KÜ BH 2018/101
KÜ BH 2018/101
2018.03.01.
Nyilvántartásba vétel hiányában az adóalany nem érvényesítheti a kereskedelmi gázolaj tekintetében a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében nevesített adó-visszaigénylési jogát [2003. évi CXXVII. tv. (Jöt.) 57/C. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. április 2-án elektronikus úton kereskedelmi gázolaj utáni jövedékiadó-visszaigénylési kérelmet (a továbbiakban: Kérelem) terjesztett elő a 2013. április 17. – december 31. közötti időszakra. Az elsőfokú adóhatóság a Kérelmet 2015. április 13-án elektronikus úton elutasította, mivel a felperes nem rendelkezett a kereskedelmi gázolaj utáni jövedékiadó-visszaigénylés érvényesítéséhez szükséges vámhatósági nyilvántartásba vétellel, illetve a Kérelemben megadott bevallási időszak sem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.
[2] Az [1] bekezdésben foglalt elutasításra tekintettel a felperes 2015. április 15-én indítványozta az adó-visszaigénylés érvényesítéshez szükséges vámhatósági nyilvántartásba vételét. Többszöri hiánypótlást után, végül a felperes 2015. május 15-én nyújtotta be hiánytalanul kérelmét, amely alapján 2015. május 22-én nyilvántartásba vették.
[3] A jövedéki adó visszaigényléséhez kapcsolódóan az elsőfokú adóhatóság a 2015. május 4-én kelt végzésével ismételten hiánypótlásra hívta fel a felperest, amelyben felszólította, hogy a helyesen megjelölt időszakra vonatkozó, kijavított adóbevallását újként – elektronikus úton, az elmulasztás jogkövetkezményeire történt figyelmeztetéssel egyidejűleg – 8 munkanapon belül nyújtsa be. A felperes 2015. május 11-én nyújtotta be – 1 025 000 forintra vonatkozó – javított adattartalmú kérelmét (a továbbiakban: Javított Kérelem), amelyben a bevallási időszakot már – helyesen – 2014. január 1. – december 31. tekintetében jelölte meg.
[4] Az elsőfokú adóhatóság ezt követően a felperesnél jövedéki adó adónemben a 2014. január 1. – 2014. december 31. közötti időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. A revízió lezárását követően határozatával a felperes terhére – jogosulatlan jövedékiadó-visszaigénylés miatt – összesen 1 025 000 forint adókülönbözetet állapított meg, amely után 1 025 000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 10 833 forint késedelmi pótlékot számított fel.
[5] A fellebbezést követően az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Indokolásában elfogadta az elsőfokú adóhatóságnak azon érvelését, amely szerint a felperes nem nyújthatta be jogszerűen a jövedékiadó-visszaigénylését, mivel az adóbevallásának benyújtásáig nem került nyilvántartásba vételre. A jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 57/C. § (2) bekezdése alapján ugyanis jövedéki-adó-visszaigénylés kizárólag a már nyilvántartásba vett jármű és személy után érvényesíthető.
[7] Az alperes nem fogadta el a felperes azon érvelését sem, amely szerint azzal, hogy – nem jól, vagy nem megfelelően előterjesztve – a VPOP_J21 nyomtatványon 2015. január 26-án, 30 nappal az adó-visszaigénylés megnyíltát megelőzően már kezdeményezte a nyilvántartásba vételét, megillette volna az adó-visszaigényléshez való jog. Indokolása szerint bár az adóalany a kérelmét a Jöt. vonatkozó rendelkezései szerint valóban az adó-visszaigénylési jogosultság első ízben történő érvényesítése előtt legalább 30 nappal köteles benyújtani az adóhatósághoz, azonban adó-visszaigénylési jogával kizárólag a nyilvántartásba vétele után élhet.
[8] E körben utalt az elsőfokú adóhatóságnak az 2812290011 iktatószámú, a felperes észrevételére megtett tájékoztatására (a továbbiakban: Tájékoztató). A Tájékoztató szerint bár 2015. február 18-án valóban volt a felperes részéről egy regisztráció, azonban abban nem szerepelt a nyilvántartásba vétel iránti, J21-es nyomtatvány beküldésének regisztrációja. A felperesnek a 2015. március 10-ei benyújtása is meghiúsult, amely szintén nem a nyilvántartásba vételi iránti kérelemhez kapcsolódott.
A kereseti kérelem
[9] A felperes az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetlevelében hangsúlyozta, hogy a jövedéki adó visszaigénylésére irányult kérelme nem volt jogszabálysértő, ugyanis eleget tett a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében foglalt azon kötelezettségének, amely szerint a nyilvántartásba vételi eljárást el kellett indítania már a visszaigénylés iránti kérelem benyújtását megelőzően. Ezt támasztotta alá álláspontja szerint az, hogy 2015. január 26-án, 2015. március 10-én, valamint 2015. április 15-én már előterjesztett kérelmeket a nyilvántartásba vétele érdekében.
Az elsőfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolásában mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy ténykérdés volt az, hogy a felperes 2015. április 2-án nyújtotta be a Kérelmet, nyilvántartásba vételére viszont csak 2015. május 22-én került sor. A felek között abban pedig nem volt vita, hogy a Jöt. vonatkozó rendelkezései szerint a nyilvántartásba vett üzembentartó jogosult adó-visszaigénylésre.
[11] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes tekintetében nem álltak fenn a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében meghatározott, a jövedékiadó-visszaigénylés érvényesíthetőségének feltételei. A felperes ugyanis sem 2015. április 2-án, a Kérelem benyújtásának időpontjában, sem pedig 2015. május 11-én, a Javított Kérelem előterjesztésének időpontjában nem volt nyilvántartásba véve.
[12] Indokolásában rögzítette azt is, hogy a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében nevesített kiegészítő feltétel – amely szerint az adó-visszaigénylésre jogosultnak a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az adó visszaigénylési jogosultság első ízben történő érvényesítése előtt legalább 30 nappal köteles benyújtani a vámhatósághoz – sem valósult meg a felperes vonatkozásában. A felperes ugyanis első ízben adó-visszaigénylési kérelmét 2015. április 2-án nyújtotta be, a nyilvántartásba vételre pedig – a 2015. április 15-én előterjesztett kérelmére tekintettel – 2015. május 22-én került sor.
[13] Az elsőfokú bíróság az adóbírság mértékének körében is az alperesi határozat jogszerűségét állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését a kereseti kérelmében foglaltak helyt adása mellett. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet rendelkezéseit – a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésének, a Pp. 206. § (1) bekezdésének, az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésének, valamint 171. §-ának megjelölése mellett – több szempontból is jogszabálysértőnek találta.
[15] A felperes egyrészt sérelmezte, hogy annak ellenére minősítette az elsőfokú bíróság jogszerűtlennek az adó-visszaigényléshez való jogát, hogy a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében meghatározott kiegészítő feltételnek eleget tett. Ezt támasztotta alá érvelése alapján az, hogy többek között már 2015. január 26-án, 2015. március 10-én, illetve 2015. április 15-én is benyújtott nyilvántartásba vétel iránti kérelmet.
[16] Végül az adóbírság mértékének körében továbbra is azt a véleményt képviselte, hogy minden tőle telhetőt megtett a jogszabálykövető magatartás tanúsítása érdekében, ezért annak mértékét eltúlzónak találta.
[17] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében azt emelte ki, hogy a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a jövedékiadó-visszaigénylés érvényesíthetőségének feltétele – amelyet a felperes maga sem vitatott – egy előzetes vámhatósági nyilvántartásba vétel.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – nem megalapozott.
[19] Jelen ügyben a Kúriának két kérdésben kellett határoznia. Egyrészt arról a jogkérdésről kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította-e meg – az alperes álláspontját elfogadva –, hogy a Jöt. vonatkozó rendelkezései alapján, a nyilvántartásba vétel hiányában a felperes nem volt jogosult a jövedéki adó tekintetében az adó-visszaigénylésre.
[20] Másrészt arról kellett döntenie, hogy jogszerűen fogadta-e el az elsőfokú bíróság az alperes azon álláspontját, hogy jelen ügyben az adóbírság törlésének, mértéke mérséklésének nem volt helye.
[21] A Kúria e kérdéseket illetően több szempont alapján is egyetértett a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal.
[22] A Kúria az első jogkérdés tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a Jöt. 57/C. § (2) bekezdése szerinti jövedéki adó visszaigénylésének alapvető feltétele, hogy az érintett jármű, illetve annak üzembentartója szerepeljen a nyilvántartásban. A Jöt. idézett szakasza ugyanis tételesen rögzíti, hogy csak abban az esetben van lehetősége az adóalanynak az adó-visszaigénylési jogának érvényesítésére, amennyiben már az adó-visszaigénylési kérelem benyújtásakor nyilvántartásba vételre került. Ez egyebekben jelen ügyben a felperes által sem volt vitatott.
[23] E körben utal arra is a Kúria, hogy a jövedéki adó rendszerében az adóalanyt megillető adó-visszaigénylési jog – szemben például az általános forgalmi adó rendszerével – nem egy, a rendszer alapvető, kötelező elemét képező jogosultság, amelynek érvényesülését minden körülmény között biztosítani kell a lehető legkisebb korlátozás mellett az adóalany számára. A Jöt. rendszerében ez egyfajta adókedvezmény, amelynek érvényesítése ennek következtében szigorúbb feltételek – tehát a Jöt. rendelkezéseinek kógens értelmezése – alá esik. (Kfv.I.35.204/2016/4. [30] bekezdése)
[24] Ennek megfelelően helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy nem volt jogosult a felperes az adó-visszaigénylési jogának gyakorlására, ugyanis 2015. május 11-én még nem volt nyilvántartásba véve, mivel arra csak 2015. május 22-én került sor.
[25] A kiegészítő feltétel tekintetében a Kúria hangsúlyozza, hogy téves a felperes azon álláspontja, amely szerint az egyfajta kedvezmény a nyilvántartásba vétel helyett az adó-visszaigényléshez való jog érvényesítése vonatkozásában. A Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében meghatározott, az adó-visszaigényléshez szükséges kettős rendszer – az üzembentartó nyilvántartásba vétele, illetve a kiegészítő feltétel – nem vagylagos feltételrendszer, hanem konjunktív. Erre tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a nyilvántartásba vétel hiányában nem volt jelentősége annak, hogy a felperes korábban esetleg több alkalommal sikertelen nyilvántartásba vétel iránti kérelmet terjesztett elő.
[26] A kiegészítő feltétel körében egyebekben utal arra is a Kúria, hogy amennyiben a kiegészítő feltételnek való megfelelés elegendő is lett volna a jövedékiadó-visszaigényléshez, akkor sem felelt volna meg annak a felperes. A felperes első nyilvántartásba vétel iránti kérelmét hiánytalanul – a Jöt. szigorúbb rendszeréből következően ezt kellett figyelembe venni – 2015. május 15-én nyújtotta be, amely miatt Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében foglalt 30 napos időtartam nem volt meg az adó-visszaigénylési jogosultság első ízben történő érvényesítéséhez viszonyítva.
[27] A második kérdés tekintetében mindenekelőtt hangsúlyozza a Kúria, hogy az alperes e körben a Pp. 339/B. §-ának megfelelően mérlegelési jogkörében járt el. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az adóbírsághoz kapcsolódóan az alperes a tényállást kellő mértékben feltárta-e, az eljárási szabályokat betartotta-e, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak-e, a határozatból a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik-e.
[28] A második kérdés vonatkozásában előterjesztett felülvizsgálati kérelem körében megállapítható volt, hogy a felperes lényegében a bizonyítékok felülmérlegelését kívánta. A felülvizsgálati eljárás viszont nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Csak abban az esetben kerülhet sor a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha azokat a bíróság kirívóan okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen értékelte. Nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek pedig az az eset minősíthető, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.).
[29] Jelen ügyben viszont a rendelkezésre állt bizonyítékoknak ilyen okszerűtlen értékelése nem történt meg. Az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el az alperes álláspontját, amely szerint nem volt lehetőség – tekintettel az Art.-ban nevesített, az adóbírság mérséklésének feltételét képező kellő körültekintés hiányára – az adóbírság mértékének mérséklésére. A Jöt. szankciórendszere szigorú, kógens szabályokat tartalmaz, ezért az adóbírság mérséklésének körében a felperesnek kellett volna megfelelő hivatkozásokkal alátámasztania, hogy tekintetében az adóbírság mérséklésének körülményei fennálltak. A felperes azonban nem tudta bizonyítani a kivételes méltánylást érdemlő körülményeket vonatkozásában, viszont az adóhatóság helyesen állapította meg, hogy az adóbírság mérséklésének nem volt helye jelen ügyben.
[30] Mindezek alapján jelen ügyben helyesen jutott arra következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az adóhatóság jogszerűen állapította meg a felperes adó-visszaigénylési joga gyakorlásának jogszerűtlenségét, és helytállóan mellőzte a kiszabott adóbírság mérséklését.
[31] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.382/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás