PÜ BH 2018/114
PÜ BH 2018/114
2018.04.01.
A családi gazdaság egy jogilag szabályozott sui generis jogintézmény, amelyen ezért – erre utaló jogszabályi rendelkezés hiányában – nem kérhetők számon mögöttesen egy másik jogintézmény szabályai. A családi gazdaságra tehát nem irányadóak az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) polgári jogi társaságra vonatkozó szabályai [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 570. § (1) bek., 571. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek házastársak, az alperesek pedig a gyermekeik. A felek a '90-es évek elejétől kezdődően közösen mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak a felperesek által az alperesek részére megvásárolt, de a felperesek holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanokon, majd családi gazdaságot alakítottak, amelyet 2002-ben vettek nyilvántartásba. A felperesek 2002. május 24-én, több, a családi gazdaság által művelt ingatlan tekintetében lemondtak a haszonélvezeti jogukról. A felek viszonya a későbbiekben megromlott és 2006. május 25-én közjegyző által hitelesített megállapodást kötöttek, amelyben felértékelték a családi gazdaság vagyonát és megállapodtak arról, hogy azt, legalább a gazdaságot terhelő hitelek visszafizetéséig, az I. rendű alperes működteti. Megállapodtak egyebek mellett abban is, hogy egy formai vagyonmegosztást hajtanak végre, amelynek körében a felértékelt vagyont a felperesek és az I. rendű alperes közt egyenlő arányban szétosztják. Ennek alapján az I. rendű alperes 14 000 000 forintot vállalt megfizetni a felpereseknek, valamint vállalta, hogy a családi gazdaságban használt 110,7 ha szántó után a volt haszonélvező felpereseknek 25 000 forint/ha használati díjat fizet. A felperesek kijelentették, hogy a kötelezettségek teljesítését követően az I. rendű alperessel szemben a családnak követelése nincs.
A megállapodásban foglaltaknak az I. rendű alperes csak részben tett eleget, ezért a felek tárgyalásokba kezdtek, amelynek eredményeképpen 2011. március 3-án megállapodás és tartozáselismerő okirat megnevezésű szerződés jött létre köztük. Ebben az I. rendű alperes elismerte, hogy a felperesek felé 3 500 000 forint és kamatai tartozása áll fenn, amelynek vállalta a megfizetését. Megállapodtak továbbá abban, hogy az I. rendű alperes köteles megfizetni a felpereseknek a földhasználati díjból eredően a 2007 és 2010 évek közötti időszakra fennálló tartozását, 2012-2023 évek között, minden év december 31. napjáig, évi 1 100 000 forint és kamatai részösszegben azzal, hogy nem szerződésszerű teljesítés esetén a teljes tartozás egy összegben esedékessé válik. Kijelentették, hogy az I. rendű alperes mindezeken felül köteles a korábbi megállapodás alapján a saját tulajdonú, mintegy 45 ha terület után is a földhasználati díj megfizetésére. Az I. rendű alperes nem tett eleget az ebben a megállapodásban foglaltaknak sem.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest a vagyonmegosztásból fennmaradt 3 250 000 forint tőke és járulékai, a 110,7 hektár után esedékes földhasználati díjból fennálló 13 200 000 forint és járulékai, valamint további 41,7 hektár földhasználati díjaként 3 127 500 forint és járulékai tartozása megfizetésére. A felperesek mindezeken túl ajándék visszakövetelése iránti igényt is előterjesztettek.
[3] Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, továbbá beszámítási kifogást terjesztett elő összesen 65 640 233 forint erejéig.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest 9 677 500 forint tőke és járulékai megfizetésére, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 200. § (1) bekezdése szerint szabadon állapíthatták meg szerződéseik tartalmát és így nem volt akadálya annak sem, hogy a már 2002. évet megelőzően is szervezett keretek közt folyó gazdálkodásból eredő jogviszonyukat a kapcsolatuk megromlása miatt szerződésekkel rendezzék. Az I. rendű alperes előadta ugyan, hogy a közjegyző előtti szerződés nem felelt meg az akaratának, de azt mégis önként aláírta, majd részben teljesítette is. A felek azt követően, hogy az első szerződéssel nem tudták rendezni a vitás kérdéseket és az csak részben ment teljesedésbe, ismételten tárgyaltak és annak eredményeképpen született meg a 2011. évi megállapodás, amely részben tartozáselismerést is tartalmazott. Az okirattal szemben az I. rendű alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a tartozása nem áll fenn, az nem érvényesíthető bírósági úton, vagy az érvénytelen. Ennek a kötelezettségnek azonban nem tett eleget és a közjegyző előtti szerződés érvénytelensége sem volt megállapítható. A 2011. évi megállapodásban a felek a jogviszonyukat újra rendezték és figyelembe véve a családi gazdálkodás addigi nyereségeit és veszteségeit is, elszámoltak. Nem merül fel olyan ok, amelyre tekintettel ez a megállapodás érvénytelen lenne és így a felek elszámolására tekintettel az I. rendű alperes beszámítási kifogásában előadottak nem voltak alaposak, hiszen, ha ezek az igényei fennálltak volna, akkor a későbbi megállapodást az I. rendű alperes értelemszerűen nem írja alá. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest a vagyonmegosztásból fennmaradt tartozása, valamint a 41,7 hektár föld használata után járó használati díj megfizetésére, míg a további földhasználatidíj-igényt csak a már lejárt összegek tekintetében tartotta megalapozottnak.
[5] A felperesek és az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletet hozott, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, azt megváltoztatta és a szerződés teljesítésére irányuló keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy a családi gazdálkodásra a régi Ptk. polgári jogi társaságra vonatkozó szabályait kellett megfelelően alkalmazni, amely szerint – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a nyereség és a vagyoni hozzájárulást meghaladó veszteség a tagok közt egyenlő arányban oszlik meg, és semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteségből kizár. A felek, jogszabályi előírás ellenére, éves elszámolásokat nem készítettek, de teljes körű elszámolást még a 2006. és a 2011. évi megállapodások sem jelentettek, mert nem tartalmazták az összes bevételt és kiadást. A megállapodások vagyonmegosztást tartalmaztak, a felek ennek ellenére a családi gazdálkodást nem szüntették meg. Ilyen lehetőséget azonban a régi Ptk.-ban foglalt szabályozás nem ismer, ezért a felperesek nem követelhették a családi gazdálkodás megszüntetése nélkül a vagyon felosztását és a nekik járó rész kiadását. Erre csak a társaság megszűnésekor, vagy akkor lenne lehetőség, ha a tag a társaságtól megválik. Az erre irányuló szerződéses rendelkezések ezért a régi Ptk. 570. § (1) bekezdésbe ütközésük folytán semmisek. Tekintettel azonban arra, hogy fennállt az ajándék visszakövetelése iránti kereset is és e vonatkozásban eljárást folytatni kellett, a másodfokú bíróság részítélettel határozott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős részítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérték annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a keresetüknek teljes egészében helyt adó ítélet meghozatalát. Másodlagosan a jogerős részítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték.
A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a családi gazdaság tagjai közötti viszonyra a régi Ptk. polgári jogi társaságra vonatkozó szabályait.
[7] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályában való fenntartására és a felperesek perköltségben történő marasztalására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[9] A másodfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el akkor, amikor megállapította a peres felek közötti 2006. május 25-ei és 2011. február 3-ai megállapodások jogszabályba ütközés miatti semmisségét, ezért a jogerős részítélet jogszabálysértő.
[10] A családi gazdaság a Tft. 3. § h) pontja szerint egy „gazdálkodási forma”, míg a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 5. § 4. pontjában azt „mezőgazdasági üzemként” definiálja. A Kormányrendelet közigazgatási hatóság általi nyilvántartásba vételt ír elő. A családi gazdaság tehát egy sui generis jogintézmény, amelyet a jog hiányosan ugyan, de speciálisan szabályoz. A Kormányrendelet nem rendelkezik úgy, hogy a családi gazdaságokra a nem szabályozott kérdésekben a polgári jogi társaság szabályait kellene alkalmazni, az I. rendű alperes által az ellenkérelméhez csatolt mintaszerződés pedig a Ptk. kötelmi jogi általános rendelkezéseire utal, nem pedig egy másik szerződéstípusra. Egy sui generis jogintézményen – erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában – nem kérhetőek számon mögöttesen egy másik jogintézmény szabályai. Tévedett tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a családi gazdaságra a polgári jogi társaság szabályait alkalmazta és a felek szerződéseinek a régi Ptk. 570. § (1) bekezdésébe és 571. § (1) bekezdés utolsó mondatába való ütközését állapította meg.
[11] A felek szerződéseire a kötelmi jogban főszabályként érvényesülő diszpozitivitás az irányadó mind a szerződés megkötésére, mind pedig annak a módosítására. A perbeli esetben a családi gazdaság már 2002-ben létrejött és nyilvántartásba vételre került, ezért nem tekinthető jogellenesnek az, hogy perben vitás, utóbb létrejött szerződésekben a felek nem a vagyoni és elszámolási viszonyaik előzetes rendezéséről rendelkeztek. A per tárgyát képező megállapodások azonban nem ütköztek a Tft., vagy a Kormányrendelet szabályozásába. A Kormányrendelet 3. § a) pontja csak a termőföld és az annak műveléséhez szükséges vagyontárgyak 5 éven belüli kivitelét tiltja, de a 2006. évi megállapodás nem érintette sem a termőföldeket (lásd a szerződés 8. pontja), sem pedig a 32 500 000 forint értékű gépparkot (lásd a szerződés 6. pontja). A szerződés tehát nem ütközött a Kormányrendelet 3. §-ában foglaltakba.
[12] Nincs olyan jogszabályi előírás, ami a családi gazdálkodás fenntartása mellett – azaz a családi gazdálkodás megszüntetésének hiányában – tiltaná, hogy az abban részt vevő felek ilyen módon rendezzék a vagyoni viszonyaikat, megállapodjanak a nyereség, illetve a veszteség egymás közötti megosztásában. A 2006. május 25-ei megállapodást maga az I. rendű alperes is érvényesnek tekintette, mert azt részben teljesítette, a még fennálló tartozására pedig a 2011. március 3-án kelt okiratban tartozáselismerő nyilatkozatot tett.
[13] A felek közötti szerződések tehát érvényesen létrejöttek, azokat egyéb okból az I. rendű alperes nem támadta.
[14] A másodfokú bíróság az eltérő jogi álláspontja folytán nem vizsgálta az egyéb fellebbezési kérelmeket, döntése kizárólag azon alapult, hogy a perbeli szerződésekre a polgári jogi társaság szabályait kell alkalmazni és ezért azok érvénytelenek. Nem került elbírálásra a felpereseknek az elutasított követelésük tekintetében benyújtott fellebbezése, amelyben arra hivatkoztak, hogy nem 2023-ig kérték előre a földek utáni használati díjat, hanem azokat a már lejárt használati díjakat követelték, amelyek vonatkozásában a 2011. március 3-ai szerződésben részletfizetést engedélyeztek az I. rendű alperes részére. Nem kerültek elbírálásra az I. rendű alperes fellebbezésének egyéb indokai sem, holott az eljárás során az I. rendű alperes hivatkozott meghatározott földterületeknek a családi gazdaságból történt kivonására, valamint nagy összegű beszámítási kifogást is előadott.
[15] A Kúria tekintettel arra is, hogy a felek a rendes jogorvoslat lehetőségétől nem zárhatóak el, a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[16] A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy a 2006. május 25-ei és 2011. február 3-i szerződések nem ütköznek jogszabályba, azok semmissége ez okból nem állapítható meg, a rendelkezésre álló peradatok szerint tehát érvényesen szabályozzák a felek jogviszonyait. El kell ezért érdemben bírálnia a felperesek fellebbezését, valamint el kell bírálnia az I. rendű alperes fellebbezésének egyéb „hivatkozásait” is, tekintettel arra, hogy a hiánypótlás nélkül befogadott fellebbezés alapján az I. rendű alperes valamennyi perbeli előadását a fellebbezését alátámasztó indoknak kell tekinteni. Amennyiben a másodfokú bíróság arra a következtetésre jut, hogy a tényállás további tisztázása, vagy a felmerült kérdések, így a felperes 13 200 000 forint megfizetése iránti keresete, vagy az ellenkérelem és a beszámítási kifogás körében tapasztalható ellentmondások folytán a kérelmek pontosítása szükséges és ez a fellebbezések elbírálását akadályozza, maga is utasíthatja az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
(Kúria Pfv. VI. 20.355/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás