BÜ BH 2018/11
BÜ BH 2018/11
2018.01.01.
I. A bűncselekmény elkövetési értékét nem lehet határok között megállapítani. Mivel a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet a terhelt terhére értékelni, elkövetési értékként csak az az összeg állapítható meg és a minősítést is megalapozó tényként csak arra lehet figyelemmel lenni, amelyre a terhelt a cselekményt bizonyítottan elkövette. Ez irányadó a kár mértékének megállapításánál is [Be. 4. § (2) bek.].
II. A Btk. időbeli hatályának téves értelmezése mint anyagi jogszabálysértés nem eredményez törvénysértő büntetést, ha az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés az elbíráláskor hatályos törvény alapján is törvényes büntetésnek minősül, és mértéke is megfelel az abban írt szabályoknak [Be. 418. § (1) bek. b) pont; 1978. évi IV. tv. 38. § (3) bek., 51. §; Btk. 33. § (4) bek., Btk. 50. §].
[1] A kerületi bíróság a 2016. március 7. napján meghozott ítéletével – mely a törvényszék végzésével 2016. szeptember hó 28-án jogerőre emelkedett – a terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. tv. Btk. 317. § (1) bek. és (4) bek. a) pont], ezért kétszázötven napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét ezer forintban határozva meg, rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról meg nem fizetése esetén és a járulékos kérdésekről is.
[2] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjaira hivatkozva.
[3] Álláspontja szerint terhére a szándékos elkövetés nem volt megállapítható, és anyagi jogi szabálysértés valósult meg azzal, hogy a bíróság által megállapított tényállás nem tartalmazza a sikkasztás törvényi tényállási elemeit. Ezzel kapcsolatban a BH 2014.103. szám alatt közzétett eseti döntésre hivatkozott, amely szerint akkor, ha a tényállás valamely rendelkezés ténybeli alapját nem rögzíti, az önmagában kétértelmű, vagy ha a tényállás és a rendelkező rész eltérő, akkor a sérelem anyagi jogi, ahogy véleménye szerint esetében is.
[4] Emellett álláspontja szerint a bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mivel az ítélet bizonyos ténymegállapításai ellentétben állnak a rendelkezésre álló bizonyítékokkal, a bíróság nem adta kellő indokát annak, hogy azokat milyen bizonyítékokra alapozva állapította meg, és az ítélet nem egyértelmű abban, hogy az anyagvásárlásra három részletben átvett kétmillió forint tartalmazta-e a munkadíjat is, ennek kapcsán a szakértők sem tudtak konkrét megállapítást tenni. Hivatkozott arra, hogy nem felel meg a valóságnak az elsőfokú ítélet azon megállapítása sem, amely szerint a sértett végig következetes vallomást tett, a bíróság ezzel összefüggésben sem teljesítette az indokolási kötelezettségét, illetve az ítélet erre figyelemmel is megalapozatlan, és ezáltal megvalósult a felülvizsgálatot megalapozó, a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerinti eljárási szabálysértés is.
[5] Mindezekre tekintettel elsődlegesen a felmentését, másodlagosan a megtámadott ügydöntő határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[6] A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány részben nem alapos, részben törvényben kizárt.
[7] Arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható, és a tényállás az eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységén keresztül sem kifogásolható, álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványnak az a része, amelyben a terhelt az ügydöntő határozatokban rögzített tényállást vitatta, törvényben kizárt.
[8] Kifejtette, hogy a kerületi bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által pontosított tényállás tartalmazza azokat a tényeket, amelyek alapján megállapítható, hogy a sikkasztás bűntettének tényállási elemei megvalósultak; a tényállás szerint a terhelt tudomással bírt arról, hogy a pótmunkának egy részét nem teljesítette, illetve azzal is, hogy az azokra átvett összeggel el kellett volna számolnia, így az eljárt bíróságok helytállóan következtettek a terhelt büntetőjogi felelősségére, e tekintetben a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[9] Az indokolási kötelezettség megsértését sem találta megállapíthatónak, megítélése szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság kellően megindokolta döntését.
[10] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.
[11] A terhelt a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében arra hivatkozott, hogy a pénzt nem magánszemélyként, hanem egy társaság nevében mint annak meghatalmazottja vette át, és a társaság akkori ügyvezetője igazolta is, hogy tőle minden összeget átvett és azt befizette a cég házipénztárába, továbbá az anyagokat, melyet továbbított és számlázott a sértett részére, nem ő, hanem a társaság vásárolta.
[12] Hivatkozott arra is, hogy a nyomozás során nem kapott lehetőséget a védekezésre, a szakértői bejárásokról jogszabálysértő módon kirekesztették, az eljárt szakértőnek nem volt jogosultsága, és a szakértők egyike sem tudta megállapítani a kár összegét.
[13] A Kúria a megtámadott határozatokat – a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva – a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében vizsgálta felül.
[14] Emellett a Be. 423. § (5) bekezdése szerint eljárva a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges más eljárási szabálysértésekre is tekintettel volt, azonban ilyen, a 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabálysértést nem észlelt.
[15] A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. A tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására. Ebből következően a Kúria érdemben nem foglalkozhatott az indítvány azon részével, melyben a terhelt a ténymegállapításokat, azok esetleges hiányosságait, valamint a bizonyítékok helytállóságát vitatta.
[16] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatra csak a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjában felsorolt eljárási szabálysértések miatt kerülhet sor. A felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között a terhelt által az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételben kifogásolt, a nyomozati szakban esetlegesen megvalósult szabálysértések nem szerepelnek.
[17] A felülvizsgálati indítvány így a tényállást és a bizonyíték mérlegelését támadó, valamint a nyomozati szakaszban esetlegesen megvalósult szabálysértéseket sérelmező részében a törvényben kizárt.
[18] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására törvénysértően került sor.
[19] A felülvizsgálati eljárás során irányadó tényállás szerint a T. M. Kft. 2007. április hó 4. napján vállalkozási szerződést kötött a sértettekkel mint megrendelőkkel a b.-i családi ház felújításának és átépítésének átalánydíjas generálkivitelezési munkáinak elvégzésére, a kft. ügyvezetőjeként B. F. járt el. A vállalkozói díjat a szerződésben huszonötmillió forintban határozták meg. A szerződés szerinti munkák elvégzéséről a kft. képviseletében a terhelt tárgyalt a sértettel, ő volt a kapcsolattartó a munkálatok során, a szerződésnek mind a műszaki, mind pedig a pénzügyi részét a terhelt intézte, a munkálatokkal kapcsolatos összegeket ő vette át.
[20] A részletes munkákat a szerződéshez csatolt ütemezési mellékletben határozták meg, melyben azt is rögzítették, hogy a megállapodásba nem tartozik bele többek között a kerítés acélbetéteinek ára, ellenben az tartalmazza az ezen anyagok beépítéséhez szükséges segédanyagokat.
[21] Időközben a sértett által részletekben kifizetett huszonötmillió forint vállalkozói díjba nem tartozó, azon felüli pótmunkák végzése vált szükségessé.
[22] A pótmunkák között többek között lakatosszerkezeti munkák is voltak, mely pótmunkák körét a terhelt által 2007. július 1. napján e-mailben adott árajánlat tartalmazta. Eszerint a terhelt a kft. nevében eljárva 18 db 250¤100 cm-es és 1 db 100¤100 cm-es kerítésmező, 1 db 400¤200 cm-es és 1 db 120¤200 cm-es kapu, továbbá összesen 12 db ablakrács gyártását, beépítését, festését vállalta. A lakatosszerkezeti pótmunkákra a sértett három részletben – 2007. október 4. napján ötszázezer forintot, 2007. október 10. napján egymillió forintot, 2007. október 30. napján ötszázezer forintot – összesen kétmillió forintot adott át a terheltnek.
[23] A terhelt a vállaltakhoz képest elkészíttetett 13 db 250¤100 cm-es és 1 db 100¤100 cm-es kerítésmezőt; az 5 db 250¤100 cm-es kerítésmezőt nem készíttette el, mivel a kerítés az egyik telekhatáron a sértett kérésére más módon került kivitelezésre, viszont értéküket a munkálatokba betudták. A terhelt által teljesített 19 db kerítésmező anyagára összesen – a 2007. évi átlagár figyelembevételével – legalább 356 808 forint + áfa, azaz bruttó 428 166 forint volt, míg a terhelt árajánlatában szereplő gyártási értékek szerint maximum nettó 1 058 000 forint volt.
[24] A terhelt nem gyártatta le a személybejáró kaput, a gépjárműbehajtó kaput és a 12 db ablakrácsot, melyek értéke összesen – 2007. évre vonatkozó átlag anyagárakra figyelemmel – legalább 282 408 forint + áfa, azaz bruttó 338 887 forint volt, míg a terhelti árajánlat szerint ezek gyártási értéke maximum 673 380 forint volt. A terhelt ezek árával – mely közelebbről meg nem határozható, kétszázezer és kétmillió forint közötti értéket képviselt – nem számolt el a sértettnek, azzal ismeretlen módon, sajátjaként rendelkezett.
[25] Az 1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdése szerint a sikkasztást az követi el, aki a rábízott idegen dolgot eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.
[26] Ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt: a bírói gyakorlat szerint a vállalkozási szerződés keretében átvett pénzösszeg kapcsán annak van jelentősége, hogy a vállalkozó mire vette át azt, vállalkozási díjként vagy meghatározott célra, pl. anyagvásárlásra. Az első esetben az átvett összeg a vállalkozó tulajdonába kerül, tehát számára nem idegen, így a sikkasztás megállapításának nincs helye. Az anyagvásárlásra átadott összeg kapcsán azonban egyfajta megbízási szerződés jön létre a megrendelő mint megbízó és a vállalkozó mint megbízott között, márpedig az ennek keretében átvett összegen a megbízott nem szerez tulajdont, így az anyagvásárlásra átvett pénzösszeg eltulajdonítása sikkasztást valósít meg (BH 1977.479., 1994.63.).
[27] Így a 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány nem foghatott helyt.
[28] Bár a terhelt azt nem hívta fel, indítványa tartalmilag a Be. 416. (1) bekezdés b) pontján is alapult. Eszerint felülvizsgálatnak van helye, ha a cselekmény minősítése, más anyagi jogi szabály megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[29] A bíróság által megállapított tényállás szerint a sértettől a terhelt a három részletben kapott összesen kétmillió forintot meghatározott céllal, a lakatos-szerkezeti pótmunkákra vette át, és az összegen belül az árajánlat alapján jól elkülöníthetőek voltak a gyártásra, anyagra, illetve a beépítésre, festésre szánt összegek. A terhelt a pótmunkák közül a két kaput és a tizenkét ablakrácsot nem készítette el és azok anyagárával nem számolt el.
[30] A Kúria utal azonban arra, hogy az elkövetési értéket nem lehet határok között megállapítani. Mivel a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet a terhelt terhére értékelni [Be. 4. § (2) bek.], elkövetési értékként csak az az összeg állapítható meg a terhelt terhére, amelyre a cselekményt bizonyítottan elkövette. Ez irányadó a kár mértékének megállapításánál is.
[31] Az elsőfokú bíróság ezen tévedését a másodfokon eljárt törvényszék nem észlelte.
[32] Miután az eljárt bíróságok kétségen kívül megállapíthatónak találták, hogy az elkövetési érték a kétszázezer forintot meghaladta, a minősítést is megalapozó tényként helyesen csak arra lehetett figyelemmel lenni, hogy az elkövetési érték legalább kétszázezer-egy forint volt.
[33] Erre is figyelemmel tévesen következtettek az eljárt bíróságok arra is, hogy az elbíráláskor hatályos törvény nem eredményezett volna a terheltnek kedvezőbb elbírálást, ezért az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény alkalmazásával hozták meg határozatukat.
[34] Az 1978. évi IV. törvény 138/A. § b) pontja szerint az érték akkor volt nagyobb, ha a kétszázezer forintot meghaladta, de a kétmillió forintot nem. Így e törvény szerint a terhelti cselekmény – a legalább kétszázezer-egy forint elkövetési értékre tekintettel – a törvény 317. § (4) bekezdés a) pontjára figyelemmel nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntettének minősült.
[35] Az elbíráláskor hatályos Btk. 372. § (1) bekezdése az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvénnyel egyezően határozza meg a sikkasztás elkövetési magatartását. Azonban a Btk. 456. § (6) bekezdés a) pontja szerint kisebb az érték, ha az ötvenezer-egy és ötszázezer forint közötti.
[36] Így a terhelti cselekmény a Btk. szerint a 372. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétségének minősül és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[37] Következésképpen a Btk. szerint a cselekmény enyhébben bírálandó el, így a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az új törvény alkalmazásának lett volna helye.
[38] Azonban az 1978. évi IV. törvény 38. § (3) bekezdése és 51. §-a alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés a Btk. 33. § (4) bekezdés alapján is törvényes büntetésnek minősül, és mértéke is megfelel a Btk. 50. § (3) bekezdésében írt szabályoknak, így a Btk. időbeli hatályának téves értelmezése mint anyagi jogszabálysértés nem eredményezett törvénysértő büntetést.
[39] Mivel a bíróságok helyesen minősítették sikkasztásnak a terhelt cselekményét, és a kiszabott büntetés is törvényes, így az azt sérelmező felülvizsgálati indítvány e részében nem megalapozott.
[40] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint az indokolási kötelezettség megsértése akkor minősül felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértésnek, ha a megtámadott határozat indokolása valamely tény vagy jogkérdés kapcsán olyan mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését; a III. b) pont értelmében pedig akkor, ha a határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[41] Az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése – a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pont – nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját – a bűnösséggel, a minősítéssel, a szankciókkal kapcsolatban – mire alapozta.
[42] A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).
[43] Mivel az elsőfokú bíróság indoklása kiterjedt az ítélet rendelkező részének valamennyi elemére, és megfelelt a Be. 258. § (3) bekezdésében írt szabályoknak, így a felülvizsgálati indítvány az eljárási szabálysértés kifogásoló részében sem megalapozott.
[44] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 311/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás