BK ÍH 2018/11.
BK ÍH 2018/11.
2018.03.01.
Nem járhat el védőként egyik terhelt védelmében sem az az ügyvéd, aki korábban mindkét vádlott védelmét ellátta, de a vádlottak között érdekellentét jött létre [Be. 44. § (4) bekezdés].
Az első fokon eljáró törvényszék H. A. I. rendű és H. L. II. rendű vádlottakat egyezően bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében és társtettesként elkövetett jövedékkel visszaélés elősegítésének bűntettében. Ezért – halmazati büntetésül – az I. rendű vádlottat 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, a II. rendű vádlottat 3 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságról, a kényszerintézkedés beszámításáról, illetőleg a lefoglalt dolgokról, valamint kötelezte a vádlottakat a bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű vádlott és védője egyezően elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért,
A II. rendű vádlott enyhítés érdekében, míg védője a költségvetési csalás bűntette tekintetében felmentésért, egyebekben enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, és a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése alapján eljárva azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pontjában írt feltétlen eljárási szabálysértés miatt érdemi felülbírálatra az alábbiak szerint nem alkalmas.
A nyomozás során meghatalmazás alapján mindkét vádlott védelmében dr. Sz. P. ügyvéd járt el. A nyomozati iratokból megállapíthatón, 2014. július 18. napján tartott gyanúsítotti kihallgatása alkalmával az I. rendű vádlott akként vallott, hogy „a jövedéki termék behozatalában és tárolásában én nem működtem közre”. Ezzel szemben a II. rendű vádlott 2014. szeptember 28. napján foganatosított gyanúsítotti kihallgatása alkalmával úgy vallott, hogy „én nem minden alkalommal találkoztam a bejövő kamionnal, hanem a fiam, H. A. volt az, aki találkozott velük. A fiam volt a váltósofőr.”
Az I. és II. rendű vádlottak nyomozás során tett, fentiek szerint eltérő tartalmú vallomására tekintettel közöttük érdekellentét alakult ki, hiszen vallomásaik lényeges kérdésben és alapvetően eltértek egymástól. Márpedig csak abban az esetben állapítható meg az, hogy eltérő vallomások ellenére a terheltek között nincs érdekellentét, ha a vallomásaik a lényeges részekben azonosak. Ebben az esetben ugyanis egyik terhelt érdeke sem sérül, ha a bíróság a másik előadását fogadja el (EBH 2004.1114). Jelen esetben azonban az ellentmondás a vádlottak közötti érdekellentétet is okozott.
A Be. 44. § (4) bekezdése alapján, több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. Ebből következően 2014. szeptember 28. napját követően már megállapíthatóvá vált a védővel kapcsolatos kizárási ok, amelyet azonban az ügyben eljárt nyomozó hatóság nem észlelt.
A Be. 44. § (4) bekezdésének helyes értelme szerint a kizáró ok akkor létesül, ha akár a kirendelt, akár a meghatalmazott védő egyidejűleg látja el az egymással érdekellentétben lévő terheltek védelmét. Amennyiben az egyes terhelti vallomások között az ellentmondások csak az eljárás későbbi szakaszában merülnek fel, az érdekellentét is csak ettől az időtől állapítható meg, és ezért csak ezen időponttól irányadó a kizáró ok. (A Kúria Büntető Kollégiumának Joggyakorlat-elemző Csoportja „A védői jogok a bírósági eljárásban” tárgyában készített összefoglaló véleménye 7.6. pontja, a továbbiakban: Vélemény.)
Erre az értelmezésre is figyelemmel eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az érdekellentétet nem észlelte, és a 2016. május 26. napjára kitűzött bírósági tárgyalásra a vádlottak vonatkozásában dr. Sz. P. meghatalmazott védőt idézte, és az érdekellentét ellenére a tárgyalást megelőzően nem rendelkezett a védő kizárásáról.
Az elsőfokú bíróság ezen a tárgyalási napon részletesen kihallgatta az I. rendű vádlottat, és mivel a II. rendű vádlott élt a vallomásmegtagadás jogával, ezért ismertette a II. rendű vádlott fent már hivatkozott tartalmú nyomozati vallomását. Az I. rendű vádlott a tárgyaláson a II. rendű vádlott ismertetett vallomásával kapcsolatban akként nyilatkozott, hogy az abban elhangzottakkal szemben ő nem volt váltósofőr.
Bár az elsőfokú bíróság a tárgyalást megelőzően nem észlelte a nyomozás során a vádlottak között kialakult érdekellentétet, amennyiben a bírósági tárgyaláson az I. és a II. rendű vádlottak a fenti, az ügy szempontjából alapvető jelentőségű kérdésben azonos tartalmú nyilatkozatot tettek volna, úgy a korábbi érdekellentét megszűnésére tekintettel a törvényszék által vétett eljárási szabálysértés érdemi hatással nem bírt volna (BH 2016.136).
Figyelemmel azonban arra, hogy ez nem következett be, és mind az I. rendű, mind a II. rendű vádlott fenntartotta az érdekellentétet megalapozó eltérő vallomását, ezért dr. Sz. P. meghatalmazott védő vonatkozásában a kizárási ok továbbra is fennmaradt. Ezt az elsőfokú bíróság a tárgyalásán észlelte is, azonban dr. Sz. P. meghatalmazott védőt tévesen, csupán az I. rendű vádlott védelméből zárta ki, a II. rendű vádlott védelméből már nem. Ezen kizárásra vonatkozó rendelkezése jogerőre emelkedett.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévesen járt el a törvényszék, amikor a közös védőt csupán az érdekellentéttel érintett egyik vádlott védelméből zárta ki. A Vélemény 7.8. pontjában kifejtette, hogy „nincs is kellően megokolható más megoldás, mint – az ügyvédi etikai szabálysértésre is tekintettel – a közös védő kizárása valamennyi érintett terhelt védelméből, mert valamennyiük érdeke egyformán sérül”. A közös védő ugyanis azért sem járhat el csupán az egyik terhelt védelmében a továbbiakban, mert őt valamennyi érintett terhelt tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, és elejét kell venni ezen kötelezettség megsértésének, azaz nem engedhető meg, hogy a korábbi közös védő olyan helyzetbe kerülhessen, amikor felhasználhatna további terheltektől szerzett bizalmas adatokat.
Ez áll összhangban az ügyvédi etikai szabályzat 8/2.b. pontjával, amely szerint, ha az érdekellentét utóbb merül fel, úgy az ügyvéd köteles az adott ügyben valamennyi megbízásáról lemondani, illetve valamennyi kirendelés alól a felmentését kérni [az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 37. § a) pontja szerint az etikai kötelezettségét nem teljesítő védő fegyelmi vétséget követ el, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő jogszabályban, illetve az ügyvédi etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi].
Ha pedig a közös védő nem észleli az érdekellentét kialakulását, vagy észleli, de nem teljesíti az etikai kötelezettségét, akkor a bíróságnak kell dönteni a kizárásról, mert ellenkező esetben feltétlen eljárási szabálysértés valósul meg.
A másodfokú bíróság teljes mértékben egyetértett a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja által kifejtett állásponttal.
Mindezekből következően az elsőfokú bíróság által tartott tárgyalási napokon (2016. szeptember 13., szeptember 15.) a II. rendű vádlott védelmében eljárt védő kizárt védő volt, így a II. rendű vádlott védelme nem volt biztosítva (BJD 8277., BH 1989.173).
Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság az I. rendű vádlott vonatkozásában a 2016. május 26. napján megtartott tárgyalási napot, míg a II. rendű vádlott vonatkozásában valamennyi tárgyalási napot, tehát az egész tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező [Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pont].
Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértése feltétlen hatályon kívül helyezési okot eredményezett, ezért az ítélőtábla – a Be. 360. § (1) bekezdés f) pontja alapján tanácsülésen eljárva – a törvényszék ítéletét a Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pontja alapján mindkét vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Az ítélőtábla a Be. 378. § (2) bekezdése alapján egyben elrendelte, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság más tanácsa tárgyalja.
A megismételt eljárást a vádlottak számára kizárási okkal nem érintett védők biztosítása mellett kell lefolytatni, ennek során a Be. 404. § (4) bekezdése alapján a bíróságnak lehetősége van a tanúk kihallgatása helyett, a tárgyaláson tett vallomásukról, készült jegyzőkönyvek ismertetésére vagy felolvasására.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Bf.343/2016/10.)
(az ügyben kirendelés folytán a Szegedi Ítélőtábla járt el.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás