BK ÍH 2018/127.
BK ÍH 2018/127.
2018.12.01.
A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek csak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntés esetén van helye. Nem minősül ellentétes döntésnek, ha a másodfokú bíróság - pótolva az elsőfokú bíróság mulasztását - megszünteti az eljárást olyan bűncselekmény miatt, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett [1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 332. § (1) bekezdés e) pont, régi Be. 386. § (1) bekezdés c) pont, Be. 597. § (1) bekezdés, Be. 614. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés b) pont, Be. 615. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, Be. 617. §, Be. 868-876. §-ai].
A városi ügyészség N. I. vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntette és a 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétsége miatt emelt vádat.
A kijelölés folytán eljárt P. Járásbíróság 2013. évi március hó 19. napján kelt ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki a vád tárgyát képező bűncselekményekben és halmazati büntetésül 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2500 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott, összesen 375 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.
A vádlott és a védő által az ítélet ellen bejelentett fellebbezések folytán eljáró törvényszék 2014. évi december hó 10. napján kelt végzésében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárást követően az elsőfokú bíróság a 2015. évi szeptember hó 14. napján kelt ítéletében a vádlottat az 1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétsége miatt 50 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2500 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott összesen 125 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A bíróság a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a részfelmentés miatt, bűnösségének a hivatalos személy elleni erőszak bűntettében történő megállapítása, valamint a pénzbüntetés súlyosítása érdekében. Fellebbezést jelentett be a vádlott és a védő is a garázdaság vétsége vonatkozásában felmentésért, a hivatalos személy elleni erőszak bűntette vonatkozásában pedig a felmentő rendelkezés eltérő, bűncselekmény hiányán alapuló indokolása érdekében. A főügyészség az ügyészi fellebbezést a felmentő rendelkezést támadó részében visszavonta.
A kölcsönösen bejelentett jogorvoslati kérelmek folytán eljárva a törvényszék 2016. évi május hó 31. napján kelt végzésében a járásbíróság ítéletét ismét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Elrendelte, hogy az ügyet az S. Járásbíróság tárgyalja.
A megismételt eljárást követően a járásbíróság a 2017. évi szeptember hó 19. napján kelt ítéletében a vádlottat az 1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétsége miatt megrovásban részesítette.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosbítás érdekében, közérdekű munka kiszabása céljából, a vádlott és a védő a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentése érdekében jelentett be fellebbezést.
A főügyészség átiratában - fenntartva a járási ügyészség által súlyosítás érdekében bejelentett fellebbezést - indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy a vádlottal szemben alkalmazott intézkedést közérdekű munka büntetésre súlyosítsa, a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt indított eljárást pedig szüntesse meg.
A kölcsönösen bejelentett jogorvoslati kérelmek folytán eljárva a törvényszék 2018. évi május hó 4. napján kelt ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság határozata tartalmazta, hogy az ítélet ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezésnek van helye.
A másodfokú bíróság tanácsának elnöke az ítélet kihirdetését követően a nyilvános ülésen jelen lévő vádlottat a régi Be. 386. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással nyilatkoztatta arra nézve, hogy az ítélet ellen kíván-e fellebbezni. A tanács elnökének kérdésére a vádlott akként nyilatkozott, hogy az ítélet ellen fellebbezést jelent be.
Az írásba foglalást követően a másodfokú bíróság kézbesítette az ítéletet az ügyésznek, a vádlottnak és a védőnek. A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, az írásban kézbesített ítélet ellen azonban a védő is fellebbezéssel élt, a vádlott felmentése érdekében.
A harmadfokú eljárásban a fellebbviteli főügyészség a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.
Az ítélőtábla határozatában az alábbiakra mutatott rá.
Sajátossága volt az S. Járásbíróság előtt folyamatban volt büntetőeljárásnak, hogy az elsőfokú bíróság előtt 2017. szeptember 19-én megtartott tárgyaláson az alügyész - bírói kérdésre - úgy nyilatkozott, hogy a vádiratban szereplő, az 1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatti vádat nem ejti el, azonban "a hivatalos személy elleni erőszak bűntette a továbbiakban nem képezi a vádirati tényállást, csak a garázdaság vétsége miatt emelt vád." Az elsőfokú bíróság a hivatalos személy elleni erőszak vonatkozásában semmilyen döntést nem hozott.
Erre figyelemmel helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a régi Be. 332. § (1) bekezdésének e) pontja alapján hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt az eljárást megszüntette, és az ügyésznek a 2017. évi szeptember hó 19. napján tett nyilatkozatát vádelejtésnek tekintette. Ezzel pótolta az elsőfokú bíróság által elmulasztott rendelkezés meghozatalát. A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság e körben kifejtett érvelésével mindenben egyetértett.
Tévedett azonban a törvényszék, amikor a régi Be. 386. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezési jogot biztosított az ügyész, a vádlott és a védő részére.
A régi Be. 386. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.
Az ügy harmadfokú elbírálásának időpontjában hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.), melynek rendelkezéseit a 868. § (1) bekezdésében írtak értelmében - a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel - a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
A Be. 615. § (1) bekezdése tartalmilag a régi Be. 386. § (1) bekezdésének c) pontjában írt rendelkezéssel azonos szabályozást tartalmaz. A szabályozás értelmében a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés b) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.
Elkerülte a másodfokú bíróság figyelmét a jogorvoslati jog engedélyezése körében, hogy a másodfokú bíróság ítélete ellen akkor van helye fellebbezésnek a harmadfokú bírósághoz, ha az első fokon elítélt vádlott felmentéséről vagy vele szemben a büntetőeljárás megszüntetéséről dönt a másodfokú bíróság. Jelen ügyben azonban nem erről volt szó, hanem az történt, hogy a másodfokon eljáró bíróság ítéletében pótolta a járásbíróság által meghozni elmulasztott megszüntető rendelkezést.
Következésképpen nem az első fokon elítélt vádlott felmentéséről vagy vele szemben a büntetőeljárás megszüntetéséről volt szó, ekként - ellentétes döntés hiányában - a másodfellebbezési jog sem nyílt meg.
A fentiekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a vádlott és a védő által a törvényszék ítélete ellen bejelentett fellebbezést, mint törvényben kizártat a Be. 617. §-ára figyelemmel az 597. § (1) bekezdése alapján elutasította.
Az ítélőtábla a végzés ellen a Be. 614. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés b) pontja alapján fellebbezést biztosított. A felek a végzés ellen nem jelentettek be fellebbezést.
(Pécsi Ítélőtábla Bhar.I.29/2018/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás