BK ÍH 2018/12.
BK ÍH 2018/12.
2018.03.01.
Ha egy gazdasági társaság vonatkozásában nem lehet feltárni, hogy adott évben milyen összegű adózás előtti eredményre tett szert, akkor nem lehet kétséget kizáró módon megállapítani azt sem, hogy mennyi társasági adó befizetési kötelezettsége keletkezett. Ebben az esetben a társasági adó vonatkozásában a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés; Btk. 396. § (1) bekezdés, (3) bekezdés].
Az első fokon eljáró törvényszék L. L. I. rendű vádlottat – többek között – bűnösnek mondta ki adócsalás bűntettében is [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 1. fordulat]. Ez a cselekvőség a társasági adóval volt kapcsolatban.
Az elsőfokú bíróság társasági adóra vonatkozó tényállása szerint az I. rendű vádlott által működtetett kft.-nek 2007. évben 432 366 000 forint árbevétele volt. A kft.-nek a költségek és egyéb ráfordítások figyelembevételével 15 151 000 forint adózás előtti eredménye keletkezett, mely adóalap után az I. rendű vádlottnak a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. (Tao. törvény) 19. §-ának (1) bekezdése alapján 16%-os mértékű, azaz 2 424 000 forint összegű társasági adót kellett volna bevallania és megfizetnie.
A valótlan tartalmú adóbevallást az I. rendű vádlott ügyvezetőként aláírta, és 2008. június 5. napján benyújtotta az adóhatósághoz. Ezzel az I. rendű vádlott társasági adó adónemben 2 424 000 forint adóhiányt okozott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. rendű vádlott terhére súlyosítás érdekében, hosszabb tartamú szabadságvesztés, közügyektől eltiltás és foglalkozástól eltiltása érdekében jelentett be fellebbezést.
Az I. rendű vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében fellebbezett.
A fellebbviteli főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést módosítva tartotta fenn, észrevételezte, hogy a törvényszék ítéletének indokolása hiányos a társasági adó vonatkozásában, hiszen elmulasztotta az 1996. évi LXXXI. tv. 6. § (1) bekezdésére történő hivatkozást, amely szerint a társasági adó alapja az adózás előtti nyereség. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy álláspontja szerint a becslés olyan mértékű bizonytalansági elemet tartalmaz, ami kétségessé teszi az adóbevétel-kiesés összegszerűségét, és a bírói gyakorlat szerint a büntetőeljárás során nincs is helye becslési eljárásnak. Erre tekintettel a tényállás társasági adóval kapcsolatos részénél annak megállapítását indítványozta, hogy a kft. 2007. évi adózás előtti eredménye nem volt kétséget kizáró módon megállapítható, ebből következően az sem, hogy a társasági adó adónemben milyen összegű adóbevétel-kiesés keletkezett.
Erre figyelemmel az I. rendű vádlottat a társasági adónemmel összefüggésben az adócsalás bűntettének vádja alól felmenteni indítványozta. Egyebekben a súlyosításra irányuló fellebbezését fenntartotta.
Az I. rendű vádlott és védője a bejelentett fellebbezését módosítva, azt elsődlegesen bizonyítottság hiányából történő felmentés, másodlagosan a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítése, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása, míg harmadlagosan hatályon kívül helyezés érdekében bejelentettként tartotta fenn. A társasági adónem vonatkozásában a fellebbviteli főügyészség álláspontját elfogadva, maguk is felmentést indítványoztak.
A másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű vádlottra vonatkozó részét megváltoztatta, az I. rendű vádlottat az ellene adócsalás bűntette [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bekezdés 1. fordulat, (3) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. A felmentés a társasági adóval kapcsolatos cselekményre vonatkozott.
Ettől függetlenül az I. rendű vádlott büntetését súlyosította.
A másodfokú bíróság nem osztotta az ügyésznek azt az álláspontját, amely szerint a büntetőeljárásban a „becslésnek” elvi szinten nincs helye, hiszen tényekre alapítottan lehet további tényekre (pl. elkövetési értékre, gyógytartamra stb.) következtetni azzal, hogy az ennek során felmerülő bizonytalanságok értékelése során figyelemmel kell lenni a Be. 4. § (2) bekezdésében foglaltakra, azaz arra, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Ilyenkor a becslés, pontosabban következtetés eredményét a terhelt javára kell megállapítani. Az ilyen „becslésnek” azonban minden esetben tényeken, bizonyítékokon kell alapulni.
Osztotta azonban az ítélőtábla az ügyészségnek azt az észrevételét, amely szerint, az elsőfokú eljárás során nem állt rendelkezésre olyan tény, bizonyíték, amelyre alapítottan a szakértő rögzíthette volna a kft. adózás előtti eredményét. Az iratokból megállapíthatóan ugyanis a szakértői vélemény ebből a szempontból ellentmondásos, hiszen a szakvéleményben rögzítésre került az, hogy a számlákon szereplő termény tonnánkénti árak átlaga nem éri el az adott időszakban érvényes tőzsdei árat, így az adókötelezettség megállapítása során a tőzsdei árakból kiindulni nem lehet. Ennek ellenére a szakértői vélemény későbbi részében a szakértő a tőzsdei árak alapulvételével, objektív adatok hiányában, különböző nyereségi kulcsokat vélelmezve állapította meg a kft. adózás előtti eredményét a 2007-es évre vonatkozóan. A fentiekre figyelemmel a Be. 4. § (2) bekezdésében foglaltakra is tekintettel a bűnösség megállapítását nem alapozhatja meg olyan becslés, amely nem tényekből indul ki, a szakvélemény 2007. évi társasági adóra vonatkozó megállapítása jelen esetben figyelembe nem vehető. Mivel az eljárás során ezzel összefüggésben egyéb bizonyíték nem merült fel, és ilyen jellegű bizonyítást az ügyész sem indítványozott, ezért a törvényszéknek nem róható fel, hogy a társasági adóval kapcsolatban nem folytatott le további bizonyítást.
A másodfokú bíróság a társasági adóval kapcsolatban a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontja alapján azt az eltérő tényállást állapította meg, hogy az eljárás során nem lehetett kétséget kizáró módon megállapítani azt, hogy az I. rendű vádlott által működtetett kft.-nek 2007. évben milyen összegű adózás előtti eredménye keletkezett. Így nem lehetett kétséget kizáró módon megállapítani azt sem, hogy a kft.-nek 2007. évre vonatkozóan mennyi társasági adó befizetési kötelezettsége jött létre.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért tévesen került sor az I. rendű vádlott bűnösségének megállapítására a társasági adóval kapcsolatban elkövetett adócsalás bűntettében, ezért a már hivatkozottakra figyelemmel a másodfokú bíróság az I. rendű vádlottat tekintettel arra, hogy nem bizonyítható bűncselekmény elkövetése, a Be. 6. § (3) bekezdés b) pont 1. fordulata alapján felmentette az adócsalás bűntette miatt emelt vád alól.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű vádlott védője jelentett be fellebbezést. A védelmi fellebbezés indokai szerint, a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló tényekből és bizonyítékokból helytelenül következtetett arra, hogy a társasági adónem vonatkozásában a bűncselekmény elkövetése nem bizonyított, és ez alapján mentette fel az I. rendű vádlottat. Álláspontja szerint a felmentésnek bűncselekmény hiányában lehetett volna helye tekintettel arra, hogy az I. rendű vádlott sem a társasági adó, sem az áfa vonatkozásában nem követte el a terhére rótt cselekményt tettesi alakzatban. Indítványozta, hogy a társasági adó vonatkozásában a felmentés jogcímét változtassa meg a harmadfokú bíróság, míg a többi bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség megállapítása helyett, felmentő rendelkezést hozzon.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában az I. rendű vádlott védője által bejelentett másodfellebbezést alaptalannak tartotta. Az ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását helyesen egészítette ki, helyesbítette, illetve a társasági adó vonatkozásában helyesen állapított meg eltérő tényállást. A tényállás a harmadfokú eljárásban irányadó. A másodfokú bíróság helyesen vont következtetést az irányadó tényállás alapján arra nézve, hogy az I. rendű vádlott esetében nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában van helye felmentő rendelkezésnek a társasági adó tekintetében, hiszen valós gazdasági események folytán volt adófizetési kötelezettsége a cégnek, azonban a költségek meghatározhatatlansága miatt azt nem lehetett kétséget kizáróan rögzíteni, hogy ezáltal milyen mértékben csökkentette az adófizetési kötelezettségét.
A harmadfokú bíróságkén eljáró Kúria a másodfokú bíróság ítéletét az I. rendű vádlott vonatkozásában helybenhagyta.
A Kúria kifejtette, hogy a harmadfokú eljárás lehetőségét megnyitó felmentő rendelkezést ért védelmi támadás kapcsán a bizonyítottság hiánya helyett bűncselekmény hiánya okán történő felmentésre való áttérés valójában és értelemszerűen további bizonyítás szükségességét veti fel, amely azonban perjogilag nem lehetséges a Be. 388. § (2) bekezdés első mondata szerinti tilalom folytán.
Kifejtette a Kúria, hogy a társasági adónem vonatkozásában a tényállást a másodfokú bíróság az I. rendű vádlott vallomása, a vele ügyletet kötő cégek képviselőinek tanúvallomása, és a módosított szakértői vélemény alapján állapította meg. E bizonyítékok tartalma alapján okszerű mérlegeléssel jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy történtek valós gazdasági események, melyek költségkihatással jártak, azonban ezt még becslés alkalmazása révén sem lehetett meghatározni, ily módon a társasági adófizetési kötelezettség nem számszerűsíthető. Így helytállóan került sor az I. rendű vádlott társasági adónemre vonatkozó magatartása vonatkozásában a bizonyítottság hiánya okából történő felmentésre. Ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bf.II.207/2016/7., Kúria Bhar.III.1.862/2016/29.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás