a terheltek, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között érdekellentét áll fenn.

(3) A védő kizárásáról – a vádemelés előtt az ügyészség indítványára – a bíróság határoz.

(4) Ha a védő a kizárási okot maga jelenti be, a kizárási ok bejelentésétől kezdve az ügyben nem járhat el.

(5) A (4) bekezdésben foglaltakat kivéve a védő a kizárás elbírálásáig az ügyben eljárhat.

44. § A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha

45. §⁶⁶ (1)⁶⁷ A védelem ellátására meghatalmazást a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy, a terhelt, ezek törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója, külföldi állampolgár esetén hazája konzuli tisztviselője is adhat.

(2)⁶⁸ A meghatalmazott ügyvéd védőként akkor járhat el, ha – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az eljáró bírósághoz, ügyészséghez vagy nyomozó hatósághoz benyújtották. Az európai közösségi jogász köteles az ügyvédi tevékenységről szóló törvény alapján ügyvéddel vagy ügyvédi irodával kötött eredeti együttműködési szerződést vagy annak hitelesített másolatát és – ha az nem magyar nyelvű – annak hiteles magyar fordítását az eljáró bírósághoz, ügyészséghez vagy nyomozó hatósághoz benyújtani.

(3)⁶⁹ A digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Dáptv.) szerinti rendelkezési nyilvántartásban (a továbbiakban: rendelkezési nyilvántartás) a védői meghatalmazásra vonatkozó nyilatkozat csak a meghatalmazás elfogadásával és az elfogadó nyilatkozat rendelkezési nyilvántartásban való rögzítésével érvényes. A rendelkezési nyilvántartásba vett védői meghatalmazás az eljáró bíróságnak, ügyészségnek, illetve nyomozó hatóságnak történő bejelentéstől hatályos.

(4)⁷⁰ A bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vagy a terhelt mind az általa, mind az (1) bekezdésben meghatározott segítő által meghatalmazott védő meghatalmazását bármikor visszavonhatja.

(5)⁷¹ A meghatalmazás hatálya – ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki – a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, és kiterjed a közvetítői eljárásra, a perújításra, a felülvizsgálatra, az egyszerűsített felülvizsgálatra, a bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy dolog elvonására, adat hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljárásra, valamint a különleges eljárásokra is.

46. § (1)⁷² A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság védő kirendeléséről határoz, ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, és a terheltnek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek nincs meghatalmazott védője. A kirendelés alapján a védőként eljáró ügyvéd kijelölése az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság székhelye szerint illetékes területi ügyvédi kamara feladata.

(2) A kijelölés céljából a védő kirendeléséről szóló határozatot az (1) bekezdés szerint illetékes területi ügyvédi kamarával is közölni kell.

(3) A területi ügyvédi kamara a védő kijelölését olyan információs rendszer működtetésével végzi, amely lehetőség szerint biztosítja a kijelölés azonnaliságát és a kijelölt védők tényleges elérhetőségét.

(4)⁷³ Ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező és a terheltnek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek nincs védője, a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság

(5)⁷⁴ A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a büntetőeljárásban védő részvétele nem kötelező, de a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy hatékony védelmének biztosítása végett azt szükségesnek tartja.

(6) Az ügyészség és a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a terhelt jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni és védő kirendelését indítványozza. A bíróság a vádemelés után a terhelt indítványára védőt rendel ki.

(7)⁷⁵ A védő kirendelése, illetve kijelölése ellen nincs helye jogorvoslatnak. A terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy – indokoltan – más védő kijelölését indítványozhatja. Az indítványról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyamatban van.

(8) A kirendelt védő indokolt esetben indítványozhatja a felmentését a kirendelés alól. Az indítványról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyamatban van.

(9) A kirendelt védő a közreműködéséért díjra és költségeinek megtérítésére is jogosult.

47. § (1)⁷⁶ A vádemelés előtt a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a helyettes védőre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával gondoskodik védő jelenlétéről, ha

(1a)⁷⁷ Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában az idézés vagy az értesítés 113. § (3) bekezdése szerinti sürgős, illetve 113. § (4) bekezdése szerint történő kibocsátása esetén a kijelölt védő akkor minősül elérhetetlennek, ha a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a jogszabályban meghatározott kapcsolatfelvételi lehetőségek útján egy óra alatt nem tud kapcsolatba lépni a kijelölt védővel.

(1b)⁷⁸ Az (1) bekezdés szerint kirendelt helyettes védő jelenléte az eljárási cselekményen kötelező.

(2) A vádemelés után a bíróság feladata a kirendelt védőként eljáró ügyvéd kijelölése, ha

(3) A (2) bekezdés b) és c) pontja esetén a területi ügyvédi kamara kijelölése a bíróság kijelölő határozatával hatályát veszti.

(4)⁷⁹ Az (1) és (2) bekezdés esetén a védőt kijelölő határozatot szükség esetén a területi ügyvédi kamara által kijelölt ügyvéddel is közölni kell.

48. § (1)⁸⁰ A kirendelés hatálya a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, és kiterjed a közvetítői eljárásra, a perújításra, a felülvizsgálatra, az egyszerűsített felülvizsgálatra, a bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy dolog elvonására, adat hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljárásra, valamint a különleges eljárásokra is.

(2)⁸¹ A kirendelés hatályát veszti, amikor a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében meghatalmazott védő a meghatalmazását e törvény szerint benyújtotta, vagy a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételét bejelentették.

(3) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a meghatalmazás benyújtásakor, illetve a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételének bejelentésekor a meghatalmazott védőt tájékoztatja a korábban eljárt kirendelt védő személyéről és elérhetőségéről.

(4) A meghatalmazott védő haladéktalanul köteles tájékoztatni a korábban eljárt kirendelt védőt arról, hogy a büntetőeljárásban meghatalmazott védőként jár el.

(5) A tájékoztatás kézhezvételét követően a korábban eljárt kirendelt védő haladéktalanul köteles a meghatalmazott védővel minden olyan adatot közölni és neki minden olyan ügyiratot átadni, amely a védelem ellátásához felhasználható.

(6) A bíróság és az ügyészség a meghatalmazott, illetve a korábban eljárt kirendelt védőt a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség elmulasztása esetén az okozott bűnügyi költség megtérítésére kötelezi és rendbírsággal sújthatja.

(7) A védő kirendelése – az (1) és (2) bekezdés kivételével – akkor veszti hatályát, ha az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a védőt a kirendelés alól felmenti.

(8) Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a 46. § (7)–(8) bekezdése alapján a kirendelt védőt felmenti, és ezzel egyidejűleg új védőt rendel ki, a (3)–(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

49. § (1) A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a védő helyettesítésére helyettes védőt rendel ki, ha

(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság akkor is helyettes védőt rendel ki, ha

(3)⁸² Helyettes védő kirendelése esetén a bírósági eljárásban a terhelt védőjének távollétében nem lehet befejezni a bizonyítási eljárást, a helyettes védő perbeszédet nem tarthat, kivéve, ha a terhelt ehhez hozzájárul.

(4)⁸³ A helyettes védő kirendelésére a védő kirendelésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az eljáró védőt a kirendelő bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság jelöli ki. Helyettes védőként az eljárási cselekményen jelen lévő, más bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vagy terhelt védőjeként eljáró ügyvéd is kijelölhető, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek vagy terheltek érdekei nem ellentétesek.

(5)⁸⁴ A helyettes védő kirendelésének hatálya a védő távollétében lefolytatott eljárási cselekmény befejezéséig tart. A 47. § (1) bekezdése esetén a helyettes védő a nyomban egymást követően tartott eljárási cselekményeken mindaddig eljárhat, amíg a kirendelt védő meg nem jelenik vagy nem lép kapcsolatba az eljáró ügyészséggel, nyomozó hatósággal.

(6) A helyettes védő díjára és költségeinek megtérítésére a kirendelt védőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

50. § A sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.

51. § (1) A sértett jogosult arra, hogy

(2) A sértett bármikor jogosult nyilatkozni arról, hogy a bűncselekmény következtében milyen testi, lelki sérelmet szenvedett, milyen vagyoni hátrány érte, illetve kívánja-e a terhelt bűnösségének megállapítását és megbüntetését.

(3) A sértett bármikor jogosult nyilatkozni arról, hogy a továbbiakban az eljárásban sértetti jogait nem kívánja gyakorolni. A nyilatkozat nem zárja ki, hogy az eljáró bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság a sértettet tanúként kihallgassa, és nem mentesít a (6) bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettségek alól. A sértett a nyilatkozatot bármikor visszavonhatja. Ha a sértett a nyilatkozatot visszavonta, sértetti jogait a büntetőeljárásban a továbbiakban a visszavonástól gyakorolhatja.

(4) Ha a sértett a (3) bekezdés szerint nyilatkozatot tett, a bejelentett polgári jogi igényét vagy az erre vonatkozó szándéknyilatkozatát visszavontnak kell tekinteni.

(5) A sértett jogosult arra, hogy kérelmére tájékoztassák az őt érintő bűncselekménnyel összefüggésben

(6) A sértett köteles

52. § (1)⁸⁶ Ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azután meghal, helyébe hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a sértett által jogszabály, illetve szerződés alapján eltartott személy léphet, és

(2) Több fellépésre jogosult személy esetén az érintettek kijelölhetik maguk közül a sértetti jogokat gyakorló személyt. Megegyezés hiányában az a személy gyakorolhatja a sértett jogait, aki az eljárásban elsőként fellépett.

(3) Nem természetes személy sértett megszűnése esetén helyébe egy hónapon belül a jogutódja léphet.

53. § (1) A magánvádló az a sértett,

(2) Kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás és becsületsértés miatt az egyik sértett feljelentésére megindított eljárásban – a cselekmények személyi és szoros tárgyi összefüggése esetén – e törvény rendelkezései szerint magánindítványt előterjesztő másik sértett viszonvádlóként jár el. Ahol e törvény a magánvádlóról rendelkezik, ezen a viszonvádlót is érteni kell.

(3) A becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha bíró, ügyész vagy rendvédelmi szerv tagjának sérelmére, annak hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt követik el.

(4)⁸⁹ Ha a magánvádló tartós, súlyos betegsége miatt nem képes személyes megjelenési kötelezettségének eleget tenni, helyébe törvényes képviselője vagy meghatalmazott képviselője léphet. Ha a magánvádlónak nincs törvényes vagy meghatalmazott képviselője, akkor a bíróság felhívja a magánvádlót, hogy a felhívás kézbesítésétől számított egy hónapon belül gondoskodjon a képviseletről.

(5)⁹⁰

54. §⁹¹ (1) A pótmagánvádló az a sértett, aki vagy amely az e törvényben meghatározott esetekben közvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vádat képviseli.

(2)⁹² Ha a pótmagánvádló tartós, súlyos betegsége miatt nem képes személyes megjelenési kötelezettségének eleget tenni, helyébe törvényes képviselője vagy meghatalmazott képviselője léphet. Ha a pótmagánvádlónak nincs törvényes vagy meghatalmazott képviselője, akkor a bíróság felhívja a pótmagánvádlót, hogy a felhívás kézbesítésétől számított egy hónapon belül gondoskodjon a képviseletről.

(3)⁹³

55. § (1) Magánfél az a sértett, aki vagy amely a bírósági eljárásban polgári jogi igényt érvényesít, akkor is, ha az erre vonatkozó szándékát a vádemelés előtt jelentette be.

(2) A sértett jogutódja magánfélként felléphet, ha a jogutódlás a sértett halála vagy megszűnése miatt, illetve jogszabályi rendelkezés alapján következett be.

(3) A polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére – a büntetőeljárás jellegéből adódó eltérésekkel – a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az e törvényben meghatározott rendelkezéseit is alkalmazni kell.

56. § (1)⁹⁴ A büntetőeljárásban polgári jogi igényként az a

(1a)⁹⁵ A büntetőeljárásban polgári jogi igényként a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezett sérelemdíj fizetésére irányuló követelés kizárólag az 571. § (2b) bekezdésében meghatározott esetben érvényesíthető.

(2)⁹⁶ A polgári jogi igényre a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a kereseti kérelem fajtáira vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell. Ha a sértett az (1) bekezdésben foglalt követeléseket vagylagosan érvényesíti, a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a keresethalmazatra vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell.

(3) A büntetőeljárásban nem érvényesíthető polgári jogi igényként az az igény, amely bírósági úton nem érvényesíthető.

(4)⁹⁷ A költségvetést károsító bűncselekmények, valamint az állam sérelmére elkövetett más bűncselekmény esetén polgári jogi igényként nem érvényesíthető az az igény, amelynek érvényesítésére a polgári peres bírósági eljáráson kívüli egyéb eljárás – különösen közigazgatási hatósági, adó-, valamint vámigazgatási eljárás – áll rendelkezésre.

(5) Az ügyészség a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén érvényesíthet polgári jogi igényt.

(6) A polgári jogi igény egyéb törvényes úton való érvényesítését nem zárja ki, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel.

57. § (1) Vagyoni érdekelt az a természetes vagy nem természetes személy, aki vagy amely

(2) A vagyoni érdekelt jogosult arra, hogy

(3) A vagyoni érdekelt a (2) bekezdés b) pontja alapján az eljárási cselekményen akkor lehet jelen, ha indítványozta, hogy a rendelkezési jogosultságával érintett dolgot, vagyont vagy elektronikus adatot közvetlenül érintő eljárási cselekményről értesítsék. A vagyoni érdekelt értesítése mellőzhető, illetve az eljárási cselekmény helyszínéről eltávolítható

(4) Ha a bíróság az elkobzást, a vagyonelkobzást, illetve az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételét elrendeli, a vagyoni érdekelt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti.

(5) A vagyoni érdekelt köteles arra, hogy az eljárási cselekményeken a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság rendelkezéseinek megfelelően az e törvényben meghatározottak szerint részt vegyen.

58. § (1) A büntetőeljárásban egyéb érdekelt az a természetes vagy nem természetes személy,

(2) Egyéb érdekelt különösen

(3) Az egyéb érdekelt jogaira és kötelezettségeire az 57. § (2) és (5) bekezdésében meghatározott szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(4) A költségvetést károsító bűncselekmények, valamint az állam sérelmére elkövetett más bűncselekmény esetén a jogszabályban meghatározott szerv a büntetőeljárásban egyéb érdekeltként részt vehet.

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott szerv az eljárásban egyéb érdekeltként fellép, jogosult arra is, hogy a jogszabály szerinti tevékenysége által meghatározott körben

59. § (1) A terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt e törvény szerinti jogainak és jogos érdekeinek képviselete, illetve védelme, valamint az e törvény szerinti jogok gyakorlásának vagy kötelezettségek teljesítésének elősegítése érdekében a büntetőeljárásban segítőként vehet részt:

(2) Nem lehet segítő,

(3)¹⁰¹ Ahol e törvény segítőként eljáró ügyvédről rendelkezik, ezen az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén az ügyvédjelöltet, a kamarai jogtanácsost, az európai közösségi jogászt, az alkalmazott ügyvédet és az alkalmazott európai közösségi jogászt is érteni kell.

60. § A segítő jogosult arra, hogy a saját, valamint az általa segített személy büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

61. § (1) A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt helyett – ha e törvény nem ír elő személyes eljárási kötelezettséget – az általa vagy a törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő is eljárhat.

(2) A meghatalmazott képviselő a képviselt személy e törvény szerinti jogait gyakorolhatja.

(3) A büntetőeljárásban meghatalmazott képviselőként

(4) A meghatalmazott ügyvéd vagy ügyvédi iroda a helyettesítésével más ügyvédet vagy ügyvédi irodát is meghatalmazhat.

(5) A magánfél meghatalmazás útján történő képviseletére a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a meghatalmazottakra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

62. §¹⁰² (1)¹⁰³ A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. A meghatalmazott képviselő – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – köteles az eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az első beadványához mellékelni, vagy ha erre előbb kerül sor, első jelentkezése alkalmával az ügyiratokhoz csatolás végett az eljáró bíróságnak, ügyészségnek vagy nyomozó hatóságnak átadni. Az európai közösségi jogász köteles az ügyvédi tevékenységről szóló törvény alapján ügyvéddel vagy ügyvédi irodával kötött eredeti együttműködési szerződést vagy annak hitelesített másolatát és – ha az nem magyar nyelvű – annak hiteles magyar fordítását az első beadványához mellékelni, vagy ha erre előbb kerül sor, első jelentkezése alkalmával az ügyiratokhoz csatolás végett az eljáró bíróságnak, ügyészségnek vagy nyomozó hatóságnak átadni.

(2) A meghatalmazást – a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel – közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

(3) A rendelkezési nyilvántartásban a meghatalmazásra vonatkozó nyilatkozat csak a meghatalmazás elfogadásával és az elfogadó nyilatkozat rendelkezési nyilvántartásban való rögzítésével érvényes. A rendelkezési nyilvántartásba vett meghatalmazás az eljáró bíróságnak, ügyészségnek, illetve nyomozó hatóságnak történő bejelentéstől hatályos.

(4) Az ügyvédnek adott meghatalmazás igazolásáról jogszabály eltérően rendelkezhet.

(5) A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.

63. § (1) A jogi segítségnyújtásról szóló törvény alapján a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt kérelmezheti a pártfogó ügyvédi képviseletet.

(2) Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság észleli, hogy a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének feltételei a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt esetében fennállnak, e személyt tájékoztatja arról, hogy pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezését a jogi segítségnyújtásról szóló törvény alapján kérheti.

64. § (1) A terhelt helyett az általa vagy a törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő a következő esetekben eljárhat:

(2) A terhelt meghatalmazott képviselőjeként

(3) A terhelt meghatalmazott képviselőjére egyebekben a 61–62. §-t kell megfelelően alkalmazni.

65. § A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt (a továbbiakban együtt: támogatott személy) részére a gyámhatóság által kirendelt támogató a törvény szerinti cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatal elősegítése érdekében a büntetőeljárásban részt vehet.

66. § (1) A támogató

(2) A támogató eljárási cselekményen való jelenlétéről kizárólag a támogatott személy gondoskodik.

(3) A támogató büntetőeljárásban történő részvételével kapcsolatban felmerült költség nem bűnügyi költség, azt a támogatott személy előlegezi és viseli.

(4) A támogatói minőséget igazoló gyámhatósági határozatot vagy tanúsítványt az első olyan eljárási cselekménynél kell a bíróságnak, az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak bemutatni, amelyen a támogatott személy a támogatóval együtt megjelenik.

67. § (1) A büntetőeljárásban a támogató nem vehet részt, ha

(2) A támogató kizárásáról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság határoz, amely előtt az eljárás folyik. E határozat ellen a támogató és a támogatott személy jogorvoslattal élhet.

(3) Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a támogatót a büntetőeljárásból kizárta, vagy a támogató és a támogatott személy között az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül érdekellentétet észlel, erről a támogatott tájékoztatásával egyidejűleg haladéktalanul tájékoztatja a gyámhatóságot.

68. §¹⁰⁵ A terhelt és a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy a büntetőeljárásban személyesen vagy – ha e törvény személyes eljárási kötelezettséget nem ír elő – az e törvényben meghatározott esetekben meghatalmazott képviselője útján a polgári jog szabályai szerinti cselekvőképességétől függetlenül eljárhat.

69. § (1) A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt személyesen vagy – ha e törvény személyes eljárási kötelezettséget nem ír elő – meghatalmazott képviselője útján eljárhat, ha

(2) Személyesen vagy – ha e törvény személyes eljárási kötelezettséget nem ír elő – meghatalmazott képviselője útján akkor is eljárhat

(3) A távoltartás elrendelését a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes kiskorú sértett is indítványozhatja.

(4) A tanúvallomás megtagadásának, illetve a szembesítéshez történő hozzájárulás kérdésében a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes kiskorú is személyesen jár el, e nyilatkozatának megtétele előtt biztosítani kell számára, hogy törvényes képviselőjével egyeztethessen.

(5) A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt nevében – ha e törvény személyes eljárási kötelezettséget nem ír elő – törvényes képviselője jár el, ha

(6)¹⁰⁶ Ha az 58. § (4) bekezdésében meghatározott szerv az eljárásban egyéb érdekeltként fellép, akkor sértetti képviselő az állam nevében nem járhat el. Az állam sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén a sértetti képviselet ellátására egyébként a polgári jog szabályai az irányadóak.

70. § A magánfélre a polgári perrendtartásról szóló törvény perképességre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

71. § (1) A büntetőeljárásban részt vevő személyek büntetőeljárási cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek és a támogatónak ezt a minőségét, ha ezek iránt kétség merül fel, a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja. A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja azt is, hogy a törvényes képviselőnek az eljárási cselekményekhez esetleg szükséges külön felhatalmazása igazolva van-e.

(2) A büntetőeljárási cselekvőképesség, a törvényes képviselet, a támogatói minőség, illetve a felhatalmazás igazolása nem szükséges, ha az köztudomású, vagy ha arról a bíróságnak, az ügyészségnek, illetve a nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van.

72. § (1)¹⁰⁷ A terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy törvényes képviselője a büntetőeljárásban segítőként vesz részt, a jelenléti, észrevételezési, felvilágosítás-kérési, indítványtételi, ügyirat-megismerési, valamint jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók.

(2)¹⁰⁸ A terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy törvényes képviselőjét tájékoztatni kell a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy idézéséről és értesítéséről, a védővel közölt határozatokat vele is közölni kell.

(3) A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt törvényes képviselője a képviselt személy e törvény szerinti jogait gyakorolhatja.

(4)¹⁰⁹ Ha a sértett, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt a 69. § alapján büntetőeljárási cselekvőképességgel rendelkezik, de a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképességgel nem rendelkezik, a törvényes képviselője a jelenléti, az ügyirat megismerési és a tájékoztatáshoz való jogát azokban az ügykörökben történő képviselet megfelelő biztosítása érdekében gyakorolhatja, amelyekre a polgári jog szabályai szerint a képviselt személy cselekvőképessége nem terjed ki.

(5)¹¹⁰ Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy több törvényes képviselővel rendelkezik, eltérő megegyezésük hiányában, az ügyben elsőként fellépő törvényes képviselő jár el.

73. §¹¹¹ (1) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság ügygondnokot rendel ki, ha

(2) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság ügygondnokként ügyvédet rendelhet ki. A kirendelés hatályára az (1) bekezdés a)–c) pontja esetén a 48. § (1) bekezdését, az (1) bekezdés d) pontja esetén a 49. § (5) bekezdését kell alkalmazni.

(3) Az ügygondnok kirendelése ellen nincs helye jogorvoslatnak. A képviselt személy – indokoltan – más ügygondnok kirendelését indítványozhatja. Az indítványról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyamatban van.

(4) A kirendelt ügygondnok indokolt esetben indítványozhatja a felmentését a kirendelés alól. Az indítványról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyamatban van.

(5) A vádemelés előtt az ügyészség, a vádemelés után a bíróság a törvényes képviselőt kizárja az eljárásból, ha

(6) A vádemelés előtt az (5) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a törvényes képviselőt a nyomozó hatóság is kizárhatja az eljárásból.

(6a)¹¹² A nyomozó hatóság a vádemelés előtt az (5) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a törvényes képviselőt kizárhatja az eljárásból, ha az ügyészség döntésének beszerzése olyan késedelemmel járna, amely az eljárási cselekmény eredményességét veszélyeztetné. Ebben az esetben a nyomozó hatóság nyolc napon belül kezdeményezi az ügyészségnél a törvényes képviselő kizárását. Ha az ügyészség a törvényes képviselő kizárását nem rendeli el, a törvényes képviselő távollétében az általa képviselt tanú vagy terhelt vallomása bizonyítékként nem használható fel, kivéve, ha a tanú vagy a terhelt a törvényes képviselő távollétében tett vallomását a törvényes képviselő jelenlétében is fenntartja.

(7) Ha az ügygondnok kirendelésére okot adó körülmény az eljárás folyamán megszűnik, a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az ügygondnokot a kirendelés alól felmenti.

(8) Az ügygondnokot a büntetőeljárásban a törvényes képviselő jogállása illeti meg. Az ügygondnok kizárására a törvényes képviselő kizárására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A terheltet vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt képviselő ügygondnok kizárására a 43. § (1) bekezdését is megfelelően alkalmazni kell.

(9) Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a kirendelt ügygondnokot felmenti vagy kizárja, és ezzel egyidejűleg új ügygondnokot rendel ki, a 48. § (3)–(6) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(10) Az ügygondnok a közreműködéséért díjra és költségeinek megtérítésére is jogosult.

74. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a büntetőeljárásban részt vevő személyt az őt érintő eljárási cselekményt megelőzően a jogairól tájékoztatja és a kötelezettségeire figyelmezteti.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a büntetőeljárásban részt vevő személlyel történő kapcsolattartás során törekszik arra, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személy a vele közölteket megértse és magát megértesse.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott cél elérése érdekében a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a kapcsolattartás során

75. § (1) A terhelt, valamint a természetes személy sértett, vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt jogai érvényesítésének megkönnyítésére költségkedvezményben részesíthető, ha jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt a bűnügyi költséget vagy annak egy részét nem képes viselni.

(2) Különösen indokolt esetben a nem természetes személy sértett, vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt is költségkedvezményben részesíthető, ha – különösen társasági formájára, profitorientáltságára, tagjainak pénzügyi teljesítőképességére és annak a lehetőségére figyelemmel, hogy utóbbiak biztosítani tudják-e az ehhez szükséges összeget – vagyoni helyzete az e törvény szerinti jogainak gyakorlását kizárja.

(3)¹¹³ Jövedelmi és vagyoni helyzetétől függetlenül költségkedvezmény illeti meg

76. §¹¹⁴ (1) A költségkedvezmény

(2) Ha a bíróság a természetes személy sértett által előterjesztett polgári jogi igénynek helyt ad, a sértett költségkedvezménye költségfeljegyzési jogként kiterjed a végrehajtási eljárásra is.

77. § (1) A költségkedvezményt a büntetőeljárásban részt vevő személy kérelmére jogszabályban meghatározottak szerint a jogi segítségnyújtó szolgálat engedélyezi.

(2) Ha a költségkedvezmény módosításának vagy visszavonásának lehet helye, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság tájékoztatja a jogi segítségnyújtó szolgálatot a költségkedvezmény alapjául szolgáló feltételek megváltozásáról.

78. § (1) Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy a nem magyar anyanyelvét, nemzetiségi anyanyelvét vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben meghatározott egyéb anyanyelvét kívánja használni, – lehetőleg a jogi szaknyelv megfelelő ismeretével rendelkező – tolmácsot kell igénybe venni.

(2)¹¹⁵ Ha az anyanyelv használata aránytalan nehézségbe ütközne, vagy a magyar nyelvet nem ismerő személy ahhoz hozzájárul, akkor az általa ismertként megjelölt más nyelv használatát kell tolmács útján biztosítani.

(3)¹¹⁶ Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni, vagy a kihallgatás helyett írásbeli vallomást is tehet.

(4)¹¹⁷ Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni.

(5)¹¹⁸ Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy beszédfogyatékos, kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet vallomást.

(6)¹¹⁹ Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy a (3)–(5) bekezdésben meghatározottakon kívül más okból nem képes kommunikálni, vagy abban súlyos fokban korlátozott, jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni vagy a kommunikációt más megfelelő módon kell biztosítani.

(7) Az e törvény szerint kézbesítendő ügyirat lefordításáról az a bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a határozatot meghozta vagy az egyéb ügyiratot kibocsátotta.

(8) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a kézbesítendő ügyiratot nem kell lefordítani, ha erről a címzett kifejezetten lemond.

(9)¹²⁰ Az eljárási cselekményről értesített büntetőeljárásban részt vevő személy részére az (1) és (2) bekezdés alapján akkor kell tolmácsot kirendelni, ha azt a büntetőeljárásban részt vevő személy az értesítés közlését követő, az eljáró szerv által – az eljárási cselekmény időpontjára figyelemmel – meghatározott határidőn belül indítványozza.

(10)¹²¹ A (9) bekezdésben foglaltakra az eljárási cselekményről értesített büntetőeljárásban részt vevő személyt az értesítésben figyelmeztetni kell.

(11)¹²² Az eljárási cselekményen jelenlétre jogosult sértett, vagyoni érdekelt, egyéb érdekelt nyelvhasználatának biztosítása érdekében igénybe veheti az általa megjelölt, az eljárási cselekményen jelenlevő, tolmácsnak nem minősülő, tolmácsolási feladatokat ellátó személyt (a továbbiakban: tolmácsolási feladatokat ellátó segítő). Az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság a tolmácsolási feladatokat ellátó segítő igénybe vételére vonatkozó indítványról határozat meghozatala nélkül dönt.

(12)¹²³ A tolmácsolási feladatokat ellátó segítő nem vehető igénybe

(13)¹²⁴ A tolmácsolási feladatokat ellátó segítő igénybevételét a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság megtagadhatja, ilyenkor azonban köteles tolmácsot kirendelni.

79. § (1) A büntetőeljárást soron kívül kell lefolytatni

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az (1) bekezdés szerinti sorrend figyelembevételével jár el, ha egyidejűleg több büntetőeljárást kell soron kívül lefolytatnia.

80. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság

(2) Ha e törvény az indítvány vagy joghatás kiváltását célzó nyilatkozat érdemi indokolás nélkül történő elutasítását lehetővé teszi, a határozat indokolása kizárólag az elutasítás okát, az alkalmazott jogszabály megjelölését, és a (3) bekezdésben meghatározott következményekre történő figyelmeztetést tartalmazza.

(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a büntetőeljárásban részt vevő személy által a (2) bekezdés szerinti figyelmeztetést követően ismételten előterjesztett indítvány vagy joghatás kiváltását célzó nyilatkozat elbírálása mellőzhető, és annak előterjesztője – feltéve, hogy az indítvány vagy a nyilatkozat előterjesztése az eljárás elhúzására alkalmas – rendbírsággal sújtható.

(4) A (3) bekezdést a bíróság eljárásában az ügyészségre is alkalmazni kell azzal, hogy rendbírság kiszabása helyett az ügyészség vezetője tájékoztatható.

81. § (1) A természetes személy sértett és a tanú különleges bánásmódot igénylő személynek minősül, ha a személyes jellemzői vagy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jellege és körülményei alapján

(2) A különleges bánásmódot megalapozó körülmény különösen

(3) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság

(4) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése és kímélete, illetve védelme érdekében a különleges bánásmódot megalapozó körülményeknek megfelelő, azokkal arányban álló intézkedést alkalmaz. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a különleges bánásmód körébe tartozó intézkedés alkalmazása nem járhat a büntetőeljárásban részt vevő más személy eljárási jogainak sérelmével.

(5) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság

(6) A nyomozó hatóság az (5) bekezdés c) pontja esetén az indítvány elutasításáról haladéktalanul tájékoztatja az ügyészséget.

(7) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a sértett különleges bánásmód megállapítása iránt előterjesztett indítványának elutasításáról határozatot hoz.

82. § Külön döntés nélkül különleges bánásmódot igénylő személynek minősül

83. § (1) A különleges bánásmódot igénylő személy – megfelelő tájékoztatást követően – a különleges bánásmód megállapítását, illetve a különleges bánásmód körébe tartozó egyes intézkedéseket visszautasíthatja.

(2) A különleges bánásmódot igénylő személy az egyes eljárási cselekmények elvégzésére, illetve különleges bánásmód körébe tartozó intézkedés alkalmazására vonatkozó kötelező rendelkezéseket nem utasíthatja vissza.

84. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot megszüntetheti, ha a különleges bánásmódot megalapozó körülmények megváltozása folytán a különleges bánásmód feltételei nem állnak fenn.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmód megszüntetéséről

(3)¹²⁵ A nyomozó hatóság a (2) bekezdés b) pontja esetén haladéktalanul tájékoztatja az ügyészséget.

85. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítését és kíméletét az eljárás érdekeire figyelemmel, lehetőség szerint az alábbi intézkedésekkel segíti elő:

(2) A bíróság a különleges bánásmódot igénylő személy jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése és kímélete érdekében a tárgyalásról vagy annak meghatározott részéről a nyilvánosságot kizárhatja.

(3) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítését és kíméletét biztosító egyéb, e törvény szerinti intézkedést is tehet.

86. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személyt védelemben részesíti,

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy védelme érdekében a 85. §-ban meghatározott intézkedések mellett:

(3) A különleges bánásmódot igénylő személy védelmét biztosító intézkedés alkalmazása esetén a különleges bánásmód megállapításának kezdeményezésével és vizsgálatával kapcsolatos ügyiratokat zártan kell kezelni.

87. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részvételét igénylő eljárási cselekmény esetén

(2) A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú vallomása műszeres vallomásellenőrzéssel nem vizsgálható.

(3) A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú szembesítése csak a hozzájárulásával rendelhető el.

88. § (1) Tizennegyedik életévét be nem töltött személy részvételét igénylő eljárási cselekmény esetén

(2) Tizennegyedik életévét be nem töltött tanú szembesítése nem rendelhető el.

(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött személy részvételét igénylő eljárási cselekmény helyszínén a terhelt és a védő személyesen nem lehet jelen.

(4) Ha a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatását a terhelt vagy a védő indítványozta, a tanú részvételét igénylő eljárási cselekményen a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság biztosíthatja az indítványt előterjesztő terhelt és védője személyes jelenlétét.

89. § (1) A 82. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett esetén a nyomozás során

(2) A nyomozó hatóság az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérhet

(3) A 82. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett szembesítése csak a sértett hozzájárulásával rendelhető el.

(4) Ha a 82. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett a tizennyolcadik életévét nem töltötte be,

(5)¹²⁹ Ha a 82. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, a sértett védelme érdekében a bíróság hivatalból vagy indítványra mellőzheti a sértett tanúként történő kihallgatását, ha a sértett kihallgatására a nyomozás során a (4) bekezdés b) pontjának megfelelően már sor került. Ebben az esetben a sértett nyomozás során tett tanúvallomása bizonyítási eszközként felhasználható.

(6)¹³⁰ Ha a 82. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, a bíróság a 87. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontban meghatározott módon végzi el a sértett kihallgatását igénylő vagy azzal járó más eljárási cselekményt, feltéve, hogy a vádemelés előtt a korábbi eljárási cselekményt már ilyen módon hajtották végre. Az eljárási cselekmény más módon csak akkor végezhető el, ha ezt a sértett sajátos szükségletei, személyes jellemzői vagy más fontos ok szükségessé teszi, és a sértett jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése és kímélete, illetve védelme más módon is biztosítható.

90. § (1) A bíróság az ügyészség indítványára különösen védett tanúvá nyilváníthatja a különleges bánásmódot igénylő tanút, ha

(2) A bíróság különösen védett tanúvá nyilvánítást elrendelő határozata ellen nincs helye fellebbezésnek, az indítvány elutasítása ellen az ügyészség és a tanú jelenthet be fellebbezést.

(3) A különösen védett tanúvá nyilvánítás indítványozásával kapcsolatos ügyiratokat az indítvány elbírálásáig az eljárás ügyiratai között zártan kell kezelni. Ha a bíróság a különösen védett tanúvá nyilvánítást elrendeli – e Fejezet eltérő rendelkezése hiányában – a különösen védett tanúvá nyilvánítás indítványozásával, a különösen védett tanúvá nyilvánítás előtt a tanú részvételével végzett eljárási cselekményekkel, és a különösen védett tanú részvételével végzett eljárási cselekményekkel kapcsolatos ügyiratokat az eljárás ügyiratai között zártan kell kezelni.

91. § (1) A bíróság a különösen védett tanúvá nyilvánítást megszünteti

(2) Az indítvány elutasítása, valamint a különösen védett tanúvá nyilvánítást az (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntető határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

(3) A különösen védett tanúvá nyilvánítás megszüntetésével együtt a bíróság a különösen védett tanúvá nyilvánítással kapcsolatos ügyiratok zárt kezelését is megszünteti.

92. § (1) A vádemelés előtt a különösen védett tanú részvételét igénylő eljárási cselekményen kizárólag

(2) A vádemelés után a bíróság a különösen védett tanú részvételét igénylő eljárási cselekményt elsősorban megkeresett bíróság vagy kiküldött bíró útján végzi el, amelyen a terhelt és a védő nem lehet jelen.

(3) Ha az nem jár a személye felfedésének veszélyével, a bíróság a különösen védett tanú jelenlétét az eljárási cselekményen telekommunikációs eszköz útján is biztosíthatja. Ebben az esetben a bíróság elrendeli a tanú személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságok technikai eszközzel történő torzítását, és a jelen lévő személyek kérdésfeltevési joga korlátozott, csupán indítványozhatják kérdés feltevését.

(4) A különösen védett tanú részvételét igénylő eljárási cselekmény végzése során is biztosítani kell, hogy a különösen védett tanú személye ne váljon megismerhetővé.

(5) A különösen védett tanú kihallgatása során fel kell tárni és ellenőrizni kell a tanú szavahihetőségét, tudomásának megbízható voltát, és azokat a körülményeket, amelyek vallomása hitelt érdemlőségét befolyásolhatják. Az így szerzett adatokat a kihallgatásról készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(6) Ha a különösen védett tanú jelenlétét a (3) bekezdés alapján telekommunikációs eszköz útján biztosítják, a tanú megtagadhatja a vallomást olyan adatra nézve, amelynek ismeretében személyazonosságára, lakcímére, értesítési címére, tényleges tartózkodási helyére lehet következtetni.

(7) A különösen védett tanú részvételét igénylő eljárási cselekményről írásbeli jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet zártan kell kezelni. A jegyzőkönyvről kivonatot kell készíteni.

(8) A jegyzőkönyvről készített kivonat a jelenlévők közül kizárólag a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság eljárási cselekményen jelen lévő tagjának nevét, a tanú különösen védetté nyilvánításának tényét és az eljárási cselekmény leírását tartalmazza. Ha a különösen védett tanú jelenlétét a bíróság a (3) bekezdés alapján telekommunikációs eszköz alkalmazása útján biztosítja, a jegyzőkönyvről készült kivonat az elkülönített helyszínen jelenlévők közül kizárólag a 123. § (1) bekezdés c) vagy d) pontjában meghatározott hatóság tagjának nevét, a tanú különösen védetté nyilvánításának tényét és az eljárási cselekmény leírását tartalmazza.

(9) Az eljáró bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja gondoskodik arról, hogy a különösen védett tanú személyére, lakcímére, értesítési címére, tényleges tartózkodási helyére az eljárási cselekmény végzése, illetve az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyv kivonata alapján ne lehessen következtetni.

93. § Ha az ügyészség különösen védett tanú vallomását vagy a részvételével végzett más eljárási cselekmény eredményét kívánja bizonyítási eszközként felhasználni, a bíróság figyelmezteti a terheltet és védőjét, hogy

94. § (1) Az eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság hivatalból vagy a különleges bánásmódot igénylő személy indítványára kezdeményezheti, hogy a különleges bánásmódot igénylő személy, illetve rá tekintettel más személy jogszabályban meghatározott személyi védelemben részesüljön.

(2) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az indítvány előterjesztésétől számított nyolc napon belül dönt a kezdeményezés tárgyában. A személyi védelem kezdeményezése ellen nincs helye jogorvoslatnak. Az indítvány elutasítása ellen az indítvány előterjesztője élhet jogorvoslattal.

(3) A személyi védelemre vonatkozó ügyiratokat, az indítvány, az azt elutasító határozat, valamint a személyi védelem elrendelése és megszüntetése tárgyában hozott döntés kivételével zártan kell kezelni.

95. § (1) A jogszabályban meghatározott Védelmi Programban történő részvételre irányuló megállapodás megkötését az eljáró bíróság, az ügyészség és az ügyészség egyetértésével a nyomozó hatóság – a különleges bánásmódot igénylő személy hozzájárulásával – hivatalból vagy a különleges bánásmódot igénylő személy indítványára kezdeményezheti.

(2) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az indítvány előterjesztésétől számított három napon belül dönt a kezdeményezés tárgyában. A döntés ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(3) A Védelmi Programban részt vevő személyek büntetőeljárási jogait és kötelezettségeit a Védelmi Programban való részvétel nem érinti. A Védelmi Programban részt vevő személy esetén e törvény rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

96. § (1) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a terhelt jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése érdekében a 85. § (1) bekezdésében meghatározott intézkedéseket alkalmazhatja, ha a terhelt

(2) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a tizennyolcadik életévét be nem töltött terhelt jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése érdekében a 87. § (1) és (2) bekezdését megfelelően alkalmazza.

(3) Ha a terhelt a tizennegyedik életévét nem töltötte be, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a terhelt jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése érdekében

(4) Ha a személyi védelem alkalmazásának feltételei

(5) Ha a Védelmi Programban történő részvétel feltételei a terhelt vonatkozásában állnak fenn, a 95. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(6) A (4) és (5) bekezdés esetén az érintett védelme érdekében a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a 85. §-ban meghatározott intézkedéseket alkalmazhatja.

97. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a büntetőeljárás lefolytatása céljából megismerheti és kezelheti mindazon személyes adatot, amely az e törvényben meghatározott feladatainak ellátásához szükséges.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a büntetőeljárás lefolytatása céljából – jogszabály által meghatározott módon és körben – megismerheti és kezelheti az olyan, törvény alapján védett titkot és hivatás gyakorlásához kötött titkot (a továbbiakban együtt: védett adat), amely e törvényben meghatározott feladatainak ellátásához szükséges.

98. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság gondoskodik arról, hogy a büntetőeljárásban kezelt védett adat szükségtelenül ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adat védelme biztosított legyen.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság kizárólag törvény rendelkezései szerint teheti lehetővé a büntetőeljárásban kezelt személyes adat és védett adat megismerését.

(2a)¹³¹ A (2) bekezdésben meghatározottak biztosítása érdekében

(3) Ha az érintett adatkörre vonatkozó jogszabály másképp nem rendelkezik, a büntetőeljárásban részt vevő személyek az e törvény rendelkezései alapján megismert személyes adatot és védett adatot e törvény szerinti jogaik gyakorlásához vagy kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges mértékben és ideig kezelhetik.

(4) A büntetőeljárásban kezelt személyes adatok és védett adatok – az eljárás befejezéséig – kizárólag e törvény rendelkezései szerint törölhetők.

(5) A büntetőeljárásban megismert személyes adatok – egyedi azonosításra alkalmatlan módon – statisztikai célra felhasználhatók.

99. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság indítványra elrendeli, hogy a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt vagy ezek segítőjének a nevét, születési nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, állampolgárságát, személyazonosító okmányának számát, lakcímét, értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét, kézbesítési címét, illetve elektronikus elérhetőségét zártan kezeljék (a továbbiakban: zárt adatkezelés).

(2) Az indítványt a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt vagy ezek segítője terjesztheti elő.

(3) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy védelme érdekében a zárt adatkezelést hivatalból is elrendelheti.

(4) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt beleegyezésével mellőzheti egyes személyes adatok zárt kezelésének elrendelését.

(5) A zártan kezelt személyes adatot csak az ügyben eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság kezelheti, és azokat az érintett hozzájárulása nélkül csak

(6) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság biztosítja, hogy a zártan kezelt személyes adat az eljárás egyéb adataiból se váljon megismerhetővé.

(7) A zárt adatkezelés elrendelését követően az eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság

(8) A (7) bekezdés a) pontja alapján zártan kezelt ügyirat zárt adatkezeléssel nem érintett részének megismerését az általános szabályok szerint kell biztosítani, így különösen az ügyiratról készült olyan kivonattal, amely a zártan kezelt személyes adatokat nem tartalmazza.

(9) A zárt adatkezelés nem akadálya annak, hogy a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság, ha az a büntetőeljárási feladatainak teljesítéséhez elengedhetetlen, a zártan kezelt egyes személyes adatokat a büntetőeljárási feladattal közvetlenül érintett ügyiraton feltüntesse és a zárt adatkezeléssel érintett személy hozzájárulása nélkül továbbítsa.

(10)¹³³ A (9) bekezdés alkalmazása esetén a büntetőeljárási feladat teljesítését követően a vádirat, az eljárást felfüggesztő vagy megszüntető határozat, az ügydöntő határozat és az 560. § (3b) bekezdése szerinti ügyirat kivételével az ilyen ügyiratot a (7) bekezdés a) pontja alapján zártan kell kezelni.

100. § (1) Az eljárás ügyiratait

(2) Az (1) bekezdés szerinti megismerés joga az eljárás valamennyi ügyiratára kiterjed, ideértve a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által beszerzett, illetve a büntetőeljárásban részt vevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratokat és a további bizonyítási eszközöket is.

(3) Nem képezi az eljárás ügyiratainak részét az ügyészség és a nyomozó hatóság között a felügyelet és irányítás gyakorlásával összefüggésben keletkezett ügyirat, különösen az ügyészségi utasítás, nyomozási terv, határozat tervezet és az előterjesztés.

(4) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárás ügyiratainak megismerését

(5) A megismerés joga nem érinti az eljárás zártan kezelt ügyirataira vonatkozó külön rendelkezéseket, valamint az adatok zártan kezelésének kötelezettségét.

(6) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a megismerés jogát, illetve a (4) bekezdésben felsorolt valamely megismerési módot az általa meghatározott ügyiratok tekintetében a nyomozás befejezéséig az eljárás érdekeire figyelemmel – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – korlátozhatja, amelyről határozatot hoz.

(6a)¹³⁴ Ha több cselekmény miatt folyik az eljárás, és van olyan cselekmény, amely miatt gyanúsítás közlésére még nem került sor, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság ezen cselekményre vonatkozóan a gyanúsított és a védője tekintetében a megismerés jogát, illetve a (4) bekezdésben felsorolt valamely megismerési módot az ügyiratok megjelölése nélkül – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – korlátozhatja, amelyről határozatot hoz.

(6b)¹³⁵ Ha az eljárás során jelentős mennyiségű iratot szereztek be, amelyek átvizsgálása még nem fejeződött be, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a megismerés jogát, illetve a (4) bekezdésben felsorolt valamely megismerési módot az általa meghatározott ügyiratok tekintetében az iratok átvizsgálásának befejezéséig, de legfeljebb az iratok beszerzését követő három hónapig – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – korlátozhatja, amelyről határozatot hoz.

(6c)¹³⁶ Ha az ügyirat megismerésének valamely módja törvénysértő lenne vagy az az ügyirat jellegére tekintettel lehetetlen, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a (4) bekezdésben felsorolt valamely megismerési módot az általa meghatározott ügyiratok tekintetében korlátozhatja, amelyről határozatot hoz.

(6d)¹³⁷ Ha a védett adat védelme érdekében szükséges, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a (4) bekezdésben felsorolt valamely megismerési módot az általa meghatározott ügyiratok tekintetében – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – korlátozhatja, amelyről határozatot hoz.

(7) A megismerés joga, illetve a megismerésnek a (4) bekezdés d) pontjában meghatározott módja nem korlátozható

(8) A megismerés – indítványnak megfelelő – biztosítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(9) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – az indítvány előterjesztésétől számított tizenöt napon belül biztosítja az eljárás (2) bekezdés szerint meghatározott ügyiratai közül azoknak a megismerését, amelyek vonatkozásában a megismerést nem korlátozta.

101. § (1)¹³⁸ Bíróság, ügyészség, közjegyző, bírósági végrehajtó, állami adó- és vámhatóság, pártfogó felügyelő, megelőző pártfogó felügyelő, nyomozó hatóság, közigazgatási hatóság, kormányzati ellenőrzési szerv, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, a rendőrség terrorizmust elhárító szerve, a katona terhelt állományilletékes parancsnoka a törvényben meghatározott feladata ellátásához szükséges mértékben és időtartamban megismerheti az eljárás ügyiratait. A megismerési jog a nyomozás befejezéséig az eljárás érdekeire figyelemmel korlátozható. A megismerés korlátozása ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(2) Törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel vagy európai uniós jogi aktussal létrehozott szerv, a szerv ilyen jogforrásban meghatározott feladatainak ellátásához szükséges mértékben és időtartamban az (1) bekezdésben foglaltak szerint ismerheti meg az eljárás ügyiratait.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott megismerési jog nem érinti az eljárás zártan kezelt ügyirataira vonatkozó külön rendelkezéseket, a minősített adatok kezelésével kapcsolatos rendelkezéseket, valamint az adatok zártan kezelésének kötelezettségét.

102. § (1) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az ügyiratok között elkülönítve, zártan kezeli az e törvényben meghatározott ügyiratot.

(2) A zártan kezelt ügyiratot az e törvény, valamint az eljáró bíróság, ügyészség eltérő rendelkezése hiányában csak a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság ismerheti meg.

(3) Az ügyirat zárt kezelése esetén a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság

103. § A minősített adat kezelésének szabályai nem képezhetik akadályát annak, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyek eljárási jogaikat gyakorolják, kötelezettségeiket teljesítsék.

104. §¹³⁹ (1) A büntetőeljárásban az eljáró bíró és ügyész személyi biztonsági tanúsítvány, valamint titoktartási nyilatkozat nélkül használhatja fel a büntetőeljárásban vagy a büntetőeljárással összefüggésben keletkezett és a rendelkezésére bocsátott minősített adatot.

(2) A minősített adat felhasználása során az eljáró bíró és ügyész az e törvényben meghatározott feladatának végrehajtása céljából, az ahhoz elengedhetetlenül szükséges mértékben az alábbiak szerint kezelhet minősített adatot:

(3) Az ügyészi szerv vezetője vagy az általa írásban kijelölt ügyész, valamint a bíróság vezetője és az általa meghatározott vezető az eljáró bíró és ügyész részére a (2) bekezdésben meghatározottakon túl további jogosultságot is biztosíthat.

105. § (1)¹⁴⁰ A büntetőeljárásban részt vevő személy személyi biztonsági tanúsítvány és titoktartási nyilatkozat nélkül használhatja fel azt a minősített adatot, amelyet az e törvény alapján általa megismerhető ügyirat tartalmaz.

(2) Az eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság a minősített adat felhasználására az (1) bekezdés alapján jogosult személyt figyelmezteti, hogy a minősített adatot köteles megtartani, valamint arra, hogy a minősített adattal visszaélést a Btk. büntetni rendeli. A figyelmeztetést jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(3)¹⁴¹ A minősített adat felhasználása során a büntetőeljárásban részt vevő személy a minősített adat kezelése során jogosult a minősített adat

(4)¹⁴² A 104. § alapján a minősített adat felhasználására jogosult a büntetőeljárásban részt vevő személy részére a (3) bekezdésben meghatározottakon túl további jogosultságot is biztosíthat.

106. § (1) A minősített adatot tartalmazó ügyirat kézbesítése, valamint a 105. § alapján történő megismerésének biztosítása során a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság ellenőrzi, hogy az érintett megfelel-e a minősített adat védelméről szóló jogszabályban meghatározott személyi, fizikai, adminisztratív és elektronikus biztonságra vonatkozó feltételeknek.

(2) A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a minősített adatot tartalmazó ügyirathoz történő hozzáférést a titkos ügykezelésre fenntartott helyiségében, valamint az ügyben tartott tárgyalás, nyilvános ülés, vagy ülés idejére a bíróság hivatalos helyiségében biztosítja, ha

(3) A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a minősített adatot tartalmazó ügyirat kézbesítése esetén a hozzáférést a (2) bekezdés alkalmazásával biztosítja. Ha a hozzáférés a (2) bekezdés a)–c) pontja alapján csak a minősített adatot kezelő bíróságnál, ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál biztosítható, a címzett részére az ügyirat minősített adatot nem tartalmazó kivonatát kell kézbesíteni.

(4) A minősített adat védelméről szóló jogszabályban meghatározott minősített adatot kezelő szerv esetén a személyi, fizikai, adminisztratív és elektronikus biztonságra vonatkozó feltételek (1) bekezdésben meghatározott ellenőrzése mellőzhető.

107. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság tájékoztathatja a nyilvánosságot a büntetőeljárásról.

(2) A tájékoztatást a nyomozás befejezéséig a nyomozó hatóság erre feljogosított tagja és az ügyészség, a bírósági eljárás során – a bíróság vádemelés előtti eljárását is ideértve – a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényben erre feljogosított személy és az ügyészség nyújtja.

(3) Aki a nyilvánosság tájékoztatása céljából a bíróságtól, ügyészségtől vagy nyomozó hatóságtól tájékoztatást kér – ideértve a kép-, hang-, vagy a kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó engedélyt is –, indítványában köteles közölni a nevét, nem természetes személy esetén megnevezését, valamint elérhetőségét és azt, hogy a nyilvánosságot hogyan – különösen mely médiatartalom-szolgáltató vagy egyéb, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján – tájékoztatja.

108. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a bíróság tárgyalásáról a médiarendszer útján tájékoztatást kapjon.

(2) A bírósági tárgyalásról az (1) bekezdésben meghatározott célból kép-, hang-, vagy kép- és hangfelvételt az egyesbíró vagy a tanács elnöke engedélyével, a bírósági tárgyaláson jelen lévő személyről – a bíróság tagjain, a jegyzőkönyvvezetőn, az ügyészen és a védőn kívül – csak az érintett hozzájárulásával szabad készíteni.

(3) A hallgatóság számának korlátozása nem eredményezheti a nyilvánosság tájékoztatáshoz való jogának sérelmét.

109. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság megtagadja a tájékoztatást, illetve a kép-, hang-, vagy a kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó engedély megadását, ha

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a tájékoztatást, illetve a kép-, hang-, vagy a kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó engedély megadását kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott okokból, az abban meghatározott célok eléréséhez vagy biztosításáig szükséges mértékben és időtartamra tagadhatja meg.

(3) A bíróság az (1) és (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával visszavonhatja a 108. § (2) bekezdése szerinti engedélyt.

(4) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság válaszadás nélkül mellőzheti a tájékoztatás, illetve a kép-, hang-, vagy kép- és hangfelvétel engedélyezése iránti indítvány elbírálását, ha annak előterjesztője a 107. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tett eleget.

110. § (1) Az ügyiratok megismerésére és a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó rendelkezésekben meghatározott személyeken kívül az eljárásról tájékoztatás annak adható, akinek az eljárás lefolytatásához vagy annak eredményéhez jogi érdeke fűződik.

(2) A vádemelés előtt az ügyészség vezetője, azután az eljáró bíróság elnöke – az ehhez fűződő jogi érdek igazolása után – engedélyezi az ügyiratok megismerését vagy a kért tájékoztatás megadását.

111. §¹⁴³ (1) Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárása során olyan tényt állapít meg, vagy körülményt észlel, amely miatt hivatalból további bírósági vagy közigazgatási eljárás, illetve más eljárás kezdeményezésének vagy lefolytatásának van helye, e célból az eljárás kezdeményezésére, illetve lefolytatására jogosult szervet tájékoztatja. A katona gyanúsításáról tájékoztatni kell az elöljáróját.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság bármely természetes személynek, jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek vagy szervnek tájékoztatást nyújthat olyan, a bűncselekmény elkövetésével összefüggő adatról, amely alapján a kialakult jogsértés orvoslása érdekében szükséges intézkedést megteheti vagy az újabb jogsértést megelőzheti.

112. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság azt idézi, akinek a jelenléte az eljárási cselekménynél kötelező, és azt értesíti, akinek a jelenléte nem kötelező, de azt a törvény lehetővé teszi.

(2) Akit idéznek, köteles az őt idéző bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság előtt megjelenni.

113. § (1) Az idézés és az értesítés kézbesítés útján, kizárólag hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, vagy a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság előtti megjelenés alkalmával szóban történik.

(2) A papíralapú idézést vagy értesítést zárt iratban kell kézbesíteni. Hirdetményben az értesítettek neve nem közölhető.

(2a)¹⁴⁴ Az idézés és az értesítés egyszerűsített elektronikus úton való kézbesítése esetén a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az idézésen és értesítésen feltünteti azt az elektronikus vagy hangkapcsolatot biztosító elérhetőségét, amelyen az idézett és értesített személy annak hitelességét ellenőrizni tudja.

(3) Az idézést és az értesítést oly módon kell kézbesíteni, hogy azt a címzett legkésőbb az eljárási cselekmény időpontja előtt öt nappal megkapja. A nyomozás során, ha az eljárási cselekmény sürgőssége indokolja, az idézés és az értesítés oly módon is kibocsátható, hogy a címzett azt az eljárási cselekmény időpontja előtt huszonnégy órával korábban kapja meg.

(4) Ha az eljárási cselekmény sürgőssége indokolja, a terheltet érintő eljárási cselekmény esetén a védő idézése, illetve értesítése oly módon is kibocsátható, hogy a védő azt az eljárási cselekmény időpontja előtt két órával kapja meg.

(5) Az idézett hozzájárulása esetén a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott időközön belüli időpontra is kibocsátható idézés, illetve az értesített hozzájárulásával az eljárási cselekmény a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott időközön belül is megkezdhető.

114. § (1) Az idézés, illetve az értesítés tartalmazza

(2) Az idézett felhívható arra, hogy az ügyre vonatkozó iratain kívül a bizonyításnál felhasználható feljegyzéseit vagy egyéb tárgyait hozza magával.

115. § (1) Ha a címzett fogva van, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az idézéssel és az értesítéssel egyidejűleg intézkedik a címzett átkísérése iránt.

(2) A kiskorú idézéséről a gondozását ellátó nagykorú személyt azzal a felhívással kell értesíteni, hogy gondoskodjon a kiskorú megjelenéséről. Ha a kiskorú a tizennegyedik életévét nem töltötte be, a gondozását ellátó nagykorú személy útján kell idézni, illetve értesíteni. A kiskorú idézését és értesítését a törvényes képviselőjével is közölni kell.

(3)¹⁴⁵ A kiskorú kivételével a 69. § (5) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott személyt a törvényes képviselője útján kell idézni, illetve értesíteni. A polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképességgel nem rendelkező személy idézését és értesítését a törvényes képviselővel is közölni kell.

116. § (1) Ha az idézett az idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt előzetesen, mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul nem menti ki, vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály megszűnése után nyomban, alapos okkal nem igazolja,

(2)¹⁴⁷ Ha a 115. § (2) vagy (3) bekezdése szerint idézett nem jelenik meg, és a kiskorú gondozását ellátó nagykorú személy, illetve a 115. § (3) bekezdése szerint idézett személy törvényes képviselője nem igazolja, hogy az idézett meg nem jelenésében vétlen, a kiskorú gondozását ellátó nagykorú személy, illetve a 115. § (3) bekezdése szerint idézett személy törvényes képviselője rendbírsággal sújtható, és a meg nem jelenéssel okozott bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni.

(2a)¹⁴⁸ Az (1) bekezdés b), illetve c) pontja nem alkalmazható, ha a tanú, a szakértő vagy – a sértett kivételével – a büntetőeljárásban részt vevő egyéb személy részére az idézés kézbesítésére a 132. § (2) bekezdés c) pontja alapján került sor.

(3) Ha a védő az idézés ellenére nem jelenik meg és a helyettesítéséről nem gondoskodik, rendbírsággal sújtható, valamint az okozott bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni.

(4) A (3) bekezdés szerinti jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha a védő mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul kimenti magát, vagy ha ez nem lehetséges, a mulasztását az akadály megszűnése után nyomban, alapos okkal igazolja.

(5) Ha az idézett önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható ki, illetve az eljárási kötelezettségeit nem képes teljesíteni, továbbá az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik, eljárási kötelezettségének teljesítése érdekében

(6) Kizárólag hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton történt idézés esetén az (1)–(4) bekezdés rendelkezései akkor alkalmazhatók, ha az idézést a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság – a felvétel hitelességét utólagosan bizonyítható formában – rögzítette.

(7) Ha az ügyész a bíróság értesítésére nem jelenik meg, vagy olyan állapotban jelenik meg, hogy az eljárási kötelezettségeit nem képes teljesíteni, illetve az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik, erről a bíróság az ügyészség vezetőjét tájékoztatja.

117. § (1)¹⁵⁰ Az előállítás a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy személyi szabadságának átmeneti elvonása annak érdekében, hogy az érintettet eljárási cselekmény elvégzése céljából a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság elé kísérjék és biztosítsák a jelenlétét az eljárási cselekményen.

(2) Az ügyészség és a nyomozó hatóság eljárási cselekmény elvégzése érdekében elrendelheti a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy előállítását, ha idézésének feltételei fennállnak, azonban a megjelenés idézés útján történő biztosítása az eljárás érdekeire figyelemmel nem célszerű. Előállítás esetén a 116. § (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(3) Az előállítást a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve, illetve az általa folytatott nyomozás során a Nemzeti Adó- és Vámhivatal törvényben meghatározottak szerint hajtja végre. Az előállítás érdekében az előállítást végrehajtó szerv törvényben meghatározott intézkedést és kényszerítő eszközt alkalmazhat.

(4) Katona előállítása az elöljárója útján is végrehajtható.

(5) Az előállítás költsége nem bűnügyi költség, azt az állam viseli.

118. § (1) Az elővezetés az idézéssel szemben mulasztó személy személyi szabadságának átmeneti elvonása annak érdekében, hogy az érintettet a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elé kísérjék, vagy biztosítsák az eljárási cselekményen való jelenlétét.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az idézéssel szembeni mulasztást követően, az e törvényben meghatározott esetekben határozatával rendelheti el az elővezetést. Az elővezetést elrendelő határozatot az abban megjelölt személynek a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az elővezetést végrehajtó szerv útján kézbesíti.

(3) Az elővezetést a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve hajtja végre. Az elővezetést a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is végrehajthatja az általa folytatott nyomozás során. A rendőr és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal eljáró tagja az elővezetés érdekében törvényben meghatározott intézkedést és kényszerítő eszközt alkalmazhat.

(4) Az elővezetést lehetőleg a napnak a hatodik és huszonkettedik órája között kell végrehajtani.

(5) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság rendelkezhet úgy, hogy az elővezetést az érintett személy útba indításával hajtsák végre, ha megalapozottan feltehető, hogy az elővezetés célja így is elérhető.

(6) Ha feltehető, hogy az elővezetés a kitűzött határnapon észszerű időn belül eredményre vezet, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság úgy is rendelkezhet, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent terheltet azonnal vezessék elő. Ebben az esetben a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az elővezetés elrendelését a kitűzött határnapon utólag is írásba foglalhatja.

(7) Ha az elővezetés nem vezetett eredményre, az elővezetést elrendelő határozatot nem kell kézbesíteni. Eredménytelen elővezetés esetén az elővezetés elrendelése az elővezetés költségének megtérítésére kötelező határozat elleni jogorvoslatban sérelmezhető.

(8) Katona elővezetése az elöljárója útján is végrehajtható.

(9) Az elővezetés költsége nem bűnügyi költség. Az elővezetés költségének megtérítésére az elővezetést elrendelő határozatban megjelölt személyt kell kötelezni. E határozat elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van.

(10) Eredményes elővezetés esetén az elővezetés költségének megtérítésére kötelező határozat elleni jogorvoslatban kizárólag az elővezetés költsége sérelmezhető.

(11) Eredménytelen elővezetés esetén az elővezetést elrendelő bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság a kötelezettet indítványára, különös méltánylást érdemlő okból mentesítheti az elővezetés költségének megtérítése alól, ebben az esetben az elővezetés költségét az állam viseli.

119. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy őrizetének elrendelése érdekében határozatával elfogatóparancsot bocsáthat ki, ha a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy

(2)¹⁵¹ Aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, annak az elfogása, illetve a Magyarországra történő kiadatása vagy átadása esetén az őrizetét kell elrendelni, és

(3) Ha hatóság vagy hivatalos személy olyan személy elérhetőségéről szerez tudomást, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, erről a kibocsátó bíróságot, ügyészséget, vagy nyomozó hatóságot tájékoztatja.

(4) Az elfogatóparancs kibocsátása ellen nincs helye jogorvoslatnak. Ha az elfogatóparanccsal érintett terhelt, vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az elfogatóparancsot kibocsátó bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt önként megjelenik, az elfogatóparancsot vissza kell vonni, és az őrizetének az elrendelésére az (1) bekezdés b) pontja esetén, vagy abban az esetben kerülhet sor, ha a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének más oka is megállapítható.

(5)¹⁵² Ha a terheltet vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt elfogatóparancs alapján fogják el, az elfogását követően a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elé állításával kapcsolatban felmerült költség bűnügyi költség.

(6) Az elfogatóparancsot haladéktalanul vissza kell vonni, ha

(7) Az elfogatóparancs visszavonásról vagy módosításáról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság határoz, amely előtt az eljárás folyamatban van. A vádemelés előtt a nyomozó hatóság által kibocsátott elfogatóparancsot az ügyészség is visszavonhatja vagy módosíthatja.

(8) Ha az eljárás nem az elfogatóparancsot kibocsátó bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt van folyamatban, vagy az eljárás során változik az ügyben eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság, és az elfogatóparancs feltételei továbbra is fennállnak, az elfogatóparancs visszavonása helyett az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság intézkedik e körülmény körözési nyilvántartási rendszerben történő rögzítése érdekében.

(9) Az elfogatóparancs visszavonása vagy módosítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(10) Elfogatóparancs kibocsátása esetén vagy azt követően, törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén és eljárásban a bíróság nemzetközi elfogatóparancsot, illetve európai elfogatóparancsot bocsáthat ki.

120. § (1) Az eljárási cselekményen történő jelenlétre e törvény alapján kötelezett vagy jogosult számára a jelenlét telekommunikációs eszköz útján is biztosítható (a továbbiakban együtt: telekommunikációs eszköz használata).

(2) Telekommunikációs eszköz használata esetén az eljárási cselekmény kitűzött, illetve az ügyészség, nyomozó hatóság által megjelölt helyszíne és az ettől eltérő helyszín (a továbbiakban: elkülönített helyszín) között az összeköttetés közvetlenségét és kölcsönösségét

(3) A (2) bekezdés b) pontja kizárólag

121. § (1) A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság hivatalból vagy az eljárási cselekményen jelenlétre kötelezett vagy jogosult személy által előterjesztett indítványra rendelheti el a telekommunikációs eszköz használatát.

(2) Nincs helye jogorvoslatnak a telekommunikációs eszköz használata iránti indítvány elutasítása, valamint ha e törvény kivételt nem tesz, használatának elrendelése ellen.

(3)¹⁵³ A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az indítványra történő elrendelés esetén haladéktalanul, egyébként az idézéssel, az értesítéssel egyidejűleg közli a telekommunikációs eszköz használatát elrendelő döntését.

122. § (1) Ha a telekommunikációs eszköz használatának technikai feltételei fennállnak, az ügyészség és a nyomozó hatóság a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel nem mellőzheti a telekommunikációs eszköz használatát

(2) A telekommunikációs eszköz használatának elrendelése mellőzhető, ha

(3) Ha a telekommunikációs eszköz használatának technikai feltételei fennállnak, a bíróság csak különösen indokolt esetben mellőzheti a telekommunikációs eszköz használatát

(4) A különleges bánásmódot igénylő sértett vagy tanú védelme esetén a bíróság a telekommunikációs eszköz használatát akkor mellőzheti, ha más módon biztosítja a sértett vagy a tanú védelmét.

(5) A telekommunikációs eszköz használata csak a terhelt hozzájárulásával rendelhető el

(6)¹⁵⁴ A vádlott és a védő a döntés közlésétől számított három napon belül indítványozhatja, hogy a bíróság a vádlott személyes jelenlétét a tárgyalás kitűzött helyszínén biztosítsa. A bíróság az indítványt akkor utasíthatja el, ha

123. § (1) Telekommunikációs eszköz használata esetén az elkülönített helyszínen kizárólag a következő személyek lehetnek jelen:

(2)¹⁵⁸ Az elkülönített helyszínen legalább egy, az (1) bekezdés c) vagy d) pontjában meghatározott személynek vagy jogszabályban meghatározott más személynek jelen kell lennie.

124. § (1) Telekommunikációs eszköz használata esetén az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság

(2) A telekommunikációs eszköz használata a büntetőeljárásban részt vevő személyeket megillető kérdezési, észrevételezési, indítványtételi és egyéb eljárási jogok e törvény szerinti gyakorlását nem érinti.

(3)¹⁵⁹ Ha a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy jelenlétét telekommunikációs eszköz útján biztosítják és a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy a védőjével nem egy helyszínen tartózkodik, a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy és védője közötti tanácskozást legalább hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton kell lehetővé tenni.

(4) Telekommunikációs eszköz használata esetén biztosítani kell, hogy az eljárási cselekményen jelen lévő személyek a 120. § (2) bekezdés a) pontja esetén lássák és hallják, a 120. § (2) bekezdés b) pontja esetén hallják az elkülönített helyszínen jelen lévő személyeket. Az elkülönített helyszínen tartózkodó személyek részére biztosítani kell, hogy az eljárási cselekmény menetét érdemben követhessék.

(5) Telekommunikációs eszköz használata során az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy jogai érvényesítésének vagy kötelezettségei teljesítésének biztosítása, illetve kímélete vagy védelme érdekében elrendelheti, hogy az érintett az eltérő helyen jelen lévő terheltet ne láthassa, illetve hallhassa.

125. § (1) Az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvben – a jegyzőkönyv tartalmára vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával – rögzíteni kell

(2)¹⁶⁰ Telekommunikációs eszköz használata esetén – ha jogszabály kivételt nem tesz – a felvételt rögzíteni kell.

126. § A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság telekommunikációs eszköz használata esetén a különleges bánásmódot igénylő személy védelme érdekében elrendelheti a személyazonosság megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságok technikai eszközzel történő torzítását.

126/A. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a telekommunikációs eszköz útján biztosított jelenlét céljából elrendelheti, hogy az eljárási cselekményen történő jelenlétre kötelezett vagy jogosult személy a rendelkezésére álló eszközt használja (a továbbiakban: egyszerűsített telekommunikációs jelenlét). Egyszerűsített telekommunikációs jelenlét esetén a 120–126. § rendelkezéseit ezen alcímben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Egyszerűsített telekommunikációs jelenlét esetén az eljárási cselekmény kitűzött, illetve az ügyészség, nyomozó hatóság által megjelölt helyszíne és az elkülönített helyszín között az összeköttetés közvetlenségét és kölcsönösségét kép- és hangfelvétel továbbítása biztosítja.

(3) Egyszerűsített telekommunikációs jelenlét csak az eljárási cselekményen történő jelenlétre kötelezett vagy jogosult hozzájárulásával rendelhető el.

126/B. § (1) Egyszerűsített telekommunikációs jelenléttel az eljárási cselekmény akkor is lefolytatható, ha az elkülönített helyszínen csak a 123. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személy van jelen.

(2) Egyszerűsített telekommunikációs jelenlét esetén a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az elkülönített helyszínen jelen levő személy személyazonosságát a természetes személyazonosító adatainak egyeztetésével és más olyan módon ellenőrzi, amely alapján az érintett személy kiléte megállapítható.

(3) Az eljárási cselekmény nem folytatható, ha

(4) Egyszerűsített telekommunikációs jelenlét esetén az eljárási cselekmény vezetője a (3) bekezdésben meghatározottak ellenőrzése érdekében meghatározhatja, hogy a 123. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személy a rendelkezésére álló eszközzel milyen tevékenységet végezzen el. E tevékenységek megtagadása vagy az ellenőrzésre alkalmatlan módon való elvégzése esetén az eljárási cselekmény nem folytatható.

126/C. §¹⁶² (1) Ezen alcím rendelkezéseit a védő egyszerűsített telekommunikációs jelenlétének biztosítására az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a védő indítványára rendelheti el a védő jelenlétének egyszerűsített telekommunikációs jelenlét útján történő biztosítását.

(3) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság csak különösen indokolt esetben utasíthatja el a védő arra vonatkozó indítványát, hogy a jelenlétét egyszerűsített telekommunikációs jelenlét útján biztosítsák, ha a védő székhelye az eljárási cselekmény helyszínétől eltérő vármegyében található, és a telekommunikációs jelenlét biztosításának a technikai feltételei fennállnak.

126/D. § (1) Az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagja eljárási cselekményen történő jelenlétének telekommunikációs eszköz útján történő biztosítására a 120–126. § rendelkezéseit az ezen alcímben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság indítványára a jelenlétet az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság rendelkezésére álló eszköz használatával kell biztosítani, ha a telekommunikációs jelenlét ilyen módon történő biztosításának a technikai feltételei fennállnak.

(3) Az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagja telekommunikációs úton biztosított eljárási cselekményen történő jelenlétét folyamatos kép- és hangfelvétel továbbításával kell biztosítani.

(4) Az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagja eljárási cselekményen történő jelenlétének telekommunikációs eszköz útján történő biztosítása esetén az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagja igazolja saját személyazonosságát, valamint közreműködik az elkülönített helyszínen jelen levő személyek személyazonosságának a megállapításában.

(5) A bíróság csak különösen indokolt esetben utasíthatja el az ügyészség arra vonatkozó indítványát, hogy az ügyész eljárási cselekményen történő jelenlétét telekommunikációs eszköz útján biztosítsa, ha az ügyész szolgálati helye a bíróság eljárásának helyszínétől eltérő vármegyében található, és a telekommunikációs jelenlét biztosításának a technikai feltételei fennállnak.

(6) A bíróság az ügyészség indítványára rendelheti el a telekommunikációs eszköz használatát az ügyész eljárási cselekményen történő jelenlétének a biztosítása érdekében.

127. § (1) Az eljárás rendjének fenntartása érdekében, valamint az eljárási kötelezettségek megszegése miatt az e törvényben meghatározott esetekben rendbírság szabható ki.

(2) A rendbírság összege

(3) A rendbírság összegének megállapításakor a kiszabásra okot adó magatartás súlyát és következményeit, így különösen a büntetőeljárás elhúzódásában való közrehatását, valamint annak ismétlődő jellegét kell figyelembe venni.

(4) Ha a rendbírság kiszabására okot adó magatartás a büntetőeljárás egy hónapnál hosszabb ideig tartó elhúzódását okozta, a rendbírságot ki kell szabni.

(5) Rendbírságot a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság szabhat ki.

(6) A rendbírság végrehajthatósága elévül, ha egy év eltelt attól a naptól számítva, amikor a rendbírság kiszabásáról rendelkező,

(7) Az elévülési időbe nem számít bele a rendbírság megfizetésére adott halasztás vagy részletfizetés ideje.

(8) Az elévülést félbeszakítja a meg nem fizetett rendbírság végrehajtása iránt tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik.

(9) Nincs helye a rendbírság végrehajtásának, ha a (6) bekezdésben meghatározott naptól számítva két év eltelt.

(10)¹⁶⁴ Kérelemre a rendbírság megfizetésére halasztás, illetve részletfizetés engedélyezhető a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 42. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és keretek között. A halasztás, illetve részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya. A kérelemről a rendbírságot kiszabó bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság határoz. A halasztás vagy a részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

128. § (1) A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak halasztó hatálya van.

(2) A 18. § (2) bekezdése és a 28. § (5) bekezdése alapján kiszabott rendbírság kivételével a természetes személlyel szemben kiszabott rendbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság elzárásra változtatja át.

(3) A rendbírság elzárásra történő átváltoztatása esetén ötezer forint helyett egy napi elzárást kell számítani. A rendbírság helyébe lépő elzárás száz napnál hosszabb nem lehet. Erre a rendbírságot kiszabó határozatban az érintettet figyelmeztetni kell.

(4) A rendbírságot elzárásra átváltoztató határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

(5) Az ügyészség és a nyomozó hatóság által kiszabott rendbírság átváltoztatásáról a vádemelés előtt a nyomozási bíró, azután a bíróság dönt.

(6) A rendbírság és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtása érdekében az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában az véglegessé válik. Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság által kiszabott rendbírság végrehajtása érdekében az az ügyészség, illetve az a nyomozó hatóság intézkedik, amelyik a rendbírságot kiszabta.

129. § (1) Ha megalapozottan feltehető, hogy eljárási cselekmény biztosítása vagy elvégzése céljából testi kényszer alkalmazása szükséges, erről az eljárási cselekményt elrendelő bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság rendelkezhet. A testi kényszer alkalmazásáról rendelkezhet az eljárási cselekményt vagy a bizonyítási cselekményt végző bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság is. Ha az, akivel szemben testi kényszert alkalmaztak, a testi kényszer alkalmazásának napjától számított három napon belül indítványozza, a rendelkezést utólag határozatba kell foglalni, és azt közölni kell az indítvány előterjesztőjével.

(2)¹⁶⁵ Testi kényszer a terhelttel, a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személlyel, a sértettel, a tanúval, valamint az eljárási cselekményt akadályozó személlyel szemben alkalmazható.

(3)¹⁶⁶ A testi kényszer alkalmazására a bíróság és az ügyészség, a rendőrség hivatásos állományú tagját vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pénzügyőri munkakört betöltő foglalkoztatottját veszi igénybe.

(4) Kivételesen az eljárási cselekményen jelen lévő büntetés-végrehajtás hivatásos állományú tagja is igénybe vehető testi kényszer alkalmazására, ez azonban nem terjedhet ki a bizonyítás érdekében alkalmazott testi kényszerre.

130. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát

(2) A címzett a neki szóló ügyiratot – személyazonosságának igazolása mellett – az azt küldőnél is átveheti.

131. § (1) Ha a sértettnek, a vagyoni érdekeltnek és az egyéb érdekeltnek meghatalmazott képviselője van, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát – a meghatalmazás eltérő rendelkezése hiányában – a meghatalmazott képviselő útján kézbesíti.

(2)¹⁷¹ A 69. § (5) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetben, ha a sértettnek, a vagyoni érdekeltnek, vagy az egyéb érdekeltnek nincs meghatalmazott képviselője, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát a törvényes képviselő részére kézbesíti. Ha a sértett, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt a 69. § alapján büntetőeljárási cselekvőképességgel rendelkezik, azonban a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképességgel nem rendelkezik, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát a törvényes képviselő részére is kézbesíti.

(3) Az (1) és (2) bekezdés az idézésre nem alkalmazható.

(4) Ha a büntetőeljárásban részt vevő személynek kézbesítési megbízottja van, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát kézbesítési megbízott útján kézbesíti a részére.

(5)¹⁷² Ha a nem természetes személy sértettnek, vagyoni érdekeltnek és egyéb érdekeltnek nincs meghatalmazott képviselője, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát a sértett, vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt székhelyére, székhely hiányában a törvényes képviselőjének kézbesíti. Ha a nem természetes személy sértett, vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt székhelyére a kézbesítés sikertelen, a kézbesítést a törvényes képviselő részére is meg kell kísérelni.

(6) Ha a címzett fogva van, részére az ügyiratot a fogva tartást végrehajtó intézet parancsnoka útján kell kézbesíteni.

(7) Ha a címzett katona, részére az ügyiratot az elöljárója útján is lehet kézbesíteni.

132. § (1)¹⁷⁴ A kézbesítés szabályszerű, ha a postai úton kézbesítendő ügyiratot a címzett vagy helyette a jogszabály szerint átvételre jogosult más személy átvette.

(1a)¹⁷⁵ A kézbesítés nem szabályszerű, ha a postai úton kézbesítendő ügyiratot a címzett helyett a jogszabály szerint átvételre jogosult más olyan személy vette át,

(2)¹⁷⁶ A postai úton kézbesítendő ügyiratot szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni

(3)¹⁷⁹ A (2) bekezdés c) pontja nem alkalmazható a terheltnek kézbesítendő ügyirat esetén.

(4) Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az ügydöntő határozat, a vádirat, vagy az eljárást megszüntető határozat kézbesítése esetén a (2) bekezdés szerint a kézbesítési fikció beálltát megállapította, erről nyolc napon belül – egyszerű postai küldeményben – tájékoztatja a címzettet, egyben ismerteti a kézbesítési kifogásra vonatkozó rendelkezéseket, és mellékeli azt az ügyiratot, amelyre vonatkozóan a kézbesítési fikció beálltát megállapította.

(5)¹⁸⁰ Ha a címzett a bíróságnak, az ügyészségnek, illetve a nyomozó hatóságnak az elektronikus levelezési címét bejelentette, a postai úton történő kézbesítés alapján beállt kézbesítési fikció beálltáról a tájékoztatást a címzett ezen elérhetőségére is meg kell küldeni.

(6)¹⁸¹ A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratot papíralapú kapcsolattartás esetén egyszerűsített elektronikus úton a címzett elektronikus levelezési címére vagy más elektronikus elérhetőségére kézbesítheti. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az egyszerűsített elektronikus úton való kézbesítéskor közli azt az elektronikus vagy hangkapcsolatot biztosító elérhetőségét, amelyen a címzett az ügyirat hitelességét ellenőrizni tudja.

(7)¹⁸² Az egyszerűsített elektronikus úton való kézbesítés szabályszerű, ha az ügyirat címzett részére történő kézbesítéséről a címzett igazolható módon – ideértve a kizárólag hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton történő rögzített szóbeli nyilatkozattételt is – nyilatkozik. Az ügyiratot a nyilatkozattétel napján kézbesítettnek kell tekinteni.

(8)¹⁸³ Az egyszerűsített elektronikus úton történő kézbesítés nem minősül elektronikus kapcsolattartásnak.

(9)¹⁸⁴ A (6) bekezdés az elektronikus úton kapcsolatot tartó természetes személy esetén is alkalmazható, ha azt indítványozza vagy megalapozottan feltehető, hogy számára az elektronikus kapcsolattartás aránytalan nehézséggel járna. Ha a címzett az egyszerűsített elektronikus úton történő kézbesítést követően nem nyilatkozik a (7) bekezdés szerint a kézbesítésről, a továbbiakban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság elektronikus kapcsolattartás útján kézbesíti részére az ügyiratot.

133. § (1) A címzett és a címzett képviselője vagy védője a (3) bekezdésben meghatározott okból kifogást terjeszthet elő annál a bíróságnál, ügyészségnél, illetve nyomozó hatóságnál, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt

(2) A kifogás benyújtásának a kézbesítési fikció beállta vagy a kézbesítés napjától számított három hónap elteltével nincs helye. E határidő elmulasztása miatt nem lehet igazolással élni.

(3) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság akkor ad helyt a kifogásnak, ha a címzett az ügyiratot azért nem vehette át, mert

(4) A jogi képviselő és a védő részére történt kézbesítés kapcsán a kézbesítéssel szemben kifogásnak a (3) bekezdés a) pontja alapján van helye.

(5) A kézbesítéssel szemben a (3) bekezdés b) pontjában foglalt okból csak természetes személy terjeszthet elő kifogást.

134. § (1) A kifogásban elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy a 133. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a címzett részéről a hivatkozott okot valószínűsítik. A kifogás előterjesztésével egyidejűleg – ha az lehetséges – el kell végezni a korábban elmulasztottnak tekintett cselekményt is.

(2) A kifogás tárgyában az a bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság határoz, amelynek eljárásában a kézbesítés történt. Ha a kifogást elkésetten terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.

(3) A 133. § (3) bekezdés b) pontjára alapított kifogást méltányosan kell elbírálni.

(4) A kifogásnak az eljárás folytatására, továbbá a határozat teljesítésére, illetve végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha azonban a kifogásban foglalt tények fennállása valószínűnek mutatkozik, a bíróság, az ügyészség, továbbá a nyomozó hatóság az eljárásnak vagy a határozat teljesítésének, illetve végrehajtásának felfüggesztését hivatalból is elrendelheti.

(5) A kifogásnak helyt adó, valamint az eljárás, illetve a határozat teljesítésének, illetve végrehajtásának felfüggesztése tárgyában hozott határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(6) Ha a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a kifogásnak helyt ad, a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények hatálytalanok, és a kézbesítést, a megtett intézkedéseket, eljárási cselekményeket – a szükséges mértékben – meg kell ismételni.

135. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság hirdetmény útján kézbesíti

(2) Hirdetményi kézbesítés esetén a hirdetmény tartalmazza, hogy a címzett az ügyiratot melyik bíróságnál, ügyészségnél, illetve nyomozó hatóságnál veheti át.

(3) A hirdetményt tizenöt napra közzé kell tenni

(4) Az ügyiratot a hirdetmény (3) bekezdés a) pontja szerinti közzétételétől számított tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni.

(5) Az (1) bekezdés a) pontja esetén a hirdetményt tizenöt napra a terhelt utolsó ismert magyarországi lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye szerinti helyi önkormányzat hirdetőtáblájára is ki kell függeszteni.

136. § (1) Kézbesítési megbízott járhat el

(2) Kézbesítési megbízottként

(3) A terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt az eljáró bíróságnak, ügyészségnek vagy nyomozó hatóságnak a kézbesítési megbízottal kötött megbízási szerződés csatolásával együtt jelentheti be, ha kézbesítési megbízott közreműködését veszi igénybe. A megbízási szerződést teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni.

(4) A terhelt a bíróság előtt szóban is megbízhatja a védőjét a kézbesítési megbízotti feladatokkal, ennek elfogadása esetén a megbízási szerződést a bíróság jegyzőkönyvbe foglalja.

(5) A kézbesítési megbízott feladata, hogy az eljárásban keletkezett, a megbízó részére kézbesítendő ügyiratokat átvegye, és azokat a megbízó részére továbbítsa; e tevékenységért a megbízóval szemben a polgári jog szabályai szerint felelős.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség megszegése esetén a terhelt kézbesítési megbízottja rendbírsággal sújtható.

(7) A terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt részére szóló, a kézbesítési megbízottnak szabályszerűen kézbesített ügyiratot a kézbesítést követő tizenötödik napon a terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt, illetve az egyéb érdekelt részére kézbesítettnek kell tekinteni.

(8) A kézbesítési megbízottra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók olyan államban lakóhellyel, tartózkodási hellyel vagy székhellyel rendelkező terhelt, sértett, vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt részére történő kézbesítés esetében, amely állam vonatkozásában nemzetközi szerződés vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusa e rendelkezésektől eltérő, meghatározott kézbesítési módokat tesz csak lehetővé.

137. § (1) A határidőt a törvény által meghatározott keretek között a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság állapítja meg.

(2) A határidőt órákban, napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években kell megállapítani.

(3) Az órákban megállapított határidőt egész órákban kell számítani, és az azon percben végződik, amelynek száma a kezdőpercnek megfelel. A napokban vagy munkanapokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyre a határidő kezdetére okot adó körülmény esik (a továbbiakban: kezdőnap). A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon végződik, amelynek száma a kezdőnapnak megfelel, ha pedig a hónapban nincs ilyen nap, a hónap utolsó napján.

(4) Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen az eljáró bíróságnál, ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál a munka szünetel, a határidő a következő munkanapon jár le.

(5) A bíróságnak, ügyészségnek vagy nyomozó hatóságnak címzett beadvány benyújtásának és az előttük teljesíthető eljárási cselekménynek a határideje a hivatali munkaidő végével jár le.

(6) A határnapot a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság állapítja meg.

138. § (1) A büntetőeljárásban részt vevő személy és a bírósági eljárásban az ügyészség az elmulasztott eljárási cselekményt – ha e törvény másként nem rendelkezik – többé hatályosan nem teljesítheti, az elkésetten teljesített eljárási cselekmény hatálytalan. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az elkésetten teljesített eljárási cselekmény hatálytalanságának tényéről az érintettet tájékoztatja, kivéve, ha e törvény az elkésett eljárási cselekmény elutasítását vagy tájékoztatás nélküli mellőzését írja elő.

(2) A mulasztás következményei – az e törvényben meghatározott eseteket kivéve – előzetes figyelmeztetés nélkül, maguktól állnak be. Ha a mulasztás következményei csak előzetes figyelmeztetés esetén állnak be, az elmulasztott eljárási cselekményt a figyelmeztetésben megjelölt idő alatt pótolni lehet.

(3) Nem tekinthető mulasztásnak, ha a büntetőeljárásban részt vevő személyt, illetve a bírósági eljárásban az ügyészséget az eljárási cselekmény teljesítésében elháríthatatlan akadály gátolta.

(4) A napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években megállapított határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bíróságnak, az ügyészségnek, vagy a nyomozó hatóságnak címzett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján az eljáró bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság címére ajánlott küldeményként postára adták.

139. § (1)¹⁸⁸ Ha a terhelt, a védő, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt, valamint a bírósági eljárásban az ügyészség határidőt vagy határnapot önhibáján kívül mulasztott – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – igazolásnak van helye.

(2) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határidő utolsó napjától, illetve az elmulasztott határnaptól számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás később jutott a mulasztó tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetve az akadály megszűnésével kezdődik. Három hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.

(3) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell.

140. § (1) Az igazolási kérelemről a határidőt, illetve a határnapot megállapító bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság határoz. Jogorvoslati határidő elmulasztása esetén a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság, vagy ügyészség határoz az igazolási kérelemről.

(2) Az igazolási kérelmet a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság méltányosan bírálja el.

(3) Az igazolási kérelmet a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság érdemi indokolás nélkül elutasítja,

(4) Az igazolási kérelemnek az eljárás folytatására, vagy a határozat teljesítésére, illetve végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha az igazolási kérelem valószínűsíti a mulasztó vétlenségét, illetve azt, hogy az elmulasztott cselekmény pótlása megtörtént vagy megtörténik, az igazolási kérelmet elbíráló bíróság, ügyészség, továbbá nyomozó hatóság az eljárást vagy a határozat teljesítését, illetve végrehajtását felfüggesztheti.

(5) Az igazolási kérelemnek helyt adó határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

141. § (1) Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad,

(2) A megismétlés eredményéhez képest a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a korábbi eljárási cselekmény, illetve határozat hatályban tartásáról, vagy teljes, illetve részleges hatályon kívül helyezéséről is határoz.

142. § A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság – törvény eltérő rendelkezése hiányában –

143. § (1) A terhelt, a védő, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt, valamint a bírósági eljárásban az ügyészség az eljárás elhúzódása miatt kifogást terjeszthet elő, ha

(2) A kifogást az ügyben eljáró bíróságnál, ügyészségnél, vagy nyomozó hatóságnál írásban lehet előterjeszteni, kérve a mulasztás tényének megállapítását, valamint a mulasztó bíróságnak, ügyészségnek, vagy nyomozó hatóságnak

(3) A kifogást annak előterjesztője mindaddig visszavonhatja, amíg azt érdemben el nem bírálták. A visszavont kifogást újból előterjeszteni nem lehet.

144. § (1) Az ügyben eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a kifogást annak érkezését követő nyolc napon belül megvizsgálja, és ha azt alaposnak tartja, a vádemelés előtt nyolc napon belül, a vádemelés után egy hónapon belül megteszi a kifogásban sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében szükséges intézkedést, egyidejűleg a kifogás elintézéséről a kifogás előterjesztőjét tájékoztatja.

(2) Ha az ügyben eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a kifogást nem tartja alaposnak, az ügyiratokat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül a kifogásra vonatkozó nyilatkozatával együtt felterjeszti a kifogást elbíráló bírósághoz, vagy ügyészséghez.

(3) A járásbíróság mulasztásával szemben előterjesztett kifogást a törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsa, a törvényszék mulasztásával szemben előterjesztett kifogást az ítélőtábla három hivatásos bíróból álló tanácsa, az ítélőtábla mulasztásával szemben előterjesztett kifogást a Kúria három hivatásos bíróból álló tanácsa, a Kúria mulasztásával szemben előterjesztett kifogást a Kúria másik tanácsa az ügyiratok felterjesztésétől számított tizenöt napon belül tanácsülésen bírálja el.

(4) Az ügyészség mulasztásával szemben előterjesztett kifogást a felettes ügyészség, a Legfőbb Ügyészség mulasztásával szemben előterjesztett kifogást a legfőbb ügyész, a nyomozó hatóság mulasztásával szemben előterjesztett kifogást az ügyészség az ügyiratok felterjesztésétől számított tizenöt napon belül bírálja el.

(5) Ha a kifogást elbíráló bíróság, vagy ügyészség a kifogásban foglaltaknak helyt ad, a mulasztó bíróságot, ügyészséget, vagy nyomozó hatóságot határidő tűzésével a 143. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére, a 143. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetben az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására hívja fel. A kifogást elbíráló bíróság a felhívásban – a 143. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetet kivéve – az eljáró bíróságot meghatározott eljárási cselekmény elvégzésére nem utasíthatja.

(6) A kifogást elbíráló bíróság vagy ügyészség a kifogást, annak alaptalansága esetén határozattal elutasítja. A határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(7) Ha a kifogás előterjesztője a büntetőeljárás ugyanazon szakaszában ismételten alaptalan kifogást terjeszt elő, őt a kifogást elbíráló bíróság vagy ügyészség elutasító határozatában rendbírsággal sújthatja.

(8) A kifogás elbírálására egyebekben

145. § (1) Bűnügyi költség a jogszabályban meghatározottak szerint

(2)¹⁹⁰ Az (1) bekezdés a) pontja szerinti bűnügyi költség különösen a tanú költsége, a szakértő, és a szaktanácsadó munkadíja és költsége, illetve a lefoglalt dolog szállításának és megőrzésének költsége.

146. § (1) A bíróság a vádemelés után, az ügyészség és a nyomozó hatóság a nyomozás során egyesítheti az eljárás azonos szakaszában folyamatban lévő ügyeket, ha azok együttes elbírálása – különösen az eljárás tárgyára vagy a büntetőeljárásban részt vevő személyekre tekintettel – célszerű.

(2) A bíróság a vádemelés után, az ügyészség és a nyomozó hatóság a nyomozás során az előtte folyamatban lévő ügyeket elkülöníti, ha a terheltek nagy száma vagy egyéb ok a büntetőjogi felelősségnek ugyanabban az eljárásban történő elbírálását jelentősen megnehezítené.

147. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra határoz az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről.

(2) A különböző bíróságok előtt folyamatban lévő ügyek egyesítése, vagy annak mellőzése kérdésében az együttes elbírálásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság végzéssel határoz, ha több ilyen bíróság van, a megelőzés az irányadó.

(3) A különböző ügyészségek vagy nyomozó hatóságok előtt folyamatban lévő ügyek egyesítése, vagy annak mellőzése kérdésében az együttes elbírálásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészség vagy nyomozó hatóság határoz, ha több ilyen ügyészség vagy nyomozó hatóság van, a megelőzés az irányadó.

(4) Az ügyek egyesítése, vagy annak mellőzése kérdésében a (2)–(3) bekezdésben meghatározott bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság az egyesítés megfontolása céljából megküldött ügy érkezését követő egy hónapon belül határoz.

148. § (1) E törvény rendelkezéseit az elektronikus kapcsolattartás során az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2)¹⁹¹ A büntetőeljárásban az elektronikus kapcsolattartás során kizárólag a Dáptv. 30. § (1) bekezdésének megfelelő nyilatkozat tehető.

150. § (1) Az elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban részt vevő személy – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – minden beadványt kizárólag elektronikus kapcsolattartás útján nyújthat be a bírósághoz, az ügyészséghez és a nyomozó hatósághoz, és a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság is elektronikus kapcsolattartás útján kézbesít a részére.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az első kapcsolatfelvételkor tájékoztatja az elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban résztvevő személyt az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegésének következményeiről, valamint arról, hogy a természetes személy indítványozhatja az egyéb kapcsolattartási mód használatát.

(3) Mentesül az elektronikus kapcsolattartás alól a büntetőeljárásban részt vevő személy, ha elektronikus ügyintézéshez való joga szünetel.

(4)¹⁹⁴

153. §¹⁹⁸ (1) A meghatalmazás alapján eljáró védő és jogi képviselő a bíróságnak, az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak benyújtott első beadványa mellékleteként csatolja az elektronikus okiratként rendelkezésre álló vagy az általa digitalizált meghatalmazást, ha a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételét még nem jelentették be. A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság – ha e tekintetben alapos kétsége merül fel – digitalizált meghatalmazás esetén az eredeti meghatalmazás bemutatására hívja fel a védőt és a jogi képviselőt az egyezőség megállapítása érdekében.

(2)¹⁹⁹ A meghatalmazott védővel vagy jogi képviselővel eljáró, de saját személyében nem elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban részt vevő személy a meghatalmazás visszavonására irányuló nyilatkozatát papíralapon is benyújthatja. A meghatalmazás visszavonásával egyidejűleg a büntetőeljárásban részt vevő személy nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat benyújtását követően jogi képviselővel, illetve meghatalmazott védővel vagy anélkül kíván-e eljárni.

(3) Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy a meghatalmazás visszavonását követően meghatalmazott védővel, illetve jogi képviselővel jár el, a meghatalmazás visszavonásával egyidejűleg csatolja az eljáró új védő, illetve jogi képviselő meghatalmazását.

154. § (1)²⁰⁰ Ha a büntetőeljárásban a kapcsolattartás elektronikus úton történik, a napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években megállapított határidő esetén a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz, az ügyészséghez vagy a nyomozó hatósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján elektronikus kapcsolattartás útján szabályszerűen benyújtották.

(2) Elektronikus kapcsolattartás esetén a törvény által meghatározott, illetve a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által megállapított határidőbe nem számít bele az a nap, hónapokban és években meghatározott, illetve megállapított határidő esetén az a lejárati nap, amely során legalább négy órán át jogszabályban meghatározottak szerinti üzemzavar vagy üzemszünet állt fenn.

155. §²⁰¹ (1)²⁰² Ha a beadvány melléklete nem elektronikus okiratként áll rendelkezésre, az elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban részt vevő személy köteles gondoskodni a papíralapú melléklet digitalizálásáról és a papíralapú irat megőrzéséről.

(2)²⁰³ Ha a bíróságnak, az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak eredetileg papíralapú ügyiratot elektronikus kapcsolattartás útján kell kézbesítenie vagy továbbítania, tíz munkanap áll rendelkezésére, hogy azt digitalizálja. Az ügyirat digitalizálásához szükséges időt – legfeljebb azonban öt munkanapot – a határidő számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

(3)²⁰⁴ Elektronikus kapcsolattartás esetén a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra elrendelheti a beadvány vagy az ügyirat papíralapú vagy adathordozón történő benyújtását, továbbítását illetve kézbesítését. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha a beadvány vagy az ügyirat

(4)²⁰⁶ Nem kell alkalmazni az elektronikus kapcsolattartás szabályait a személyes jelenléttel járó eljárási cselekmény során benyújtott beadvány esetén, ideértve a védő és a jogi képviselő részére az eljárási cselekmény helyszínén, valamint az eljárási cselekmény során adott eredeti meghatalmazás azonnali benyújtását is.

156. §²⁰⁷ (1)²⁰⁸ A nem elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban részt vevő személy papíralapú beadványát – feltéve, hogy azt elektronikus kapcsolattartás útján kell kézbesíteni – a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a 155. § (2) bekezdésének megfelelően digitalizálja és azt elektronikus kapcsolattartás útján kézbesíti a büntetőeljárásban részt vevő, az ügyirat megismerésére jogosult másik személy számára.

(2)²⁰⁹ A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a nem elektronikus úton kapcsolatot tartó büntetőeljárásban részt vevő személy részére papíralapon kézbesíti az ügyiratot, ha az eljárásban jogi képviselője vagy elektronikus úton kapcsolatot tartó egyéb képviselője útján jár el, de az ügyiratot nem a képviselő, hanem a büntetőeljárásban részt vevő személy részére kell kézbesíteni, vagy a képviselő részére nem lehet kézbesíteni.

157. §²¹⁰ A büntetőeljárás során az Országos Bírósági Hivatal és az egyéb digitális szolgáltatást biztosító szervezetek jogosultak az elektronikus úton kapcsolatot tartóknak az elektronikus kapcsolattartás biztosítása céljából hozzájuk érkezett adatainak kezelésére.

158. §²¹¹ (1)²¹² A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az elektronikus kapcsolattartás útján kézbesített ügyiratot minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy elektronikus bélyegzővel látja el.

(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által készített, minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy elektronikus bélyegzővel ellátott ügyirat közokirat.

(3)²¹³ E törvény alkalmazásában aláírás alatt a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírását vagy elektronikus bélyegzőjét is érteni kell.

159. §²¹⁴ (1) A büntetőeljárásban részt vevő személy, valamint a bírósági eljárásban az ügyészség indítványozhatja, hogy a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az általa megismerhető ügyirat másolatát elektronikus formában adathordozón vagy az általa megjelölt elektronikus levelezési címre továbbítsa, ha az ügyirat

(2) Az ügyirat akkor áll elektronikus formában rendelkezésre, ha a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a papíralapú ügyiratot információs rendszer alkalmazásával szerkesztette meg. Az elektronikus formában rendelkezésre álló, az (1) bekezdés szerint továbbított ügyirat nem hiteles másolat.

(3) Ha az ügyirat másolatának (1) bekezdés szerinti továbbítása nem teljesíthető, a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a másolatot adathordozón adja ki vagy az indítványozót tájékoztatja arról, hogy az ügyiratot a 100. § szerint ismerheti meg.

160. §²¹⁵ Az ügyiratok megismerésére vonatkozó jogosultságok gyakorlása érdekében a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyirat megismerésére jogosultak számára az ügyiratokhoz való elektronikus hozzáférés lehetőségét jogszabályban meghatározottak szerint biztosítja.

161. §²¹⁶ (1) Az elektronikus kapcsolattartás útján kapcsolatot tartó nyilatkozata hatálytalan, ha az a 148. § (2) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg, ide nem értve

(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság határozat meghozatala nélkül dönt, amelyről az indítványozót tájékoztatja.

(3) Ha a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az (1) bekezdés alapján nem tekinti a nyilatkozatot szabályszerűen benyújtottnak, első alkalommal tájékoztatja a nyilatkozatot benyújtó természetes személyt, hogy a nem szabályszerűen előterjesztett nyilatkozata hatálytalan és azt szabályszerűen elektronikus úton terjesztheti elő vagy indítványozhatja az eljárás során egyéb kapcsolattartási mód használatát. Az első alkalommal nem szabályszerűen előterjesztett igazolási kérelem, panasz, felülbírálati indítvány, kifogás, fellebbezés, felülvizsgálati indítvány és perújítási indítvány esetén az indítvány előterjesztésére rendelkezésre álló, a törvény által meghatározott, illetve a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által megállapított határidőbe nem számít bele az indítvány benyújtása és a természetes személy tájékoztatása közötti időtartam. Az indítványozót erről is tájékoztatni kell.

163. § (1) A bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás a büntetőeljárás járulékos kérdéseinek elbírálásában jelentős tényekre is kiterjedhet.

(2) A büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a döntését valósághű tényállásra alapozza.

(3) A bíróság az ítélkezés során a tényállást a vád keretein belül tisztázza.

(4) Nem kell bizonyítani azokat a tényeket,

164. § (1) A vád bizonyításához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátása, illetve beszerzésének indítványozása a vádlót terheli.

(2) A bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be.

(3) Indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.

165. § A bizonyítás eszközei:

166. § (1) A bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során e törvény rendelkezései szerint kell eljárni.

(2) Jogszabály elrendelheti a bizonyítási cselekmények teljesítésének és lefolytatásának, a bizonyítási eszközök megvizsgálásának és rögzítésének meghatározott módját.

167. § (1) A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási cselekmény. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét.

(2) A büntetőeljárásban fel lehet használni azokat a tárgyi bizonyítási eszközöket, amelyeket valamely hatóság – jogszabályban meghatározott feladatainak ellátása során – a büntetőeljárás megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg készített, illetve beszerzett.

(3) A bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító erejük.

(4) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.

(5) Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a (2) bekezdésben meghatározott hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg.

168. § (1) Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet.

(2) Ha e törvény kivételt nem tesz, a tanú köteles vallomást tenni.

(3) A tanú indítványára a megjelenésével felmerült költséget a jogszabályban meghatározott mértékben az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság megállapítja és megtéríti. Erről a tanút az idézésben, valamint a kihallgatásának befejezésekor tájékoztatni kell.

(4) A tanú érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. A tanút erről az idézésében tájékoztatni kell.

169. § (1) A tanú vallomástételének akadálya

(2) A tanú vallomástételének akadályát figyelembe kell venni akkor is, ha az a bűncselekmény elkövetésekor, illetve akkor is, ha a kihallgatásakor áll fenn.

(3) A vallomástétel akadályaira vonatkozó rendelkezések megsértésével kihallgatott tanú vallomása – az e törvényben meghatározott kivétellel – bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.

170. § (1) Nem hallgatható ki tanúként

(2) A tanú kihallgatásának az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tilalma az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad. Ebben az esetben a tanú a titoktartási kötelezettségének körébe tartozó bizonyítandó tényre nem hallgatható ki.

(3) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott minősítő a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság megkeresésére dönt a felmentés megadásáról vagy a titoktartási kötelezettség fenntartásáról. A felmentésre irányuló megkeresésben azonosításra alkalmas módon meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik.

171. § A tanúvallomást megtagadhatja a terhelt hozzátartozója.

172. § (1) Aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben – a (2) bekezdés esetét kivéve – a tanúvallomást megtagadhatja, akkor is, ha

(2) A tanúvallomást az (1) bekezdés alapján nem tagadhatja meg az, aki a kérdésre adott válasszal önmagát olyan bűncselekmény elkövetésével vádolná, amely miatt

(3)²²¹ A (2) bekezdés alapján tett tanúvallomásban közölt bűncselekmény miatt a megszüntetett eljárás folytatása nem rendelhető el, és a tanúvallomás nem tekinthető a perújítás szempontjából új bizonyítéknak. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra a tanúvallomás során feltárt bűncselekményre is, amely nem képezte a tanú ellen korábban folyamatban volt büntetőeljárás tárgyát, de a feljelentés elutasításának, illetve az eljárás megszüntetésének a tanúvallomással feltárt bűncselekmény esetén is bármely okból helye lenne.

173. § (1) Aki foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva – a minősített adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség esetét ide nem értve – titoktartásra köteles, a tanúvallomást megtagadhatja, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha jogszabályban meghatározottak szerint

(2) A titoktartási kötelezettség a jogszabályban meghatározott ideig áll fenn, ha a tanú az alól nem kapott felmentést.

174. § (1) Ha a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, az ezzel kapcsolatos kérdésben a tanúvallomást megtagadhatja, kivéve, ha a bíróság az információt átadó személy kilétének felfedésére kötelezte.

(2) A bíróság akkor kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyt a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétének felfedésére, ha

(3) A tanú vallomástételének az (1) bekezdésben meghatározott akadálya az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.

175. § (1) A tanúvallomás megtagadásának jogszerűségéről az eljáró bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság határoz.

(2) Ha a tanú a vallomástétel akadályára hivatkozással megtagadja a vallomástételt, az ezt elutasító határozat elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van.

(3) Ha a tanú a vallomástételt jogszerűen megtagadta, további kérdés hozzá nem intézhető, és a tanú nem szembesíthető, kivéve, ha úgy dönt, hogy vallomást kíván tenni.

176. § (1) A tanút a nyomozás, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárás során az első kihallgatásakor figyelmeztetni kell arra, hogy

(2) A tanút folytatólagos kihallgatása esetén az (1) bekezdés a) pontja szerint akkor kell figyelmeztetni, ha a mentességére vonatkozó körülményekben bekövetkezett változás miatt a tanúvallomást megtagadhatja.

177. § (1) A tanúzási figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.

(2) A tanúzási figyelmeztetés vagy a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.

(3) A tanúzási figyelmeztetés vagy a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú közlése vallomásként figyelembe vehető, ha a tanú a tanúzási figyelmeztetés után a közlését fenntartja. A tanú e nyilatkozatát nem vonhatja vissza.

(4) A tanúnak az ügyben korábban, vagy más ügyben tett tanúvallomása bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a tanú a vallomástételt a későbbiekben megtagadja. Ennek feltétele, hogy a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a tanúzási figyelmeztetés és az arra adott válasz egyértelműen kitűnjön.

(5)²²² Ha a tanút az ügyben korábban vagy más ügyben terheltként hallgatták ki, a terheltként tett vallomása bizonyítási eszközként akkor használható fel, ha a vallomásról készült jegyzőkönyvből a terhelti figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik. Ebben az esetben a tanú korábban terheltként tett vallomása akkor is felhasználható, ha a tanú a vallomástételt a későbbiekben megtagadja.

178. § (1) A tanúkat egyenként kell kihallgatni.

(2) A kihallgatás megkezdésekor meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. Ennek során a tanúnak nyilatkoznia kell a következő adatokról:

(3) Az eljárás azonos szakaszában a tanú folytatólagos kihallgatásánál a személyes adatokat – ha azok nem változtak – nem kell rögzíteni.

179. § (1) A tanú személyazonosságának megállapítása után tisztázni kell a vallomástétel lehetséges akadályait, a tanú elfogultságára, illetve az ügyben való érdekeltségére utaló körülményeket. Az ennek során feltett kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha a vallomástételnek akadálya van, vagy a tanú arra hivatkozik.

(2) A tanúval közölni kell a tanúzási figyelmeztetést és a kihallgatással kapcsolatos jogait.

(3) A tanú kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja. A kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban előterjesztheti.

180. § (1) A tanú a kihallgatása során a vallomását összefüggően előadja, ezután a hozzá intézett kérdésekre válaszol. A tanú kihallgatása során – a tanú védelmére vonatkozó rendelkezések figyelembevételével – tisztázni kell azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett tudomást.

(2) Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell.

(3)²²⁴ A tanú indítványára a vallomásának egyes részeit szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni.

(4) A tanúnak nem tehető fel olyan kérdés, amely

181. § (1) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követően vagy helyette írásban tegyen vallomást.

(2) Az írásbeli vallomástétel engedélyezése esetén a tanú a vallomását

(3) Ha a tanú írásban tesz vallomást, az írásbeli vallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak és a tanúzási figyelmeztetés ismeretében tette meg.

(4) Az írásbeli tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy utóbb a tanút, ha ez szükséges, a kihallgatása céljából a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság idézze.

182. § Ha a tanú az eljárási cselekménynél való közreműködést, illetve a vallomástételt a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható és az okozott bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni.

183. § (1) A terhelt vallomásának minősül a terhelt minden olyan, a büntetőeljárásban a terhelti figyelmeztetés utáni, bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt tett, illetve ezeknek címzett szóbeli vagy írásbeli közlése, amelyben a bizonyítás tárgyára vonatkozó tényt állít.

(2) Ha a terhelt vallomást kíván tenni, a vallomástétel lehetőségét biztosítani kell.

(3) A terhelteket egyenként kell kihallgatni.

(4) A terhelt beismerése esetén – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – be kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is.

184. § (1) A terhelt kihallgatása személyazonosságának és elérhetőségének megállapításával és ellenőrzésével kezdődik.

(2) A személyazonosság megállapítása során a terheltnek nyilatkoznia kell a személyét azonosító és a vele való kapcsolattartást biztosító következő adatokról:

185. § (1) Személyazonossága ellenőrzése után a terhelttel ismertetni kell a jogait és figyelmeztetni kell arra, hogy

(2) A terhelti figyelmeztetést a terheltnek a nyomozás, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárás során történő első kihallgatásakor kell közölni.

(3) A terhelti figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A terhelti figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.

(4) A terhelti figyelmeztetés vagy a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt közlése vallomásként akkor vehető figyelembe, ha a terhelt

186. § (1) Ha a terhelt vallomást kíván tenni, a terhelti figyelmeztetés közlését követően a terhelttől meg kell kérdezni

(2) A terheltnek módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa, ezután kérdések intézhetők hozzá. Ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell.

(3) A terheltnek nem tehető fel olyan kérdés, amely

(4) Ha a terhelt a vallomástétel megtagadását követően vallomást tesz, hozzá kérdés intézhető.

187. § (1) A terheltnek az ügyben korábban, vagy más ügyben tanúként tett vallomása bizonyítási eszközként felhasználható, ha a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a tanúzási figyelmeztetés és az arra adott válasz egyértelműen kitűnik.

(2) A terheltnek más ügyben tett vallomása bizonyítási eszközként akkor használható fel, ha a vallomásról készült jegyzőkönyvből a terhelti figyelmeztetés és az arra adott válasz egyértelműen kitűnik.

188. § (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni.

(2)²²⁸ A büntetőeljárásban szakvéleményt az igazságügyi szakértőkről szóló törvényben meghatározottak szerint szakértő vagy eseti szakértő (a továbbiakban együtt: szakértő) adhat.

(3) Jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott szakértő jogosult véleményt adni.

189. § (1)²²⁹ A törvény eltérő rendelkezése hiányában a szakértő alkalmazása kirendeléssel történik. A szakértő kirendeléséről szóló határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(2) Ha a szakvélemény elkészítéséhez sürgős részvizsgálatra van szükség, e vizsgálat kirendelő határozat nélkül, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság szóbeli rendelkezése alapján is elvégezhető. Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság e rendelkezését tizenöt napon belül, írásba foglalva megküldi a szakértőnek.

(3) Az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerinti szakértői intézmény, szakértői intézet vagy gazdasági társaság vezetője, illetve a szakértői testület elnöke a kirendelő határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja a kirendelőt az eljáró szakértő személyéről, illetve az eseti bizottság tagjairól.

(4) A kirendelő az eljáró szakértő személyéről, illetve az eseti bizottság tagjairól a kirendelő határozat keltétől, illetve a (3) bekezdésben meghatározott esetben a tájékoztatás érkezésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja a terheltet, a védőt, a sértettet, a vagyoni érdekeltet és az egyéb érdekeltet – és ha a szakértőt a bíróság rendelte ki – az ügyészséget.

(5)²³⁰ Az eljáró bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság a szakértőt a kirendelés alól fontos okból határozattal felmentheti. E határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(6) A szakvélemény – ide nem értve a magánszakértői véleményt – előterjesztésének határideje a két hónapot nem haladhatja meg. Ez a határidő a szakértőnek a határidő lejárta előtt előterjesztett kérelmére egy alkalommal, legfeljebb egy hónappal meghosszabbítható.

190. § (1)²³¹ A terhelt és a védő szakértő kirendelését indítványozhatja, az indítványban megjelölheti a szakértő személyét. Az indítványról a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság határoz. A határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(2) A terhelt és a védő szakértőnek magánszakértői vélemény elkészítésére adhat megbízást, ha

(3)²³² Ha a terhelt vagy a védő indítványa olyan tény szakértő általi megállapítására vagy megítélésére irányul, amelyet az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által kirendelt szakértő által készített korábbi szakvélemény már vizsgált, magánszakértői vélemény elkészítésére akkor adható megbízás, ha a terheltnek vagy a védőnek a 197. § (1) bekezdés szerinti felvilágosítás adásra, illetve szakvélemény kiegészítésére, vagy a 197. § (2) bekezdés szerinti újabb szakértő kirendelésére irányuló indítványát elutasították. Ha a korábbi szakvéleményt a terhelt vagy a védő indítványában megnevezett szakértő készítette, magánszakértői vélemény elkészítésére megbízás nem adható.

(4) Ugyanazon szakkérdésre vonatkozóan a terhelt és a védő egy magánszakértői vélemény elkészítésére adhat megbízást.

(5) A terhelt, illetve a védő köteles nyolc napon belül tájékoztatni az ügyben eljáró bíróságot, ügyészséget, illetve nyomozó hatóságot a magánszakértői vélemény elkészítésére adott megbízásról, a megbízás megszűnéséről, a megbízott szakértő személyéről, valamint a szakvélemény elkészítésének határidejéről. A tájékoztatásra előírt határidőt a megbízás, illetve a megbízás megszűnésének napjától kell számítani.

191. § (1) Szakértőként nem járhat el,

(2)²³⁴ Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában nem minősül a nyomozó hatóság nyomozási tevékenységet ellátó állománya tagjának az, aki a rá vonatkozó jogszabályok alapján nem a nyomozó hatóság állományában teljesít szolgálatot.

(3) A szakértő a vele szemben felmerült kizárási okot köteles a kirendelőnek haladéktalanul bejelenteni. Gazdasági társaság, szakértői intézmény, szervezet, illetve szakértői testület kirendelése esetén a bejelentést a kirendelt társaság vagy szerv vezetője útján kell megtenni.

(4) A szakértő kizárásáról az eljáró bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság határoz.

(5) A tanú vallomástételének akadályára vonatkozó rendelkezések a szakértőre is értelemszerűen irányadók.

192. § (1) A szakértő köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának teljesítéséhez szükségesek, e célból

(2) A szakértő a vizsgálat során személyt és tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot tekinthet és vizsgálhat meg, a személyhez kérdéseket intézhet.

(3) Ha a szakértő olyan tárgyi bizonyítási eszközt vagy elektronikus adatot vizsgál meg, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét lehetőleg az eredeti állapotban úgy kell megőriznie, hogy az azonosság, illetve a származás megállapítható legyen.

(4) A kirendelő meghatározhatja azokat a vizsgálatokat, amelyeket a szakértőnek a kirendelő jelenlétében kell elvégezni.

(5) Ha a büntetőeljárásban több szakértő végez vizsgálatot, a szakértők az általuk elvégezni kívánt szakértői vizsgálatról kölcsönösen értesítik egymást, az értesített szakértő a másik szakértő által végzett vizsgálaton jelen lehet.

193. § (1) A magánszakértői vélemény elkészítése során a szakértő a megbízó által rendelkezésére bocsátott adatok, ügyiratok és tárgyak vizsgálata alapján ad szakvéleményt, továbbá személyt csak az érintett hozzájárulása alapján vizsgálhat meg.

(2) A magánszakértői vélemény elkészítésére megbízott szakértő eljárása nem eredményezheti a kirendelt szakértő vizsgálatának késedelmét vagy aránytalan elhúzódását.

194. § (1) A megvizsgálandó személy testének sérthetetlenségét érintő szakértői vizsgálat csak a kirendelő külön rendelkezése alapján végezhető.

(2) A terhelt, a sértett és a tanú köteles a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát alávetni, kivéve a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárást.

(3) A sértett és a tanú köteles a szakértői vizsgálat elvégzését egyéb módon is elősegíteni.

(4) A kirendelő külön rendelkezése alapján a terhelt, a sértett, a tanú, valamint a szemletárgy birtokosa tűrni köteles, hogy a birtokában lévő dolgot a szakértő – akár az állag sérelmével vagy a dolog megsemmisülésével járó – vizsgálatnak vesse alá.

(5) A szakértői vizsgálattal okozott kárért – jogszabályban meghatározottak szerint – kártalanításnak van helye.

(6) Ha a közreműködési kötelezettségét nem teljesíti,

(7) A magánszakértői vélemény elkészítésére megbízott szakértő eljárása során az (1)–(6) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók.

195. § (1) Ha a szakvélemény szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb szakértői megfigyelése szükséges, a bíróság – a vádemelés előtt az ügyészség indítványára – a terhelt elmeállapotának megfigyelését rendelheti el. Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése esetén a fogva lévő terheltet igazságügyi megfigyelő és elmegyógyító intézetbe, a szabadlábon lévő terheltet a jogszabályban meghatározott pszichiátriai fekvőbeteg-intézetbe kell beutalni. A megfigyelés egy hónapig tarthat, ezt a határidőt a bíróság a megfigyelést végző intézet véleménye alapján egy hónappal meghosszabbíthatja.

(2) Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése miatt bejelentett jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a terhelt szabadlábon van.

(3) A szabadlábon lévő terhelt elmeállapotának megfigyelése során a terhelt személyes szabadsága az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint korlátozható.

(4) Ha a terhelt az elmeállapot megfigyelése alól kivonja magát, a pszichiátriai intézet erről haladéktalanul tájékoztatja az elmeállapot megfigyelését elrendelő bíróságot.

196. § (1) Ha a vizsgálatban több szakértő működött közre, a szakvéleményben fel kell tüntetni, hogy melyik szakértő milyen vizsgálatot végzett.

(2)²³⁶ A szakvélemény szóbeli előterjesztése előtt meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát, és tisztázni kell, hogy nincs-e vele szemben kizáró ok. A szakértőt figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény adásának következményeire. A figyelmeztetést, valamint a szakértőnek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A szakvélemény előterjesztése után a szakértőhöz kérdéseket lehet intézni.

(3) Bizonyítékként nem használható fel a terheltnek, a tanúnak és a sértettnek a szakértő előtt tett azon közlése, amely a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, illetve a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokkal kapcsolatos, illetve az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozik.

(4)²³⁷ A magánszakértői vélemény előterjesztéséről a terhelt, illetve a védő dönt.

197. § (1) Ha a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el, így különösen, ha

(2) Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, más szakértőt kell kirendelni. A szakértő kirendelésére irányuló indítványban, illetve a kirendelő határozatban meg kell jelölni a korábbi szakvélemény elfogadhatóságával kapcsolatos aggályokat.

(3) Ha a szakértők véleménye eltér, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni.

(4) Az (1)–(3) bekezdésben meghatározott intézkedéseket követően újabb szakértő abban az esetben rendelhető ki, ha az ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben továbbra is feloldhatatlan eltérés mutatkozik. Az így kirendelt szakértőnek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetve hogy az ügyben újabb szakvélemény beszerzése szükséges-e.

(5) Más eljárásban kirendelt szakértőnek a szakkérdés tárgyában készített szakvéleménye a büntetőeljárásban szakvéleményként figyelembe vehető. A szakvélemény értékelésére az (1)–(4) bekezdés értelemszerűen irányadó azzal, hogy a felvilágosítás kérésére, a szakvélemény kiegészítésére vagy a szakértők párhuzamos meghallgatására a szakértő kirendelését követően kerülhet sor.

198. § (1) Az előterjesztett, illetve előadott magánszakértői vélemény akkor minősül szakvéleménynek, ha a terhelt, illetve a védő a 190. § (2)–(4) bekezdésének megfelelően járt el. Egyéb esetben a magánszakértői vélemény a terhelt, illetve a védő észrevételének minősül, a szakértő pedig a szakkérdésre vonatkozóan tanúként nem hallgatható ki.

(2) A szakvéleménynek minősülő magánszakértői vélemény értékelésére a 197. § (1)–(4) bekezdés irányadó azzal, hogy a szakvélemény kiegészítésére vagy a szakértők párhuzamos meghallgatására a szakértő erre irányuló megbízása vagy kirendelése alapján kerülhet sor.

(3) A szakvéleménynek minősülő magánszakértői vélemény szóbeli előterjesztése esetén, továbbá ha a felvilágosítás, a szakvélemény szóbeli kiegészítése vagy a szakértők párhuzamos meghallgatása megbízás alapján történik, a szakértő köteles válaszolni a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság kérdésére is.

199. § (1)²³⁸ A szakértő

(2)²³⁹ A szakértői díjat a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapulvételével, a szakvélemény beérkezését, illetve a szakértő meghallgatása esetén a meghallgatást követően, de legkésőbb egy hónapon belül határozattal kell megállapítani.

(3)²⁴⁰ A szakértői díjat megállapító határozatot a szakértővel, a terhelttel, a védővel, valamint a bíróság határozatát az ügyészséggel kell közölni. A szakértői díjat megállapító határozat ellen a felsoroltak élhetnek jogorvoslattal.

(4)²⁴¹ A szakértői díjat – jogszabályban meghatározottak szerint – a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság előlegezi.

(5)²⁴² A magánszakértői vélemény elkészítésére megbízott szakértő szakértői díját a terhelt, illetve a védő előlegezi.

200. § (1) A szakértő rendbírsággal sújtható és őt az okozott bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni, ha

(2) Ha a szakvélemény előterjesztését a kirendelt gazdasági társaság vagy szervezet vezetője által kijelölt szakértő mulasztja el, a rendbírság kiszabásának, illetve az okozott bűnügyi költség megtérítésére kötelezésnek a kirendelt gazdasági társasággal, szakértői intézménnyel, szervezettel vagy szakértői testülettel szemben van helye.

(3) Ha a szakértő a tanú vallomástételének valamely akadályára hivatkozva tagadja meg a véleményadást, az ezt elutasító határozat elleni jogorvoslat elbírálásáig nem kötelezhető közreműködésre.

201. §²⁴³ (1) A szakértőre vonatkozó rendelkezések a tolmácsra is értelemszerűen irányadóak azzal, hogy a

(2) Tolmácsként a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy vehető igénybe. Ha ez nem lehetséges, eseti tolmácsként kellő nyelvismerettel rendelkező más személy is kirendelhető. Tolmácson a szakfordítót is érteni kell.

(3) A tolmácsot a kirendelésével egyidejűleg figyelmeztetni kell a hamis tolmácsolás következményeire.

(4) A tolmács közreműködésével folytatott eljárási cselekményen jelenlévők a tolmácsolás nem megfelelő minősége miatt más tolmács kirendelését indítványozhatják.

202. § (1)²⁴⁴ A bíróság és az ügyészség

(2) Pártfogó felügyelői vélemény beszerzését törvény kötelezővé teheti.

(3) A pártfogó felügyelői véleményt a pártfogó felügyelő készíti el.

(4) A pártfogó felügyelő köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a pártfogó felügyelői vélemény elkészítéséhez szükségesek, e célból az eljárás ügyiratait megismerheti, a terhelttől, a sértettől, a tanúktól és az eljárásba bevont más személyektől felvilágosítást kérhet. Ha ez feladatának teljesítéséhez szükséges, az ügyészségtől vagy a bíróságtól újabb adatokat, ügyiratokat és felvilágosítást kérhet.

(5) A szakértőre vonatkozó rendelkezéseket a pártfogó felügyelői véleményt készítő pártfogó felügyelőre is alkalmazni kell azzal, hogy a 194. §, a 195. §, a 197. § (2)–(5) bekezdése és a 198–200. § a pártfogó felügyelőre nem alkalmazható.