PÜ BH 2017/94
PÜ BH 2017/94
2017.03.01.
I. Az élettársak által kötött járadéki szerződés érvényes létrejötte nincs írásbeli alakhoz kötve.
II. A bíróság nem követ el súlyos, az ügy érdemi elbírálására kiható eljárásjogi szabálysértést a Pp. 3. § (1) bekezdésének megsértésével, ha az alperes utóbb előterjesztett, a perbeli szerződés érvénytelenségének (semmisségének) megállapítására irányuló viszontkeresetét az eredeti ellenkérelem alapján érvénytelenségi kifogásként bírálja el. A Pp. 3. § (3) bekezdésében rögzített tájékoztatási kötelezettség megsértése ebben az esetben nem állapítható meg, mivel a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási teherről való kioktatás mindkét esetben azonos [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 216. § (1) bek., 236. § (3) bek., 586. § (2) bek., 591. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 3. § (1) és (3) bek., 206. § (1) bek., 213. § (1) bek., 252. § (2) bek., 253. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 1987-től élettársak voltak, kapcsolatukból 1997-ben és 1999-ben két gyermekük született. Közös lakóhelyük az azonos arányú közös tulajdonukban álló É. város, R. u. 4. szám alatti családi házas ingatlan volt. A felek az életközösség fennállása alatt közös Kft.-t alapítottak, a felperes nyugdíjazásáig a gazdasági társaságnál munkaviszonyban állt. A család színvonalas megélhetését a kft., illetőleg nagyobb részben az alperes könyvvizsgálói tevékenység folytatásával foglalkozó egyéni vállalkozása biztosította, amelyből 2010. évben 10 000 000 forint jövedelme származott.
[2] A felek életközössége 2009. év végére megromlott, az alperes 2010 kora tavaszán közölte a felperessel, hogy a kapcsolatot meg kívánja szakítani. A felperes az alperes döntését nem akarta tudomásul venni, többször kezdeményezte az élettársi kapcsolat helyreállítását, amely nem vezetett eredményre. A felperes szembesült azzal is, hogy a kapcsolat megszűnése esetén megélhetése a korábbi életszínvonalon nem biztosítható, azért azt igényelte, hogy az alperes az öregségi nyugdíját havi 240 000 forintra egészítse ki, járadék megfizetésével. A felek 2010 tavaszán, a felperes elköltözése előtt, szóban megállapodtak abban, hogy a felperes az alperes havi 80 000 forint öregségi nyugdíját havi 120 000 forint megfizetésével kiegészíti. Az összegszerűség meghatározásánál figyelembe vették, hogy a felperest a két gyermek után havi 40 000 forint tartásdíj-fizetési kötelezettség terheli és ennek összegét az alperes fizetési kötelezettségébe beszámították.
[3] A felek 2010 tavaszán az élettársi közös vagyon megosztása körében is egyeztettek egymással, többnyire távbeszélő útján, melynek során a felperes trágár kifejezésekkel adott hangot követelésének. A húsvéti ünnepek alatt ittas állapotban követelte a fennálló problémák tisztázását és az alperes elhárító magatartása miatt az alperes laptopját eltörte.
[4] Az alperes 2010. április 17-én, a felperes előzetes tájékoztatása nélkül, a közös tulajdonú ingatlanból a gyermekekkel együtt elköltözött. 2010 májusától a szóbeli megállapodás szerint havi 120 000 forint járadékot fizetett a felperesnek. A felperes az elköltözés után is többször felvetette a vitás kérdések rendezését, 2010 júniusában, az iskolai évzáró napján a felek között kialakult vita során az alperest bántalmazta, karjába bokszolt és fojtogatta. Az alperes látlelettel igazoltan, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
[5] Az alperes 2010 júniusában jogi képviselőhöz fordult az élettársi közös vagyon megosztására is kiterjedő megállapodások írásba foglalása érdekében. A felek 2010. augusztus 27-én három megállapodást kötöttek. Az egyikben rendezték az élettársi közös vagyon megosztását, rögzítették, hogy az élettársi életközösségük érzelmi és gazdasági vonatkozásban 2010. április 17-én megszakadt és annak helyreállítását az alperes nem kívánja. Megállapodtak abban, hogy a kiskorú gyermekek az alperesnél kerülnek elhelyezésre, a felperes tartásdíjat nem fizet, tartásdíj-hátraléka nem keletkezett és a jövőben sem terheli tartásdíj-fizetési kötelezettség.
[6] A második okiratban a társasági üzletrészen fennálló közös vagyont megosztották, a felperes 150 000 forint vételár ellenében üzletrészét átruházta az alperesre.
[7] A harmadik okiratba a járadék megfizetésére vonatkozó megállapodásukat foglalták. Rögzítették életközösségük megszűnését és az alperes kötelezettségét, hogy a felperes részére, élete végéig, havi 120 000 forintot fizet, arra tekintettel, hogy az életközösség megszakadása miatt a felperes életvitele ne nehezüljön el. Megállapították, hogy az alperes a havi juttatást 2010 májusa óta folyamatosan fizeti, a felperes pedig elismerte, hogy a szerződéskötésig 480 000 forintot az alperestől átvett.
[8] Az alperes elköltözése után előbb bérlakásba, majd saját tulajdonaként kölcsönből megvásárolt családi házba költözött. 2012 májusa óta járadékot nem fizet.
A kereseti kérelem, az alperes védekezése, viszontkeresete
[9] A felperes módosított keresetében kérte az alperes kötelezését a járadéki szerződés teljesítésére, 2011. június 1. napjától kezdődően havi 120 000 forint járadék és a lejárt járadék megfizetésére. Keresete ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy megállapodásuk alapján az alperes a közös vagyon jelentősebb részét megszerezte. A felperes a közös kft.-be minimálbérrel volt bejelentve, nyugdíjazásával nehéz anyagi helyzetbe került. Az alperes ezek ellentételezéseként vállalta a felperes élete végéig tartó járadék megfizetését. A megállapodás kiterjedt arra is, hogy a felperes mentesül a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége alól.
[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és arra hivatkozott, hogy a járadéki szerződés ingyenes volt és a közös vagyon megosztása tárgyában kötött megállapodásokhoz kapcsolódott. A járadék fizetése megváltozott jövedelmi viszonyai és a gyermekek tartása miatt túlzott megterhelést jelent számára.
[11] Viszontkeresettel a szerződés megszüntetését és érvénytelenségi kifogással a szerződés érvénytelenségének, semmisségének megállapítását kérte. Állítása szerint a szerződés jóerkölcsbe ütközik, annak megkötésére a felperes életveszélyes fenyegetése, lelki terrorja és bántalmazása miatt került sor. Az alperes féltette saját és gyermekei testi épségét, és abban bízott, hogy a felperes zaklatásainak a szerződés megkötésével véget vet.
[12] Az alperes a 2015. január 16-án tartott tárgyaláson a viszontkeresetét módosította, elsődlegesen a szerződés megszüntetését kérte, másodlagos viszontkeresete annak megállapítására irányult, hogy a járadéki szerződés érvénytelen, mert jogellenes fenyegetés és kényszer hatása alatt jött létre. Másrészt semmis, mert nyilvánvalóan sérti a jóerkölcsöt és jogszabályba ütközik, mivel a gyámhivatal nem hagyta jóvá a gyermektartásdíjról lemondó nyilatkozatot.
[13] A felperes az érvénytelenségi kifogás és a viszontkereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes jövedelmi viszonyai alapján képes a havi járadék megfizetésére, a megtámadási határidő eltelt, az alperes kényszerhelyzete és fenyegetettsége egyébként sem állt fenn.
Az elsőfokú ítélet és a másodfokú részítélet
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
[15] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette. A nem fellebbezett, a járadéki szerződés megszüntetése iránti viszontkeresetet elutasító rendelkezést nem érintette, a jogellenes fenyegetésre, a szerződés jogszabályba ütközésére alapított viszontkeresetet elbíráló rendelkezést megváltoztatta és ebben a körben a viszontkeresetet elutasította, míg a szerződés jóerkölcsbe ütközésén alapuló viszontkereset és a kereset vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős részítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat meghozatalára, másodlagosan a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalával a kereset elutasítását és az életjáradéki szerződés érvénytelenségének megállapítását. Az alperes arra hivatkozott, hogy a jogerős részítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. § (1) és (2) bekezdését, a 252. § (2) bekezdését, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 13. § (1) bekezdés a) pontját, a 210. § (4) bekezdését, a 236. § (3) bekezdését, a 297. § (1) bekezdését, az 586. § (2) bekezdését, az 591. § (2) bekezdését, valamint a házasságról, a családról és a gyámhatóságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 69/C. §-t.
[17] Jogszabálysértő a kiskorút megillető tartásdíjról történő lemondással kapcsolatos okfejtés, mert a Ptk. 13. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a lemondásra vonatkozó jognyilatkozat érvényességének feltétele a gyámhatósági jóváhagyás.
[18] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[20] A másodfokú eljárásban is érvényesülő, a Pp. 3. § (1) bekezdésében foglalt kérelemhez kötöttség elve alapján a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelem a peres eljárásban a kereset és a viszontkereset. Az alperes a keresettel, a felperes a viszontkeresettel szembeni ellenkérelmében (Pp. 139.) érdemi védekezésként – többek között – a perbeli jogvita szempontjából releváns szerződés érvényességét érintő, illetőleg elévülési kifogással élhet. Az anyagi jogi jognyilatkozat, az érvénytelenségi kifogás [Ptk. 236. § (3) bekezdés] eljárásjogi eszköze a viszontkereseti forma nélkül előadható ellenkérelem. Az ítélet teljességének követelményét tartalmazó Pp. 213. § (1) bekezdésének szabálya szerint a bíróság döntésének ki kell terjednie valamennyi kereseti és viszontkereseti kérelemre, ellenkérelemre, így a megtámadási kifogásra is. A Pp. 3. § (1) bekezdéséből következően az ítélet rendelkező részének azonban csak az önálló igényérvényesítési eszközökkel – keresettel, viszontkeresettel – érvényesített követelésre vonatkozó döntést kell tartalmaznia, ezért a megtámadási kifogás teljesítését vagy elutasítását a bíróságnak nem kell kimondania. Amennyiben ugyanis a bíróság a kifogásnak helyt ad, a keresetet elutasítja, míg a kifogás elutasításának az ítélet indokolásából kell kitűnnie. Ez összhangban áll azzal, hogy a megtámadási határidő eltelte után ellenkérelemként előterjesztett kifogás nem azonos értékű a szerződés viszontkeresettel történő megtámadásával, mert megalapozottsága legfeljebb a kereset elutasítását eredményezheti.
[21] A perbeli esetben a felperes keresetében a holtig tartó járadék fizetésére kötött szerződés teljesítésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes módosított viszontkeresetében elsődlegesen a szerződés megszüntetését kérte, a másodlagos viszontkeresete megtámadási és semmisségi okokra hivatkozással a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult. Az elsőfokú bíróság a szerződés megszüntetése iránti kérelmet az igényérvényesítés eszközének megfelelően, viszontkeresetként, míg a másodlagos érvénytelenségi viszontkeresetet ettől eltérően, eljárási szabálysértéssel, érvénytelenségi kifogásként bírálta el.
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által el nem bírált viszontkeresetről döntött. A többféle jogalapon előterjesztett viszontkereset esetén a Pp. 213. § (1) bekezdésének megsértése akkor állapítható meg, ha a bíróság elmulasztotta a teljes viszontkereset, vagy valamelyik jogalap érdemi elbírálását. Az elsőfokú ítélet rendelkező részéből és indokolásából kitűnően az elsőfokú bíróság érdemi döntése valamennyi viszontkereseti kérelemre kiterjedt, ezért az igényérvényesítés eszközének a kérelemtől eltérő, az elsőfokú eljárás szabályait sértő alkalmazása (a viszontkereseti kérelmek érvénytelenségi kifogásként történő elbírálása) nem ad alapot a Pp. 252. § (2) bekezdése szerinti döntés meghozatalára, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. Az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértése a másodfokú eljárásban orvosolható, ezért nincs kihatással a per érdemi eldöntésére, mert nincs szükség az elsőfokú eljárás megismétlésére, kiegészítésére. Ezért nem jogszabálysértő, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést részben érdemben bírálta el és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is meghozható részítélettel határozott.
[23] A perbeli esetben a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 213. § (2) bekezdése alapján a részítélet meghozatalának feltételei teljesültek, mivel az alperes elsődleges és másodlagos viszontkeresete valóságos tárgyi viszontkereset halmazatban áll, továbbá a másodlagos érvénytelenségi viszontkereset egyes részei – a megtámadási és a semmisségi okok fennállása – az anyagi jog szabályai szerint önállóan elbírálhatók. A másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között, az eljárási szabályok helyes alkalmazásával, az eljárási szabálysértés orvoslásával határozott a több jogcímen előterjesztett érvénytelenségi viszontkeresetről. A megtámadási okra és a jogszabályba ütközésre mint semmisségi okra alapított viszontkereseti kérelmekre vonatkozó fellebbezést érdemben bírálta el. Míg a másik semmisségi ok tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés a másodfokú bíróság álláspontja szerint érdemben nem volt felülbírálható. A másodfokú eljárásban ilyen tartalmú döntés kizárólag részítélet formájában hozható.
[24] A részítéletre is irányadó Pp. 220. § (1) bekezdésének d) pontja szerint a bíróság érdemi határozatát az ítélet rendelkező része tartalmazza. A Pp. 253. § (2) bekezdése határozza meg a másodfokú eljárásban az ügy érdemére vonatkozó határozatok körét, mely szerint a másodfokú bíróság az ügy érdemében helybenhagyó, részben vagy egészében megváltoztató ítéletet, részítéletet hoz. Az elsőfokú bíróság az alperes érdemben elbírálható viszontkereseti kérelmeiről a kérelmekkel egyezően, a másodfokú bíróság pedig a kérelmektől eltérően határozott. Ebben körben ezért a részítélet rendelkező részében foglalt, a másodfokú eljárásban hozható érdemi döntés csak az elsőfokú ítélet részítéletkénti elbírálása, ennek megváltoztatása és a viszontkereset elutasítása lehet.
[25] Az alperes az Alaptörvény, Szabadság és felelősség fejezet XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslati jogának megsértését arra alapította, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által el nem bírált viszontkeresetekről érdemben döntött. A már kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadható ítéletében a viszontkereseti kérelmekről teljeskörűen határozott, amely fogalmilag kizárja az alperes jogorvoslati jogának megsértését.
[26] A jogerős részítélet meghozatalával, egyes viszontkereseti kérelmek érdemi elbírálásával a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt, a bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség megsértése sem állapítható meg. Az alperes kifogásában, majd az utóbb előterjesztett viszontkeresetében azonos megtámadási és semmisségi okokra hivatkozással kérte a járadéki szerződés érvénytelenségének megállapítását. Az elsőfokú bíróság az érvénytelenségi kifogás alapján, a másodfokú bíróság által érdemben elbírált kérelmek tekintetében a bizonyításra szoruló tényekre, a bizonyítási kötelezettségre és a bizonyítási teherre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, ezért az érvénytelenségi kifogás tartalmával azonos viszontkereset előterjesztése után már nem volt szükség a fentiek szerinti tájékoztatás ismételt, formális teljesítésére.
[27] A jogerős részítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogi szabályokat sem sérti.
[28] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul kifogásolta a megtámadási okra, a jogellenes fenyegetésre (kényszerre) alapított, a megtámadási határidő elteltével előterjesztett érvénytelenségi viszontkereset elutasítását. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban a 2010. augusztus 27-i írásbeli megállapodások megkötése utáni időszakban is fennálló kényszerhelyzetére, fenyegetettségére nem hivatkozott. Viszontkeresetét a kényszerhelyzet és a fenyegetettség megszűnését követő több év elteltével, 2015. január 16. napján terjesztette elő.
[29] A másodfokú bíróság érdemben helyesen bírálta el az elkésetten előterjesztett viszontkereset miatt az érvénytelenségi kifogás alapján a szerződés megtámadását. Kétségtelen, hogy az életjáradéki szerződés a Ptk. 591. § (2) bekezdésében foglalt utaló szabály alapján a Ptk. 586. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint írásbeli formakényszerhez kötött szerződés, tehát érvényes létrejöttének feltétele a szerződés írásba foglalása. A másodfokú bíróságnak a törvényi szabályoktól eltérő, az életjáradéki szerződés alakszerűségére és létrejöttének időpontjára vonatkozó téves álláspontja azonban nem váltja ki a szerződés eredményes megtámadását. Az alperes kényszerhelyzetének és fenyegetettségének fennállását ugyanis annak figyelembevételével kell értékelni, hogy az alperes a felek 2010. áprilisi szóbeli megállapodása alapján 2010 májusától havi 120 000 forint járadékot fizetett az alperesnek.
[30] A Kúria ugyanakkor megjegyzi, hogy a jogerős részítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság a vitatott megállapodást a Ptk.-ban nem szabályozott, az elnevezése szerinti, járadéki szerződésnek tekintette. A kötelmi jog szabályaiban a szerződési szabadság elve alapján a szerződéskötési és a típusszabadság elvei érvényesülnek, ezért a felek – a törvényben szabályozott keretek között – szabadon dönthetnek a szerződés megkötéséről és annak tartalmi elemeiről. A vitatott megállapodás lényeges tartalmi eleme az alperest havonta terhelő járadékfizetési kötelezettség, amely a szerződéskötéskor hatályos Ptk.-ban nem szabályozott, de a felek által szabadon megköthető élettársi tartási szerződés, vagy a Ptk.-ban nevesített életjáradéki szerződés eleme is lehet. A bírói gyakorlat szerint az ilyen szerződésre az általános szabályokat kell alkalmazni, ezért járadéki szerződés érvényes létrejötte – a másodfokú bíróság álláspontjával egyezően – a Ptk. 216. § (1) bekezdésében foglalt fő szabály alapján nincs írásbeli alakhoz kötve.
[31] A felülvizsgálati kérelem – tartalma szerint – a megtámadási ok fennállására vonatkozó bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését támadja. A felülvizsgálati eljárásban azonban felülmérlegelési tilalom érvényesül, tehát nincs jogi lehetőség a bizonyítékok újabb értékelésére, egybevetésére. Csak azt vizsgálható, hogy az eljárt bíróság a mérlegelési tevékenysége során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen vagy kirívóan okszerűtlen következtetésre (BH 1996.504.). Kirívóan okszerűtlen következtetésnek csak az minősíthető, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, mégpedig a támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.).
[32] A perbeli esetben a másodfokú bíróság a bizonyítékok újraértékelésével, a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján és a 206. § (1) bekezdésében foglalt elvek helyes alkalmazásával az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból megalapozott következtetést vont le. A szóbeli megállapodás megkötésének és az alperes teljesítésének értékelése, a felek nyilatkozatainak, a bizonyítékoknak és a perben feltárt adatoknak az egybevetése alapján nem állapítható meg, hogy a felperes trágár kifejezésekben megnyilvánuló fenyegetései, valamint a júniusi tettlegessége az életjáradék fizetésére vonatkozó megállapodás megkötését célozta. E megállapítást nyomatékosan erősíti az alperes személyes előadása, miszerint a járadék fizetésére vonatkozó kötelezettség vállalását rögzítő megállapodás az élettársi közös vagyon megosztása tárgyában kötött megállapodáshoz kapcsolódott. Ennek keretében a felek megállapodtak az É. városbeli ingatlan közös értékesítésében és az alperes a saját, továbbá a közös gyermekek lakhatását biztosító ingatlant akart vásárolni. Egyrészt azzal számolt, hogy szándéka hitel felvétele nélkül, a közös ingatlan rá jutó eladási árából megvalósítható, vagy a hitelből vásárolt ingatlant terhelő tartozást az eladási árból visszafizeti. Az alperes előadásából alappal következtethető, hogy a vitatott szerződés megkötését további, a felperes magatartásától független, az alperes által részleteiben is megfontolt szempontok is motiválták.
[33] A jogszabályba ütközésre alapított semmisségi ok tekintetében alapvetően téves az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelése. A másodfokú bíróság álláspontjával egyezően, az élettársi vagyonközösség megosztása tárgyában kötött megállapodás 11. pontjában foglalt jognyilatkozat nem minősíthető gyámhivatali hozzájáruláshoz kötött, a gyermektartásdíjról lemondó jognyilatkozatnak. Ez ugyan mentesíti a felperest a tartásdíj-fizetési kötelezettsége alól, de a felek egyező nyilatkozata szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 69/A. § (2) bekezdése alapján a felperest terhelő tartásdíj mértékét gyermekenkénti 20 000 forintban, összesen 40 000 forintban állapították meg és ennek beszámításával határozták meg az alperes által fizetendő havi járadék összegét.
[34] Kétségtelen, hogy a gyermektartásdíj jogosultja a gyermek, a Ptk. 296. §-ában szabályozott beszámítás azonban nem igényérvényesítési jogcím, hanem igényérvényesítési mód a törvényes feltételek teljesülése esetén. A Ptk. 297. § (1) bekezdése alapján pedig nem volt akadálya annak, hogy a gyermekeket természetben gondozó alperes a tartási követelést beszámítsa a tartásra kötelezett felperes vele szemben fennálló követelésébe.
[35] A Csjt. 69/B. §-a alapján a gyermektartásdíjat elsődlegesen a szülők állapítják meg, a bíróság csak a szülők megegyezésének hiányában dönt. Az alperes hivatkozásával szemben nincs akadálya annak, hogy a felek a tartásdíjat a Csjt. 69/C. § (1) bekezdésében meghatározott, a kötelezett átlagos jövedelmének 15%-át el nem érő összegben állapítsák meg. Ezért a felek megállapodásán alapuló tartásdíj mértéke a járadékfizetésére vonatkozó megállapodás érvényességét nem érinti.
[36] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.313/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás