PÜ BH 2018/120
PÜ BH 2018/120
2018.04.01.
Más EU-tagállamban hozott, gyermektartásdíj megfizetéséről rendelkező határozat végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 19. § (1)–(2) bek., a Tanács 2008. december 18-i 4/2009/EK rendelete (tartási rendelet) 69. cikk (2) bek., 41. cikk (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az illetékes francia bíróság határozata alapján a felek három gyermekének tartására az adóst 2006. december 12-től gyermekenként havonta 1667 euró, összesen 5001 euró összegű gyermektartásdíj fizetésének kötelezettsége terheli. Az illetékes francia bíróság 2014. február 18-án meghozott határozatával elutasította az adósnak a gyermektartásdíj leszállítására irányuló kérelmét, de elengedte az egyik gyermek tartásdíját a 2012. január 1-jétől 2012. június 30-ig terjedő időszakra. Az adósnak 2010. június 1-jétől 2014. augusztus 31-ig 104 640 euró összegű gyermektartásdíj-hátraléka keletkezett.
A járásbíróság 2015. április 16-án jogerőre emelkedett végzésével az illetékes francia bíróság határozatát tanúsítvánnyal látta el, amelynek értelmében a határozat a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható.
A végrehajtást kérő kérelme
[2] A végrehajtást kérő a francia bírósági határozat alapján végrehajtási lap kiállítását kérte nemcsak a folyamatos gyermektartásdíj, hanem a 2010. június 1-jétől 2014. augusztus 31-ig keletkezett 104 640 euró hátralékos gyermektartásdíj megfizetésére is. Előadta, hogy az adós csak részben tett eleget gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének, őt az igény érvényesítésében gátolta, hogy az adós Franciaországban pert kezdeményezett a gyermektartásdíj leszállítása iránt, amely körülmény akadályozta a tartásdíj végrehajtását. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a végrehajtás elrendelését csak azt követően kérhette, hogy a magyar bíróság tanúsítványt vezetett a külföldi határozatra.
Az első- és a másodfokú végzés
[3] Az elsőfokú bíróság a végrehajtást kérő kérelmétől részben eltérően állította ki a végrehajtási lapot: a kérelem előterjesztésétől számított hat hónapnál régebben lejárt tartásdíjrészletek behajtását illetően a végrehajtási lap kiállítását megtagadta, így az adósnak 2014. augusztus 1-jétől kell megfizetnie a gyermektartásdíjat.
[4] A végrehajtást kérő fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[5] A bíróságok azzal indokolták a határozatukat, hogy a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, a Tanács 2008. december 18-i 4/2009/EK rendelete (a továbbiakban: tartási rendelet) 15. cikkében foglaltak szerint a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a 2007. november 23-án elfogadott, a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló hágai jegyzőkönyvvel (a továbbiakban: a 2007. évi hágai jegyzőkönyv) összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése szerint: ha e jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv az anyagi jogi kérdések tekintetében alkalmazandó, a tartási rendelet 41. cikk (1) bekezdése értelmében viszont a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó. A valamely tagállamban hozott, a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható határozatot a végrehajtás szerinti adott tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel azonos feltételekkel kell végrehajtani.
Mindezért a végrehajtás helye szerinti tagállam jogát, azaz a magyar jogot kellett alkalmazni annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy a hat hónapnál régebbi részletekre kiállítható-e a végrehajtási lap, nem a francia jog az irányadó, amely szerint a Francia Polgári Törvénykönyv (Code Civil) 2224. cikke értelmében a tartási követelések elévülési ideje öt év. Ebből következően a hat hónapnál régebbi tartásdíj-részletekre a végrehajtási lapot kiállítani nem lehetett, hiszen a végrehajtást kérő nem valószínűsítette, hogy a tartásdíjhátralék az adós rosszhiszemű magatartására vezethető vissza, illetve annak érvényesítését alapos okból mulasztotta el.
A felülvizsgálati kérelem
[6] A jogerős végzés ellen – hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság végzése részbeni megváltoztatása és a kérelmében foglaltak maradéktalan teljesítése iránt – a végrehajtást kérő terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[7] Érvelése szerint a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 2007. november 23-ai hágai jegyzőkönyvnek az Európai Közösség általi megkötéséről szóló, a Tanács 2009. november 30-ai 2009/941/EK határozata (a továbbiakban: EK határozat) értelmében a 2007. évi hágai jegyzőkönyvet az Európai Unió valamennyi tagállamában kötelezően alkalmazni kell. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint ha e jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga. A tartási rendelet külön fejezetben rendezi az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályozást, ezzel is kifejezve azt, hogy az nem csupán a tartásdíj megállapítására irányuló alapeljárásra határozza meg az alkalmazandó jogot, hanem a tartási kötelezettségekre általánosságban. Az adott fejezet (III. Fejezet) rendelkezéseiben meghatározott jog a 2007. évi hágai jegyzőkönyv rendelkezései által felhívott állam joga az alkalmazandó jog. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 11. cikk e) pontja kifejezetten kimondja, hogy a jegyzőkönyv által a tartási kötelezettségre alkalmazni rendelt jog szabályozza a tartással kapcsolatos elévülési időt is.
Az adott ügyben a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye Franciaországban van, így az elévülésre a francia jog szabályai irányadóak, az elévülési idő pedig öt év.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem az alábbiakban kifejtettek szerint megalapozott.
[9] A felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a gyermektartásdíj megfizetése tárgyában meghozott franciaországi bírósági határozat végrehajtására a francia vagy a magyar jog az irányadó.
[10] A végrehajtási ügyben korábban eljárt bíróságok helyesen jutottak arra a követeztetésükre, hogy a magyar jogot kell alkalmazni, amellyel összefüggésben a Kúria rámutat: a 2007. évi hágai jegyzőkönyv célja, hogy a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogra vonatkozó közös előírások megalkotása révén javítsa a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot. Az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok összehangolásának az a legfőbb rendeltetése, hogy lehetővé tegye a jogosult számára, hogy a helyzet teljes ismeretében járjon el anélkül, hogy számolnia kellene az eltérő nemzeti jogrendszerekkel.
[11] A Tanács 2008. december 18-án fogadta el a tartási rendeletet. Ennek 8. preambulumbekezdése szerint a tartási rendelet alkalmazása során a tartási rendelet keretében figyelembe kell venni mind a 2007. évi hágai jegyzőkönyvet, mind pedig a 2007. évi hágai egyezményt. A tartási rendelet általános célja: a tartásra jogosultak számára lehetővé tegye, hogy ügyükben az egyes tagállamokban nehézség nélkül kerüljön sor határozathozatalra és e határozat a többi tagállamban további alaki követelmény nélkül automatikusan legyen végrehajtható. A tartási rendelet olyan uniós jogi eszköz, amely mind a joghatósági összeütközésekre, a kollíziós szabályokra, az elismerésre és a végrehajthatóságra, a végrehajtásra, a költségmentességre, valamint a központi hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket foglal magába.
[12] Az Európai Unió tagállamainak egymás közötti viszonyában a tartási kötelezettségekkel összefüggő ügyekben a joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása körében a tartási rendelet, az alkalmazandó jog körében pedig a 2007. évi hágai jegyzőkönyv irányadó.
A tartási rendelet 15. cikke tartalmazza az alkalmazandó jog meghatározását, amelynek értelmében a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a 2007. évi hágai jegyzőkönyvvel összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír.
[13] A tartási rendelet 41. cikk (1) bekezdésében foglaltak értelmében e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó. A valamely tagállamban hozott, a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható határozatot a végrehajtás szerinti adott tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel azonos feltételekkel kell végrehajtani.
Mindebből következően a francia bírósági határozat végrehajtására, a végrehajtási eljárásra és a végrehajtás feltételeire a végrehajtás helye szerinti tagállam (jelen esetben Magyarország) joga irányadó. Azt a végrehajtást kérő sem vitatta [sőt kifejezetten utalt rá (2007. évi hágai jegyzőkönyv 11. cikk e) pont], hogy a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jognak meg kell határoznia – továbbiak mellett – azt, hogy a jogosult mennyiben követelhet visszamenőlegesen tartást, illetve az elévülési időt.
[14] Az előző pontban kifejtetteket nem gyengíti a végrehajtást kérő felülvizsgálati érvelése sem, amely a tartási rendelet 21. cikkében foglaltakra utal.
A tartási rendelet 21. cikke a végrehajtás megtagadása vagy felfüggesztése esetkörét rendezi. A végrehajtás megtagadásának vagy felfüggesztésének a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján fennálló indokait alkalmazni kell annyiban, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek a 21. cikk (2) és (3) bekezdése alkalmazásával. A 21. cikk (2) bekezdése értelmében a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága a kötelezett kérelmére egészben vagy részben megtagadja az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának a végrehajtását, ha az eredeti eljárás helye szerinti bíróság által hozott határozat végrehajtásához való jog – vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam, vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján attól függően, hogy melyik tagállam ír elő hosszabb elévülési időt – elévült.
A tartási rendelet 21. cikke a végrehajtást kérő felülvizsgálati érvelésével ellentétben nem a végrehajtást kérő védelmét, hanem leginkább az adós érdekeit szolgáló szabályozás, hiszen az adós kérelmére kerülhet sor a végrehajtás (részbeni és teljes) megtagadására vagy felfüggesztésére, továbbá a 21. cikk (1) bekezdésében a végrehajtás megtagadásaként megjelölt jogintézmény a magyar végrehajtási jogi terminológiában nem a Vht. 19. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott rendelkezéseknek felel meg (amelyek értelmében a bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan, illetve a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően – mint az adott esetben is – állítja ki, ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan). A tartási rendelet 21. cikkében megfogalmazott rendelkezések a végrehajtás foganatosítása során érvényesülő adósvédelmi, végrehajtást korlátozó rendelkezések.
[15] Az előbbi pontokban kifejtettekből következik, hogy a jelen ügyben eljárt bíróságok megalapozottan alkalmazták a magyar jog szabályait a külföldi határozat magyarországi végrehajtása elrendelésére, viszont helytelenül jutottak arra a következtetésükre, hogy 2014. augusztus 1. napjában határozták meg az adóst terhelő tartásdíj-fizetési kötelezettség kezdő időpontját.
[16] Ezzel összefüggésben az alábbiakra mutat rá a Kúria:
a rendelkezésre álló iratanyagból megállapíthatóan a végrehajtást kérő a tartási rendelet VI. mellékletét, ami a tartási kötelezettségre vonatkozó határozat elismerése, végrehajthatóvá nyilvánítása vagy végrehajtása iránti kérelem formanyomtatványa, 2012. június 6-án kitöltötte, amelyet eljuttatott a franciaországi központi hatósághoz. Amennyiben a végrehajtást kérő formanyomtatványon előterjesztett kérelme 2012. június hónapban megérkezett a francia központi hatósághoz, úgy a tartásdíj megfizetésének kezdő időpontja 2012. január, ha a végrehajtást kérő nem tudja azt valószínűsíteni, hogy a hat hónapnál régebbi tartásdíjrészletek érvényesítését alapos okból mulasztotta el.
Az elsőfokú bíróság a végrehajtást kérő kérelmétől részben eltérően állította ki a végrehajtási lapot. A végrehajtást kérő a végzés elleni fellebbezésében kérte, hogy a bíróság a végrehajtási lapot a kérelme előterjesztését hat hónappal megelőző időszakra is állítsa ki, azonban a másodfokú bíróság a végrehajtást kérő fellebbezésének elbírálása során erre a körülményre nem volt figyelemmel. A végrehajtást kérő fellebbezésében kifejezetten nem hivatkozott azokra a körülményekre, amelyek alátámasztják, hogy nem terheli önhiba a hat hónapnál régebbi tartásdíjrészletek érvényesítésének elmulasztása során, és nem igazolta e körülmények fennállását sem, viszont a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a tartási rendelet VI. melléklete szerinti formanyomtatványt mikor töltötte ki.
[17] Figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban [annak rendkívüli perorvoslati jellege miatt és az e jellegből adódó, a Pp. 275. § (1) bekezdésébe foglalt korlátozás következtében] a tényállás megállapítása érdekében nem folytatható le bizonyítás, a megalapozott döntéshez szükséges nyilatkozatok beszerzése pedig meghaladja a másodfokú eljárás kereteit, a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra, és új határozat hozatalára.
[18] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a végrehajtást kérőt annak igazolására, hogy a 2012. június 6-ai kérelmét mikor nyújtotta be a francia központi hatósághoz. A szükséges iratok benyújtásával igazolnia kell továbbá, hogy kérelme megfelelt a tartási rendeletben foglalt feltételeknek: nem az ő mulasztására vezethető az vissza, hogy a francia központi hatóság 2013. október 2-án kelt levelével továbbította a kérelmet a magyar központi hatósághoz.
Amennyiben a végrehajtást kérő 2010 júniusától kéri a végrehajtás elrendelését, valószínűsítenie kell azokat a körülményeket, amelyek alátámasztják, hogy a tartásdíj érvényesítését alapos okból mulasztotta el, illetve a tartásdíj-hátralék az adós rosszhiszemű magatartására vezethető vissza.
Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróságnak meg kell állapítania a tartásdíj végrehajtásának kezdő időpontját, egyben azt is, hogy milyen összegű tartásdíjhátralék terheli az adóst és milyen összegű tartásdíjhátralék végrehajtását kérheti megalapozottan a végrehajtást kérő.
(Kúria Pfv. I. 21.308/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás