MÜ BH 2018/125
MÜ BH 2018/125
2018.04.01.
A perben kirendelt szakértő szakvéleményének megalapozatlansága vagy egyéb hibája esetén szükséges lehet a szakértő személyes meghallgatása, vagy a szakvélemény kiegészítése [1952. évi III. tv. (Pp.) 183. § (3) bek.].
A tényállás
[1] Az alperes a 2016. január 19. napján kelt határozatával a felperes részére 2012. július 8. napjától megállapított rokkantsági ellátást tovább folyósította azzal, hogy az elsőfokú komplex minősítés eredményéről szóló összefoglaló vélemény szerint a felperes egészségi állapota 37%-os mértékű, mely állapota alapján C2 minősítési kategóriába tartozik.
[2] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2016. április 5. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta azzal, hogy a 2016. március 9. napján kelt másodfokú komplex minősítési bizottság véleménye szerint felperes egészségi állapota 49%-os mértékű, mely állapota alapján C2 minősítési csoportba tartozik. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1) bekezdése, 3. § (1)–(2) bekezdés b) pont bd) alpontja és 19. § (2)–(3) bekezdése rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát kérte, vitatva az egészségi állapota mértékét.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, valamint a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 3. § (1)–(2) bekezdése rendelkezéseit.
[6] A bíróság a felperes egészségi állapota mértéke meghatározására kirendelt szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte, ítélkezése alapjául elfogadta, megállapítva, hogy az a felperes részletes személyes vizsgálatán és valamennyi orvosi dokumentációján alapul.
[7] A bíróság ítéleti érvelése szerint a felperes szakértői szakvéleményre tett észrevételei önmagukban a szakvélemény megállapításait nem tették kétségessé, a betegségek egészségkárosító hatása mértékének megítélése orvos szakértői kompetenciába tartozik.
[8] A bíróság rámutatott, hogy a felperes alaptalanul sérelmezte az egészségi állapot százalékos mértéke „matematikai összeadás” miatti hibáját, mivel az egyes rész-egészségkárosodási értékből az egészségi állapot meghatározása módszerét a NEFMIr. határozza meg, amely nem egyszerű matematikai műveletet jelent.
[9] A bíróság a felperes bizonyítási indítványát megalapozatlannak értékelte figyelemmel arra, hogy a felperes kifogásait a perben eljáró szakértő a vizsgálat tárgyává tette, az pedig orvosszakmai kérdés, hogy az egyes betegségek okoznak-e százalékos formában kimutatható rész-egészségkárosodást és ha igen, akkor azok milyen mértékűek.
[10] A bíróság rámutatott, hogy a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben csupán a másodfokú határozat meghozataláig terjedő időszakra vonatkozóan vizsgálható a felperes egészségi állapota, amennyiben azt követően állapotrosszabbodás következett be, az az alperesi határozatok jogszerűségét nem érinti.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérve a Pp. 182. § (3) bekezdése és 206. § (1) bekezdése megsértését állítva.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében továbbra is vitatta a szakértői szakvélemény ellentmondás-mentességét, alaposságát, hivatkozva arra, hogy több betegségét egyes vizsgálatoknál figyelembe vették, másoknál nem, ezért eltérő értékelések születtek, illetve értékelés nélkül maradtak olyan betegségek, amelyek évek óta fennállnak és amelyekben javulás nem várható. „Az életminőségemben jelentős romlást idéz elő az inkontinencia, a tartós gyógyszerszedés talaján kialakult droghepatitis, a szintén ennek köszönhető reflux. A mozgásszervi állapotomban a megállapított alacsonyabb százalékos érték szintén érthetetlen, hiszen a nyaki gerincben végzett műtét után is évek óta fájdalmaim vannak, zsibbadást érzek, a mozgásom véglegesen beszűkült. A bal kezem IV. és V. ujja a 10 évvel ezelőtti műtét után is érzéketlen. Ezen túl sokízületre kiterjedő fájdalmam van, a bokámon, a térdízületekben, a lábfejemen maradandó degeneráció alakult ki, a térdem is csak mérsékelten terhelhető. A szakértő figyelmen kívül hagyta a rózsatüske által elfertőződött seb miatti maradandó egészségkárosodást is.” A felperes álláspontja szerint állapotrosszabbodása ellenére a szakértő alacsonyabb értéket állapított meg vagy teljes egészében figyelmen kívül hagyta az egyes megbetegedéseit, így: mozgásszerv károsodása, vizeletkiválasztó és -elvezető szervek károsodása, emésztőrendszeri károsodás. A felperes sérelmezte, hogy a szakértő nem adta indokát, hogy miért eltérőek az első-, a másodfokú, illetőleg az orvos szakértői szakvéleményben megállapított százalékos mértékek.
[13] A felperes nem vitatta, hogy a másodfokú határozat meghozataláig terjedő időszakra vizsgálható az egészségi állapota, azonban úgy ítélte meg, hogy a későbbi vizsgálati eredmények rávilágítanak arra, hogy az állapota nem javult, hanem rosszabbodott a 2014. évi komplex minősítésben foglaltakhoz mérten. A felperes álláspontja szerint orvosi leletekkel bizonyította, hogy egyetlen betegségéből sem gyógyult fel, azonban a szakértő ezekkel a tényekkel ellentétesnek látszó megállapításokat tett, ezért a szakvélemény helyességéhez nyomatékos kétség fért. A bíróság annak ellenére, hogy a szakvélemény nem volt ellentmondásmentes, az általa felhozott érvekkel kapcsolatosan a szakértőtől nem kért felvilágosítást és a más szakértő kirendelése iránti bizonyítás indítványának sem adott helyt.
[14] A felperes érvelése szerint a bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetést vont le. Hiányos bizonyítás alapján megállapított okszerűtlen jogi következtetés levonására alkalmas tényállást vett alapul ítélete meghozatalául. A bíróságnak a három egymástól eltérő orvos szakértői véleményben rögzített ellentmondást fel kellett volna oldania további szakértői bizonyítás elrendelésével, tekintettel arra, hogy az orvosszakmai kérdésekben kimutatható ellentmondások bírói mérlegelés útján nem oldhatók fel. A bíróságnak egybehangzó szakértői vélemények nem álltak a rendelkezésre.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.
[17] A Pp. 182. § (3) bekezdése értelmében ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. Ha a bíróság a bizonyítást hivatalból rendelte el [164. § (2) bek.], szükség szerint hivatalból jogosult új szakértő kirendelésére is.
[18] A Kúria a Pp. 182. § (3) bekezdése alkalmazása kapcsán már korábbi határozataiban kifejtette, hogy az egészségkárosodás valós és helyes mértékének meghatározása orvosi szakkérdés, tehát szakértő megválaszolását igényli. Az egészségkárosodáson alapuló ellátások tárgyában hozott társadalombiztosítási határozatok alapjául szolgáló, az NRSZH bizottságai által adott szakvélemények/szakhatósági állásfoglalások és a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemények orvosszakmai kérdésekben kimutatható ellentmondásait, amennyiben az eltérések a per eldöntésére kihatással bírnak, a bíróságnak további szakértői bizonyítás elrendelésével kell feloldania, orvosszakmai kérdésekben kimutatható ellentmondások bírói mérlegelés útján nem oldhatók fel (EBH 2005.1359.).
[19] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
[20] A Kúria több döntésében (KGD 1993.296., BH 1999.44. stb.) rámutatott arra is, hogy a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. A felülvizsgálati eljárásban – ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt – a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani; nem állapítható meg eljárási szabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja.
[21] A felperes vitatta a perben kirendelt szakértő szakvéleményét, azt hiányosnak és az értékelés tekintetében tévesnek tartotta. A felperes azon túlmenően, hogy vitatta az egészségi állapota mértéke meghatározásánál a számítás (összeadás) helyességét, kifogásolta, hogy a szakértő a 2014. októberi nyaki gerincműtét utáni állapotát, a „lumbális szakaszon L.I.V.S. alakú görbületet nem tartotta fontosnak”. A felperes hivatkozott arra, hogy 2008-ban gyógyszerektől gyomorfekélyt és refluxot kapott, 2005-ben a bal kezét műtötték, amely miatt a 4-es és 5-ös ujja érzéketlen, idegkárosodott, romlott a látása és a lumbális szakasz elfajulása miatt vizelet-visszatartási problémái lettek, továbbá a másodfokú határozat keltét követően keletkezett orvosi dokumentációkra. A felperes érvelése szerint a felsorolt betegségeit az „eljáró szakértők” nem értékelték.
[22] Dr. Sz. J. igazságügyi orvos szakértő a felperes valamennyi – a másodfokú társadalombiztosítási határozat kelte után készült – orvosi dokumentációt felsorolta szakvéleményében. A munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy a másodfokú társadalombiztosítási határozat meghozataláig terjedő időszakra vonatkozóan, azaz ezen időpontig keletkezett orvosi dokumentumok alapján vizsgálható a felperes egészségi állapota és így az is, hogy a társadalombiztosítási szervek határozatai jogszerűek voltak-e.
[23] A szakértő szakvéleményében a szervrendszerenkénti értékeléshez részletesen felsorolta az egyes figyelembe vett egészségkárosodásokat. A szakvéleményből azonban nem állapítható meg, hogy a szakértő a szervrendszerenkénti értékelésnél az orvosi dokumentációk között felsorolt, 2016-ban a másodfokú határozat keltét követően 2016. április 6. és 2016. július 28. közötti időben keletkezett orvosi dokumentációkat, illetve a felperes gyomorfekélyét és reflux-megbetegedését (endoszkópos szakrendelés 2008. november 21-ei lelet), valamint a vizelet-visszatartási panaszait (2015. november 19-én készült urológiai szakrendelés lelet) értékelte-e.
[24] A felperes kérte a szakértő szakvéleményének „korrigálását” azzal, „ha erre nincs lehetőség”, akkor az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Szakértői Testületének kirendelésére kerüljön sor új szakértőként.
[25] A Kúria több döntésében rámutatott: amennyiben a perben kirendelt szakértő szakvéleménye nem alkalmas arra, hogy az alapján a bíróság jogszerűnek nyilvánítsa a társadalombiztosítási szervek határozatait, a bíróság akkor jár el helyesen, ha a szakvéleménynek a felperes által jelzett hiányosságait a szakértő személyes meghallgatásával vagy a szakvélemény kiegészítésére való felhívással pótolja.
[26] A bíróság a szakértői bizonyításra vonatkozó Pp. 182. § (3) bekezdése megsértésével hozta meg ítéletét, ezzel megszegte a tényállás megállapítására vonatkozó Pp. 206. § (1) bekezdésében írt kötelezettségét, ezért a Kúria a jogerős ítéletet – a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával – hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[27] A megismételt eljárásban a munkaügyi bíróságnak Dr. Sz. J. szakértő szakvéleményével kapcsolatos aggályokat, amelyek a felperes vizelet-visszatartási panaszára, a gyomorfekély és a reflux megbetegedésére vonatkoztak, a szakértő megnyilatkoztatásával el kell oszlatnia. Más szakértő kirendelésére akkor kerülhet sor, ha ez az eljárási cselekmény előreláthatólag nem vezetne eredményre. A Pp. 183. § (3) bekezdésének 2. mondata a bíróságot nem köti – a szakvélemény aggályainak felszámolására alkalmas eszköz a konkrét ügy sajátosságait a felmerülő hiányok, ellentmondások jellegét figyelembe véve – szabadon választja meg. Ez a választás nem jelenti azt, hogy a bíróság valamely szakkérdésben a jogszabályok figyelmen kívül hagyásával mérlegelés útján döntene.
(Kúria, Mfv.III.10.011/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás