PK ÍH 2018/108.
PK ÍH 2018/108.
2018.09.01.
Ha a tárgyi keresethalmazatot az azonos tények, a tények és az érvényesített jog, valamint a kérelem közötti egyező tartalmi összefüggések és azonos jogi érvek mellett csupán az idézi elő, hogy a felperes eltérő kárfelelősségi alakzat alapján kíván jogot érvényesíteni, nem szükséges a keresetlevél érdemi részében foglaltak keresetenként való, szó szerinti megismétlése, feltéve, hogy a tények, összefüggések és a jogi érvelés azonosságára a felperes a keresetlevélben kifejezetten hivatkozik [2016. évi CXXX. törvény (új Pp.) 170. § (2), (4) bekezdés, 171. § (1) bekezdés c) pont, 176. § (1) bekezdés j) pont].
A felperes az I. és a II. rendű alperesek egyetemleges kötelezését kérte 179 000 000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére. Keresete ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy a felperesi társasházzal szomszédos ingatlan alapozási és mélygarázs-építési munkái során, 2016. február 17-én a társasház homlokzati zárt erkélyét alátámasztó egyik pillér leomlott, a társasház megroggyant, élet- és kárveszély miatt ki kellett üríteni, továbbá a közös tulajdonú részekben és több lakásban is repedések keletkeztek. Az előbbi károk kijavításának a felperes által megbízott szakértő által kalkulált költsége 179 000 000 forint. Az I. rendű alperessel mint üzembentartóval és építtetővel, a II. rendű alperessel pedig mint az építési tevékenységet végző kivitelezővel szemben érvényesített jogot elsődlegesen a veszélyes üzemi felelősség [Polgári Törvénykönyvről szóló 2003. évi V. törvény (Ptk.) 6:535. §] szabályai alapján állítva, hogy a kár a veszélyes üzemnek minősülő építési tevékenység során következett be. Arra az esetre, ha az I. és a II. rendű alperesek építési tevékenysége a veszélyes üzemi felelősség alapján nem lenne megítélhető, másodlagosan a szerződésen kívül okozott kár megtérítésére vonatkozó általános szabályok alapján [Ptk. 6: 519. §] érvényesített jogot, az alperesek egyetemleges marasztalását a Ptk. 6:524. §-ára alapítva. Előadta, hogy az elsődleges és a másodlagos kereseti kérelem egymással vagylagos viszonyban áll, de meghatározta a kérelmek elbírálásának sorrendjét is. Kárát mindkét kereseti kérelem kapcsán elsődlegesen a hibák kijavításának költségében vette számításba. Arra az esetre, ha a keresetlevélben felsorolt, a szakértő által részletezett károkat, illetve a teljes kárt – értve ezalatt a bekövetkező további károkat – nem lehetne összegszerűen meghatározni, a Ptk. 6:531. § alapján általános kártérítésként kérte azt megítélni. A keresetlevelében előadta, hogy mindhárom „jogalap” tekintetében a tényállás azonos, azaz az alperesek ugyanazon károkozó magatartásukkal kárt okoztak a felperesnek, ami miatt a kárt kötelesek mindegyik jogcím esetében ugyanazon magatartás alapján egyetemlegesen megfizetni. Kinyilvánította, hogy emiatt a tényállás és a jogi érvelés mindkét alperessel szemben a jogcímek szempontjából is azonos.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet visszautasította. A kereseti illetéket 150 000 forintra mérsékelte, melynek megfizetésére a felperest kötelezte akként, hogy felhívta a mérsékelt illeték összegnek a végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belüli, lelet készítésének terhe mellett való megfizetésére.
A végzés indokolása szerint a jogi képviselővel eljáró felperes keresetlevele nem tartalmazta a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 170. § (4) bekezdésében előírt kötelező tartalmi elemet és a felperes nem csatolta a Pp. 171. §-ában előírt kötelező mellékletet. A kereseti kérelmek látszólagos halmazatot alkottak, azon belül a felperes egymással eshetőleges viszonyban álló több keresetet terjesztett elő, ezért a Pp. 170. § (4) bekezdése szerint a keresetlevél érdemi részében foglaltakat keresetenként kellett volna előterjeszteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az előbbieknek nem tett eleget, mivel az érvényesíteni kívánt jogot, a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket, valamint a jogi érvelést és a bizonyítási indítványokat keresetenként nem terjesztette elő. Az előbbi hiányosságoknak a szabályozás indokából kiindulva azért tulajdonított jelentőséget, mert keresethalmazat esetén a Pp. 199. § (4) bekezdése alapján az alperesnek a keresetlevélben írtak sorrendjében és keresetenként kell teljesítenie a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat. A Pp. 170. § (4) bekezdésének szabályozása azon is alapul, hogy a bíróság egy esetleges keresetváltoztatás, illetve ellenkérelem-változtatás engedélyezéséről csak a keresetenként egyértelműen megállapítható kereseti kérelem, jogállítás és tényállítások, valamint jogi érvelés alapján tud határozni.
A keresetlevél további hiányossága, hogy a felperes a Pp. 171. § (1) bekezdés c) pontjában írt kötelezettségének sem tett eleget, mert a költségfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelméhez mindössze bankszámlakivonatot csatolt. A Pp. előbbi rendelkezése és a 26/2017. (XII. 27.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése és 3. § (1) bekezdése szerint azonban kérelméhez a rendelet mellékletében meghatározott adattartalommal rendszeresített nyomtatványt kellett volna benyújtania. Az előbbi indokok alapján a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjában írt jogkövetkezményt alkalmazta.
A kereseti illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 58. § (1) bekezdés b) pontja alapján mérsékelte. A mérsékelt illeték megfizetésére az Itv. 58. § (6) bekezdése alapján a felperest kötelezte akként, hogy a 2017. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kmtv.) 13. § (6) bekezdése alapján az Itv. 83. § (1) bekezdése szerinti leletezés következményével hívta fel az illeték megfizetésére. Figyelmeztette, ha az előírt határidőt elmulasztja, a meg nem fizetett illetéket az állami adóhatóság mulasztási bírsággal együtt írja elő.
A végzés ellen – annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság eljárás folytatására utasítása érdekében – a felperes fellebbezett. Fellebbezése indokaként előadta, hogy a Pp. 170. § (4) bekezdésében foglalt követelményeknek eleget tett, kereseti kérelmei csupán látszólagos halmazatot alkottak, de meghatározta a keresetek egymáshoz való viszonyát és az elbírálás kért sorrendjét is. Azt is előadta, hogy a látszólagos halmazatban álló keresetek alapjául szolgáló tények, a tényállítás és a jogi érvelés a károkozó magatartás miatt változatlan. Azt csupán a józan ész alapján és az ismétlés elkerülése miatt nem írta le az elejétől a végéig. Hangsúlyozta, hogy azonos tényekre alapítottan csupán perjogi aspektus miatt volt szükség két kárfelelősségi alakzat megjelölésére. Nem tudható ugyan, hogy az alperesek vitássá teszik-e, hogy az építési tevékenység veszélyes üzemi tevékenység folytatásának minősül, vagy kívánnak-e kimentésre hivatkozni, így a keresethalmazat látszólagossága csupán az eltérő „jogcímekben” áll. Az előbbiekre a keresetlevél 6. oldal második bekezdésében kifejezetten hivatkozott. Álláspontja szerint a keresetlevél már önmagában is alkalmas volt perfelvételre, az alperesek keresetenként elő tudták volna terjeszteni ellenkérelmüket, mert az egyféle károkozó magatartás tekintetében megtett tényállítás mindegyik jog esetében változatlan. Megítélése szerint a Pp. elsőfokú bíróság szerinti értelmezése ellentétes az Alaptörvény 28. cikkével, nélkülözi a józan észnek és a jogszabály preambulumban lefektetett céljának megfelelő értelmezést, sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát és ezen belül elvonja a bírósághoz fordulás jogát.
A költségfeljegyzési jog engedélyezéséhez szükséges formanyomtatványt a felperesre mint társasházra előírt tartalmi kellékekkel a fellebbezéshez mellékelve nyújtotta be.
Az ítélőtábla a fellebbezést az alábbi okból alaptalannak találta.
Az ítélőtábla abban egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes költségkedvezmény iránti kérelme – egyébként a felperes által sem vitatottan – hiányos volt, mert a felperes csak a fellebbezéséhez mellékelte a jogszabályban előírt formanyomtatványt. A Pp. 170. § (3) bekezdés c) és e) pontjából, valamint a 171. § (1) bekezdés c) pontjából következik, hogy amennyiben a jogi képviselővel eljáró felperes keresetlevelében költségkedvezmény engedélyezését kéri, erre hiánytalan kérelmet kell előterjesztenie. A kérelem pedig akkor hiánytalan, ha az az elsőfokú végzésben felhívott, jogszabályban előírt iratokat tartalmazza. A nem vitásan hiányos költségfeljegyzési jog iránti kérelem a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján önmagában alapot szolgáltatott a keresetlevél visszautasítására abból az okból, hogy a felperes nem csatolta a 171. §-ban előírt kötelező mellékleteket.
A Pp. 170. § (4) bekezdése szerinti tartalmi elemek szempontjából azonban a keresetlevél az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően nem volt hiányos. Ha a keresettöbbséget – mint adott esetben – azonos tények, a tények és a kérelem közötti egyező tartalmú összefüggések és azonos jogi érvelés mellett csupán az idézi elő, hogy a felperes eltérő kárfelelősségi alakzat alapján kíván jogot érvényesíteni, a Pp. 170. § (4) bekezdésében foglaltak teljesítéséhez nem szükséges keresetenként a keresetlevél érdemi részében foglaltak szó szerinti megismétlése, feltéve, hogy a tények, az összefüggések és jogi érvelés azonosságára a felperes kifejezetten utal. Adott esetben a felperes elsődleges és másodlagos kereseti kérelme kapcsán ez volt a helyzet. A felperes kifejezetten kinyilvánította, hogy mindkét, egymáshoz képest vagylagosan érvényesített jog alapjául ugyanazok a tények, ugyanaz a jogellenesnek állított magatartás szolgál, a kár és a magatartás közötti okozati összefüggés levezetése megegyezik, az anyagi jogszabályokból levezethető különbség csupán annyi, hogy az alperesek veszélyes üzemi tevékenység folytatójának, illetve üzembentartónak minősülnek-e az adott jogviszonyban. A felperes az elsődleges és a másodlagos kereseti kérelem közötti eltérésre a keresetindítás szakaszában csak olyan nyilatkozatot tudott tenni, mint amit meg is tett, hogy amennyiben az alperesek tevékenysége nem minősülne veszélyes üzemi tevékenységnek, úgy az általános kárfelelősségi alakzat alapján kéri a marasztalásukat. A harmadlagosnak nevezett, ténylegesen azonban önálló keresetnek nem minősülő kérelme csupán a kár összegének meghatározási módját érintette akként, hogy mind a veszélyes üzemi, mind pedig az általános kárfelelősség szabályai alapján érvényesített kárát elsősorban helyreállítási költségként, amennyiben pedig a kár összege a jövőben várható károsodásokra is figyelemmel nem lenne megállapítható, általános kártérítésként kérte megítélni.
Az ítélőtábla megjegyzi, hogy a keresetlevél a tárgyi keresethalmazat mellett személyi halmazatot is magában foglalt, amihez képest ellentmondásos, hogy az elsőfokú bíróság a felperesnek az ismétlés elkerülésével, a keresetlevél egyes elemeinek egyezőségével kapcsolatos hivatkozását a személyi keresethalmazat szempontjából figyelembe vette, míg a tárgyi halmazat szempontjából figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően a keresetlevélben előadottak alapján az alpereseknek lehetőségük lett volna a Pp. 199. § (4) bekezdésében foglaltak teljesítésére, és az azonos tartalmú részek megismétlésének elmaradása egy esetleges keresetváltoztatás vagy ellenkérelem-változtatás jogi megítélését sem befolyásolta volna.
Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság anélkül kötelezte a felperest a mérsékelt illeték leletezés terhével való megfizetésére, hogy ennek jogszabályi feltételei fennálltak volna. Adott esetben a felperes keresetlevelében költségkedvezmény iránti kérelmet terjesztett elő, így a keresetlevél beadásával egyidejűleg nem keletkezett illetékfizetési kötelezettsége. Függetlenül attól, hogy a Pp. a hiányos költségkedvezmény iránti kérelem jogkövetkezményeként a keresetlevél visszautasítását, nem pedig a költségkedvezmény iránti kérelem visszautasítását határozza meg, a felperesnek ilyen esetben a mérsékelt eljárási illeték megfizetésére való kötelezettsége a visszautasító végzésben foglalt felhívásra keletkezik. Ehhez képest az Itv. 82. § (1) bekezdése szerint akkor kell mulasztási bírságot fizetni, ha az illeték fizetésére kötelezett az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét felhívás ellenére nem teljesítette. A 83. § (1) bekezdés értelmében a bíróság akkor készít leletet, ha megállapítja, hogy az eljárása során esedékessé váló illetéket egyáltalán nem vagy nem szabályszerű időben, módon vagy mértékben fizették meg, kivéve, ha az illeték megfizetésének elmulasztása miatt utasította vissza a beadványt. Az előbbiekből következően az illetékfizetési kötelezettséget keletkeztető határozatban mulasztási bírság terhével nem lehet kötelezni a felet az illeték megfizetésére, ha a határozat meghozatalát megelőzően ilyen kötelezettsége nem volt.
Az előbbiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését részben eltérő indokok alapján és az illeték megfizetésére felhívó rendelkezést érintő pontosítással hagyta helyben akként, hogy mellőzte a felperes mérsékelt illeték megfizetésére 8 napon belül lelet készítésének terhével való felhívását, és arra hívta fel a felperest, hogy 150 000 forint mérsékelt kereseti illetéket külön felhívásra fizessen meg az államnak [Pp. 389. §, Pp. 383. § (2) és (6) bekezdés].
A másodfokú eljárás az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján tárgyi illetékmentes volt.
(Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf.25.888/2018/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás