GÜ BH 2017/98
GÜ BH 2017/98
2017.03.01.
A zálogtárgy nettó vételárából a felszámolói díjként levonható 5%-ból kell kiegyenlíteni a felszámolót megillető 3% díjat, annak áfáját és a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala számlájára fizetendő összeget [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2012. október 15-én benyújtott kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság 2013. február 13-án tette közzé az adós felszámolását elrendelő végzését, mely egyben a felszámolás kezdő időpontja.
[2] A felszámoló 2013. október 9-én értékesítette az adós tulajdonát képező, a hitelező zálogjogával terhelt vagyontárgyait, s a befolyt vételárból a hitelező részére 49 691 792 Ft-ot átutalt.
A hitelező kifogása, a felszámoló ellenkérelme
[3] A hitelező kifogást nyújtott be, melyben a felszámolói díjként levont összeggel kapcsolatban azt sérelmezte, hogy a felszámoló a nettó vételár 5%-án felül levonta az 5%-nak megfelelő összeg általános forgalmi adóját is. A hitelező álláspontja szerint csak a nettó vételár 5%-a vonható le a zálogtárgyból befolyt vételárból, az ezen felüli – a felszámoló által általános forgalmi adóként elszámolt – összeget a felszámolónak haladéktalanul ki kell fizetnie a hitelező részére. A nettó vételár 5%-a 2 796 421 Ft, a felszámoló ezért 755 034 Ft-tal többet vont le, mint amennyit lehetett volna. A hitelező véleménye szerint a nettó vételár 5%-át úgy kell felosztani, hogy a felszámolót megillető 3% + áfa összeget le kell vonni a nettó vételár 5%-ából, s az ezt meghaladó részt – mely így 1,19% – kell a Gazdasági Hivatal részére átutalni.
[4] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Hivatkozva a felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályairól szóló 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 1. § (1) és (3) bekezdéseire, valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. törvény) 65. §-ára és 70. § (1) bekezdésére, kifejtette, hogy a felszámoló a bevétel 5% + áfa összeget számlázza az adós felé, egyidejűleg az áfát befizeti az adóhatóságnak. Az adós a fennmaradt összegből az áfa nélküli 3%-ot a saját számlájáról a felszámoló számlájára, a 2%-ot pedig a Gazdasági Hivatal részére utalja át.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[5] Az elsőfokú bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdésére hivatkozva a kifogást megalapozottnak találta. Álláspontja szerint a nettó vételárból levonható 5%-ból a felszámolót 3% illeti meg, amit az ehhez kapcsolódó áfa összeggel kell megnövelni, s csak az ez után fennmaradó összeget kell a Gazdasági Hivatal részére átutalni. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz, s az áfabefizetési kötelezettséget a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően lehet értelmezni.
[6] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Teljes mértékben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. A fellebbezésben előadottakat nem találta alkalmasnak az elsőfokú végzés megváltoztatására, mivel az abban foglaltakat a felszámoló már az elsőfokú eljárásban előadta, s azokat a bíróság érdemben elbírálta. Úgy ítélte meg, hogy az adóhatóság által a felszámoló részére adott tájékoztatás nem írja felül a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel e jogszabály egyértelműen meghatározza a levonható felszámolói díj mértékét a nettó vételár 5%-ában, mely az áfa összegével nem növelhető meg.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében – tartalma szerint – kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását, valamint a hitelező marasztalását az eljárás költségeiben.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/D. §-át, a 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet (továbbiakban: IRM rendelet) 1. § (1) és (3) bekezdését, az Áfa. törvény 65. §-át és 40. § (1) bekezdését.
Előadta, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételár 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díj vonható le, az IRM rendelet 1. § (1) bekezdése azonban azt mondja ki, hogy a felszámolót a Cstv. 49/D. §-a szerinti értékesítésből „megillető díjat (megnövelve a díjat terhelő általános forgalmi adó összegével megegyező összeggel)” kell elkülönítve kezelni.
Az 1. § (3) bekezdése szerint a bíróság rendelkezik arról, hogy a díjat – kiegészítve az áfa összegével – a felszámoló jogosult az adós számlájával szemben érvényesíteni.
Az elkülönített kezelés és az adós számlájával szembeni érvényesítés azonban csak akkor lehetséges, ha a díj az áfa összegével megnövelve kerül elszámolásra a zálogjogosult hitelezővel szemben, s ezáltal az az adós számláján rendelkezésre áll. Álláspontja szerint az IRM rendelet tartalmazza a részletszabályokat, amelyek a Cstv. rendelkezéseit finomítják. A rendelet a törvény felhatalmazása alapján született, ezért nem áll ellentétben a magasabb szintű jogszabállyal. Az IRM rendelet ugyanúgy figyelembe veendő a döntés meghozatalakor, mint a törvény rendelkezései, a kettő kiegészíti egymást.
A felszámolót megillető díjat növelni kell a díjat terhelő általános forgalmi adó összegével, s ez álláspontja szerint azt jelenti, hogy a teljes összeget kell növelni az áfa összegével.
A felszámolói díj az adójogszabályok értelmében szolgáltatási díj. A 2007. évi CXXVII. törvény 65. §-át figyelembe véve az adó alapja a teljes 5%-os felszámolói díj. Ezt támasztja alá e törvény 70. § (1) bekezdése is, mely szerint az adó alapjába beletartoznak más, kötelező jellegű befizetések is. Ebből következően téves az az álláspont, mely szerint a díjnak a Gazdasági Hivatalt megillető része nem áfaköteles.
Álláspontja szerint a jogerős végzésben foglaltak szerint a zálogjogosult hitelezők a magyar állam kárára gazdagodnának jogszabályba ütköző módon.
Hangsúlyozta, a felszámolónak nincs egyéni érdekeltsége abban, hogy az elszámolás jelen ügyben hogyan alakul, de elvi jelentőségű kérdés, s a joggyakorlat eltérő a bíróságokon.
[8] A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételárból maximum 5%-ot lehet levonni és elkülöníteni ilyen jogcímen, azon felül nem lehet felszámítani semmilyen összeget. Nem vitatta, hogy a felszámolót a 3% után megilleti az áfarész, de az levonható és kifizethető a nettó vételár 5%-ából. Nincs olyan előírás, hogy a Gazdasági Hivatal részére fizetendő összeg áfaköteles lenne. Álláspontja szerint az IRM rendeletet a Cstv. 49/D. § keretei között kell értelmezni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős végzést, s megállapította, hogy az az alább kifejtett okokból nem jogszabálysértő.
[10] A felülvizsgálati eljárásban elsőként eldöntendő kérdés az, helytálló-e a jogerős végzés abból a szempontból, hogy a felszámoló által végzett szolgáltatásra tekintettel nem az 5%, hanem a felszámolót megillető 3% után érvényesíthető általános forgalmi adó?
[11] A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a felszámoló a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételárból felszámolói díj jogcímén milyen mértékű összeget vonhat le.
[12] A Kúria nem ért egyet a felszámoló felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi álláspontjával. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének és 59. §-ának szövege szerint meg kell különböztetni a felszámolói díjat a felszámolót megillető díjtól.
[13] A felszámolói díj az az összeg, amit ilyen jogcímen az adós vagyonával szemben érvényesíteni lehet (kell), a felszámolót megillető díj pedig a felszámoló szervezetet az általa nyújtott szolgáltatás után megillető összeg, amit a saját vagyonában az elvégzett munka után elszámolhat.
Ebből következően a zálogtárgy értékesítése esetén a felszámolói díj a nettó vételár 5%-a, míg a felszámoló szervezetet – mint szolgáltatást nyújtót – csak 3% (az összeg 3/5 része) illeti meg (felszámolót megillető díj). A felszámolónak, mint az adós képviselőjének kell a felszámolói díj jogcímén levont összeget felosztania a felszámolót megillető díj és a Gazdasági Hivatalnak utalandó rész között.
[14] A szolgáltatást nyújtó felszámoló a fentiekből következően csak a neki majd kifizetendő 3% utáni áfára jogosult (mert ezt neki a számla kiállításakor az adóhatóság részére meg kell fizetnie), a nettó vételárból levont 5%-ból fennmaradó részt – mint az adós képviselőjének – az áfakörbe nem tartozó Fővárosi Törvényszék részére kell átutalnia. E rész után tehát az adós vagyonából nem kell áfát fizetnie.
[15] Mindebből következően tehát az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy helytálló a jogerős végzés abból a szempontból, hogy az 5%-os felszámolói díjból csak azt a részt kell áfával megterhelni, amely a felszámoló szervezetet megilleti, zálogtárgyak értékesítése esetén ez a nettó vételár 3%-a.
[16] A következő eldöntendő kérdés az volt, hogy helytállóan értelmezte-e a jogerős végzés a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a „fennmaradó összeg” vonatkozásában.
[17] A jogerős végzés szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből következően a nettó vételárból felszámolói díj címén csak az 5% vonható le, és ezen belül kell a felszámolót megillető díjat, valamint az ahhoz kapcsolódó áfát elszámolni, majd az 5%-ból „fennmaradó összeget” – ami 1,19% – kell a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala részére átutalni.
[18] A Kúria – utalva az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésére, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdésére – arra az álláspontra helyezkedett, hogy helytállóan fejtette ki a jogerős végzés azt, csak a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételár 5%-a vonható le felszámolói díj jogcímén, ezen belül kell a felszámolót megillető díjat, annak az áfáját és a Fővárosi Törvényszék által vezetett „Felszámolói befizetések letéti számlája” részére átutalandó összeget szétosztani.
[19] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (a) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.322/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás