Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

BK ÍH 2018/123.

BK ÍH 2018/123.

2018.12.01.
A törvényszék 2017. február 14. napján kihirdetett ítéletével a VII. r. vádlottat a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-birtoklás bűntette, a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és - figyelemmel a (2) bekezdés bc) pontjára - a (3) bekezdés ba) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás bűntette, valamint a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett rongálás bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év - börtön fokozatú - szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Kötelezte a VII. r. vádlottat, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 634 531 forintot fizessen meg az államnak.
Az ítélőtábla 2017. szeptember 19. napján kihirdetett és ugyanezen a napon jogerős ítéletével a törvényszék ítéletét a VII. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta azzal, hogy a kábítószer-birtoklás bűntettének törvényhelyét a Btk. 178. § (1) bekezdés I. fordulatára pontosította.
A főügyészség 2018. február 26. napján kelt átiratával megküldte a rendőr-főkapitányság tájékoztatóját, valamint a tájékoztatóhoz mellékelt összesített bűnjeljegyzéket azzal, hogy az ügyben eljárt elsőfokú bíróság nem rendelkezett ügydöntő határozatában a bűnjeljegyzék 1. sorszáma alatt bevételezett Rover típusú személygépkocsiról, valamint annak forgalmi engedélyéről és az 1 darab indítókulcsról. A vádhatóság indítványozta, hogy a törvényszék utólagos rendelkezéssel döntsön a lefoglalt dolgok kiadásáról.
A törvényszék 2018. április 6. napján jogerős végzésével megszüntette a VII. r. elítélttől lefoglalt Rover típusú személygépkocsi, a forgalmi engedély, továbbá az 1 darab indítókulcs lefoglalását és azokat a VII. r. elítélt részére kiadni rendelte.
A rendőr-főkapitányság által kiállított és az elsőfokú bírósághoz 2018. június 26. napján megérkezett szállítási és tárolási költségjegyzék értelmében a hivatkozott gépjármű 2013. szeptember 11. és 2018. május 7. napja közötti tárolásával, valamint az elszállításával kapcsolatban összesen 1 098 931 forint költség merült fel.
A törvényszék az eljárása alatt hatályban volt régi Be. 578. § (1) bekezdése alapján - különleges eljárás keretében - a 2018. június 28. napján meghozott végzésében kötelezte a VII. r. elítéltet, hogy az így felmerült 1 098 931 forint bűnügyi költséget fizesse meg az államnak.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a VII. r. elítélt jelentett be fellebbezést a bűnügyi költség elengedése érdekében. Indokolásul előadta, hogy az eljárás alatt többször kezdeményezte a gépkocsi kiadását, ami egyetlen esetben sem vezetett eredményre, majd a kiadásról rendelkező törvényszéki végzés jogerőre emelkedését követően a telephelyen úgy tájékoztatták, hogy a jogerő dátuma és az elszállítás közötti időtartamot kell csak megtérítenie. Ezek után megkapta az 1 098 931 forint megfizetésére kötelezésről rendelkező elsőfokú határozatot. Külön rámutatott arra, hogy a gépkocsi tárolása közben az állagmegóvásról nem gondoskodtak, így az egy „vasdarab lett”, amelynek helyrehozatali költsége jóval meghaladja egy ilyen típusú és korú személyautó árát.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a törvényszék végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Az előzmények időrendi sorrendben való felidézését követően indokolásul kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a különleges eljárás keretében nem tisztázta azt a kérdést, hogy az adott költség szükségesen merült-e fel, különös tekintettel arra a tényre, hogy a jármű lefoglalása már a helyszíni szemle alkalmával sem volt szabályszerű, az autóval összefüggésben nyomozati cselekményt nem foganatosítottak, továbbá a büntetőügyben vagyonelkobzásra sem került sor. Álláspontja szerint mindezek alapján az elsőfokú bíróság végzése a tényállás felderítetlensége miatt megalapozatlan, ezért annak hatályon kívül helyezését indítványozta. Kitért arra is, hogy az időközben hatályba lépett Be. 672. § (4) bekezdése alapján a fellebbezéssel támadott határozatot a törvényben meghatározott hat hónapos határidő eltelte miatt nem lehetett volna meghozni, azonban a Be. 870. § (1) bekezdése értelmében a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt az új törvény másként szabályozza.
A VII. r. elítélt fellebbezése alapos, a fellebbviteli főügyészség hatályon kívül helyezést célzó indítványa nem alapos.
Az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészségnek a hatályos törvényi szabályozással kapcsolatos megállapítása miatt szükségesnek tartja rögzíteni, hogy az elsőfokú végzés meghozatalakor még hatályban volt régi Be. a bűnügyi költségre vonatkozó utólagos rendelkezést különleges eljárásként szabályozta, amit a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. egyszerűsített felülvizsgálati eljárássá alakított át [Be. 671. § 15. pont]. Az elsőfokú végzés meghozatalát követően hatályba lépett Be. 672. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a terhelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra indítvány az ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthető elő, illetve a terhelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hivatalból hat hónapon belül indítható. Ez jelen esetben nem valósult meg, mivel a VII. r. elítélt az ítélőtábla 2017. szeptember 19. napján történt ítélethirdetésekor jelen volt, vagyis ezen a napon szerzett tudomást a jogerős ügydöntő határozatról. Ehhez képest a szállítási és tárolási költségjegyzék - amely megalapozta a bűnügyi költség megállapíthatóságát - csak 2018. június 26. napján érkezett meg a törvényszékre.
A bűnügyi költség viseléséről az új törvény rendelkezése ellenére azért szükséges érdemben dönteni, mert az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzését még a Be. hatályba lépése előtt hozta meg és a Be. 876. § (7) bekezdése - az átmeneti rendelkezések körében - kimondja, hogy az e törvény hatálybalépése előtt megkezdett különleges eljárást a bíróság a korábbi jogszabály rendelkezései szerint fejezi be.
Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék az előzményi adatokat hibamentesen rögzítette határozatában, azonban a fellebbviteli főügyészség helytállóan mutatott rá a lefoglalás és a tárolás szükségességével összefüggő aggályokra, amiket az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalakor figyelmen kívül hagyott.
A helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyv értelmében a szemlét egy ingatlan udvarán feltalált Rover típusú személygépkocsira is kiterjesztették, amelynek az átvizsgálásakor „bűncselekmény tárgya, vagy eszköze nem került elő”, ennek ellenére azt a nyomozó hatóság lefoglalta a hozzá tartozó forgalmi engedéllyel és indítókulccsal együtt.
Az iratanyagból az is megállapítható, hogy a VII. r. terhelt úgy az első, mint a folytatólagos gyanúsítotti kihallgatása alkalmával kérte a lefoglalt személyautó részére való kiadását.
A nyomozó hatóság határozatával a VII. r. elítélt indítványát elutasította arra hivatkozással, hogy nevezett jármű vonatkozásában vagyonelkobzásra kerülhet sor.
A fent rögzített nyomozati cselekmények után a főügyészség a vádiratában, majd a bizonyítási eljárás befejezése után előadott perbeszédében sem tett indítványt a lefoglalt személyautóra vonatkozólag, továbbá a VII. r. terhelttel szemben vagyonelkobzást sem indítványozott. A büntetőügyben eljárt elsőfokú és másodfokú bíróság nem rendelt el vagyonelkobzást a VII. r. elítélttel szemben, valamint a lefoglalt ingóságról sem rendelkeztek, ezért vált szükségessé különleges eljárásban a gépjárművel kapcsolatos intézkedés.
Az eddig kifejtettekből egyértelműen megállapítható, hogy a hivatkozott gépkocsi lefoglalása, valamint több éves tárolása indokolatlan volt, így az elszállításával és tárolásával felmerült bűnügyi költség nem a VII. r. terhelt mulasztása folytán, azaz szükségtelenül merült fel, ezért a régi Be. 338. § (2) bekezdése alapján annak viselésére nem lehet őt kötelezni.
A másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség indítványával szemben nem tartotta szükségesnek az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását, mivel az 1 098 931 forint bűnügyi költség viselésének eldöntéséhez szükséges adatok jelenleg is rendelkezésre állnak és a hivatkozott bűnügyi költség indokolatlan felmerülése az iratanyagból kétséget kizáró módon megállapítható. A korábban felsorolt iratok tartalmából az a következtetés is teljes bizonyossággal levonható, hogy a megismételt különleges eljárás nem vezetne olyan új körülmény feltárásához, amely a másodfokú bíróság döntésével ellentétes álláspontot eredményezne.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2018. október 11. napján kelt végzésével a törvényszék végzését a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta és az 1998. évi XIX. törvény 338. § (2) bekezdése alapján - utalva a Be. 876. § (7) bekezdésére is - a VII. r. elítéltnek az 1 098 931 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezését mellőzte, továbbá megállapította, hogy e bűnügyi költséget az 1998. évi XIX. törvény 339. § (1) bekezdése alapján az állam viseli.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Beüf.10.696/2018/3.)
A szerkesztőség az Ítélőtáblai Határozatok 3. számában 87. szám alatt közölt döntésben foglaltakat nem tartja fenn, mert a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Bfv.III.525/2018/6. számú ítéletével a Győri Ítélőtábla Bf.II.125/2017/5. számú ítéletét megváltoztatta, és a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének minősítette.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére