BÜ BH 2018/107
BÜ BH 2018/107
2018.04.01.
Önmagában az a tény, hogy az eljáró bíróság objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a vádlott iratmásolat kiadása iránti kérelmét, elfogultságot nem alapoz meg. Nem állapítható meg a bírák elfogultsága csupán azon az alapon sem, hogy egy korábbi, szintén megalapozatlan kizárási indítványt elbírálva a törvényszék büntető ügyszakos bíráinak kizárását megtagadták.
Kizárási okot emellett csak olyan bíró, illetőleg bíróság ellen lehet bejelenteni, aki, illetve amely előtt az adott eljárás folyik, illetve emellett a kialakult gyakorlat szerint a kizárási indítványról határozni jogosult bíróság ellen.
Ha a terhelt az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalanul terjeszt elő kizárási indítványt, a kizárást megtagadó határozatban rendbírsággal sújtható [Be. 21. § (1) bek. a)-c) és e) pont, 24/A. § (1) bek., 25. §, Be. 161. § (1) és (2) bek., 25/2013. (X. 4.) AB határozat].
[1] A járásbíróság a 2015. június 11. napján kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 8 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (3) bek. b) pont], ezért halmazati büntetésül egy év, végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtása esetére akként rendelkezett, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezések folytán az ügy másodfokon van folyamatban.
[3] Az I. r. vádlott a 2016. szeptember hó 12. napján a bírósághoz érkezett beadványában a másodfokon eljáró törvényszék elnökének és valamennyi bírájának, valamint az első fokon eljárt járásbíróság elnökének és valamennyi bírájának kizárására irányuló indítványt terjesztett elő, melyet azzal indokolt, hogy 2015. június hó 14. napján a járásbíróságtól, 2015. szeptember hó 4. napján a törvényszéktől kérte az iratok részére történő kiadását, és sérelmezte, hogy a bíróságok a Be. 70/B. § (1) bekezdésében írtakat, ezáltal a védelemhez való jogát megsértették. Az ítélőtábla a 2016. november 2. napján meghozott végzésével a kizárási indítvánnyal érintett bírákat illetően a kizárást megtagadta.
[4] Ezt követően az I. r. vádlott 2017. július 5. napján a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjára alapított ismételt kizárási indítványt terjesztett elő az eljáró törvényszék elnökével, elnökhelyettesével, büntető kollégiumának vezetőjével, a törvényszék eljáró tanácsával, az első fokon eljárt járásbíróság elnökével, elnökhelyettesével, az eljárt bírókkal, az ítélőtábla elnökével, elnökhelyettesével, büntető kollégiumának vezetőjével és az ítélőtábla eljáró tanácsával szemben.
[5] Korábbi kizárási indítványában foglaltakkal egyezően a kizárni indítványozott bírák elfogultságaként azt jelölte meg, hogy számára az elsőfokú eljárást követően nem biztosították az iratbetekintési jogát, az ítélőtábla pedig korábbi indítványa alapján kizárást megtagadó határozatot hozott.
[6] A törvényszék elnöke és büntető ügyszakos bírái, a járásbíróság elnöke és büntető ügyszakos bírái akként nyilatkoztak, hogy nem érzik magukat elfogultnak. Ilyen nyilatkozatot tett az ítélőtábla tanácsának valamennyi tagja is.
[7] A Legfőbb Ügyészség a kizárási indítványt valamennyi azzal érintett bíróval kapcsolatosan alaptalannak tartotta, és indítványozta, hogy a Kúria az érintett bíróságok kizárását tagadja meg.
[8] Elöljáróban leszögezi a Kúria a következőket:
[9] Kizárási okot csak olyan bíró, illetőleg bíróság ellen lehet bejelenteni, aki/amely előtt a konkrét eljárás folyik. A kialakult gyakorlat szerint lehetséges az is, ha a kizárási indítványról határozni jogosult bíróság ellen jelentenek be kizárási okot, akár úgy is, hogy név szerint meg nem nevezve, az ügyszakban szolgálatot teljesítő valamennyi bíró kizárását indítványozzák.
[10] Erre figyelemmel a járásbíróság indítvánnyal érintett bíráinak kizárásáról a Kúriának nem kellett határoznia, mivel e bíróságok előtt nincs folyamatban eljárás.
[11] Megjegyzi a Kúria, hogy a megnevezett járásbíróságon soha nem is volt, mivel e bíróság más járásbíróság nevében, kirendelés alapján járt el.
[12] Nem kellett dönteni az ítélőtábla elnökének és elnökhelyettesének kizárásáról sem, mivel e bírósági vezetők polgári ügyszakos bírák, így büntetőügyekben nem járnak el. A Be. 22. §-a szerint pedig a büntetőügy elbírálásából csak az a bíróság kizárt, amelynek elnökével, illetőleg elnökhelyettesével szemben a törvény 21. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kizárási ok merült fel. Ilyen okot a vádlott nem jelölt meg. Ugyanezen ok miatt nem kellett dönteni a törvényszék elnökhelyettesének kizárásáról sem.
[13] Szintén nem kellett dönteni az ítélőtábla büntető kollégiuma vezetőjének kizárása tárgyában sem, mivel a nevezett bírósági vezető a tisztségét 2017. április 20. napjától tölti be, így az üggyel ilyen minőségében nem foglalkozott.
[14] Nem kellett dönteni továbbá az első fokon eljárt bírót érintő kizárási indítványról sem, mivel az ügyben elsőfokú ítéletet hozó bíró a másodfokú eljárásból a törvénynél fogva kizárt.
[15] Figyelemmel arra, hogy az I. r. vádlott kizárólag a törvényszék ügyben eljáró tanácsának kizárását indítványozta, nem lenne szükséges dönteni a törvényszék többi büntető ügyszakos bírájának kizárása tárgyában sem (ide nem értve a törvényszék büntető ügyszakos elnökét), de mivel a törvényszék valamennyi büntető ügyszakos bírájának nyilatkozata rendelkezésre áll, a Kúria e bírák esetében döntött a kizárási indítványról.
[16] Összefoglalva tehát a Kúriának a jelen ügyben csupán arról kellett határoznia, hogy az I. r. vádlott ellen folyamatban lévő ügyben a másodfokon eljáró törvényszék büntető ügyszakos bírái, továbbá az ítélőtábla korábban eljárt tanácsa ellen bejelentett kizárási indítvány megalapozott-e.
[17] A Kúria álláspontja szerint a kizárási indítvány nem megalapozott.
[18] Mint azt az ítélőtábla korábban, az előző kizárási indítvány kapcsán hozott határozatában kifejtette, önmagában az a tény, hogy az eljáró bíróság objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a vádlott iratmásolat-kiadási kérelmét, elfogultságot nem alapoz meg.
[19] A 25/2013. (X. 4.) AB határozatának indokolásában az Alkotmánybíróság megállapította: „az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák képesek kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálni és értékelni. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és egyúttal a felekhez, vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét. Éppen ezért a pártatlan eljárás garanciájának sérelme egyfelől a konkrét ügy elintézését, annak kimenetelét egyik vagy másik fél hátrányára befolyásolja”.
[20] Az Alkotmánybíróság határozatában foglalt, a pártatlan eljárás követelményét veszélyeztető körülmény a törvényszék eljárása során a Kúria álláspontja szerint nem volt megállapítható. A terhelt sem azt állította, hogy a másolat kiadását a másodfokú tanács elnöke megtagadta, hanem azt, hogy azokat a vádlott részére nem küldte meg. Ez azonban nem a tanács elnökének feladata. A kizárási indítvánnyal érintett fellebbviteli tanács elnöke a 2015. szeptember 3. napján az I. r. vádlottat tájékoztatta arról, hogy az iratokba a törvényszék büntető kezelőirodáján félfogadási időben betekinthet, és azokból másolatkérési lehetősége van. A büntető kezelőiroda feladata az arra jogosultaknak a másolat elkészítése és kiadása, nem a fellebbezési tanács elnökéé. Így tehát a vádlott által sérelmezettek nem alkalmasak arra, hogy a bírák, bírósági vezetők ügyből való kizártságát a Kúria megállapítsa.
[21] Nyilvánvalóan nem állapítható meg az ítélőtáblának a korábbi kizárási indítvány kapcsán eljárt tanácsa bíráinak elfogultsága sem csupán azon az alapon, hogy a korábbi, szintén megalapozatlan indítványt elbírálva a törvényszék büntető ügyszakos bíráinak kizárását megtagadták.
[22] Ezért a Kúria a Be. 24/A. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen a kizárási indítványt alaptalannak találva, a törvényszék büntető ügyszakos bíráinak, továbbá az ítélőtábla tanácsa bíráinak kizárását megtagadta.
[23] A Be. 25. §-a rendelkezik arról, hogy ha a terhelt az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalanul jelent be kizárási okot, a kizárást megtagadó határozatban rendbírsággal sújtható.
[24] Az I. r. vádlott 2016. szeptember hó 12. napján a bírósághoz érkezett beadványában a törvényszék elnökének és valamennyi bírájának, valamint a járásbíróság elnökének és valamennyi bírájának kizárására irányuló indítványt terjesztett elő, azonban az ítélőtábla a 2016. november 2. napján meghozott végzésével a kizárási indítvánnyal érintett bírákat illetően a kizárást megtagadta.
[25] Ezért a Kúria a Be. 25. §-a alapján, a Be. 161. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel, az I. r. vádlottal szemben 100 000 forint rendbírság kiszabását látta indokoltnak, figyelemmel arra, hogy az ismételten alaptalan kizárási indítvány elintézése miatt az eljárás érdemben fél éve nem folytatható.
(Kúria Bkk. I. 1.880/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás