PK ÍH 2017/94.
PK ÍH 2017/94.
2017.09.01.
Az árfolyam-kockázatról való tájékoztatás nem a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata, a szerződő felek számára nem határoz meg sem jogokat, sem kötelezettségeket, következésképpen nem tekinthető általános szerződési feltételnek, ezért tisztességtelensége sem vizsgálható. A nem megfelelő tájékoztatás esetén legfeljebb azok a szerződési feltételek minősülhetnek tisztességtelennek, amelyek alapján a fogyasztót árfolyam-különbözetből eredő fizetési kötelezettség terheli [1959-es Ptk. 209. § (1), (4) bekezdés].
A peres felek 2007. november 23. napján egy Toyota Corolla Verso típusú gépjármű finanszírozására kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján az alperes 4 400 000 Ft kölcsönt folyósított a felperesnek, aki azt az okiratban rögzítettek szerint részletekben vállalta visszafizetni az alperes részére. A peres felek az ügyleti kamat mértékét 4,63%-ban, a THM éves százalékos értékét 5,95%-ban határozták meg. A szerződés I.5. pontja rögzíti, hogy a kölcsön változó törlesztésű, deviza alapú, devizaneme CHF.
A IV.3. pont szerint a felperes a szerződés aláírásával tudomásul vette az alábbi tartalmú figyelemfelhívó tájékoztatást.
„A forinttól eltérő devizanemben történő kölcsönfelvétel előre pontosan nem becsülhető devizaárfolyam- és kamatkockázat tudatos felvállalását jelenti a kölcsön devizanemétől függően a kölcsön teljes, vagy adott esetben részleges futamidejére vonatkozóan. Erre tekintettel a Hitelező a jelen szerződéssel kapcsolatban az alábbi, piac által indukált kockázatokra hívja fel az Adós figyelmét: A kölcsön futamideje alatt árfolyam-elmozdulások a nemzetközi pénzpiacok és a Ft piaci helyzete változásától függően bármikor, előre meg nem becsülhető gyakorisággal, irányban és mértékben következhetnek be. Az árfolyamváltozás hatására változhat, kedvezőtlen esetben akár jelentős mértékben megnövekedhet mind a tőketartozás, mind a törlesztő részletek forintban számított összege, illetve a fix törlesztésű deviza alapú kölcsön esetén a kölcsön futamideje. További kockázatot jelent változó kamatozású kölcsönkonstrukciók esetében, hogy a deviza árfolyamváltozástól függetlenül a kölcsön devizanemére irányadó nemzetközi pénzpiaci kamatok is változhatnak, és a változás akár a Ft kamatok változásával ellentétes irányú is lehet. Kedvezőtlen irányú kamatváltozás az árfolyam változatlansága esetén önmagában is növelheti a törlesztő részletek összegét, illetve fix törlesztésű deviza alapú kölcsön esetén a kölcsön futamidejét. Ugyanakkor az árfolyam és kamat bármilyen irányú változása akár együttesen is bekövetkezhet, ami kedvezőtlen esetben a Ft-ban számított adósságterhek kumulatív növekedését eredményezheti”.
A kölcsön törlesztésére a szerződésben meghatározott futamidő 2013. április 16. napjáig meghosszabbodott, majd a felperes teljesítésével megszűnt.
A felek között a 2014. évi XL. tv. (a továbbiakban: DH2 tv.) alapján a felülvizsgált elszámolás megtörtént, az árfolyamrés alkalmazásával és az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban tisztességtelenül felszámított 306 662 Ft-tal az alperes a felperes felé elszámolt.
A felperes módosított keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest 2 205 256 Ft megfizetésére. Keresete indokolásaként előadta, érvénytelen a szerződés I.5. pontjának a „devizanem: CHF” kitétele, mert az nem világos és nem érthető, ezáltal tisztességtelen. Ugyancsak tisztességtelen véleménye szerint a szerződés IV.3. pontjában rögzített tájékoztatás, mert abból nem lehet megállapítani, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és az árfolyamváltozás kedvezőtlen változásának nincs felső határa. Állította, hogy az alperes képviseletében eljáró üzletkötő tájékoztatása szerint a forint és a CHF árfolyama között legfeljebb 10% ingadozás várható. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítását kérte azzal, hogy az elszámolás eredményeként a kereseti követelésében megjelölt összegű túlfizetése keletkezett.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, a felek deviza alapú szerződést kötöttek, a kockázatfeltáró nyilatkozat egyértelmű tájékoztatást tartalmaz a kölcsön árfolyamkockázatáról, annak a törlesztő részletekre gyakorolt hatásáról, továbbá arról, hogy az akár jelentős mértékű is lehet.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, a peres felek által kötött szerződés fogyasztói, illetve fogyasztási kölcsönnek minősül. Rámutatott, a szerződés rendelkezései alapján megállapítható, hogy az deviza alapú, a IV.3. pontjának megszövegezése alapján pedig az átlagos fogyasztó számára is felismerhető volt, milyen kockázatot jelent a deviza alapú kölcsön felvétele. Kiemelte, a felperes személyes nyilatkozatából kitűnően a kölcsönszerződést és az üzletszabályzatot is megkapta, nem volt tehát elzárva attól, hogy a sérelmezett szerződési feltétel kapcsán kérdéseket tegyen fel, ha az számára nem volt világos. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az árfolyamkockázat tartalmára vonatkozó konkrét egyedi tájékoztatás megtörténtét az alperes igazolta. Hangsúlyozta, a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatban foglaltaktól eltérő tájékoztatást kapott, e bizonyítási kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni. A meghallgatott tanúk e körben ismerettel nem rendelkeztek, az ügyletkötőként eljárt L. Á. tanú meghallgatására pedig nem kerülhetett sor, mert a felperes a tanú lakcímét erre irányuló felhívás ellenére sem jelentette be. Mindezek alapján a keresetet megalapozatlannak találta.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 376 090 Ft megfizetésére. Fellebbezése indokolásában kifejtette, a 2/2014. PJE határozat alapján az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás tisztességtelensége megállapítható, ha e rendelkezések nem világosak, nem érthetőek. Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság a jogegységi határozat megállapításaihoz kötve van, ezért vizsgálnia kellett volna azokat a szerződési feltételeket, amelyekből megállapítható, hogy kizárólag az adóst terheli az árfolyamkockázat fizetésének a terhe, és hogy e változásnak nincs felső határa. Ilyen szerződéses rendelkezést sem a kölcsönszerződés, sem az általános szerződési feltételek nem tartalmaznak. A kockázatfeltáró nyilatkozat hiányában a szerződés IV.3. pontja érvénytelen. Álláspontja alátámasztásául a III/773/2015. számú AB határozatra is hivatkozott.
A fellebbezés alaptalan.
A felperes a fellebbezésében kizárólag a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatást tartalmazó IV.3. pontja érvénytelenségére hivatkozott tisztességtelenség miatt.
A szerződés meghatározott személyek között – azok kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatával – keletkező jogviszony, amelyből kötelezettség származik meghatározott szolgáltatás teljesítésére és jogosultság annak követelésére [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 198. § (1) bekezdés, 205. § (1) bekezdés]. E fogalommeghatározásból következően szerződéses feltételnek a szerződés tartalmát jelentő jogok gyakorlására és kötelezettségek teljesítésére vonatkozó szerződési kitétel minősül. Az árfolyamkockázatról való tájékoztatás nem a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata, a szerződő felek számára nem határoz meg sem jogokat, sem kötelezettségeket, következésképpen nem tekinthető általános szerződési feltételnek, ezért tisztességtelensége sem vizsgálható. A Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozata a felperesi értelmezéssel ellentétben nem a tájékoztatás tisztességtelenségére vonatkozik, hanem azt fogalmazza meg, hogy nem megfelelő tájékoztatás esetén azok a szerződési feltételek tekintendők tisztességtelennek, amelyek alapján a fogyasztót árfolyam-különbözetből eredő fizetési kötelezettség terheli. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor – a keresetet a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján annak tartalmát figyelembevéve – azt vizsgálta, hogy a szerződés IV.3. pontjában foglalt tájékoztatás, valamint a szerződés egyéb rendelkezései alapján az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára felismerhető volt-e, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam ránézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa.
Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a tényállásban idézett tájékoztatás világosan és egyértelműen juttatja kifejezésre, miszerint az árfolyamváltozásból eredő többletfizetési kötelezettség, az ún. árfolyamkockázat korlátlanul a fogyasztót terheli. Az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó tájékoztatás a másodfokú tárgyaláson hivatkozott Ptk. 207. § (1) és (2) bekezdésében írt elvek figyelembevételével sem értelmezhető másként. A szerződéskötés időpontjában hatályos 1996. évi CXII. tv. (a továbbiakban: Hpt.) 203. § (6) és (7) bekezdése értelmében a lakossági ügyféllel kötött devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyam változásában rejlő kockázatra a fogyasztó figyelmét külön kockázatfeltáró nyilatkozatban kell felhívni. Nem vitásan ez a perbeli esetben nem történt meg. E mulasztás azonban nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a más jogágak (pénzügyi, közigazgatási jogi) kötelező szabályait sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor érvénytelen, ha a más jogági törvény kifejezetten rögzíti, hogy az adott jogi norma megsértése egyúttal a szerződés érvénytelenségét is okozza, vagy pedig a törvény értelmezéséből az összes körülményből nyilvánvaló módon megállapítható, hogy a külön jogszabály – az egyéb más jogági szankciók mellett – a szerződés érvényességét sem kívánja megengedni (BDT 2006.1450., BDT 2009.2004.). Nincs tehát akadálya annak, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatást maga a szerződés rögzítse.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozattal szemben a szerződéskötés során kapott tájékoztatás alapján alappal gondolhatta, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy hogy az bizonyos mértékben korlátozott. A felperes állította, hogy az alperes képviselőjének tájékoztatása szerint a forint és a svájci frank árfolyama között várható ingadozás mértéke legfeljebb 10%. Ezen előadását azonban bizonyítani nem tudta, a bizonyítatlanság következményét pedig viselnie kell.
A fellebbezésben hivatkozott III/773/2015. AB határozat nem alkalmas a felperesi álláspont alátámasztására. Annak tárgya a Kúria 2/2014. PJE határozat rendelkező részének 1. pontja és az ahhoz kapcsolódó indokolás III/1. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés volt, amelyet az Alkotmánybíróság alaptalannak ítélt és elutasított. Mindez azt jelenti, a jogvita elbírálása tekintetében irányadónak tekintendő a polgári jogegységi határozat, amelyre egyébiránt a felperes fellebbezését maga is alapította.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a felperes keresetét.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.362/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás