PK ÍH 2017/91.
PK ÍH 2017/91.
2017.09.01.
A tartozáselvállalás folytán egyetemleges adós≡sá váló személlyel szembeni követelés is szerződésen alapuló követelésnek minősül [Ptk. 6:206. §; Cstv. 27. § (2) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján az adós fizetésképtelenségét megállapította, és a felszámolását elrendelte. Döntését azzal indokolta, hogy a hitelező igazolta, az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül nem egyenlítette ki, nem vitatta, és az azt követő írásbeli felszólításra sem teljesítette.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a fizetésképtelenség megállapításának és a felszámolás elrendelésének mellőzését. Vitatta, hogy a hitelező és közte „kötelmi” jogviszony jött volna létre, illetve azt is vitatta, hogy elismerte volna a tartozást. Utalt arra, hogy a felszámolási eljárást megelőzően már ezt az álláspontját kifejtette a hitelező felé. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az elsőfokú bíróság a Cstv. 27. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tett eleget, 60 napon túl hozta meg az érdemi döntését.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A másodfokú bíróság az alábbi – a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns –, az elsőfokú eljárás iratai alapján megállapítható tényeket emeli ki:
A hitelező mint vevő és az E. Kft. mint eladó között 2010. július 29-én előszerződés jött létre az épülő társasház III. emelet 2. ajtó alatti 43,25 m2 alap≡területű lakás megvásárlására. A hitelező az előszerződés 7. pontja szerint 778 500 Ft foglalót és 1 557 000 Ft vételár előleget fizetett meg. Az előszerződést 2014. május 8-án kelt okirat szerint felbontották, és az eladó vállalta, hogy a hitelező részére 2014. július 31. napjáig visszafizet összesen 2 335 500 Ft -ot. Az E. Kft. 2015. április 22-én teljesítés átvállalási megállapodást kötött az adóssal, ennek értelmében az adós átvállalta az E. Kft.-től 2 335 500 tőke és késedelmi kamatának megfizetését a hitelező mint vevő részére. Az E. Kft. 2015. november 25-én tájékoztatta a hitelezőt e megállapodásról. A hitelező ezt követően, 2015. december 15-én az adósnak írt levelében – annak tartalma szerint – felszólította a teljesítésre. Az adós 2016. február 24-én kelt levelében tájékoztatta a hitelezőt, hogy „az átvállalt kötelezettséget természetesen maradéktalanul rendezni fogja”. A hitelező – jogi képviselője útján – 2016. március 8-án felszólította az adóst, hogy a kézhezvételtől számított 8 napon belül fizessen meg 2 335 500 Ft tőkét és ennek 2014. augusztus 1. napjától számított kamatát, ennek elmaradása esetén bírósági vagy felszámolási eljárást kezdeményez.
A másodfokú bíróság a kiemelt tényadatok alapján egyetért az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, annak jogi indokait azonban mellőzi és azt az alábbiak szerint indokolja:
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
A fent kiemelt tényekből megállapítható, hogy hitelező a 2015. december 15-én kelt levelében közölte az adóssal, hogy vele szemben követelése van, ezzel a követelését csődjogi értelemben lejárttá tette. Az adós a 2016. február 24-én kelt levelében a követelést egyértelműen elismerte, vállalta, hogy „az átvállalt kötelezettséget maradéktalanul rendezni fogja”. A hitelező ezt követően, 2016. március 8-án az adóst a teljesítésre felszólította, a fizetési felszólítás kézhezvételéig az adós a tartozást nem vitatta, és nem is fizette meg.
A fentiek okán a fizetésképtelenség megállapításához szükséges, a Cstv. 27. § (2) bekezdésében rögzített, törvényi tényállási elemek megvalósultak, ezért az adós fizetésképtelenségét helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság. Az adós a követelést a fizetési felszólítása kézhezvételéig vitathatta volna, a jelen eljárásban azonban nem vitathatja, a fizetésképtelenség megállapítását csak a kérelem alapjául szolgáló követelés teljesítésével kerülhette volna el.
Alaptalan volt az adósnak az a hivatkozása is, hogy a hitelező igénye nem kötelmi jogviszonyból ered. A hitelező kérelme alapjául az E. Kft.-vel kötött szerződésben vállalt 2 335 500 forint teljesítésének elmaradását jelölte meg, és az adóssal – mint tartozáselvállalás folytán – egyetemleges kötelezettel szemben lépett fel a Ptk. 6:206. § alapján. Az adóssal mint egyetemleges kötelezettel szembeni követelés ugyanúgy szerződésből eredő követelésnek minősül, mint a követelés eredeti – a tartozáselvállalás folytán most már egyetemleges – adósával, azaz az E. Kft.-vel szembeni követelés, és ezért a fizetésképtelenség megállapításának alapjául szolgálhat.
Az elsőfokú bíróság esetleges eljárási határidő túllépés a döntés érdemére nincs hatással, azt a határozat felülbírálata során a másodfokú bíróságnak vizsgálnia nem kellett.
A fenti indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára is tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.45.098/2017/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás