PÜ BH 2017/93
PÜ BH 2017/93
2017.03.01.
Amennyiben az alperes által használt megjelölést a fogyasztók összetéveszthetik a perbeli közösségi védjeggyel a megjelölés és a közösségi védjegy nagyfokú hasonlósága, valamint a megjelölés és a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő áruk azonossága miatt, a közösségi védjegy bitorlása megállapítható [1997. évi XI. tv. (Vt.) 27. §; 207/2009/EK rendelet (Kvr.) 9. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes jogosultja a 004686366 lajstromszámú ábrás közösségi védjegynek, amely egyebek mellett a Nizzai Megállapodás 8. osztályába sorolt késáru, evőeszközök termékekre áll oltalom alatt. A védjegy fekete-fehér színű, felül hasított, oldalról és alulról konkáv oldalakkal határolt pajzs, amelynek közepén meghúzott vertikális osztó vonalán egyenlő szárú (görög) kereszt fekszik. A felperes széles körben ismert piaci szereplő a bicskák és kések gyártása és forgalmazása területén.
[2] Az alperes olyan „Blaumann” márkanévvel ellátott késeket forgalmaz, illetve importál, amelyek markolatának végén egy fehér színű, keresztet magában foglaló, stilizált pajzs ábra látható a termék anyagába sajtolva. A felperes jelzése alapján tartott ellenőrzés során a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága 2014. június 4-én az alperes székhelyén 32 304 db különböző márkajelzésű késkészletet foglalt le, valamennyi termék markolatán megjelenik a sérelmezett megjelölés. A Budapest IX. kerületi Ügyészség az alperes panaszának helyt adva a lefoglalás elrendeléséről szóló határozatot hatályon kívül helyezte.
[3] A felperes pert megelőzően előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelmére az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy három nap alatt hagyja abba a felperes 004686366 lajstromszámú ábrás közösségi védjegyéhez hasonló megjelölésnek a termékein való használatát, egyben eltiltotta a további jogsértéstől. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kérelmet a védjegybitorlás valószínűsítettségének hiányában elutasította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes 2014. június 2-től azzal, hogy a védjeggyel összetéveszthető megjelölést használ kések eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, raktáron tartása, importálása, illetve reklámozása körében, bitorolja a közösségi ábrás védjegyét. Kérte az alperest a jogsértés abbahagyására kötelezni és a további jogsértéstől eltiltani. Kérte az alperest banki, pénzügyi és kereskedelmi adatainak közlésére, valamint adatszolgáltatásra kötelezni a védjegybitorlással érintett, meghatározott cikkszámú árukkal kapcsolatban. Kérte az alperest a „blaumannhome.com”, „swisshufeisen.com” és „swisshome.eu” honlapokon az általa meghatározott közlemény közzétételére kötelezni, valamint feljogosítani a felperest, hogy az ítélet rendelkező részét az alperes költségén a „Nők Lapja Konyha” című magazinban, illetve a három megjelölt domainnév alatti honlap fő oldalán közzétegye. A felperes kérte továbbá elrendelni a bitorlással érintett áruk alperes székhelyén való lefoglalását és feljogosítani ezen áruknak az alperes költségén történő kereskedelmi forgalomból való visszahívására, illetve megsemmisítésére.
[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogásolt termékek és a védjegy összevetése alapján megállapította, hogy az alperes által használt megjelölés és a védjegy összbenyomása lényegében azonos, az pedig nem volt vitás, hogy az alperes a védjegy árujegyzékébe tartozó késeken a felperestől kapott engedély nélkül használja a megjelölést.
[8] Az elsőfokú bíróság azonban a perbeli jogvita elbírálására irányadó, az Európai Unió Tanácsának a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK rendelete (Kvr.) 12. cikk b) pontja alapján nem találta megállapíthatónak a védjegybitorlást. Elfogadta az alperesnek azt a védekezését, hogy a sérelmezett megjelölést a terméke svájci származását, illetve ezzel kapcsolatba hozható minőségét kifejező jelzésként alkalmazza. Indokolása szerint a kifogásolt megjelölés a kések nyelének a végén oly módon van kialakítva, hogy az a termék egészét tekintve nehezen észrevehető. Láthatóságát lényegesen befolyásolja, hogy a termék anyagába sajtoltan jelenik meg, színezés és kontúrozás nélkül, amely miatt a megjelölés első ránézésre egy üres, konkáv oldalakkal határolt, pajzs alakú díszítésnek tűnik és csak alaposabb szemrevételezéssel állapítható meg a középen elhelyezett görög kereszt. A szokásos mértékben tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó a megjelölést érzékelhetőségének ezen korlátai miatt nem veszi észre. Ezért kizárható, hogy a megjelölés a hasonló termékektől megkülönböztető, illetve a gyártó azonosítását szolgáló megjelölésként védjegyként funkcionál. A megjelölés csupán egy jelzés, az alperes más megjelöléseket („Blaumann” és „Swiss Hu-
feisen”) alkalmaz a termékein védjegyként. A termék jellegéből következően a fogyasztók legvalószínűbben a termék Svájchoz való kapcsolódásának jelzéseként érzékelik (a megjelölést), s miután a kések, bicskák Svájc egyik emblematikus terméktípusai, a megjelölés ezzel összefüggő minőségjelzőként érzékelik. Annak pedig a védjegyoltalom korlátjának megítélése szempontjából nincs jelentősége, hogy az alperes jogszerűen utal-e termékein a svájci származásra vagy minőségre.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével eltérő indokolás mellett értett egyet. A másodfokú bíróság a felperes által állított jogsértést, amelyet abban határozott meg, hogy az alperes a védjegy árujegyzékébe tartozó kések árukon olyan ábrás megjelölést használ, amely az összetéveszthetőségig hasonló a védjegyhez, nem találta megállapíthatónak. Kifejtette, hogy az összbenyomás vizsgálata során vizuálisan annyiban mutatkozik hasonlóság a kifogásolt megjelölés és a védjegy között, hogy mindkettő egyaránt pajzsformába foglalt keresztet ábrázol, azonban a sérelmezett termékeken látható motívum sokkal inkább a svájci címerhez hasonlít, amely mint abszolút kizáró ok nem sajátítható ki. A megjelölések hasonlósága csupán az ábra szerkesztésében, kompozíciójában lelhető fel, a kivitelezés részletei különböznek. A sérelmezett jelzés a kések nyelén nem az azonosítás, hanem a díszítés funkcióját tölti be és legfeljebb csak a minőségre, a svájci származásra való utalásnak fogható fel. Az alperes termékén a gyártóra vagy kereskedőre vonatkozó információt a „Swiss Hufeisen”, illetve a „Blaumann” szó és ábra kombinációjából álló védjegyek szolgálják, amelynek ábrás elemében ugyancsak fellelhető a kereszt. Az a körülmény, hogy számos ismert logóban, jelzésben és alkalmazási módban fedezhető fel a svájci címerre emlékeztető kereszt, elhalványítja a megjelölés és a védjegy között esetlegesen mutatkozó fogalmi hasonlóságot. Emellett a kések nyelén az egyöntetű fehér szín alatt nehezen azonosítható a pajzs motívum. Mindezek alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által használt megjelölés nem összetéveszthető a védjeggyel, ezért az érintett áruk azonossága ellenére a védjegybitorlás nem állapítható meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a keresetének való helytadás érdekében.
[12] Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve, a bizonyítékok helytelen mérlegelésével, tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az ellentartott megjelölések között fennálló összetéveszthetőség veszélye nem állapítható meg. A felperes vitatta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a megjelölés a svájci címerrel mutat hasonlóságot.
[13] Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróságnak a kifogásolt megjelölés védjeggyel való összetéveszthetőségét kizáró álláspontjával.
[15] Kvr. 9. cikk (1) bekezdés b) pontja szerint a közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít; a kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a közösségi védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a közösségi védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint a megjelölés és a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. A Kvr. 9. cikk (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán; a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy nyújtása a megjelölés alatt; a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele; a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.
[16] A sérelmezett ábrás megjelölés és a perbeli ábrás védjegy összevetése alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy azok fogyasztókra gyakorolt összbenyomása lényegében azonos. Nem volt osztható a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a kifogásolt megjelölés inkább a svájci címerhez, mint a perbeli védjegyhez hasonlít. A svájci címer ívelt oldalú, háromszögletű pajzs, benne egyenlő szárú kereszttel, míg az alperes által használt ábrás megjelölésben a pajzs konkáv oldalakkal határolt, felső része homorú és csúcsai szögletesek, amelyben egy egyenlő szárú kereszt van elhelyezve. A perbeli ábrás védjegy felül hasított, oldalról és alulról konkáv oldalakkal határolt pajzs, benne egy vertikális osztóvonal mentén egyenlő szárú kereszt látható. A svájci címerhez hasonlóságot az alperes által használt megjelölés – a perbeli védjegyhez is hasonlóan – csupán a pajzsra emlékeztető ábra a benne elhelyezett kereszt motívummal mutat. A védjegy és a kifogásolt megjelölés szerkesztésében, külső megjelenésében fellelhető markáns hasonlóság ugyanakkor egyértelműen megállapítható, amelyet nem közömbösít a másodfokú bíróságnak az a – perben nem igazolt – megállapítása, hogy számos ismert logóban fedezhető fel a svájci címerre emlékeztető kereszt.
[17] Az összehasonlított megjelölések nagyfokú hasonlósága mellett az összetéveszthetőség veszélyét fokozza az érintett áruk teljes azonossága is, amelynek tévesen nem tulajdonított jelentőséget a másodfokú bíróság. A Pp. 163. § (3) bekezdése alapján pedig a köztudomás szerint is elfogadható a – kések, konyhai eszközök piacán hosszú ideje jelen lévő – felperes termékein alkalmazott védjegyének széles körű ismertsége és a késtermékek körében megszerzett jóhírneve. Mindezen ismeretek birtokában a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó, függetlenül annak méretétől és színezésétől, észleli az alperes termékein, a kések nyelének végén – szokásosan – elhelyezett megjelölést, amely számára a védjeggyel való nagyfokú hasonlóság miatt a gyártó azonosítását szolgálja. Így okkal feltételezi a fogyasztó a termék felperestől való eredetét. Az asszociációs kapcsolat a kifogásolt megjelölés és a perbeli védjegy között fennáll, amely az alperes téves álláspontjával szemben, a Kvr. 9. cikk (1) bekezdés b) pontjában foglalt összetéveszthetőségnek fogalmi eleme.
[18] A Kúria nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak a megjelölés földrajzi származásra, minőségre utaló jelzésként való értékelésével és erre tekintettel a Kvr. 12. § b) pontjának a védjegyoltalom korlátjára vonatkozó rendelkezése alapján a jogsértés megállapíthatóságát kizáró álláspontjával. A fent kifejtettekből következően az alperes által használt megjelölés nem elsősorban Svájcból, mint földrajzi helyről, hanem a közismerten svájci székhelyű gyártó felperestől való származásra utal.
[19] Mindezekre tekintettel a Kúria – az eljárt bíróságok álláspontjától eltérően – megállapította, hogy az alperes által használt megjelölést a fogyasztók összetéveszthetik a perbeli közösségi védjeggyel a megjelölés és a közösségi védjegy nagyfokú hasonlósága, valamint a megjelölés és a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő áruk azonossága miatt. A perben nem volt vitás, hogy az alperes a kifogásolt megjelölést gazdasági tevékenység körében a védjegyjogosult felperes engedélye nélkül, jogosulatlanul használta. A Kvr. 14. cikk (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 27. § (1) bekezdésének törvényi tényállási elemei tehát megvalósultak, ezért a Vt. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján a védjegybitorlás megtörténte megállapítható.
[20] A védjegybitorlás Vt. 27. § (1) bekezdésében szabályozott és a keresetben igényelt további objektív jogkövetkezményeinek alkalmazásához azonban a perben nem áll elegendő adat a rendelkezésére, mert az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva ebben a körben a tényállást nem tárta fel, így szükségessé vált az elsőfokú eljárás megismétlése. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[21] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak – a feleknek a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt bizonyításról való kioktatását követően – fel kell tárnia a keresetben igényelt objektív jogkövetkezmények alkalmazásához szükséges tényállást.
(Kúria Pfv. IV. 21.613/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás