PK ÍH 2018/107.
PK ÍH 2018/107.
2018.09.01.
Nem felel meg az Alaptörvényben felhívott, a jogszabályok a józan észnek és közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgáló tartalmát rögzítő elvnek azon értelmezés, amelynek következtében a jogi képviselettel nem rendelkező peres felet a bíróság anélkül kötelezné illeték megfizetésére, hogy előzetesen a jogi képviselő kötelező igénybevételéről, ennek elmulasztása – az illeték fizetési kötelezettségére is kiterjedő – következményeiről tájékoztatná [Alkalmazott jogszabályok: a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 72. § (1) és (2) bekezdés, 176. § (1) bekezdés l) pont; az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 58. § (1) bekezdés b) pont].
A felperes végrendelet érvényességének megállapítása iránt nyújtott be a törvényszéken mint elsőfokú bíróságon keresetet, a pertárgy értékét 40 000 000 forintban határozta meg, keresetét jogi képviselő nélkül terjesztette elő.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét visszautasította, érdemi vizsgálat nélkül elutasította a felperes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét, valamint kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 150 000 forint mérsékelt eljárási illetéket. A végzés indokolása szerint a perben a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 72. § (1) és (2) bekezdése szerint a jogi képviselet kötelező, mivel a felperes keresetlevelét jogi képviselő nélkül nyújtotta be, azt a Pp. 176. § (1) bekezdés l) pontja alapján visszautasította. A felperes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét a 2017. évi CXXVIII. törvény 11. § c) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 58. § (1) bekezdés b) pontja alapján akként rendelkezett, hogy a peres illeték tíz százalékának megfelelő összeget a felperes megfizetni köteles.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének részbeni megváltoztatásával kérte a 150 000 forint eljárási illeték megfizetése alóli mentesítését. Előadta, hogy a keresetlevél benyújtása előtt megjelent a járásbíróságon, ahol a keresetlevél nyomtatvány egy példányát átadták részére és úgy tájékoztatták, hogy azt három egyező példányban kell kitöltenie és benyújtania. Nem tájékoztatták azonban arról, hogy a perindításhoz jogi képviselet szükséges. A nyomtatvány első oldalán, a keresetlevél cím magyarázatában is az szerepel, hogy a nyomtatványt akkor kell kitölteni, ha jogi képviselő nélkül indít pert, ezen tájékoztatás alapján töltötte ki a nyomtatványt és nyújtotta be a törvényszékre. Senki nem tájékoztatta, hogy keresetet csak jogi képviselet mellett terjesztheti elő, ezért méltánytalan az eljárási illeték megfizetésére kötelezése.
A felperes fellebbezése a végzésnek a keresetlevél visszautasításáról, illetőleg a költségmentességi kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról rendelkező részét nem érintette, az ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán kizárólag az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezést bírálta felül, és e körben a felperes fellebbezését megalapozottnak ítélte.
Az Itv. 58. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint az eljárást megindító beadvány visszautasítása esetén az illeték a peres eljárás illetékének 10%-a, melyet a felperes köteles megfizetni. A Pp. 176. § (1) bekezdés l) pontjában a keresetlevél visszautasításának eredményező okok között jelöli meg, ha a felperes keresetlevelét jogi képviselő nélkül nyújtja be olyan eljárásban, amelyben a jogi képviselet a törvény szerint kötelező. E körben – az áttétel esetét kivéve – hiánypótlási felhívás kibocsátásának sincs helye, a Pp. 73. § (1) bekezdése szerint a bíróság a jogi képviselő meghatalmazásának szükségességéről a felperest csak a keresetlevelet visszautasító végzésben tájékoztatja.
A jogi képviselő hiányának jogkövetkezményeiről ugyanakkor a Pp. 74. § (1) bekezdésében rendelkezik, mely szerint ha a peres eljárásban a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. A hatálytalan cselekményt úgy kell tekinteni, mintha a fél cselekményt, nyilatkozatot egyáltalán nem tett volna, a jogi képviselő nélkül tett cselekményt, nyilatkozatot nem kell figyelembe venni, ahhoz tehát jogkövetkezmény sem fűződhet azon túl, hogy az erre vonatkozó speciális rendelkezés – a Pp. 176. § (1) bekezdés l) pontja – alapján a hatálytalan keresetlevél visszautasítandó. A hatálytalanul benyújtott keresetlevélhez tájékoztatás és felhívás hiányában a felperes fizetési kötelezettsége nem kapcsolódhat.
Ezen értelmezés felel meg az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott azon elvárásnak is, hogy a bíróságok a jogszabályok szövegét azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék, feltételezve, hogy a józan észnek és közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az Alaptörvényben fent felhívott elvek egyikének sem felelne meg azon értelmezés, melynek következtében a jogi képviselettel nem rendelkező peres felet a bíróság anélkül kötelezné akár jelentős összegű illeték megfizetésére, hogy előzetesen, a jogi képviselő kötelező igénybevételéről, ennek elmulasztása következményeiről az illetékfizetési kötelezettségére is kiterjedően tájékoztatná. Különös tekintettel arra is, hogy az ekként megfizetendő illetékre a személyes költségmentesség nem terjed ki, és az a keresetlevél hatályának fenntartása esetén sem számítható be a lerovandó kereseti illeték összegébe az Itv. 58. § (2) bekezdése alapján.
Az ítélőtábla megítélése szerint továbbá a Pp. preambulumából és alapelveiből is ezen értelmezés vezethető le.
A Pp. 6. § szerint a bíróság köteles hozzájárulni ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket – a perkoncentráció érvényesülése érdekében – megfelelően teljesíthessék. A törvény ezen rendelkezéséhez fűzött miniszteri indokolás a jogszabály aktív közreműködési kötelezettséget telepít a bíróságra, mellyel elősegíti a felek jogérvényesítését, a feleket megillető önrendelkezési jog érvényesülését. Ezen elv megvalósulását nem szolgálja a keresetlevél visszautasítása mellett a felperes – esetlegesen anyagi lehetőségeit meghaladó – illeték fizetésére kötelezése. Nem szolgálja továbbá az új polgári perrendtartás megalkotásáról szóló 1267/2013. (V. 17.) Kormányhatározatban kifejtett azon célt sem, hogy a jogkereső állampolgárok helyzete könnyebbé váljon, a polgári igazságszolgáltatás iránti közbizalom erősödjön.
A Pp. preambuluma ezen célok érvényre juttatása érdekében kifejezetten a törvény céljaként deklarálja a polgárok szolgálatának biztosítását, a közjó és józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméjének érvényre juttatását. Mindezen alapelveknek, illetőleg a törvény preambulumában foglalt és megalkotását megelőző aktusokban is kifejezésre juttatott eszméknek az felel meg, ha azon perekben, melyekben a jogi képviselet kötelező, a bíróság a jogi képviselő nélkül, személyesen benyújtott keresetlevelet a jogszabály előírásának megfelelően ugyan visszautasítja, ám a felperest még mérsékelt illeték megfizetésére sem kötelezi.
Különösen méltánytalan lenne az ezzel ellentétes jogértelmezés arra tekintettel, hogy amennyiben a felperes ugyanezen tartalmú keresetlevelet ugyanezen nyomtatványon – esetleg akár szándékosan is – a hatáskörrel nem rendelkező járásbíróságon terjeszti elő, úgy a Pp. 73. § (3) bekezdése szerint az áttételt követően a hatáskörrel bíró bíróság a keresetlevél visszautasítása nélkül tájékoztatja arról, hogy a jogi képviselet kötelező és megfelelő határidőt biztosít a jogi képviselet pótlására. Az ekként – esetleg a szándékosan hatáskörrel nem rendelkező bíróságnak benyújtott – keresetlevél a Pp. 175. § (1) bekezdés alapján pedig úgy tekintendő, mintha eredetileg is annál a bíróságnál terjesztették volna elő, amelyhez azt áttették.
A felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel az ítélőtábla szükségesnek tartaná, hogy mivel a jogi képviselővel nem rendelkező fél keresetlevelét a Pp. 246. § (1) bekezdés a) pontja szerint erre rendszeresített nyomtatványon köteles előterjeszteni, a nyomtatvány a hasonló esetek elkerülése érdekében kifejezetten tartalmazza azon tájékoztatást, hogy a nyomtatvány törvényszék előtt indított perben nem használható, törvényszék előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező, hiszen ez felelne meg a törvény preambulumában, 6. §-ában meghatározott alapelveknek.
Adott esetben az is jelentőséggel bíró körülmény, hogy a felperes a bírósághoz fordult a szabályszerű perindítás feltételeinek megismerése végett, ám a bíróság nem tájékoztatta arról, hogy keresetét csak jogi képviselő útján terjesztheti elő. A Pp. az ügyfelek eljárási jogai és kötelességei gyakorlását elősegítendő a bíróságra kötelező feladatot ró: a 111. §-a értelmében köteles a jogi képviselő nélkül eljáró felet perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, indokolt esetben a támogató perben történő részvételéről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről a szükséges tájékoztatással ellátni. Ha ennek elmulasztása költséget okoz, az a bírósági szervezet érdekkörében felmerült – egyébként elhárítható – ok következménye, ezért a 93. § (3) bekezdésére tekintettel az nem hárítható az ügyfélre.
Az ítélőtábla mindezekre tekintettel a Pp. 389. § alapján alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezéssel érintett részben megváltoztatta, mellőzte a felperest kereseti illeték megfizetésére kötelező rendelkezést.
(Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.464/2018/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás