BÜ BH 2018/104
BÜ BH 2018/104
2018.04.01.
A bekövetkezett balesetért való büntetőjogi felelősséget kivételesen a KRESZ-nek a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyeztető közlekedést előíró rendelkezése is megalapozhatja. E rendelkezés alapján felel az a személygépkocsi-vezető, aki az előtte a piros lámpánál várakozó kocsisort késedelmesen észleli, és ennek folytán abba gépkocsijával belerohan [Btk. 235. §; KRESZ 3. § (1) bek. c) pont].
[1] A kerületi bíróság a 2016. május 30. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 235. § (1) bek.].
[2] Ezért őt 240 napi tétel – napi tételenként 1000 forint – összesen 240 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[3] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2017. március 2. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította és megállapította a bűnügyi költség helyes összegét.
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított, s a másodfokú bíróság által nem módosított történeti tényállás lényege.
[5] A Kúria előrebocsátja, hogy a Legfelsőbb Bíróság, illetőleg a Kúria felülvizsgálati ügyekben folytatott gyakorlata a tényálláshoz kötöttségének ténybeli terjedelmét a támadott ügydöntő határozat szó szoros értelmében vett tényállást megállapító részében megállapított tényeknél tágabbnak tekinti. A tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó: ezért a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (EBH 2013.B.2. indokolás., BH 2015.216.I., BH+ 2014.9.388.I., BH 2015.216.I., 2013.237., 2013.53., 2006.392.). Vagyis figyelembe jönnek, és részei az indokolásban írt, de tartalmilag tényeket rögzítő részek is (BH 2015.216.I.).
[6] A terhelt az általa a középső forgalmi sávban vezetett személygépkocsival egy útkereszteződés előtt a közlekedési lámpa tilos (piros) jelzése miatt várakozó két személygépkocsit – a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján megkövetelt figyelmet és körültekintést elmulasztva – mintegy 2 másodperces késedelemmel észlelte. Ezért megkésett fékezése ellenére 52 km/óra sebességgel ütközött az előtte második helyen álló személygépkocsi hátsó részének, s ennek hatására ez a személygépkocsi 24 km/óra sebességre gyorsulva nekiütközött az előtte első helyen álló személygépkocsinak. Amennyiben a terhelt az ütközés helyétől 34-36 méterre, az ütközés előtt 2-2,5 másodperccel korábban észleli az adott közlekedési helyzetet, a baleset – melynek következtében a második helyen álló személygépkocsi utasa nyolc napon túl, ténylegesen két hónap alatt, míg vezetője nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett – vészfékezéssel vagy lassító fékezéssel elkerülhető lett volna.
[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve – de ténylegesen csak – a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, felmentés, másodlagosan hatályon kívül helyezés, és új eljárásra utasítás érdekében.
[8] A védő indítványának lényege szerint a terhelt nem követte el a felrótt bűncselekményt. A védő érvelése értelmében a bűnösség nem alapozható önmagában a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített általános (közúti) közlekedési szabályra.
[9] A védő bírósági döntésekre (EBH 2016.B.2., BH 2008.323., 2006.41., 2004.173., 2001.100., LB-H-BJ-2010-79.= Bfv.III.1.203/2010/12.), valamint arra hivatkozott, hogy a Btk. „kommentárja” is tartalmazza, hogy az általános (közúti) közlekedési szabályoknak csak valamely speciális (közúti) közlekedési szabály megszegése mellett lehet büntetőjogilag releváns jelentősége, mivel ezek a szabályok a közlekedésben általánosan követendő elvet, és nem valamely konkrét (közúti) közlekedési magatartást szabályoznak.
[10] A védő a műszaki szakértői véleményre utalva állította, hogy a terhelt konkrét (közúti) közlekedési szabályt nem sértett, míg „a balesetben részes másik jármű megtévesztő manővere járhatott figyelemelterelő hatással, így a baleset bekövetkezése kizárólag a közlekedési szituáció vádlott általi késedelmes és téves felismerésén alapult”.
[11] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
[12] A Legfőbb Ügyészség tévesnek tartotta a védő azon álláspontját, hogy konkrét közúti közlekedési szabályszegés hiányában a büntetőjogi felelősség nem alapozható a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjára. Ugyanakkor – írta – a tényállás alapján a terhelt magatartása alkalmas a KRESZ 9. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt, a továbbhaladás tilalmára vonatkozó jelzés esetén a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék előtti megállást előíró normasértés megállapítására.
[13] A Legfőbb Ügyészség úgy látta, hogy a védő álláspontja akkor lenne megalapozott, amennyiben az általános normasértés megállapítására más, konkrét KRESZ-szabályszegő magatartás megvalósulása mellett került volna sor. Ellenben a terhelt bűnösségének megállapítása, cselekményének minősítése és a kiszabott büntetés egyaránt törvényes.
[14] A Legfőbb Ügyészség egyéb, ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés hiányában a támadott határozat nyilvános ülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.
[15] A terhelt nem tett észrevételt az ügyészi álláspontra. A védő az észrevételében az indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta, és – további érvelés nélkül – vitatta a KRESZ 9. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt tilalom felróhatóságát.
[16] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[17] A védő indítványa a bűnösség megállapítását kifogásolta.
[18] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnösség megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[19] A felülvizsgálati eljárás olyan rendkívüli jogorvoslat, melynek kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében meghatározott okból van helye, s amely az esetleges jogsértés kiküszöbölését szolgálja, de nem nyitja meg a tények vitathatóságának a lehetőségét.
[20] A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[21] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[22] A védő a felülvizsgálati indítványában részben az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását. Ez azonban a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[23] Mindezek szem előtt tartásával a Kúria nem vizsgálhatta a védő azon állításának helytállóságát, hogy az alapítéletben megállapított tényállás megalapozatlan-e, hiszen amit a műszaki szakértői véleményre utalva állított, az félreérthetetlenül ezt jelenti. A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás a Kúriának sem ad jogot annak bármilyen irányban történő megmásítására: abból nem vehet el, s ahhoz nem tehet hozzá tényeket.
[24] A tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a felülvizsgálati eljárásban a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), másként fogalmazva: a felülvizsgálati eljárásban az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem (BH 2016.264. [16], BH 2010.324. indokolás). Ennek hangsúlyozása pusztán elvi jellegű, hiszen a Kúria nem vizsgálhatja, hogy az alapítélettel megállapított tényállás szenved-e valamiféle hiányosságban.
[25] A Kúria megállapította, hogy a védő felülvizsgálati indítványa abban a részében a törvényben kizárt, amelyben a műszaki szakértői véleményre utalva tett állításokat.
[26] A Kúria a védő bűnösség körében kifejtett érdemi érvelésével sem értett egyet. A Kúria ugyanakkor alapvetően egyetértett a Legfőbb Ügyészség álláspontjával.
[27] Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 235. § (1) bek.].
[28] A közúti baleset okozásának vétsége ún. keretrendelkezés, annak tartalmát elsődlegesen és részletezően a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (6/1998. BJE határozat indokolása), valamint további, jellemzően általános közúti közlekedési szabályok, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, valamint a végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet (stb.) határozza meg.
[29] Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles a közúti jelzések rendelkezéseinek eleget tenni, a forgalom irányítására jogosultak utasításait követni [azonos tartalommal: 1988. évi I. törvény 5. § (1) bekezdés b) pont, KRESZ 3. § (1) bekezdés b) pont]; úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon [azonos tartalommal: 1988. évi I. törvény 5. § (1) bekezdés c) pont, KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pont].
[30] A közúti baleset okozása vétségének elkövetési magatartása a közúti közlekedési szabályok megszegése. Az alapügyben eljárt bíróságok kétségtelenül kizárólag a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának általános szabályát jelölték meg megszegett közúti közlekedési szabályként.
[31] Ez közel sem téves. A Kúria – osztva a Legfőbb Ügyészség reagálását – a következő irányadó álláspontra hivatkozik: „Elméletileg megalapozott, és a bírói gyakorlatban is követett értelmezési szabály, hogy a részletes rendelkezések mint speciális normák alkalmazása megelőzi az általános szabály felhívását. Ennélfogva mindig azt kell először vizsgálni, hogy a terhelt megszegett-e valamely konkrét közlekedési szabályt, és konkrét szabályszegés hiányában, kisegítő jelleggel (utólagos kiemelés) alapulhat a büntetőjogi felelőssége azon, hogy a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti általános baleset-elhárítási kötelezettségét elmulasztotta” (6/1998. BJE határozat indokolásában a véleményi rész 1. pontja).
[32] Ez az álláspont következetes ítélkezési gyakorlatot tükröz. Ugyanis a korábban, azaz a 6/1998. BJE határozat megszületése előtt hozott pl. BH 1976.246. számú döntés indokolásában a Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy „a vádlott bűnösségét kizárólag a KRESZ 34. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megszegése is (utólagos kiemelés) megalapozza”. A Legfelsőbb Bíróság ily módon mondta ki, hogy a más által előidézett veszélyhelyzet elhárításának elmulasztása is alapul szolgálhat a gépjármű vezetője bűnösségének megállapítására: „A Legfelsőbb Bíróság BK 458. sz. állásfoglalásában adott iránymutatás szerint ugyanis, amennyiben más közlekedő személy meggondolatlan magatartása, szabályszegése okozza a közvetlen baleseti veszélyt, a szabályosan haladó jármű vezetője sem nézheti ezt a helyzetet tétlenül, hanem a baleseti veszély elhárítása végett – éppen a KRESZ 34. §-ának (2) bekezdésében (a jelenlegi KRESZ 3. §-ának c) pontjában) írtak értelmében – a személy és vagyonbiztonság megóvása érdekében intézkedni köteles. Ennek az elhárítási kötelezettségének az az indoka, hogy ilyenkor a szabályosan közlekedő részére is megszűnik a biztonságos továbbhaladás lehetősége. Márpedig a KRESZ 34. §-a (2) bekezdésének első fordulata kötelezően előírja: »a közúti forgalom minden résztvevőjének éberen, kellő figyelemmel és úgy kell közlekedni, hogy magatartása a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse«. [Ez egyébként teljesen azonos a jelenlegi KRESZ 3. §-a c) pontjának szövegével.]”
[33] A Legfelsőbb Bíróság a később, azaz a 6/1998. BJE határozat megszületése után hozott BH 2004.173. számú döntés II. pontjában így fogalmazott: „A személy- és vagyonbiztonság megóvását célzó általános közlekedési szabálynak általában (utólagos kiemelés) valamely speciális közlekedési szabály megszegése mellett van büntetőjogilag értelmezhető jelentősége [KRESZ 3. § (1) bek. c) pont]”. Ez nyilvánvalóan nem mond ellent az előbb ismertetett döntésnek.
[34] A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2011.2297. számú elvi határozatában – összhangban a BH 1976.246. számú döntéssel – ugyancsak kimondta, hogy „A más által előidézett veszélyhelyzet elhárításának elmulasztása önmagában is alapul szolgálhat a járművezető büntetőjogi felelősségének megállapítására.” Az elvi határozat indokolása szerint „a terhelt jogi kötelezettségét a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja határozza meg. Annak tehát, hogy más személy szabálytalan magatartása idéz elő közlekedési veszélyhelyzetet, annyiban van jelentősége, hogy a szabályosan haladót csupán elhárítási kötelezettség terheli.” Az indokolás tartalmazza még: „A Legfelsőbb Bíróság osztotta az eljárt bíróságok álláspontját, hogy a baleseti veszélyhelyzetet a sértett gyalogos szabálytalan áthaladása alakította ki. Azonban a járművezető, aki kellő időben észleli a közlekedés más résztvevőjének szabályszegő közlekedését, nem nézheti tétlenül ezt, hanem a baleseti veszély elhárítása, a személy- és vagyonbiztonság megóvása érdekében intézkedni köteles. A személy- és vagyonbiztonság megóvását célzó általános közlekedési szabálynak általában valamely speciális közlekedési szabály megszegése mellett van büntetőjogilag értelmezhető jelentősége, ám a más által előidézett veszélyhelyzet elhárításának elmulasztása önmagában is alapul szolgálhat a járművezető büntetőjogi felelősségének megállapítására (BH 1976.246.).”
[35] A Kúria hangsúlyozza, hogy az ítélkezési gyakorlat bemutatása nem annak megállapítását szolgálta, hogy a jelen ügyben a közlekedési lámpa tilos (piros) jelzése miatt várakozó két személygépkocsi vezetője netán közúti közlekedési szabályt szegett volna, hiszen megállásuk szabálytalansága szóba sem kerülhet.
[36] Az ítélkezési gyakorlat bemutatása annak alátámasztására szolgált, hogy a közúti baleset okozójának büntetőjogi felelőssége általában (elsődlegesen) ugyan valamely konkrét közúti közlekedési szabályszegésre, de ennek hiányában, kisegítőleg alapulhat a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt általános gondossági követelményként előírt személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyeztető közúti közlekedési elváráson.
[37] Az ismertetett EBH 2011.2297. számú elvi határozatból (és BH 1976.246. számú döntésből) pedig következik, ha a közúti közlekedés más résztvevője nem sért közúti közlekedési szabályt, akkor még inkább érvényesül a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt általános gondossági követelmény a személy- és vagyonbiztonság megóvására.
[38] A terhelt az általános gondossági követelmény által megkövetelt és tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztva cselekményének lehetséges következményeit előre nem látta [Btk. 8. § 2. fordulat: ún. hanyag gondatlanság (negligentia)], s ekként okozta a közúti balesetet.
[39] Mindezekre figyelemmel a terhelt bűnösségét a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának megsértése folytán az alapügyben eljárt bíróságok anyagi jogi sérelem nélkül állapították meg.
[40] A védő hivatkozott a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára is, csakhogy a terhelt bűnösségének a megállapítását, és nem a bűncselekmény törvénysértő minősítését kifogásolta. Ennek kapcsán tehát nincs mit vizsgálni, hiszen hiányzik az ok indoka. A védő feltehetően abban gondolkodhatott, hogy ha a bűnösség megállapítása nem törvényes, akkor a felrótt bűncselekmény minősítése sem lehet törvényes. A két felülvizsgálati ok azonban egymástól elkülönül.
[41] A védő felülvizsgálati indítványa e körben a törvényben kizárt.
[42] A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, és hivatalból vizsgálandó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést [Be. 423. § (5) bek.] nem észlelve – a védő felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 787/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás