BK ÍH 2018/130.
BK ÍH 2018/130.
2018.12.01.
A büntetőügyben elektronikus formában keletkezett összes iratról a vádlott részéről ismételten előterjesztett elektronikus másolat kiadása iránti kérelem nem utasítható el. A további másolatok kiadását, illeték megfizetését követően engedélyezni kell [1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 70/B. § (10) bekezdés, Be. 100. § (4) bekezdés].
A 2015-ben jogerősen elítélt terhelt 2017. március 2. napján kérte az eljárás során keletkezett, és bűnjelként lefoglalt adathordozók tartalma másolatának kiadását az általa rendelkezésre bocsátott pendrive-on.
A törvényszék a kérelmet illetékmentesen teljesítette.
Az elítélt a bírósághoz 2018. január 9. napján érkezett beadványában ismételten elektronikus másolat kiadása iránt terjesztett elő kérelmet a büntetőügyben elektronikus formában keletkezett összes iratról az általa mellékelt adathordozóra, arra hivatkozással, hogy a bíróság által korábban készített másolat „jó része nem olvasható”.
Az első fokon eljáró törvényszék az ismételten előterjesztett elektronikus másolat kiadása iránti kérelmet elutasította az 1998. évi XIX. törvény 70/B. § (10) bekezdése alapján arra hivatkozva, hogy azt már egyszer kiadta.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az elítélt jelentett be fellebbezést az ismételt elektronikus másolat kiadása iránt előterjesztett kérelem elutasítása miatt, a végzés megváltoztatása, külső adathordozóra történő másolat elkészítése és kiadása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség az elítélt fellebbezését nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a kiadott másolatot a törvényszék informatikai osztálya ellenőrizte, így az elsőfokú bíróság egy újabb másolat készítésekor is csak a megküldöttel azonos minőségű másolatot készíthet el, ezért a törvénynek megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, amikor az ismételt másolat kiadására irányuló kérelmet, mint alaptalant, elutasította. Utalt arra is, hogy a 2018. július 1-jén hatályba lépett Be. is ugyanolyan rendelkezéseket tartalmaz e vonatkozásban, mint régi Be. A 2018. július 1. napjától hatályban lévő 17/2018. (VI. 27.) IM rendelet szintén változatlanul hagyta az ügyirat másolat elkészítésének szabályait, ezért a fellebbviteli főügyészség indítványozta az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását.
Az elítélt által az ismételt másolat kiadása iránt előterjesztett fellebbezés alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eljárása során hatályban volt régi Be. 70/B. § (10) bekezdése alapján - figyelemmel arra, hogy már egy alkalommal kiadta az adathordozókról átjátszással készített másolatot - az újabb másolat kiadására vonatkozó kérelem elutasítása indokolt.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott régi Be. 70/B. § (1) bekezdése szerint az eljárás során keletkezett iratról a büntetőügyben eljáró hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a büntetőeljárásban részt vevő személyek kérelmére, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot ad ki. Ugyanezen jogszabályhely (10) bekezdése szerint az eljárás jogerős befejezését követően az első fokon eljárt bíróság a büntetőeljárásban részt vevő személyek kérelmére - a (6)-(8) bekezdésben meghatározottak szerint - szintén a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot ad ki. A (6) bekezdés kimondja, hogy a másolat kiadása csak a törvény 60. § (1) bekezdésére figyelemmel korlátozható.
A hivatkozott törvényi rendelkezésekből következően az iratmásolat kiadása a régi Be. alapján csak abban a körben volt korlátozható, ahol a törvény ezt előírta.
Az időközben, 2018. július 1-jén hatályba lépett, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 100. § (1) bekezdés a) pontjában írtak szerint az eljárás ügyiratait a terhelt és védője a terhelt gyanúsítotti kihallgatását követően erre irányuló indítványra ismerheti meg. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdés szerinti megismerés joga az eljárás valamennyi ügyiratára kiterjed, ide értve a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által beszerzett, illetőleg a büntetőeljárásban részt vevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratokat, és a további bizonyítási eszközöket is.
A (4) bekezdésben írtak alapján a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárás ügyirataiˇnak megismerését
a) a megvizsgálás lehetővé tételével,
b) erre irányuló külön indítvány vagy hozzájárulás esetén az ügyirat tartalmáról felvilágosítás adásával, tájékoztatás nyújtásával,
c) saját részére történő másolat vagy felvétel készítésének lehetővé tételével,
d) az ügyirat, valamint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által az ügyiratról készített kivonat vagy másolat kézbesítésével, illetve,
e) jogszabályban meghatározott egyéb módon biztosítja.
A (6) bekezdésben írtak szerint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a megismerés jogát, illetőleg a (4) bekezdésben felsorolt valamely megismerési módot az általa meghatározott ügyiratok tekintetében a nyomozás befejezéséig, az eljárás érdekeire figyelemmel - e törvény eltérő rendelkezésének hiányában - korlátozhatja, melyről határozatot hoz.
A (7) bekezdés alapján a megismerés joga, illetőleg a megismerésnek a (4) bekezdés d) pontjában meghatározott módja nem korlátozható
a) az olyan eljárási cselekményekről készült ügyirat vonatkozásában, amelyen az indítványozó jelen volt, vagy a törvény rendelkezései szerint jelen lehetett, és
b) a szakvélemény vonatkozásában.
A hivatkozottak alapján megállapítható, hogy a Be. 868. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó jelenleg hatályos büntető eljárásjogi törvény rendelkezései szerint is az eljárás ügyiratait a terhelt jogosult megismerni, a megismerésnek törvényi korlátai vannak ugyan, azonban a jelen ügyben - tekintve, hogy az elítélt ellen folyamatban volt, befejezett büntetőügyről van szó - ez a megismerés nem korlátozható. Joga van tehát az elítéltnek arra, hogy a vele szemben folyamatban volt büntetőügy iratait megismerje, arról másolatot kérjen, illetve készítsen.
Figyelemmel arra, hogy egy alkalommal ezt a megismerési jogot az első fokon eljárt törvényszék részére illetékmentesen már biztosította, ezért ezen jogát a későbbiekben már csak illeték lerovását követően érvényesítheti.
Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. § (2) bekezdés e) pontjában írtak szerint illetékmentes a büntetőügyben a terhelt, a védő, a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője és az ügygondnok részére az általuk, a büntetőeljárásról szóló törvény alapján megismerhető ügyiratokról készült másolat egyszeri kiadása. Ugyanezen törvény 4. mellékletének 6. pontja kimondja, hogy a büntető ügy iratáról készített hitelesített vagy hitelesítetlen másolat vagy kivonat illetéke oldalanként 100 forint. Elektronikus formában rendelkezésre álló ügyirat másolatának a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság által biztosított optikai adathordozón történő továbbítása esetén a továbbítás illetéke optikai adathordozónként 500 forint. Elektronikus formában rendelkezésre álló ügyirat másolatának a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság által biztosított optikai adathordozótól eltérő, tartós adathordozón történő továbbítása esetén a továbbítás illetéke tartós adathordozónként 2000 forint.
Az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalakor hatályban volt 10/2003. (V. 6.) IM-BM-PM rendelet, majd az ezt hatályon kívül helyező, az egyes büntetőeljárási cselekményekre és a büntetőeljárásban részt vevő személyekre vonatkozó szabályokról szóló 12/2018. (VI. 12.) IM rendelet 16. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az ügyirat megismerését az arra jogosult személynek azon ügyiratok, illetve ügyiratrészek vonatkozásában kell biztosítani, amelyre a jogosultsága megállapítható. A 15. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján ügyirat alatt a papíralapú és az elektronikus ügyiratot is érteni kell, míg a b) pontjában foglaltakból következően elektronikus ügyirat alatt a Be. 159. § (1) bekezdése szerinti elektronikus okiratot, papíralapú okirat elektronikus másolatát és elektronikus formában rendelkezésre álló ügyiratot is érteni kell. A rendelet 15. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az elektronikus okirat megismerésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni
a) a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság által készített, valamint a bűnjelként kezelt kép, hang, illetve kép- és hangfelvételre, valamint
b) az egyéb bármilyen formátumban rendelkezésre álló elektronikus dokumentumra.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből levonható az a következtetés, hogy a büntetőeljárásban részt vevő terhelt csak első alkalommal jogosult arra, hogy illetékmentesen kapja meg az általa kért iratokról a másolatot. Amennyiben további alkalommal, ugyanezen iratokról kér másolatot, azután már illetéket kell fizetnie. Ezért az elsőfokú bíróság a hivatkozott jogszabályi rendelkezések ellenére tévesen utasította el a terhelt ismételt másolat kiadására vonatkozó kérelmét, hiszen az arra jogosult papíralapú, illetve elektronikus másolatot a megfelelő illeték lerovása mellett, az eljárás során, de annak jogerős befejezését követően is korlátlan számban kérhet.
Az ítélőtábla megjegyzi, hogy jelen esetben az elítélt által kért elektronikus másolatok kiadására, azok meglévő formájában és formátumában kerülhet sor, így azok esetleges olvashatatlansága a bíróság érdekkörén kívüli, annak fel nem róható tény.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elítélt által előterjesztett fellebbezést alaposnak ítélte, és az elsőfokú bíróság végzését a Be. 604. § (1) bekezdés b) pontja alapján, figyelemmel a 606. § (1) bekezdésére is, akként változtatta meg, hogy az Itv. hivatkozott rendelkezésére figyelemmel az elítélt részére a büntetőügyben elektronikus formában keletkezett összes iratról elektronikus másolat kiadását engedélyezte elektronikus adathordozón, az elsőfokú bíróság által később meghatározandó illeték megfizetését követően.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.IV.511/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás